Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)

1935-04-15 / 88. szám

KBlETtBjaoe 277/7. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM, 10 Spojbt' Isméi botrányos módion sorsoltak a Román Kupában Ä Rípensiál és NAC-ot egymással állította szembe a Kupabízottság (Bucureşti, április 13.) ’A Román Kupa bizottsága péntek esti ülésén kisorsolta az elő­döntő mérkőzéseit. Négy mérkőzést kellett ki­sorsolni a Ripensia, NAC, Venus, Juventus* CFR, Phönix, ASCAM és az Unirea Tricolor— ILSA győztes csapatai között. Hogy melyik két együttes a legerősebb a fenntebbiek közül, nem is kell megmondanunk. A sorsolás pedig igy fest: Ripensia—NAC. Venus—Juventus. CFR—Phönix. ASCAM—Unirea Tricolor—ILSA győztes. Előérzetünk, amellyel valószínűnek láttuk,', bogy a két legerősebb erdélyi csapatot egy­mással állítják szembe, nem csalt- A Román Kupa bizottsága az előbbi forduló botrányos „sorsolása“ után, ismét kitett magáért, kive­reti az egyik legjobb tudású erdélyi csapatot, hogy a regátiak dolgát megkönnyítse s bizo­nyossá tegye, hogy a döntőben minden körül­mények között ott lesz egy fővárosi együttes. S mindezt teszi azok után, hogy már a tizen­hatos forduló összeállításánál is mindenki rá­jött arra, hogy a cél a regáti felsőbbség min­den eszközzel való bebizonyítása a kupaküz­delmen keresztül. A bajnokságban az erdélyiek vezetnek, de ott nem lehet sorsolással operálni. A Kupában azonban lehet s amint látható, ezt a lehetőséget maradéktalanul és a legátlát- szóbb, felháboritóbb módon kihasználja a ku­pabizottság. A Ripensiának az U-t, a NAC-nak a Kinizsit kellett legyőznie,az előbbi forduló­ban, a Venus pedig, — amelynek minden áron ott kell lennie a döntőben — legutóbb a ploesti-i Prahövát, most a Juvetust kapta el­lenfeléül. Éppen csak azon kell csodálkoznunk, hogy miért nem az ASCAM-t jelölték ki a Ve­nus párjául? Weisstn filler világrekord­formában (Neivyork, április 13-) Weissmüller■ a világ memrég még leggyorsabb úszója, mint profi is szorgalmasan trénirozik■ Legutóbb egy bemu­tatóversenyen 200 rn- gyorson 2 p. 09 mp-es idejével beállította saját, 8 évvel ezelőtt felál­lított világrekordját. Ugyanezen a versenyen a NyAC 4X100 m.-es gyorsstafétája Fick, Wal­ter, Wallace és Leonard Spence összeállítás- ban 3 p. 34.6 mp.-es idejével alig maradt el a világ rekord lói, Barcelonában egy félhivatalos USA—Spanyolország tenniszmérközcsen az amerikaiak 4:1 arányban győz­tek, ■ Az USA részéről Hines és Culley, a spanyoloktól Maier és Suque játszottak. Mastenbroek a holland uszóbajnoknő Baselben 1 p, 09.4 mp-vel győzött 100 m. gyorson, 1 p. 21 mp-v^ 100 m. háton. VASÁRNAPI MŰSOR: D. e, 9 órakor: KAC B.—Avram láncú, Boíohan- kupamérközés. D. e, 11 órakor: KAC—Phönix, B. csoport bajnoki. D. u. 2 órakor: Romania B.—UEC, Bolohan-kupa- mérközés. D, u, 4 órakor: Romania—Gloria, nemzeti bajnoki mérkőzés. Este fél 9 órakor: A KKASE és Romania torna­ünnepélye. ÜU Az új Szövetkezeti Törvény 1- LSŐ teljes szövege románul és magyarul. 200 oldal. Ára 100'—■ lej és portó Megrendelhető : Dr. BORBÉLY Lajos ügyvédtől Oradea, P. Unirii 5. Ö STÂÎIS INES OGYEUEN Em A ÍRRE W YORK-ba Hetenkénti indulás Hamburg-, Havr®> Southampton-ból a világ leggyorsabb kajüt-gőzöseivol , 'Hsnhstian ....................... május ... M 'Washington....... .......... április ... 24 és a két kfizksdvélt t«stv»i-ha)ó»al 'President Rooswili ... április ... 30 'President Ha: ding...... április ... 17 * Behaiézós előzi Ml* WAGONS-LITS -COOK Bucureşti Piafa Regele Carol 1 A MACABI GYŐZÖTT A TEL-AVUI LABDARÚGÓ­TORNÁN (Tel-Aviv, április IS.) A zsidó olimpiász labdarugó tornáját a Romániát képviselő bucureşti Macabi nyer­te. A csapat eredményeiről nem érkezett értesítés, mindenesetre meglepetés, hogy a Németországtól el­szenvedett vereségük után az első helyre kerültek. Nagy Józsit akarja a Romania edzőnek szerződtetni. A Romania edzőt keres s tárgya­lásokba lépett Nagy Józsival, a Bocskai je­lenlegi trénerével, aki a legjobb magyar ed­zők sorába tartozik. Nagy Józsi városunkból indult el, egész Európát végigjárta, Debrecen előtt két évig Svédországban működött. Ha a Romania tárgyalásai sikerrel járnak, a kitűnő edző nagy nyeresége lesz a város labdarugó­sportjának. LUZERNBEN a német jéghokkl válogatott 2:0 arányban győzött Svájc ellen. A MAGYAR ATLÉTIKAI SZÖVETSÉG kimondotta, hogy az Olimpiász előtt Európán kitiili túrára egy atlétának sem ad engedélyt. Az angol bajnokságban pénteken a Man­chester City nagy meglepetésre 1:0 arányban győzött a második helyezett Sunderland ellen. Villám Irta: Bajkó Erzsébet ' Senki se képzeljen maga elé vad-sötét égboltoza­ton cikázó, mennydörgéssel kisért gyilkos istennyilát, mert a villáin ezosethen nem égi tünemény. így hív­ták Bibó Lőrincnek, a faluvégi székely gazdának lég—; nagyobb kincsét, büszkeségét, szilaj fekete paripáját. Félelmes nevét onnan kapta, hogy fiatal csikó korá­ban, mikor először nyergelték meg, olyan sebesen vág­tatott Bibó Lörinccel a hátán, mint a veszedelem. Ak­kor még neve sem volt s' Bibó gazda sokat gondolko­dott azon, hogy minek is keresztelje. Valami szép ne­dvet akart, valami büszke, nagy navet, amilyeftt meg­érdemel. Próbálta a Tündért, ez tetszett neki, pró­bálta a Fecskét, a madár is gyorsan repül, gondolta s még jó néhány jutott eszébe, míg végül elhatározta, hogy Villám lesz a neve. Az is maradt. Legendás hire pedig akkor kelt a fekete paripának, mikor tizenhat­ban menekülni kellett a faluból. Bibó Lőrinc, akinek kicsit hibás volt a jobbkeze s emiatt nem katonáskod­hatott! otthon volt s a többiekkel együtt menekült el, amikor megfujták a riadót. Két igáslovát szekér elé fogta, a Villámot a szekér után kötötte, ami féltett portékája akadt a háza táján, felpakkolta s megfuta-j modott a többi székekkel együtt arra, amerre biztoh-l ságot remélt. Elindult a Királyhágó felé . ., Villám azonban, úgy látszik egészen másképpen! vélekedett a háborúról, mint az emberek. Nem tetszettj .neki a menekülés s bizonyára azt is lealázónak találta, .hogy a szekér után ballagjon, mikor mindig vágtatni, száguldani szeretett. A Királyhágónál újabb pihenőt tartottak a szekerek s Bibó Lőrinc a Villám istrángját ,is eloldotta, hogy kedvére kiszaladhassa magát a iój Csak ezt várta Villám. Amint szabadnak érezte ma- igát, mqgiramodott vissza, hazafelé. ■ , 'Hogy mennyi idő alatt futott a gyérgyö’i irmáén­cében húzódó, ellenségtől remegő székely faluig s hogy milyen viszontagságos volt az ut, senki sem tudja, egyedül Villám, ő pedig nem tudott beszélni. Csak meg­érezte finom állati ösztönével, hogy itthon van a he­lye. Naphosszat ott ült az elhagyott, üres udvaron s őrizte gazdája tulajdonát. Amikor Bibó Lőrinc félesztendö múlva hazatért a családjával, már messziről, az ucca kanyarulatától ész­revette Villámot, amint vadul száguldott eléje, az egyetlen, drága gazdája elé, akiért érdemes volt végig­szenvedni a pokoli hónapokat. Bibó hirtelen hinni sem akart a szemének, mert Villámot rég elveszettne-k, el­pusztultnak hitte. Arra gondolni sem mert, hogy ha­zajött volna. S ime ,.. Villám ,,. Villiám .., becézte könnyes szemmel, mint megtalált gyermeket. Villám fújt, prüszkölt, ugrált körülötte, nyerített, sirt örö­mében a maga módján. Olyan hűséges és őszinte volt, amilyen csak egy állat lehet. Bibó ettől kezdve úgy féltette Villámot, mint a szeme fényét. Erre pedig ugyancsak vigyázott világa életében, mert jó messzire s tisztán látott vele. A Vil­lám a háború után az időkhöz mérten, megkomolyo­dott. Lassan felhagyott a pajkos ugrálásokkal, gond­talan kiruccanásokkal, nehéz napok jártak, dolgozni kellett. Az igáslovakat eladta Bibó s Villámmal mun­kálta meg a határban lévő kicsi szántóföldjét, Villám hordta haza az egyes-szekérrel a szénát, a gabonás­zsákokat cséplés után, télen pedig fuvarozni járt. Fát csúsztatott az erdőből a gyártelepre. Villám volt úgy­szólván a család-fenntartó. Bibó Lőrincnek kevés dolga volt mellette, csak éppen a gyeplőt tartotta. De jöttek aztán a gyenge, rossz esztendők. A jég elverte a határt, nem termett , semmi. Másik évben a szárazság pusztított, később leiállottak a gyárüzeAiek, mert a környék összes erdeit kitermelték már. Nem volt több fuvar. S Bibó Lőrinc nyomorogni, nélkülözni kezdett övéivel együtt, ahogy az ilyenkor szokás. Nap- ’ számbajárásból tengette az életét. Sokszor már a Vil­lám is terhére volt, mert szerezni nem szerzett, csak evett az jótállóban. De ezt Bibó Lőrinc soha sem val­lotta be magának. Ha pillanatra eszébe is juttatta az asszony, sietett elfelejteni. Villámot nem lehetett bán­tani, mert a Villám ... az a Villám volt... Bibó Lőrinc sokszor napokon át csak sült krum­plit evett, vagy puliszkát, de Villámnak mindig kike­rült a maga szénája, néha még zab is akadt az abra- kos-tarisznyában s hébe-hóba egy-egy darab kocka­cukor, amit kiváltképpen kedvelt. Egyszer aztán árverést tűztek ki a kicsi, vén házra, valami felgyülemlett adótartozás miatt, Bibó fühöz-fához futott, de hiába. Hol van ma ember, aki biztos fedezet nélkül kölcsönt ad? Bibó egész nap tal­palt a faluban, az asszony egész nap jajgatott s eitc azzal álít az ura elé, hogy mentő ötlete támadt, — Hajijuk! — kapott a szón Bibó. — Adjuk el a Villámot, a bíró tízezret Ígért érte még a tegnap is. A fia vonul be katonának s éppen Ilyen líra fáj a foga. — A Villám nem eladó! — Csak ennyit felelt I?ilö ztán mérgesen hozzátette: — Érted? Nem eladó. Sem tízezerért, sem száz­ezerért. Semmi pénzért. — Uramisten! — sirt az asszony, — hát elárve­reznek .,. — Hát árverezzenek... hát árverezzenek. Ne legyen semmim se de Villám, akkor is ve­lem marad . .. S ahogy ezt mondta Bibó, kezét ököl­beszorítottá, mintha le akarna sújtani arra láthatat­lan ellenségre, aki megpróbálja elragadni tőle a lovát. Másnap délelőtt megjelent a ház előtt a végre­hajtó. A dolog nem ment csendben. Szó szót követett, Bibó magyarázni kezdte, hogy előbb munkát adjanak, azután kérjék az adót, mire a végrehajtó lázitást em­legetett és csendőrt kiabált. Majdnem verekedésre ke­rült a sor, mikor Bartók földbirtokos kocsija állt meg a kapu előtt. Éppen arra hajtatott s mikor a lárma felől kérdezősködött a kocsisa mondta el Bibó tra gédiáját, Bartók jól ismerte Bibót, aki sokat dolgozott neki. Tudta, hogy törekvő, becsületes ember. Leugrott a ko-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents