Keleti Ujság, 1935. március (18. évfolyam, 49-75. szám)

1935-03-09 / 56. szám

SVlll. ÉVFOLYAM. Jí. SZÁM. Rtittttttsm Emiről nem veil tudomást Vaida Sándor et Bánságban Véletlenül mindenüll a nagy „valaclius“ nyomában — Szereplése hatásaképpen ra Bánságban közös kisebbségi frontról gondolkodnak Eí ten tüntetés néma banlsetiei A megdöbbenés álfalános volt — Egy csomó valóság amiről nem akar liiifni a grafikon írtét : Nyivö József Érdekes véletlen, hogy a nagy „valachus“-sal, Vaida Sándorral egy vonaton érkeztem a Bánság fővárosába, öt két főből álló testőrség kísérte, en­gem nem kísért senki. Az állomáson valószínűleg őt csalódás érte, mert alig tizenöt-húsz „elvba­rátja“ fogadta. Engem nem ért csalódás. A szállo­dában is szomszédok voltunk. Egyetlen feltűnő rajta az a grafikon volt, amely nem fért be semmi csomagjába, összogöngyölitve meredezett, mint egy ágyucső, mellyel ki akarja lőni az összes ki­sebbségeket az életből. Az én zsebemben mindössze egy novella volt, amit másnap felolvastam, az „Arany János Társaság“ disz matinéján. A Vaida grafikonja téves, hamis, tájékozatlan és négymil­lió kisebbség pusztulását hirdeti, az én novellám igaz, kultúrát, megértést, életet és boldogulást •szolgált. Vaida ur nem ért célt, én hivatásomat betöltöttem Isten segedelmével. Vai tls* Egyetlen „eredmény“, amit a volt, többszö­rös miniszterelnök szereplése keltett. Timi soar an, az általános izgalom, rémület, gondütöttség és zavar, amely alól nem kivételek a románok sem. Azok a románok, kik tisztán látják azt a felbe­csülhetetlen kárt, bajt, veszedelmeket, amelyeket Vaida ur „elmélete“ Romániának és a románság­nak okozni fog. Ezért készültek ellengyülésre a Maniuhoz hű Leucutia csoport vezetői, de mint is­meretes, gyűlésüket nem engedélyezték, mire az Őfelségéhez intézett tiltakozó panaszon kivül meg kellett elégedniök azzal a néma, tüntető bankettel, amelyet a Palace-étteremben rendeztek az összes kisebbségek együttérzése mellett. Annyit már most meg lehet állapitani, hogy megindult a belső folyamat, amely az összes ki­sebbségeket közelebb hozza egymáshoz. A svábok és magyarok viszonya Timisoaran eddig elég barátságos, de hűvös volt, most már a svábok azon gondolkodnak, nem jött e , el az idő kisebbségi közös front alakí­tására. Még nem nyilatkoztak, de nagyon elégedetlenek és érzik, hogy ők is áldozatai lesznek a túlzó sovi­nizmusnak, A zsidó-párt az események nyomása alatt ér­zelmileg szinten sokat közeledett a közös kisebb­ségi front gondolatához. A szerb-párt egyénileg igen barátságos fe­lénk, de Timisoaran nem igen jöhet számításba. Égj éhként a sz -rbek sorsa a legnagyobb memento a kisebbségekre nézve. Olyan rohamosan romanizálódnak el, hogy ma holnap alig marad hírmondó belőlük. Vaiaha szerb városi tanácsa volt a városnak, gyö­nyörű temploma, intézményei, palotái és ma is dúsgazdag egyházközsége, de a hivatalos statisz­tika szerint is az 1931. évi népszámlálás által meg­állapított 91.445 lélekszámú lakosság közül 27.562 magyar, 27.782 német, 24.225 román és 9.381 zsidó mellett ..egyéb“, tehát szerb, bolgár, tőt, horvát elem mindössze 2495 lelket számlál. Hiába korrigálja Vaida tir a statisz­tikát és hiába igyekszik elhitetni azt a naivitást, hogy a kisebbségekkel, különösen a magyarokkal szem­ben inrerioritásban marad a románság és az ő ha­1. tása alatt a román ügyvédek egy részének kenyér­harcát nem lehet igazolni Timisoaran a statiszti­kával, mert 195 román ügyvéd mellett 85 zsidó, 36 német, 36 magyar cs két szerb ügyvéd van. Tehát 24.225 románra esik 105 ügyvéd és 55.344 német-magyar lakóéra mindössze csak 72 ügyvéd a saját fajtájából. Tisztelettel kérdem, kinek a ká­rára esik az „aránytalanság“ és mennyiben van­nak „túlsúlyban“ a kisebbségek a pályán. Ugyanez a helyzet egyéb téren is. Timisoara a nagyipar és a kereskedelem városa. Ez tudott do­log mindenki előtt. A nagy vállalatok azonban túlnyomóan román, vagy zsidó kézben vannak. Ma­gyar nagyvállalat alig van. A magyar­ság csak mint tisztviselő (korlátolt számban) és gyári munkás helyezke­dik el. Végig lehetne menni ilyen módon az összes ' foglalkozási ágakon és könnyű volna bizonyí­tani, bőgj* mennyire Téves a Vaida Alexandru grafikonja, de erre nincs is szükség. Vaida ur tisztában van vele, mert elképpesztö volna feltételezni is, hogy valaki, aki széria számra volt az ország miniszterelnöke, ennyire ne is­merje az ország helyzetét. Amire nem gondolt a többszörös miniíZlercfnök m Timişoarân azt követelte, hogy a magyar betegeket magyar orvos, a németeket német, a zsidókat pedig zsidó orvosok kezeljék és ro­mán beteget nem kezelhet kisebbségi orvos. Ezt az abszurd megállapítást az a volt minisz­terelnök tette, aki maga is orvos és akit szin­tén kötelez az egész világon érvényes orvosi ethika, amely a lelkiismeret és az eskü szent- 1 ségével írja elő minden orvos számára az át­hághatatlan és megfellebbezhetetlen törvényt, ha betegségről, élet-halálról van szó. Vaida ur, Ön borszéki fürdőorvos korában csak román betegeket kezelt? Hát ennyire megdöbbentően eltévelyedhet valaki? Ha én, vagy más merne effélét ki­ejteni a száján, esztendőkre lecsuknának és méltán, mert nincs a világon olyan valamire való állam, melynek büntetőtörvénykönyvébe ne ütköznék az ilyen kijelentés, ami más sza­vakkal azt jelenti, hogy haljon meg minden román orvosi segítség nélkül, ha nincs a kö­zelben román orvos, még akkor is, ha a világ legelsß speciálistól tömegesen állanák is körül az ágyat. Hát csak ennyire szereti a saját faját, népét, hazáját a volt miniszterelnök ur? Hát ebben áll a „numerus valachicus?“ — az egész müveit világ egyszerűen hihetetlennek tartaná, hogy — (a Vaida koncepció érvényre jutása esetén) Romániában az orvosnak nem az az első dolga, hogy gyorsan segítsen, hanem köteles feltenni a kérdést: — Milyen nemzeti­ségű ön? — és ha nem talál a faj, egyszerűen köteles faképnél hagyni a beteget. A gondolatnak képtelenségétől eltekintve szórakozzunk azzal, hogy mi lenne, ha úgy lenne, ahogy Vaida ur akarja. A válasz egy­szerű. A kisebbségek csak jól járnának vele, Ha valaha törvény lenne ebből a numerus me­5 Ha lábai fájnak és tyúkszemei szúr­nak, marnak és égnek, tegyen a i vízbe Saltrates Rodellt, mig az. úgy néz ki,mint a tej. Ha lábait» ebbe a tejes fürdőbe teszi, a t felszabaduló oxigén, mely a ' viszi gyógyító sókat magával bahafol a pórusokba, üdíti l és gyógyítja a bőrt és a szö­veteket. Az égés és viszke­tés megszűnik. A vérke- i ringés teljesen helyreáll és Őn ismét teljesen jól magát.A tyúkszemek érzi megpuhulnak, úgy hogy gyökerestől, mindenestől I kiveheti őket. A horzso­lások meggyógyulnak, a duzzadások eltűnnek. Egy egész számmal ki­sebb cipőt hordhat A i Saltrates Rodellt a i gyógyszertárak ésdro-J L gériák mindenütt ga-J| k rancia mellett áru-j|| ■k. sitjálc. Az ára csekély. dicalisból (hogy én is eggyel szaporítsam a „numerusokat“) az a sok ezer román orvos, ki kisebbségek között működik, egyszerűen állás nélkül maradna és a kisebbségeknek sür­gősen orvosi utánpótlásról kellene gondoskod• niok. Mi lenne például Székelyföldön, hol az orvosok óriási többsége román nemcsak hiva­talos minőségben, hanem magánprakszis- ban is? Ejnye elnök ur, Ön a fürösztő vízzel a gyermeket is kiöntötte. A fene egye meg azt a közmondást, amely azt mondja, hogy min­den botnak két vége van­Ezen Timişoaran szült elvével kapcsolat­ban azonban kérem engedje meg, hogy felhív­jam szives figyelmét éppen Timişoârâval kap­csolatban egy olyan valóságra, ami tényleg közelebb áll egy államférfin népmentő és or­vosi hivatásához. u * Az ön grafikonja elfeledkezett arról, hogy éppen Timisoaran a románok természetes sza­porodási statisztikája ne,m mondható kedve­zőnek. Ez a statisztika 1935 januárjában aa alábbi képet mutatja. S:ü etett : Meghalt­Szaporodás: Román 33 33 0 Magyar 44 39 + 5 Német 35 57 — 22 Szerb o u 3 — 1 Zsidó 11 S + 3 Bolgár 1 2- 1 Más 1 2 — 1 Tehát csak a magyarok és zsidók szapo­rodnak természetes utón. A sváboknál az egyke pusziit, amint hallom. Hogy a románok statisztikája miért ilyen, annak a megállapítása, inkább tartozott volna az Ön orvosi és államférfiul hivatásához, min,t a fennebbi kijelentés. Ilyen népmentési felada­tokat, amelyek sokkal méltóbbak volnának múltjához, egyéniségéhez és ahhoz a törté­nelmi nimbuszhoz, amely az Elnök ur fejét az erdélyi románság előtt csak nem régen is párt­állás nélkül környezte. Vájjon mit szólnak Önhöz az albaiuliai határozatok?...

Next

/
Thumbnails
Contents