Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-10 / 33. szám
6 KniTI'UjSBG Sikkasztó rendőrtisztviselőből — munkáspénztári igazgató, vizsgálati fogoly, mint protektor A cfaíslnaut ügyészség azonban hallgat a satmari megkeresésre (Satmar, íebruár'S.) A satmari ügyészség egy jogerősen elitéit volt satmari rendőrtiszt, Pintea Romulus holléte után kutat, mert a semmitőszék döntése után be szeretné dugni a börtönbe, hogy letöltse egyéves fogházbüntetését. Pintea Romulus annakidején, mint a sat- raari rendőrség pénztárnoka elsikkasztotta a rendőrlegénység egyhavi fizetését, mintegy 70 ezer lejt. Azonkívül más szabálytalanságokat is elkövetett. A satmari ügyészség a jogerős Ítélet alapján le akarta töltetni Pintea Romulussal a büntetését, de az elitéit rendőrtiszt eltűnt a városból. A napokban végre nyomára jutott az ügyészség. Jelentkezett egy vizsgálati fogoly, (Mercurea-Ciuc, február 8.) A Keleti Újság annakidején beszámolt arról, hogy a bi- cazi románok erőszakkal megszállották a Cárta és Ineu két ciucmegyei székely község közbirtokosságának „Királykut“ nevű, mintegy 1100 katasztrális hold erdős legelőterületét azzal az indokolással, hogy éneikül is van a két közbirtokosságnak erdős legelője elég és az elfoglalt terület ütközik az ők kaszálóikkal, így őket illeti, birtokolták évszázadokon eleget a székelyek: most aztán ők következnek. A két közbirtokosság természetesen nem hagyta abban a dolgot és birtokháborítás címén pert indított a bicazi románok ellen. A pert természetesen minden fórumon megnyerték és a legfelsőbb bíróság is kimondotta, hogy a jogtalanul birtokbavett 1100 hold terület jog és törvény szerint a székely közbirtokosságoké és záros határidőt tűzött ki arra, hogy az elfoglalt területeket adják vissza- A hatóságok ezt több rendben meg is kísérelték, azonban a bicaziak akkor is ellenállást tanúsítottak. A kivezényelt karhatalom sem teljesítette a kötelességét, kijelentette, nem használja fegyverét román testvéreivel szemben. A Magyar Párt parlamentárjai számtalan memorandumban sürgették a példátlanul álló ügy rendezését. Kimutatták, micsoda erkölcsi kára az országnak az, ha nincs ahhoz tekintélye, hogy egy jogerős birói ítéletet végrehajthasson. Lehetetlen egy jogállamban az ilyesmi. A kormány belátta, hogy itt valamit tenni kell- A bicaziaktól az erőszakkal elfoglalt területeket semmiképpen visszavenni nem lehet, mert akkor véres felkelés lesz. Akkoriban kezdett divatos jelszó lenni: a nemzeti jóvátétel. Ezen az alapon aztán egyszakaszos törvényt szavazott meg a parlament, amely kimondja, hogy a bicaziak részéről elfoglalt területet forgalmi áron megveszi a két székely közbirtokosságtól és azt „nemzeti ajándék“ címén adja a bicaziaknak. A két közbirtokosság közgyűlést tartott és megállapította, hogy az elvett terűiért holdan- kint 2500 lejt kér, mint amennyi volt az akkori forgalmi ár. A kormány ezt a vételárat elfogadta és mintegy hatmillió lejt utalványozott ki rendkívüli hitelnyitás utján. Azért többet a vételárnál, mert az évek óta húzódó ügyben igen sok költség merült fel. A két közbirtokosság a közel hárommillió lejt megkapta és közgyűlési határozat szerint a közös .vagyon birtokosai közötti arányjog aki elmondotta, hogy tudomása szerint a keresett rendőrtiszt jelenleg a chisianui beteg se - gélyző pénztár igazgatója. Ezt onnan tudja, hogy ő maga járta ki Pinteának a kinevezését. A vizsgálati fogoly ugyanis szintén a betegsegélyző tisztviselője. Most sikkasztás vádja miatt ül a satmari ügyészség fogházában. A satmari ügyészség átiratban kérte a chisinaui ügyészséget, hogy nézzen utána a kapott felvilágosítások helyességének és ha valóban Pintea Romulus a munkáspénztár ottani igazgatója, azonnal tartóztassa le és kísértesse át Satmarra, hogy itt letölttesse vele a büntetését. Január végén irt át az ügyészség, de Chişinău egyelőre nem adott életjelt magáról. alapján ki is osztotta. Ilyenformán a dolog békés rendezést is nyert volna, ba a rosszindulatú gyanakvás rnagvát bizonyos érdekkörök el nem hintették volna a közbirtokossági tagok szegényebb néprétege körében. Azt dobták be a közvéleménybe, hogy a hárommillió lejen felüli összegből a közbirtokossági vezetők nagy „kijárási“ dijakat és sápokat fizettek ki és maguknak ezeknek a közreműködésével jogtalan anyagi hasznot szereztek a közvagyon kárára. A cártai békétlenkedők élére Székely János és az ineuiéra Kozma János állt és egy-egy kis csoport nevében megbízták dr. Vasú Alexandru ügyvédet, aki több székely közbirtokosság ellenzéke nevében milliókkal terhelte a közvagyont milliós pörök és törvényezésekkel, — tegyen bűnvádi feljelentést a két közbirtokosság jelenlegi vezetői ellen hűtlen vagyonkezelés miatt. Dr. Vasú meg is tette a bűnvádi feljelentést. A bíróság a napokban tárgyalta az ügyet és megállapította, hogy a közbirtokosságok vezetői a legnagyobb körültekintéssel, törvényességgel, mindenben a közgyűlés utasitásá nak megfelelően jártak el, a közvagyont semminemű károsodás nem érte. Intő példa kell ez legyen az egyenetlenkedő székelyeknek. Több faji öntudatot, büszke önérzetet és testvéri szeretetet. A. 1. — Kétévi fegyházra ítélték az elziilött fiatalembert. A helyi törvényszék I. szekciója pénteken tárgyalta Bálint Lajos volt magán- tisztviselő sikkasztási és lopási büuperét. Bálint Lajos, aki nemrégeu még az egyik helyi ügyvédi irodában dolgozott, mult év szeptemberében a feleaci jegyzői hivatalból ellopott egy nyugtát s azzal a cluji postán 3600 lejt vett fel- Röviddel ezután Futkás János helyi lakos lakásába hatolt be s ellopta értékes télikabátját. A törvényszék 2 évi fogházra ítélte Bálintot Az ítélet azért ilyen súlyos, mert az elziil- lött ember már előzőleg is büntetve volt. A ROMÁN OPÉR\ HSTI MŰSOR Szombat, február 9: (Iskolai matiné.) Suzana titkai. (Paiet). Vasárnap, február 10 (este): Álarcosba!. Alfred Picca- ver tenorista és Jean Athanasiu bariton közreműködésével. Hétfő, február 11: Xmbadur Dinu Bádescu tenorraj. XVIII. ÉVFOLYAM. S3. SZÁM. a^Maaammmmm.---------r,*—...........................-............... -1 Gyulay Árnál tollprodukciója a vármegyeházán Van, aki ceruzával, van, aki ecsettel, van, aki tollal fejezi ki leghübben önmagát és van, aki — toliból. Szinte megdöbbentő és majdnem hihetetlen, hogy a különböző tollak milyen végtelen variálásra alkalmasak és milyen hűen alkalmazkodnak a velük bánni tudó müvész- lélek leggyöngédebb hangulatához épugy, mint a legtobzódóbb szin-orgiájához. Csak éppen, hogy tudni kell bánni vele, mint a festékkel, vagy a ceruzával. Minden egyes kiállított darab, akár egy szál piros tulipán kis virágcserépben — akár egy mezei virágcsokor —, egyaránt boldog mosollyal közli a nézővel, hogy az, aki őket alkotta, nemcsak színeiért, hanem minden egyéb tulajdonságaiért szerelmese témáinak. Figurális témák megoldására nem tartom alkalmasnak (Pompadour) a tollat, bár kétségtelenül érdekes kísérlet ez is. Annál alkalmasabb azonban a virágélet tarka-barka változatainak megfestésére, helyesebben megrözitésére. A pompásan, mondhatnám ennivalóan sikerült kerti eprek nem kimondottan toliprodukciók. Annyi meleg szin, hangulat fogadja a szemlélőt ezen az aránylag kis kiállításon, hogy egészen bátran merünk úgy anyagi, mint erkölcsi sikert jósolni. A kiállítás február 17-ig tart. Gnneser Nándor UJ KÖNY VEK A Pallaelis újdonságai: Az üvöltő ienevad Irta: Carrol John Daly. Fordította: Földes Jolán. Az elhagyott sötét külvárosi uccáu Race Williams egyszer csak arra lesz figyelmessé, hogy követi valaki. Zsebredugott kezével szorosan markolja meg revolverét. Az a titokzatos ismeretlen, akivel ma éjjel találkoznia keli. figyelmeztette a magándetektívet, hogy neki rögtönös halált jelent, ha bárki megsejti kettőjük között a kapcsolatot. — De hátha csak ügyesen megrendezett kelepce az egész? — tűnődik Race. — Hátha ily módon akarják eltenni láb alól az alvilág legrettegettebb ellenségét, akiről mindenki tudja, hogy bár magándetektív, mégis nem szívesen dolgozik együtt a hivatalos rendőrséggel? ... Gyanús alak bukkanik föl előtte hirtelen a sötét éjszakából. A mögötte hangzó léptek is gyorsabbak lesznek. Az alvilág rémének, az „üvöltő fene- vad"-nak vérlagyasztó rikoltását hallja. Egyetlen másodpercen múlott az egész ... A detektív azonban, alighogy megszabadul, újabb és még veszedelmesebb kelepcékbe kerül. A rendőrség is feni rá a fogát- Mégis sikerül eljutnia abba a nyomorúságos kis padlásszobába, ahol a levél írója fekszik, aki nem csak halálosan beteg, hanem veszedelemben is forog. És a gyötrelmes szorongásban vergődő fiatalember reá bízza utolsó akaratát. Egy meghasonlott es szétszüllött család tragikus összeomlásának utolsó, véres fejezete bontakozik ki szemünk előtt, a bűnöknek hihetetlenül izgalmas és sötét hátteréből. Egy fiatal leány törékeny alakja s egy mtrikus nő démoni arcéle keresztezik egymást az elszánt küzdelemben. Mögöttük félelmetes árnyként kisért mindenütt az „üvöltő fenevad“ bosszút és vértszomjazó alakja. És ebből a riasztó zűrzavarból magasodik ki, az igazság hősi lovagjaként, Race Williams-nak, a kiváló magándetektívnek nemes férfiassága. A Pailadisnok ez u legújabb Félpengős Regénye izgalmak tetőfokán járó, felejthetetlen emléke lesz az olvasónak. A fordítás komor egyszerűsége és tragikus hangja Földes Jolán érdeme. Marakodás az egyszakaszos törvénnyel megszavazott hárommillió lej körül Teljes elégtételt adtak a két székely közbirtokosság vezetőségének
