Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)

1935-04-21 / 93. szám

vi kel6ház BUDAPEST V Sua pectaM. pâtt te i: m. SUSMtSf, Vasárnap, ms s» április *£U **» Ji*is 3> W t>«ngó'. Efye« számok as Ihass elárusító idowckjaibao. KiőHaetóei Arak belföldön: Egész évre 800, félévre *00, negyedévre t«0, egy hóra 10 lej. BfagyszerszAgon: egy éne 60, félévre 26, negyedévre 12.60, egy hónapra 6JS0 ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LÁP. XVIII ÉVFOLYAM, — 93. SZÁM. JTeleUfe Werkes*«: SZASSG ÍN JDÄJS. A* uj világháború felvonulási «aljái jelöli lei a katonai növetség A francia-porosz szerződés küzvelienül aláírás előli áll E®y voii franci a miniszter a lengyel és német badsere" get egyliflmlllcödéséről Kcözől leleplezést — A Ica*5*!* csőrfeiéset zajaiban FInndlira békéről és gazdasági fel» leradülésről. beszél (Páris, április 19.) Az orosz-francia egyez­mény közvetlenül megkötése előtt áll. Alá­írása csak bizonyos szövegezési nehézségek miatt késik. A „Le Journal“ szerint Francia- ország szem előtt tartja Lengyelország érde­keit is s emiatt álltak elő a- szövegezési nehéz­ségek. A Petit Journal Litvinov párisi utjá­nak késését összefüggésbe hoflftt a szövegezés­nél előállott nehézségekkel. Az „Oeuvre“ rámu­tat arra, hogy az egyezmény jelentősége ab­ban az esetben válna nyilvánvalóvá, ha Né­metország Franciaországra támadna és Len­gyelország nem teljesítené szövetségest kö­telezettségeit Franciaországgal szemben. Hol vonulna fel a szovjet hadsereg a ncmeleb ellen ? Sauerweinnak, a „Paris Soir“ külpolitikai szerkesztőjének a« egyik orosz szakértő a kö­vetkező kijelentést tette az egyezmény katonai jelentőségre nézve: — Ha Lengyelország és Franciaország kö­zött szoros a viszony és a régi helyzet felujul, akkor a megállapodás áihfii icr sajtéit It-kstő- ségek megvalósítása szükség esetén nem ne­héz- Ha Lengyelország egy esetleges francia­német konfliktussal szemben semleges marad, akkor mint a Népszövetség tagja, léöteles meg­engedni, hogy az ő területén is keresztülvonul hasson a megtámadottnak segítséget nyújtó hadsereg. Ha viszont Lengyelország az esetleg támadó Németország mellé csatlakozik, akkor őt is ellenségnek tekintik és as orosz hadsereg Csehszlovákián és Románián át vonul föl Né­metország ellen. Leleplezés a lengyel-német katonai szerződésről A baloldali Republikben Lamoureux volt’ miniszter cikket ir, amelyben leleplezéseket közöl egy Németország és Lengyelország kö­zött létrejött állítólagos katonai szerződésről. A szerződés értelmében Lengyelország min­denben követni fogja Németország külpoliti­káját, Ha a külpolitikai események az európai status quo megváltoztatásához vezetnének, ak­kor a két kormány meg fogja beszélni a to­vábbi teendőket. Megtámadtatás esetén a két ország kölcsönösen segíti egymást. Lengyelor­szág bizonyos esetekben szabad átvonulát biz­tosit a német hadseregnek. Ezzel szemben Né­metország kötelezi magát, hogy Lengyelország területi épségét megvédi- Ennek érdekében gondoskodnak arról, hogy a két hadsereg fej­lesztésénél bizonyos közös irányvonalakat tart­sanak szem előtt. Ezt a szerződést a lap szerint tíz évre kötötték és ezért a francia kormány­nak tisztáznia kell a helyzetet. A németek elhalasztják a döntési Párisban müncheni jelentés alapján ugy- tudják, hogy Hitler vidéki nyaralójában, Ober- salzbergben a vezér hosszasan tanácskozott Neurathtal és Riebbentroppal. Abból a körül­ményből, hogy a tanácskozásokon részeveit Blomberg tábornok is, a birodalmi hadügymi­niszter, arra következtetnek, hogy a genfi ha­tározatokkal szemben elfoglalandó német ál­láspont leszögezésénél nagy szerepet játszik a birodalmi hadsereg is. Kiszivárgott hírek sze­rint a versaillesi szerződés rendelkezéseinek áthágása tekintetében a birodalom egyelőre szünetet tart. A genfi határozattal szembeni döntést a birodalmi kormány husvét utánra halasztotta el. (Berlin, április 19.) A félhivatalos „Deu­tsche Diplomatische Korrespondenz“ leszögezi, hogy a genfi döntés nem fogja eltéríteni Né­metországot békés céljainak követésétől, de kétségtelen, hogy most Genfben sok együttmű­ködési lehetőség semmisült meg- A cikkben a legjellemzőbb, hogy nem mondja ki nyíltan Németországnak, a római konferenciáról való távolmaradását. Gazdasági fellendülést jósol Randin (Newyork, április 19.) A „Literar“ című amerikai folyóiratnak Flandin francia mi­niszterelnök érdekes intervjut adott, amelyet elejétől végig az optimizmus jellemez. A leg­utóbb kötött egyezmények és a folyamatban lévő tárgyalások alapján bátran mondhatjuk, — jelentette ki Flandin — hogy a jövőt távol­ról sem fenyegetik olyan veszélyek, mint ahogy először gondoltuk. A politikai bébe meg­alapozását gazdasági, pénzügyi és társadalmi békének kell követnie. Gazdasági téren a li- beráiizmus hozhatja meg a javulást- Végeze­tül a francia miniszterelnök annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy a válságot rövide­sen gazdasági fellendülés fogja felváltani. (Folytatás a második oldalon «serite a s tőség, kiadóhivatal és nyomd*; ad flamm L Pop-coco S, astov Telefon: BMk — Levétem? CToJ, postaílók 101. asAm. Kéziratok»» Makinak sem |hím vissza és nem is őri* meg a aoerkesotóséi. Az igazság a székelyek „románság"-áról Irta : Sz. Szakács Péter yolt iparkamarai főtitkár 'Amióta szárnyat kapott a legenda, hogy a székelyek elmagyarositott románok, akiket visz- sza kell románositani, ez a kérdés egy, vagy más alakban sűrűn előfordul a lapok hasábjain és mindig a lelkembe nyilallik ennek az igazságta­lanságnak fájó érzete. Ez ösztönöz arra, hogy az általam ismert yaló helyzet megvilágitását megkíséreljem. í Történelmi tény, hogy a másfélezer év óta s Hargita alján élő székelység ösíoglalás utján birtokolja lakhelyét. Ehhez 1848-ig olyan kivált­ságok kapcsolódtak, amelyekkel egyetlen más nemzet sem rendelkezett. A kiváltságok folyomá­nya volt az, hogy ha székely ember ősi lakhelyé­ről Erdély más részébe — a székely székből vár­megyébe *— költözött, ott nemesi e őjogokat él­vezett, mint szabad székely, ha itthon nem is tar­tozott a kimondottan nemesi osztályba. Szolga­ság alatt soha sem volt, tehát jobbágy sem volt. Arra nem is lehetett kényszeríteni, mert ellent­mondottak eme kivételes jogai. Sőt, ha némely szabad székely meggondolatlanul jobbágyságot vállalt, abból vissza lehetett parancsolni, mert a szabad székely fogalmával ez összelerhetetlén volt. Ha ez igy volt, aminthogy így is volt, a székelyföldi közép és nagybirtokosoknak, ha an­nak lehet nevezni a művelhető 100—500 holdig terjedt birtokokat, máshonnan kellett emberek­ről gondoskodnak birtokaik megművelésére. Ezek a birtokosok telepítettek önként vál­lalkozókat, az akkori viszonyok szerint, jobbá­gyoknak. Nem volt ez kényszer, tehát nem volt elnyo­más, amint tévesen mondják, vagy mesterségesen kiszínezik, hanem, amint fentebb emlitém, ön­kéntes vállalkozás, mint ahogy most elmennek a székelyek Bucnrestibe cs más nagy román váro­sokba, esetleg román földesurak birtokaira, ura­dalmaikba munkát keresni és vállalni. Hogy a 3, 5, 10, 20, 30 családonként ide tele­pültek nagyrészt románok voltak, a fentiekből önként következik, mert a szászok más birtokos­nál soha sem vállaltak még ideiglenes munkát sem. Bőven volt földjük és iparuk. Ilyen települések voltak Udvarhelyszéken fő­képp a régi Szenterzsébeten, Alsóboldogasszony- falván, Fiatfalván, Nagygalambfalván, Bögöz- ben, Szentmártonban, Homoródalmáson s néhány más községben. Nagyobb telepítések voltak Saeelen, Vici acu­tu Ion, Sardon. Ezek községszámba mentek s magyarázata az, hogy pl. Saeelen (Andrásfalván) a gróf Gyű ­layaknak és báró Szentkeresztieknek 1500 kát, hold birtokuk, Vidaeutulon 1574 k. hold és Sur- don az Elekes és Földváry nemzetiségnek 1287 k. hold birtokuk volt, amelyeknek megművelésére megfelelő számú munkások kellettek. Hogy mindezek el lettek volna nyomva ,s erőszakosan megmagyarositva, mese beszéd és merő kitalálás. Sőt a földbirtokosok részéről min-

Next

/
Thumbnails
Contents