Keleti Ujság, 1935. március (18. évfolyam, 49-75. szám)

1935-03-13 / 59. szám

KuívQjsxg XVÎ11. ÉVFOLYAM. 59. SIAM* 4qglielescu>ânnep a székely megyében Mégyszáx lanilo gyfift össze Csíkban, hogy fttn" tessen a reánán kultúra rokamos lerjedésének örömére «*» lyugdijba kisidlck 19 magyar Santiiof* ti nyeiyyizsgán «Ibuáfsloli tanítóra is er a sors vár (Mercurea-Ciuc, március ll.) A Keleti Új­ság beszámolt arról, hogy a ciucmegyei állami tanítók egyesülete nagy ünnepség keretében kívánja az újonnan kinevezett állami tanítók­tól a hivatalos esküt bevenni és egyben a nyugdíjba készülő állami tanítókat elbucsuz- tatni. Ez az ünnepség az egyesület által rende­zett diszgyülés és irodalmi estély keretében szombaton zajlott le a Vigadó nagytermében. A diszgyülésre büntetés terhe mellett hiva­talos volt a megye minden állami tanítója, tanítónője és óvónője, akik teljes számban, mintegy négyszázan meg is jelentek. Anghe- lescu és Lepadatu miniszterek is kilátásba he­lyezték megjelenésüket, azonban a legutolsó percben a látogatást lemondották. Megjelent a diszgyülésen Toni, az országos állami tanítói egyesület elnöke, lacubescu alelnökied együtt. Résztvett dr. .Oţetea Valér prefektussal, az élen az egész- rondán társadalmi élet vezetői , a tan­ügyi vezetőkkel 'együtt. A diszülóst istentisz­telet vezette be, amelyet Borcan loan görög keleti lelkész végzett. Istentisztelet végén a görög keleti vallása uj tanítók a lelkész közre­működésével letették a hivatalos esküt. Majd Vlad Izidor görögkatholikus lelkész vette be az esküt a görögkatholikus vallása; uj íapitók- tól. A római kát liolikus vallásu tanitók eskü­jét Biró Ferenc esperes-plébános lett volna hivatva bevenni, azonban amikor, a román nyelv nem tudása miatt azt csak magyarul volt hajlandó eszközölni, Chele Vasilc tanfel­ügyelő kijelentette, hogy miután állami .taní­tók közgyűléséről van szó és az összes római katholikus tanitók vallásuk ellenére is román nemzetiségűek, azt csak román nyelven lehet végezni. Ezután Chele Vasile tanfelügyelő ol­vasta fel a romás, esküformulát a római katho­likus vallásu tanítóknak románul. A közgyű­lésre meghívták Takács Károly református esperest is, aki készséggel meg is jelent, azon­ban az uj állami tanitók között református vallásu nem akadt. Az eskü letétele után Borcan görög keleti lelkész mondott beszédet. Az eskü jelentőségét fejtegette a tanítói hivatással kapcsolatban. Majd rátért arra, ami már politika volt­— Az állami tanítóknak, — mondotta, - különösen a Székelyföldöli kettős hivatásuk van: egyik a román kultúra terjesztése, a másik már nemzeti hivatás: a fajukat, nemze­tüket, vallásukat elhagyott román testvéreik­nek a nemzet kötelékébe, a vallás aklába való visszatérítése. Az egyházi öltözetben elmondott, meglehe­tősen agresszív hangú beszéd természetesen «lénk ovációt váltott ki a fiatalabb ta-iitónem­zedékből. Utána dr. Oţetea Valér prefektus méltatta a tanítói hivatást és az állami iskola jelentő­ségét. Igen jó hatást váltott ki a közönség jó­zanabb rétegéből, bogy került minden politikai vonatkozást. Aztán Toni, az állami tanitók országos egyesületének elnöke lépett a pódiumra és szuggesztiv erővel, magával ragadó hatalmas beszédben vázolta az igazi tanító képét, jelle­mét lacobescu alelnök szintén a tanitó felada­táról beszélt Ezzel a díszközgyűlés véget is ért. Áttértek a közgyűlés napirendjére. Vasilc Chele tanfelügyelő mondott nagy beszédet és felállította Ciucmegye állami ok­tatásának grafikonját. • 1919-ben, — mondotta többek között, — Ciucmegyében csupán 9 állami iskolai tanitó működött, az is kilenc községben és kilenc tan­teremben, Hála azonban a mindenkori közok­tatásügyi kormányoknak, már 1920 évtől kez- dődőleg megindult a fejlődés. Az 1935. évben ma 314 állami iskolai tanitó és -15 óvónő van. Csupán 1935. évben 73 uj tanítóval ajándékozta meg Anghelescu közoktatásügyi miniszter ezt a megyét, amely legjobban rászorul a román kultúrára, hogy lassankint népe visszatérjen abba a nemzeti közösségbe, ahonnan erőszak­kal kiszakították Aztán azt is bejelentette Chele tanfel­ügyelő, hogy az állami oktatásból ez év elején 19 állami tanitó vált ki, akik nyugdíjazásukat kérték, amit már meg is kaptak. Megemlítette, hogy ezek a tanitók mind kisebbségiek és mar a magyar uralom idején állami szolgálatot tel­jesítettek. Amikor 1819-ben az állami oktatás átvételére került a sor: mindnyájan átléptek állami szolgálatba és becsülettel vég z‘ék köte­lességüket mindaddig, amíg rajtuk kívül eső okokbol bekövetkezett, hogy az állami oklatás kötelékéből ki kellett válniok. Köszönetét in­dítványoz a számukra és a közgyűlés hango­san m igéljenezte a 19 nyugdíjba ment magyar állami tanítót. A zaj elültével hangok hallatszottak afelől is: mi lesz a nyelvvizsgán elbukott tizenegy magyar nemzetiségű állami tanítóval? Azon­ban a gyűlést vezető elnökség erről nem akart tudomást venni és a válaszadással adós maradt. A közgyűlés után társasebéd következeit, anielyen igen sók felköszöntő hangzott el a helyi tanügyi vezetőkre és Anghelescura. Estére a Vigadó színháztermét zsúfolásig meg­töltötte a tanítóság és a helyi román intelli­gencia. A megyei tanítóegyesület _ énekkara adott elé román napdalokat. A tanítóegyesület műkedvelői bemutatták a „Muskátli az ablak­ban“ cimü román életképet. Ez az a darab, amellyel az „Astra1“ megbízásaoö! a műked­velők be akarják járni a megyo minden szé­kely'községét propaganda célokkal A közgyűlésnek még másnapra vasárnapra is akadt teendője. Értek iZ'Cttó alakulr át és a Vigadóban Toni elnöklete alatt kimondotta: tiltakozik a kormány terve ellen hogy nincs tekintettel magasat)» kolturtenyezőkre és a közoktatásügyi költségvetést is ie akarja sztu- Utáni tiz százalékkal. rl.iltakozásúkat távirati­lag juttatták el a pénzügyminiszterhez és szintén táviratban biztosították Anghelescu t ragsszkfw I águkról • AKBzBNSÍG SZAVA A Magyar Párt annak idején arra kértem városi tanácsot és a vízmüvek igazgatósagat, hogy — ha vízórákkal látják el a város kisebb uccáit is, — a vízóra árát méltányos részle­tekben hajtsák be a perifériák kis házainak tulajdonosaitól. Mi. Hasdeu-uccai háztulajdonosok magunk is kértük, a vízmüvek igazgatóságát, hogy a kültelki háztulajdonosoknak nyújtson, kedve­zőbb fizetési feltételeket, ügy gondoltuk, bogy havi 100 léjes törlesztés bőven elegendő volna, hiszen hozzászámítva ehhez a havonta, Uz©- tendö 80 lejes vizdijat, igy is 180 lejt kell tű­zetnünk havonta. A vízmüveknél azonban mind a Magyar Párt közbenjárása, mípd .pe­dig a mi kérésünk visszautasításra talált s a kültelki háztulajdonosoktól továbbra is havi 350 lejt törlesztési összeget követelnek, ami a vizdijjal együtt 430 lejre rúg. Ezt az összeget ii magúnk szegény sorsúban iigüi tudjuk kill- zetni- Aki azonban nem fizeti ki a vízóra árá­nak részletét, attól a vizdijat sem fogadják el. így többünktől máris elvették a vízhasznála­tot. Ezúttal a nyilvánosság előtt kérjük ismé­telten a városi tanácsot és a vízmüvek igazga­tóságát, hogy intézzék humánusabban a kis­polgárság ügyeit. Ha már kérésünk nélkül el­láttak bennünket vízórákkal, találjanak mó­dot rá, hogy a mai megélhetési viszonyoknak megfelelő módon tudjuk azt ki is fizetni és ne vegyék el még a vizet is tőlünk. Tisztelettel a Hnsrlethvceai házigazdák " A numerus valachicus és a lenyelt béka esete A Magyar Párt városi tagozata Sibiubau magyar áldozatkészségből negyedik éve a téli hónapokban napközi gyermekotthont tart fenn, ahol a szegónysorsu gyermekek meleg he­lyiségben naponta háromszor-négyszer meleg ételt kapnak és a lehetőség szeriül még ruha nemüt is. Ennek az otthonnak a gyermekei közül egy nehánynak a nevét, akik teljes idő alatt élelmet és ruhát kaptak felsorolom: Hodisan Elena b éves. Hodisan Victoria 5'éves. Hodisan Emilia 2 éves. Tomufa Petru ti éves. Tornuţa. Dionisius 5 éves. Tornuţa Elisabetha 3 éves. Muntean Niculai 4 éves. Szurdoki Kies Kornél nyugalmazott kut- szárezredest, a Magyar Párt sibiuí tagozatá­nak elnökét megkérdeztem, mi a véleménye a Vaida numerus yalachieusáról. Csudálkozó arccal néz ream, mert tudja, hogy a mindennapi tanácskozásokból ismerem a nézetét, előbb, el is. mosolyodik, de rá mind­járt area elborul egy kissé és becsületes, őszülő fejét lehajtva, beszélni kezd:-— Nem merem hinni, hogy akadjon .fele­lős kormány, aki megvalósítaná. Különben ha nézzük a hadseregnél, vasútnál, postánál, bíróságnál pénzügynél, telefontársaságnál, ál­lami üzemeknél és a regáti magánvállalatok alkalmazottainak a nemzeti arányszámát és ha az elosztás igazságos lenne, nagyon jól jár­nánk. Abban az esetben pedig, ha az elosztás­nál nem vennék a nemzetiségek valódi létszá mát figyelembe, úgy járnánk vele, mint a szé­kely a békával. És elbeszélte az iámért béka nyelés esetét. Elmondom én is: „Két székely megy a vásárra az egyik egy tehenet visz eladni, a másik valami mun­kaalkalmat keres. Visszajövet is együtt ban­dukolnak — az egyik a tehénért kétezer lejt kapott, a másik nem talált munkát. A mun­kát kereső menetközben egy békát lát —- eszébe .jut nagy nyomorúsága, megböki a szomszéd ját és mondja: — Szomszéd! A tehén áráért képes volnék ezt a békát lenyelni! Az atyafi hol a békát, hol .a szomszédját nézi, kevés go.idolkozás után rááll az alkura A székely nagynehezen, de valahogy lenyeli a békát. A másik odaadja a kétezer lejt, de se pénze, se tehene nem lévén, töri a fejét, hogy szerezhetné vissza. Egy még nagyobb és utá­latosabb béka lenyelésére tesz ajánlatot a két­ezer lejért. A szomszéd látja, hogy a -béka két­szer nagyobb és tudja, hogy milyen nehezen ment a lenyelés, elfogadja az ajánlatot. A tehenes gazda még nagyobb kinnal, mint' a másik — de szintén lenyeli a békát és a szom­széd visszaadja a pénzt. Az ut további részén szótlanul ballagnak és hazaérve búcsúznak: — Isten vele szomszéd. Isten áldja, — mondja a másik, de azért szeretném tudni, miért ettük meg » békát?“ A kis Hodisan, Tornuţa és Muntean cseme­téknek — ha megérem, mig megnőnek elfo­gom mesélni a székely esetét a békával. Vaida Sándort pedig kérem, ne együk.meg a békát! Álba-Iulián nekünk más lakomát Ígérték; és tessék elgondolni, hogy nekünk a kisebbik bé­kát kellene lenyelni. Azonban ha Vaida Sándor mégis a béka­evést tartaná kívánatosnak. — úgy a német, szász, orosz, bulgăr, zsidó és rutén kisebbségi testvéreinkkel, — mert őket is érdekli, meg­beszéljük és egyik barátom kifejezésével élve, „ha muszáj,“ megesszük a békát. Ludvigh Gyula ŢS»*wn»i Tavaszi ültetéshez elsőrendű gyümölcs és sétányfát. rózsát, nuigastörzsü és bokor ajánl Szász Gazdasági Tanintézet faiskolája Mediaş, Telefon 29. Árjegyzék ingyen' '«3V

Next

/
Thumbnails
Contents