Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)
1935-04-20 / 92. szám
pviselőház BUDAPEST V. Rlófíietéai árak belföldön: ISgész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej, Magyarországon: egy érre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6,50 pettgó. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGy ARPÁRTI LAP. XVIII. ÉVFOLYAM. — 92. SZPM. Felelés Kerken»; StfASZ EX 1) U it. bierkesitiiée, kiadóhivatal és nyomda: Oaj Báron JL rop-oooa 5. szám. Telefon; OM. — Levékásst CSnj, pssloftillr 101. szám. W árira tokai senWweli ssos küld vissza és non U érte meg a szarkentéség. 1 A német kormány székeli tiltakozása az angol és olasz nagy* követnél A két nagrjiaatalom viszont a locarnoi szerződés tiszteletben tartásáról biztosította Németországot A német sajtó a legélesebben foglal állást a gesfi határozattal szemben Szaval és Lfiinov francia-szovjet értekezletet tartott Strezátóf—Déváig Ä Magyar Párt tagozatainak a legutóbbi időkben hozott és nagyjában közismert határozataival foglalkozik Pamfil Seicaru, a Curentul legutóbbi számában, az ö megszokott lázas stílusával. Azokkal a határozatokkal, amelyek az utóbbi idők sorozatos kíméletlen kisebbségellenes támadásokkal szembeni önvédelmi front alátámasztására hoznak javaslatba gyakorlati terveket. Csodálatos az a fantázia, amely a pillanatnyi elképzelések felelőtlenségével kapcsolatokat és összefüggéseket keres a mi fájdalmi feljajdulásaink és egészen messze álló dolgok között. Szó van ebben a csapongva nyargaló tollal megirt cikkben arról, hogy a Magyar Párt tagozataiban mozgalom indult meg, mely a parlamenti képviselet visszavonását és a panaszokkal a Népszövetség elé vonulást lcivánja- Szó van azonban Strezáról, Géniről, Londonról, de még Mon- treux-ről is, de főképpen Tittilescnról és természetesen, mint mindig, Budapestről. Mindezeket láncolatba fűzi és egybekapcsolja a dévai magyar polgárnak azzal a feljajdulásával, amelyben azt sóhajtja érthetően mélységes elkeseredésében, hogy mégis csak jogunk van az élethez, mert hiszen mi emberek vagyunk. Az összefüggések kutatásában röpke európai körutat száguldott be ez a fantázia és Magyarországon kivül eljutott Bulgáriába s onnan Ausztriába is. Repülő utján észrevette, hogy ezek az államok a fegyverkezési egyenjogúság elismerésére tettek előterjesztést, sőt villogó sasszemekkel azt is megfigyelte, hogy Franciaország jóindulatának a megnyerése áll diplomáciai tevékenységük napirendjén. A mi tagozataink intézőbizottságának tagjai, akik a strezai nagy konferenciát ide s tova két hónappal megelőzték, amikor tanácskozásra ültek össze, dorgálásban részesülnek. De juttat az elitélő szavakból a francia kormánynak is, hogy könnyelmű volt, amikor a demokratikus pártoknak engedve, az agresszív magatartása Weigand tábornokot a francia nagyvezérkar éléről leváltotta. Mert a Pamfil Seicaru álláspontja az, hogy minden békülékenység csak gyöngeség. Itt is, a kisebbségekkel szemben s a nyugati nagyhatalmaknál is Közép-Európá- val szemben. Itthon könnyű ezt az álláspontot képviselni, nem nehéz a sikert kivívni, hiszen minden igy is történik. A francia nagyvezérkar gondját, magatartását azonban mégis Parisban és önállóan intézik, A véletlen úgy hozta, hogy a dévai tanácskozás megelőzte a strezait. Az időpontok közötti ilyen távolság felmenti talán a mi megyei párttagozatunkat az alól a vád alól, hogy ösz- szefüggést tartottak fenn a három nagyhatalomnak e világtörténelmi fontosságú tanácsülésével. A szálakat a Curentul úgy állította össze: Magyarország, Ausztria, Bulgária fegyverkezési jogosultsággát csak elvben ismerték el Strezában, tehát a kísérlet nem hozta meg az erdeményt. Ebben nagy része volt Titules- cunák, mert amint a Times is irta, telefonon tárgyalt erről Lavallal. Most, hogy Titulescun ezért bosszút álljanak a budapesti, bécsi, szófiai kormányok, a Magyar Pártot ki akarják a tagozatok vonultatni a parlamentből s a Népszövetség előtt ezért akarnak kisebbségi sebeket felmutatni. Mindezeknek a mi eszünkkel nem követhető kitalálásoknak levonja a végső következtetését is Pamfil Seicaru. Nagyon egyszerűen és azzal az erélyességgel, amilyent a francia nagyvezérkar élére is indítványoz: nem kel! (London, április 18.) A Iieuter irodának jelentik Berlinből, hogy a német kormány szóbelileg tiltakozását jelentette be Phipps berlini angol nagykövetnél az angol kormánynak strezai és genfi magatartása miatt, Hasonló tiltakozást jelentett be a német kormány az olasz nagykövetnél is. Berlini beavatottak úgy tudják, hogy Hitler közelebbről rádióban, vagy interjú keretében fog válaszolni a genfi határozatra. Németország ma(Páris, április 18.) Genfi jelentés szerint a népszövetségi tanácsülés bezárása után Lovai és Litvinov a hajnali órákig tárgyaltak Genfben a francia-szovjet szerződésről. A tanácskozásba a jogi szakértőket is bevonták, úgy, hogy a „Petit Párisién“ a négyórás tanácskozást valóságos francia-szovjet értekezletnek nevezi, A lap szerint Lavalon és Litvinovon kivül mindkét részről még három-három delegátus vett részt a tanácskozáson. A kölcsönös segélynyújtás önműködő életbelépését óvatos intézkedésekkel bástyázták körül. Azon fáradoztak, hogy az egyezményt a locarnoi szerződéssel Összhangba hozzák, s ez sikerült is olyan formában, mint ahogy annakidején a francia-lengyel szerződést is összekapcsolták a rajnai határok biztosítására vonatkozó szerződéssel. A „Matin“ szerint Lávái meggyőző beszédére Litvinov elejtette azt az elgondolást, hogy a szerződés automatikusan lépjen életbe. Miért szavazott Keck a németek ellen ? 'A francia lapok örömmel veszik tudomásul, hogy a francia határbsati javaslatot Lengyelország is megszavazta. Egyesek ebből arra. követképviselethez engedni a kisebbséget. Kár volt — amint mondja —, hogy eddig is engedték. Kár volt a faluházára is, a parlamentbe is beengedni. ^rátartásáról még nem döntöttek, mert Hitler jelenleg nincs Berlinben és csak csütörtökön érkezik a német fővárosba. (Berlin, április 18.) A német külügyminisztériumban csütörtökön megjelentek Anglia és Olaszország nagykövetei, akik kormányaik nevében, kijelentették, hogy a két nagyhatalom továbbra is szem előtt tartja a locarnoi szerződés rendelkezéseit. keztotuek, hogy Lengyelország rövideesn megújítja Franciaországgal a katonai szövetséget, természetesen kisebb változtatásokkal. A Petit Párisién bebizonyitottnak látja, hogy Lengyelország ma is szöveségese Franciaországnak. Genfi körökben arról beszélnek, bogy Beck külügyminisztert Simon befolyásolta s az angol külügyminiszternek sikerült meggyőzni a lengyeleket a Franciaországhoz való közeledés helyességéről. Beck azért engedett, mert Láváitól több Lengyelországra nézve fontos ígéretet kapott, így többek között azt, hogy Laval moszkvai útja alkalmával Varsóba is ellátogat, ahol meg fogják beszélni, hogy Franciaország milyen előnyöket ad Lengyelországnak. (Varsó, április 18.) A lengyel sajtó behatóan foglalkozik Lengyelország genfi magatartásával. Hangsúlyozza, hogy a lengyel magatartást nem irányítják személyi érdekek, hanem csak a keleteurópai béke biztosítása. A kormányhoz közelálló „Gazeta Polska“ úgy Hatja, hogy az ülés csak alakilag ítélte el Németországot s a határozat mitsem módosított a német lépésen. Az ülés tanulsága az, hogy a Népszövetségen kivül folytatott leszerelési tanácskozásokat a tehetetlenség átka sújtja. A haA szomorú azonban az ebben a dologban, hogy amilyen napokat élünk, Seicaru nem ál! egyedül ezzel az észjárással, amin voltaképpen csak mi, kisebbségiek ütődünk meg. Lafal és Litvinov négyórás tatiacskozása
