Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)

1935-04-19 / 91. szám

•"pvisel £U3ap es pr Í Ttxa jwaítol* pl&tr» to MMn: t?©, &L3BS—1957. Péntek, úprtítn t&, - Anm ^ lmf Előfizetési áraji belföldön; Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, agy hóra 70 lej. Magyarországon; egy évre 60, félévre 35, negyedévre 13.60, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjai ban. OliSZÁGOS MAGYABPAKT1 LAP, XVIII. ÉVFOLYAM. - 91. SZÁM. Felelés nerkeeató; SZÍSZ EX UKÄ fezei1 kosz tőség, kiadóiiivatói éa nyomda: Ölj Baren L Fop-aoca 5. atám. Telefon: 60S. — Lur&ttixa GnJ. postafiók lük szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem la 6ria meg m szerkeertűség. A Hféps^ovetséfp megszayazia IVémetorszá^ megliélyegzéséf Még a fengyeleh is m francia javasíaíra ssarazfalt •— A francia nugyrezcricar enfiicnefe találja a IiatóroKa* tol, a nér -'J «».îi© f©l It áü»or©d ássál tiftalcosilc ellen© —- A'lltólagr a finis a ©las.©} már aiexn effeoz« a Eess ailamok. fcgyyerfeexésí egyenjognságái, de töreie i a slats*« qao élisrsj.eréséI —1 Lecsapott a tőrök bomBa, amely a hol- gár fegyyerkezés elismerésének ©selér© a laussixnei txerződés érvénytelenségét vitaija (Genf, április 17) Szerdán délben a népszövetségi tanács megszavazta a francia Javas­latot, amely egyelőre csak elitéit a német szerződésszegést, hanem a jövőre nézve szankció kát is kilátásba helyez. A határozatot még Beck lengyel külügyminiszter is megszavazta, egyedül Dánia megbízottja tartózkodott a szavazástól. A Németország mellett felszólaló bátortalan hangok tehát mingyárt elhallgattak, mihelyt Franciaország elérő állította a kérdést. A mai ülésnek azonban volt még egy feltűnést keltő eseménye: Küzsdi Arrasz török külügyminiszternek az a bejelentése, hogy a kisállamok fegyverkezésének elismerése ese­tén Törökország a lansannei békén teszi túl magát. A nagyhatalmak igen erélyesen leintették a török fenyegetést, de ez is mutatja, hogy a fegyverkezési egyenjogúság kér­dése mé‘g nagy viharokat fog előidézni. Heves vita után fogadták el a francia javaslatot \ A Sorbonne kitűnő professzora Amit a francia külpolitikának a félhivata­losa, a Temps ir, annak különös súlya van eb­ben az országban. Vagy legalább is Párisban ugy számoinak, hogy amit ebben a lapban megírnak, azt bizonyos részeiben, de a legfon­tosabb lényegekben ide is írják. Ha nem is mindenkinek, de azoknak a számára, akik ol­vassák s akiktől szinte el is várják azt, hogy olvassák. Vaida Sándornak - éldául eléggé em­lékezetes személyi tapasztalatai voltak arról, hogy nem marad következmények nélkül az, ha a legfelsőbb irányító tényezők megfeledkez­nek ennek a lapnak a hűséges olvasásáról, ö mindenkinél a legjobban és legbiztosabban tudja, hogy nemrégiben, Daladiernek egy fi­gyelmeztető levele nyomán kormánybukás kö­vetkezett. Alig pár héttel ezelőtt pedig Vaida Sándor helyreigazitó magyarázatnak a közlé­sét kérte ettől a laptól, amelynek a számára mondotta legutóbbi beszédeiben az olyan ki­jelentéseket, amilyenekkel szépíteni gondolta ti numerus valachicus elképzelt céljait. Meg kell azonban jegyezni, hogy Vaida Sándor eb­ben a feltűnést keltett helyzetében csak annyi­ban különbözik sok más, hasonló célokat kö­vető politikustól, hogy mások pontosan ennek a feltűnésnek az elkerülésére fordítják a leg­nagyobb óvatosságot. Vaida cégtáblára irja ki azt, amit mások ugy rejtenek véka alá, nehogy a párisi, vagy akárhonnan való idegen szem észrevegye. A Temps-ban megjelent olyan cikk, amit nem adresszáltak ide, de aminek a szerzője, az •iáirása is jelentős nyomatékot adna abban az esetben is, ha a tartalom okfejtése név nélkül nem hozná meg a meggyőző erőt. A Sorbonne kitűnő professzora, Joseph Barthelémy irta ezt a cikket, amelynek magyaros rövidséggel - mondva, az a lényege, hogy nem tanácsos a vál­lalatok, magánvállalatok munkaadói felelőssé­gét kitámadni, kikezdeni, megzavarni, mert nagy baj lesz belőle. „A vállalkozó egyedül ál], amikor be kell váltania — mondja —• a lejáró váltókat, amikor ki kell elégíteni a fiskust, amikor ki kell fizetni a munkabére­ket“, tehát ő tudja, hogy mit, hogyan, kikkel végez el. A munkaadó teljes felelőssége nélkül vállalatot eredményesen vezetni nem lehet. Olyan határozottan állapítja ezt meg a kitűnő tudós professzor, hogy szavainak az indokai el kellene, hogy hallatszodjanak ide is. Az a beavatkozás a vállalatok vezetésébe és egész organizmusába, amit itt akarnak keresztül­vinni, sokkal súlyosabb — pusztán csak köz- gazdasági szempontból is —, mint például a termelésnek a kívülről való kontingentálása. Ha előírják, bogy milyen létszámú, személyzet­tel és kikkel kell dolgoznia a magánvállalko­zásnak, ott az eredményes gazdálkodást teszik lehetetlenné és a vállalatokat gyors, vagy las­sú halálnak a betegségével oltják be. Pedig a magánvállalkozás, azt a komoly hivatást is tölti be az országban, hogy pénzt teremt elő az államkincstár számára, az állami gépezet fenntartásához, az állami feladatoknak az el­végzéséhez. Minden vállalatot azzal a szemmel néznek, mennyit hajt be az államkincstárba Barthelemy professzor leszögezi. Hogy a mun­kaadó legfőbb kötelessége munkásaival szem­ben, hogy ne kerüljön csődbe- Nagy szociális szempont ez, annyira nagy, hogy közvetve az igazi államérdek is benne van- Van közvetlen államérdek is abban, hogy nem szabad a yálla­Szerdán délelőtt, a népszövetségi tanács eárt ülésen az abessziniai kérdéssel foglalkozott. Ezután nyilt ülésre került sor, amelyen. Litvinov szólalt fel. Bevezetőjében elmondotta, hogy habár a Szovjet nem irta alá a Versailles! szerződést s nem felelős annak végrehajtásáért, mint a Népszövetség tagja, kötelességének tartja a szerződés betartása felett őrködni, miután az a Népszövetség megszületésének egyik alapokmá­nya. A Népszövetségnek ezidőszerint még Né­metország is tagja, mert hiszen a két évi felmon­dási idő nem járt még le. Minden államnak joga van biztonságáról gondoskodni és e célból fegy­vereket beszerezni. Ha azonban a fegyverek nem a védelmet, hanem a megtorlás és a hódítás cél­latokat, esődbe kergetni, Hiszen eszel a legna­gyobb. legjobb adóforrást pusztítják ki. A munkaadó maga tudja, hogyan tudja elkerül­ni a csődöt a legbiztosabban és amikor ezt a felelősséget vállalja és viseli, akkor az állam­nak teljesiti a nagy szolgálatot. Minden ösz- szevé-ve: a Sorbonne kitűnő professzora meg­érthető felvilágosítást nyújt arról, hogy azzal, áll, aki annakidején a hódító és megtorló politi kát tűzte ki programjául, a békére vágyó nemze­tek társadalma nem maradhat tétlenül. A né­met hivatalos körök még eddig nem jelentették ki nyiltan egyezer sem, hogy ezt a hóditó politi­kát elejtették s nagyon jó volna, ka Németország kiküldöttei jelen lennének, hogy ünnepélyesen bejelentsék ennek a politikának feladását. Litvinov felszólalása feltűnést keltett, mert az előjelek szerint jóval élesebb hangra számí­tottak. A következő szónok Madeiraga spanyol de­legátus volt, aki hangsúlyozta, hogy a tanács po­litikai testület, ezért nem járhat el betű szerint, hanem tekintetbe kell vennie a politikai helyze­tet és a történelmi változásokat. Ila a leszerelés ami itt nálunk történik, az ország közgazdasá­gi jövője számára a lehető legrosszabb szolgá­latot teljesítik. Amit, ha* nem akartak soha el­hinni nekünk, talán el hihetik Joseph Barthe- lémynek. És ezért volna jelentősége a mi szá­munkra is annak, hogy a Temps-ban megje­lent ez a komoly, figyelmeztető cikk. Csák ol­vassák. jait szolgálják, s az állam élén egy olyan államfő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents