Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)

1935-04-18 / 90. szám

6

"I" lirrWT If1II ' II» UMW—

Egyszerű román ember

beszéde

irt«: Dávid György dr turdai ref, lelkész

Cyy történt a dolog, hogy kimentem a papi te. nyár* Tettetni, • találkoztam déli falatozá» alatt egy ▼i dékünkbeli román falusi emberrel. Juhokat keresett a elfáradván a sok gyaloglásban letilt hozzánk, hogy elemózsiájából ő is falatozzék. S aztán beszédbe elegyedtünk. MeghaUván) hogy magyarul beszélünk, ő Is úgy szólott, fis. Istenem, miről Is beszélhet egy papi ember egy egyszerű falusi emberrel? Bizonyára nem világpolitikáról, nem is diplomáciai kérdésekről, még kevésbbé állampoUtikáról, Kezdtük tehát a valláson, a böjtön, a templomon és aztán reátértiínk a falu dolgára. Hogy élnek most falun, hogy oszlanak meg faj és vallás szerint; egyetértésben élnek-e, pártoskodnak-e? fis Ilyen beszélgetés rendjén hangzott el ennek az egyszerű román embernek az ajakáről olyan beszéd, amely valóságot mond, de egyúttal meg kell •zégyenltse azokat, akik meghazudtolva a múltat valótlanságokat állítanak a ""”,v *'*'*»»' nevében és »"»ti,Vuii” dúlják fel a békességet és nyugalmi állapotot lelki kárára agy a románságnak, mint a magyaroknak.

A bácsi különben ezt mondta: ,,a mi falunkban vegyesen lakunk, magyarok és románok egyaránt és jól megférünk egymás mellett. Nem Is lenne soha semmi baj közöttünk, csak amikor kijönnek köeéufc az urak, úgy elbolonditanak, hogy egy-egy ember meg Is vadul, de aztán helyrejön. Pedig ml a magyaroknak sokat köszönhetünk. Mert amikor a háború előtt a. falunkban és a szomszéd faluban az uradalmi birtok parcellánként eladödottj azt nemcsak a magyarok vették meg pedig többen voltak, hanem a vásárba minket is belevontak, hogy nekünk, románoknak is legyen földünk s érettünk is ők állottak jót. Engem éppen az ágyból húztak Id, hogy álljak melléjük s ma radjon meg a birtok a falusi emberek között, A kezesem éppen két magyar volt. Sohasem kérdezték, ki magyar, ki román. Békében éltünk. Most Is nein tudom, hogy miért nem hagynak békét nekünk, hiszen mind itt születtünk és Erdély a mi földünk közösen/'

Kihallgattam a beszédet s mondtam magamban Is, hangosan is: igaza van. De szerettem volna, ha ezt a beszédet hallották volna a Vaida vezérlete álló nume rus valachicus csapatok bajnokai, az Anghelescuk és I teancuk minden szolgálatra kész vazallusai vezéreikkel együtt s hallották volna meg azok, akik az uj közigazgatási törvény nyélbeütése kapcsán azt akarják, hogy magyar pap ne lehessen a községi tanácsok tagja s a székely esküdt beszéljen románul még akkor Is ha nem tud a ha nem tud, a saját faluja dolgába, melyet nagyon jól ismer bele nem szólhat. Mert ez az ember is, mint sok más, csak a valóságot mondta meg a maga természetes beszédével és őszinteségével.

Es élénk cáfolat is ez a beszéli akkor amikor Jón Bianu bucureşti egyetemi tanár „Statistica Ardelenilor deacum un secol“ stb. című munkájában azt állítja, hogy ,,a magyar faji büszkeség a románokat másodosztályú nemzetnek tekintette“. Ez a beszéd is bizonyság n.-ra nézve, hogy ez nem áll, mert a magyar világban az erdélyi román éppen olyan teljes jogú polgára volt a magyar államnak, mint az erdélyi magyar.

Es ezt nagyon is jól tudják az erdélyi román vezető egyének is s nagyon jól tudják, mint a falu szülöttel, mint egyszerű embereknek a gyermekei, hogy amit az a román emberem mondott, az úgy volt nemcsak egy helyen, de nagyon sok helyen. Mire való tehát a nagy hűhó,-a nagy törtetés, a mult fényeinek tervszerű és szándékos letagadása? Mire való magának az egyszerű népnek is az e!ámítása s leikébe a való. Sággal ellentétes dolgoknak a beleszuggerálása? Mire való a falu békés népei közé is éket verni, a falu leikébe a gyűlölködés tövisét beleszarni? A legtöbbször tisztán azért, hogy egyéni karriert fussunk meg, ér- Jü.ik el? VW V* ’' ’ 'MN*.

' ? 7Vájjon erre van-e a két népnek szüksége? S amikor magyar népünk terhét sokasitják, ’ kulturális fejlődését megakadályozzák, gyermekeink életének exlsztenclális fonalát elvágják, vájjon hálaképpen teszik-e meg ezt a múlt idők jóságáért, lelkiségéért, vagy azt akarják megláttatni és megértetni velünk, hogy így kellett volna csinálni? Na még csak azt kellett volna, mert altkor tényleg a világ leggonoszabb nemzete lett volna a magyar.

Azonban a magyarság Ilyent nem tett, mert nem tehetett, mert a lelke nem engedte, A magyarság nemcsak megengedte másoknak is a megélhetést, hanem akarta is, hogy más Is éljen. Előtte nem lebegett a numerus valachicus, a numerus nullus, sem attól a gondolattól nem vezéreltette magát, hogy csak annak van joga az életben, aki magyarul tud, sőt éppen magyarnak született. IţJjJ jis »»ti V/

«i.M» j|*M> 7 r*

N ■*,», rá \»<r\ÍW* ' <V,\ Vt

mom* '

XVlir. ÉVFOLYAM. 90- SZÁM

mm

I

i

(kedesítva

FIOKOK

ÎIMIŞOARA-CLUJ*

B-DUl FERDINAND 7. 5TR. GENER>

... NEC ULCEA

' (HJftSt3’a,RESÎ* ML<

BRAŞOV-S I B I U

PIAJA UBERTATE! 3 STR. RESINA (Xorniürts) MARIA No. 34

KgLTAVtBGASSt

Változó hadíszerencsével harcol egymással a két székelyföldi fakitermelő szövetkezet

Benes ügyvéd és Catstpianu polgármester ádáz küzdelme a szövetkezeti jóváhagyásért

(Gheorgheni, április 16.) Beszámoltunk arról a szövetkezeti versengésről, amely a város románságának két vezetője, dr. Benea Teofil ügyvéd és dr. Maximilian Campianu, az Argetoianu- párti polgármester folytat az uj szövetkezeti törvényben csak egy szövetkezet részére engedélyezhető jóváhagyásért.. Azt is megírtuk, hogy a siker eddig dr. Bonca ügyvéd vállalkozásának kedvezett: a Nemzeti Szövetkezeti Hivatal Benea szövetkezeti alakulatának, a Gyergyói Fakitermelő és Értékesítő Szövetkezetnek adta meg a jó- t váhagyást.

Campianu azonban nem-azért képviselő és polgármester egy személyben, hogy belenyugdo- jék a dolgok ilyen kedvezőtlen alakulásába. Megfellebbezte a Benea-féle szövetkezet alapszabályainak jóváhagyását, Bucureşti be utazott és személyesen adott információival sikerült meggyőznie a Nemzeti Szövetkezeti Hivatalt arról, hogy a Benea-féle szövetkezet nem csoportosítja

maga köré a szövetkezeti szellem által megkívánt,

minden társadalmi réteget felölelő tömegeiket s ezért a jóváhagyás jóhiszemű tévedés következménye, A Szövetkezeti Hivatal végül is Cam- pianunak adott igazat, visszavonta a korábbi jóváhagyást, a Campianu-féle szövetkezet alapszabályait hagyta jóvá, sőt arra utasította a Benea- féle csoportot, hogy lépjen be a Campianu-féle szövetkezetbe.

De Benea ügyvéd sem hagyta magát. Értesülésünk szerint szintén Bucurestibe készül, összeköttetéseket keres és igy alkarja bebizonyítani, hogy Campianu információi egyoldalúak voltak, mert a város lakossága a Gyergyói Fakitermelő Szövetkezet mellett áll.

Szomorú tünet, hogy az összetart asm tömörült erkölcsi és anyagi erőket haszontalan versengésekre fordítják. Ha csak azért alakult ez a két szövetkezet, hogy egymásra licitáljon!

A ícntjelzett román ember őszinte beszéde azon- | ban tükörkép, amelybeu megnézheti magát mindenki, aki vak gyűlölettel „jos cu Ungurii“.t kiált. Ez az ember megmondta a valót, tehát a magyarság nem érdemli meg az elhantolást. Es ennek az embernek a beesődét annál Inkább dokumentumnak keli venjti,

mert ebben nincs politikum, nincs rafinéria, nincs ön- zés, nincs érdek, de van lélek és Igazságszeretet, Jó lenne, ha azok, akik minket agyon akarnak hallgattatni, ettől az embertől tanulnának, okulnának s akkor megtalálnák a jobbik eszüket s megtalálnák #1- veszett leiköket