Keleti Ujság, 1935. március (18. évfolyam, 49-75. szám)
1935-03-23 / 68. szám
â KElETf'ÜJS&G xvm. évfolyam* os. szám. Megjegyzések az iparpárlolási lörrény alkalmazásákoz (ríja S Hader Cryuia Az 1935- évi április 1-én az iparvállalatok nagy része csak 30—40 százalékkal, sőt még ennél is magasabb vasúti fuvardij fizetése mellett expediálhatja ipari termékeit, ha csak időközben valami csoda nem történik. Jogosan beszélhetünk csodáról, mert 1933. április L óta már kétszer történt ilyen csoda, amely az utolsó percben csillapította le az érdekelteknek végsőkig felizgatott idegeit. Az 1912. február 13-án • promulgált ipar- pártolási törvény 1., 3. és 11. szakaszai nagyjában a következő kedvezményeket és könnyítéseket biztosítják a már meglévő és még létesítendő iparvállalatok részére: 1, állami területeknek építési célokra kedvezményes feltételek mellett való átengedése: 2. ezen területeken található vizi hajtóerők díjmentes felhasználása; 3. vámmentesség; 4. vasúti fuvardij mérséklés a gyár építéséhez szükséges anyagoki a feldolgozandó nyerstermények és a kész ipari termékek szállításánál; 5. postai szállítási kedvezmények; 6. könnyítések az iparvágányok létesítésénél; 7. iparú sónak önköltségi áron való rendelkezésre bocsátása; 8. adókedvezmények; 9. állami építkezések árlejtésénél külföldi ajánlótokkal szemben előny biztosítása még akkor is, ha az iparvállalat - a jánlata 5 százalékkal drágább, stb. stb. A törvény 3. és 11, szakaszaiban foglalt rendelkezések az iparvállalatokát két kategóriába sorozzák és pedig: a) olyanokra, amelyek a feldolgozandó nyersterményeket az ország belterületén szerzik be és b) olyanokra, amelyek a nyerstermények nagyobb részét külföldről importálják. Az a) alatti esetben 30 esztendőre, a b) alatti esetben pedig csak 21 esztendőre terjed ki az iparpáftóíási törvény alkalmazásának időtartama. '*■ A törvény 29. szakasza világosan előírja, hogy úgy a meglévő, mint a létesítendő ipar- vállalatok milyen formaságok . betartásával kérhetik a kedvezmények alkalmazását. Kimondja a törvény 2- szakasza, hogy ilyen kéréseket olyan iparvállalatok terjeszthetnek elő, amelyek a műszáki és adminisztratív személyzeten kivül, legalább 20 munkást; alkalmaznak és gépeik legalább 5 lóerőre berendezettek. Eddig teljesen rendben volna minden és a nyújtott kedvezmények kifogástalanul szolgálnák a meglévő vállalatok iparpártolásának célját és a vállalkozó polgárokat ösztönöznék is a hazai ipar fejlesztésére. Ámde következik a törvénynek a 35. szakasza, — amely mintha megbánta volna az előző 1—34. szakaszokban nyújtott kedvezményekkel tanúsított nagylelkűséget, — kategorikusan kimondja, hogy úgy a 21■ mint a 30 éves időtartam kezdetét, úgy a meglévő, mint a még létesítendő ipar vállalatoknál, a törvény életbeléptetésétől, vagyis Î912. április 1-től kell számítani. Sőt azt is kimondja ez a szakasz, hogy az ezen időpont után létesített iparvállalatok csak a hátralevő időtartamra élvezhetik a kedvezményeket. Ezek szerint külföldi nyersterményt feldolgozó az 1920. évben létesített vállalat 13 éven át, mig az 1930. évben létesített vállalat csak 3 éven át élvezi a kedvezményeket még akkor is, ha időközben a többi termelési ágak fejlődése folytán, adva van a lehetősége annak, hogy nyersterményeit már belföldön szerezhesse be. Úgy látszik, hogy az ipari vállalatok életében az időszámítás nem Krisztus születésével, vagy Mohamed futásával, — hanem az ipar- pártolási törvény életbelépésével veszi kezdetét ... Egy másik csodabogara a törvénynek, a 3. szakasz e. pontjában foglalt az a rendelkezés, hogy a percentuálisan megállapított vasúti fuvardíjkedvezményt, a törvény életbeléptetése időpontjában érvényben volt vasúti tarifához mérten szabja meg; mintha bizony a vasúti tarifa 50 esztendőn át változatlanul érvényben maradhatna. Ez a rendelkezés sok vitára adott alkalmat, magát a kedvezményt az idők folyamán teljesen denaturálta és lehetőséget adott 3,z időközben autonóm testületté változott vasút vezetőségének, hogy 1930. szeptember 1 én a percenluális kedvezményt egészen megszüntesse és csak kis részben pótolja úgynevezett statics tarifákkal. Az 1933. évi április 1-én járt le a kedvezmények első határideje és akkor kezdődött meg a vállalatok Canossa-járása, amely aztán 1934. április 1-én megismétlődött és most 1935. április l-ö előtt újból kezdődik az izgalom. Az érdekeltek ezúttal is várják a csodát. Ha igy megy, akkor kilátás lehet arra, hogy 1942. áp- ' rilis 1-én a belföldi nyerstermónyeket feldolgozó vállalatok kategóriája is a csodát várók sorsára fog jutni. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban megemlítjük még, hogy a vasút a kedvezményezett váb piaiatokat külön listába foglalta, ezen listák behatóbb átvizsgálása után, azt is megállapíthatjuk, hogy teljesen azonos feltételek mellett üzemben tartott ugyanazon jellegű iparvállalatok közül egyesek 30, a többiek pedig 21 éves időtartamra nyilvántartott kedvezményt élveznek. Ha már most a 21 évre terjedő kedvezmény, újabb meghosszabbítás hiányában 1935. április 1-én lejár, akkor ezek a vállalatok akár be is csukhatják üzemeiket, mert nem lesznek képesek versenyt tartani a. kedvezményt tovább élvező vállalatokkal, amint ezt az UGIR bucureşti Buletinja f. évi februári számában, frappánsan a következő példával demonstrálja. . . Az ország üveggyárai közül háromnak 1942. április 1-ig terjedő időre van biztosítva a kedvezménye, a többinek az eddig történt meghosszabbítások után is csak 1935. április (Gyula, március 21.) Amint megírtuk, véres választási incidens történt szerdán este a békésmegyei Endrőd községben-. A hatóságok fel akarták oszlatni a független kisgazdapárt propaganda gyűlését. A gyűlés résztvevői ellenszegültek a hatóságok intézkedésének s a csendőrség fegyverét használta. öt emberK köztük &gy asszony, azonnal meghalt, egy ember kórházbaszállitás közben szenvedett ki. egy pedig súlyosan megsebesült. Kozma Miklós belügyminiszter azonnal nyilatkozott a sajtó számára és bejelentette, hogy személyesen utazik a véres esefmények színhelyére, hogy szigorú vizsgálatot indítson meg, A belügyminiszter csütörtökön reggel megérkezett Endrőd községbe és megindította az alapos és részletes vizsgálatot. Vitéz Márky Barnabás alispán előadása szerint a független kisgazdapárt jelöltje, Anda- hásy-Kasnya Béla többszöri felszólítás után sem akart távozni a gyűlés színhelyéről s a választókat is lebeszélte arról, hogy a hatósági rendeletnek engedelmeskedjenek, A csendőrség felszólítására gúnyosan felelte a képviselőjelölt: —- Megyek, csak előbb más cipőt húzok. A belügyminiszter kihallgatta a hatóságok vezetőit is és megállapította, hogy Án* daházy-Kasnya Béla a, csendőrség felszólt1-ig. Ezek szerint például 300 kilométeres középtávolság alapul vétele mellett, a kedvezményezett üveggyárak egy vagon üvegért 5700 lej fuvart fognak fizetni, a többiek pedig 21.700 lejt, vagyis 16.000 lejjel többet. Ha egy vagon értékét 50.000 lejjel vesszük számításba, megállapíthatjuk, hogy a kedvezményezett gyárak több mint 30 százalékkal olcsóbban kínálhatják termékeiket, teljesen kizártnak tekinthető tehát a többi vállalatok versenyképessége. Ez a visszás helyzet jelentkezni fog más iparcikkeknél is. Az UGIR Értesítője szerint az iparügyi és kereskedelmi miniszter, már az első lejárat, tehát 1933. április elseje előtt hajlandónak mutatkozott az összes iparvállalatok kedvezményének határidejét, — tekintet nélkül a nyersanyag származására, — egységesen 1942. április 1-ig meghosszabbítani, ehhez azonban az akkori pénzügyminiszter azért nem járult hozzá, mert ezzel az állam vámbevételei évenként körülbelül egy milliárddal csökkentek volna (?). Az UGIR folyóirata megállapítja azonban, hogy a pénzügyminiszter számításaiba valamely súlyos hibának kellett becsúsznia, mert az 1931. évi behozatali adatok tanúsága szerint a tekintetbe jöhető összes vámba- vételek csak 275 milliót tettek ki és ebből az iparpártolási kedvezmény alá eső gépek és nyerstermények után ebben az esztendőben legfeljebb 50 millió lehetett az elmaradt vámbevétel. Az 1931. esztendőt követő években pedig a deviza és kontingentálási korlátozások miatt, ez az összeg 25—30 millióra csökkent. Ilyen áldozatot feltétlenül megérdemel a hazai ipar pártolása. Ezt a kérdést az illetékes körök állandóan tanulmányozták és amikor az újból és újból történt meghosszabbítás után, az újabb határidő lejárta közeledett és a kérdés a körmükre égett, el is készítettek különféle törvénytervezeteket, amelyekből azonban mind a mai napig semmit sem realizáltak. Ma ugyanaz^ a helyzet, ami volt 1933- április 1-én. Az iparvál lalatok várják a csodát, amely ha ezúttal elmarad, bizony igen sok vállalat. — egyéb közterhektől is sújtott an, kénytelen lesz beszüntetni üzemét. fása után tovább agitált a már szétszóródó tömpg. között Felszólította a választókat, hogy ne menjenek haza; várják meg, amíg válasz érkezik a minisztériumból arra a táviratra,, melyben a gyűlés megtartásához engedélyt kért. A belügyminiszter különben azt akarja megállapítani, hogy ki ingerelte fel a tömeget, mi történt azalatt a másfél óra alatt, mely a csendőrség felszólításától a véreis sortüzig telt el és hogyan fajultak az események a szörnyű vérontásig. A ki- hallgatottak vallomásából megállapítást nyert, hogy a tömeg előbb gúnyt űzött a csendőrökből, cibálni kezdte a esendörlovak farkát, majd a községháza falához szorította és kövekkel dobálta meg a karhatalmat. A csendőrség, miután a felingerelt tömeg mind fenyegetőbb magatartást tanusitott, jogos önvédelemből használta fegyverét, A gyászos esettel hatalmas cikkekben foglalkozik a budapesti sajtó. A nemzeti egy ség pártjának központja szintén vizsgálatot indit a történtek részleteinek és okainak megállapítására. A párt különösen a választási agitáció mértékét és milyenségét akarja megállapítani. Endrőd község a gyomai választókerülethez tartozik, melynek tizenegyezer választója van. A hatóságok elrendelték • a véres esemény áldozatainak felboncolását. Kozma magyar belügyminiszter személyesen vezeti a vizsgálatot az emlrődi véres választás ügyében A kisgazdapárti képviselőjelölt mérgcsitefle el a helyzetet — Öí ember a helyszínen, egy kórházba« szállitűs közben halt meg
