Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)

1935-02-07 / 30. szám

Vaxa postai* plătit* In eWB«rs: No. 24.256-—1927.

CsMtövtöH, 1935* feöruür

7.

Ara 5 teJ

Előfizetési árak belföldön; Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy bóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban.

QliSZALOS MAU 1 i í í..u',

XVIII. ÉVFOLYAM. - 30. SZÁM.

Felelős szerkesztő: SZÁSZ EHDB&

Szerkesztőse g, kiadóhivatal és nyomda: Cluj Karon L. Pop-ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, poslaflók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem kiild vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség.

 ítélt!®! talány

Németország ellenkövetelése: népszavazás elrendelése Ausztriában

Jngoss!áv hir szerint a némelek szöve’ségí aj'n^atot íeiSesA a S^isanfaisineEc — A párisi sajió azí reméif, bogy I^meiorszig csatlakozik a londoni egyezmény* hű; de a keleti paktumai eSn.asiija

Ä LisanfaŞ&1 ésa BalIc:£n-$zcWels£ţj a&ţţO' daiomiEial látja a helyzet alakulását

Már semmi kétség sem merülhetett fel az iránt, hagy a londoni tárgyalások uj egyezményeknek a megkötésével végződnek. A világháború békekötései óta a diplomácia tevékenység állandóan egyezményeket készített elő s minden megkötött, vagy tervbe vett egyezmény céljának azt mondották ki, hogy a háború megakadályozását, a béke fenntartását akarják ezzel elérni. A római egyezmények után, amelyek az angolok kötelezettségvállalásának az előfeltételei voltak, már egészen bizonyos volt, hogy a londoni egyezmények következnek. Bár az is bizonyos, hogy mindezek a nyugalmi állapot bekövetkezését biztosítják, legalább is egy időre, talán huzamosabb időre, mégis olyan egyezmény-torlódás van Európában, aminek az oka és magyarázata a háborús fegyverkezések fokozásában van. Egészen egyszerű volna a megoldás annak a kötelezettségnek a vállalásával, hogy megkezdik a leszerelést. A békeszerződések, a Népszövetség létrehozása mind azzal az alapelvi megállapodással jöttek létre, hogy a békét pedig a hadseregek leépítésével, a fegyverkezés megszüntetésével kell biztosítani. De mi történik akkor, na Németország könnyen mozgósítható hatalmas nagy népe egy szép napon fegyvert fog s megindul Bár is felé, vagy a francia határok felé? Ha a franciák leépítették volna a hadseregüket. Ettől tartanak akkor, amikor a biztonság kérdését nyomják előtérbe. Most a római megállapodások után meg vannak a londoni egyezmények és mégis ismét minden attól függ, hogy mit csinál Németország? Mert az egyenjogúság elismerése most már nehezen tagadható meg, sőt a londoni tárgyalások után meg sem tagadható. Az egyenjogúság azonban, addig, amíg a hatalmak nem kezdik meg általában a leszerelést, azt jelenti, hogy Németországnak is joga van fegyvert gyűjteni, hadsereget kifejleszteni. S ha Németország megkapja erre az elismerést, akkor megkapják volt szövetségesei, a többi legyőzött országok is. Ebben az esetben olyan versengés indulna meg, ami csak háborúban csattanhatna ki. A franciák azonban addig nem mondanak le a fegyverkezésről és nem kezdik a leszerelést, amíg valamilyen biztosítékot nem kapnak a németektől, hogy nem fogják őket megtámadni. Ilyen biztosíték volna, ha valamelyik egyezményhez a németek csatlakoznának. Az eddigi ilyen egyezményekben kényszerhelyzetet akartak teremteni Németország számára. Az úgynevezett keleti paktum olyan harapófogónak épült fel, amibe erőszakkal akarták bekanyaritani a németeket. Ellenállottak. Könnyen is tehették azért, mert a párisi diplomácia számításaiba kényes tévedés csúszott be. A lengyelekkel nem számoltak. Azt hitték a lengyelekről, hogy az ő számukra is felállították a kény- szerheiyzetet és nem lesz kitérésük. A harapófogó szára azonban megakadt Lengyelországnál s igy az angolok kiléptek abból a passzivitásból, amely nem jó szemmel nézte az oroszoknak európai háborús tényezővé emelését. Most a londoni hivoga- iás barátságosabb alapon fordul Berlin felé, a nívó szavak mögött azonban a légi egyezmény ismét kényszerítő erőt mutat. Olyan háború nehezen képzelhető el, amelyben valamelyik hatalom szárazföldi serege más magatartást tanúsítson, mint légi flottái s ezért a londoni egyezmény kaid londoni egyezmény után a világ közvéleményének érdeklődét-v Németország felé fordul, mert a német választól függ nemcsak az egyezmény sorsa, hanem a tartós európai béke is. Ugyláiszik, a németek kedvezően fogadják a londoni megállapodásokat, legalább is alkalmas kiindulási pontnak tartják. Erre vall legalább Rosenberg cikke a Völkischer Beobachterben. A németek azonban aligha elégednek meg a feltételek nélküli csatlakozással. Egy ellenkövetelést, ha

(Berlin, február 5.) Rosenberg Alfred hosszú cikket ir a német nemzeti szocialisták hivatalos lapjában, a Völkischer Beobachterben. A cikk azt mondja, hogy örömmel kell üdvözölni a londoni megegyezést, mely belátta végre, hogy szükséges a Németországgal való hathatós együttműködés. Célravezetőbb lett volna azonban, ha a német felfogás tisztázására közvetlen és hivatalos tárgyalásokat kezdett volna Franciaország ős Anglia a német kormánnyal. A gyanakvók szemében könnyen keltheti a londoni egyezmény azt a benyomást, hogy nem a Németországgal való békés együttműködés meg alapozásáról van szó, hanem arról, hogy a nagyhatalmak szövetkezésével újra bekerítik Németországot. Azzal a megállapítással, melyet Anglia tett a londoni megegyezésről

tonai szövetséget jelent. Izgatott kíváncsisággal várják, hogy mit szól ehhez Németország. Berlin pedig egyelőre még hallgat. Mielőtt megszólalna, addig azt is tisztázni kívánja, hogy mi maradna meg a csatlakozása esetén a keleti paktumból.

nem is hivatalos formában, máris felállítottak: Ausztria sorsának népszavazással való eldöntését. Ha ez a kivánság komoly javaslattá érik, akkor Laval, Mussolini és Simon békemüvét alapos veszély fenyegeti, mert ebben a kérdésben a nagyhatalmak eddig hajthatatlanoknak bizonyultak. De hogy ilyen terv csakugyan felmerült, azt egy belgrádi hir is bizonyítja, mely szerint Németország szövetségi szerződésre nézve tett ajánlatot a kisantantnah.

kiadott hivatalos jelentésben, hogy tudniillik senkinek sem áll jogában egyoldalúan megváltoztatni a versaillesi békeszerződésnek a fegyverkezésre vonatkozó rendelkezéseit, Németország teljesen egyetért. Csak arra kell rámutatni, hogy éppen a fel fegyverkezés kérdésében Franciaország és Anglia követett él egyoldalú változtatásokai, amikor mindkét állam állig felfegyverkezett. Ezek a hatalmak nem szerepelhetnek birákként akkor, amikor Németország a kényszerítő körülmények hatása alatt szükséges lépéseket telt létének megvédelmezésére. Amennyiben Németország iránt őszinte megértést mutatnak a többi hatalmak, ez jelentős eredményekkel kecsegtethet Európa békés fejlődése szempontjából.

{Folytatása a második oldalon.)

Mert ebben sehogysem akár, közvetve sem, kötelezettséget vállalni. Az orosz kérdés előtérbe kezd nyomulni a diplomáciai tárgyalások zárt ajtói mögött. Amíg ezt nem tisztázzák, addig a német magatartás megmarad félelmetes talánynak.

Mépsvasva-rásS Itcivefeí ftlémeforsxátj Ausztriára nézve

(Paris, február 5.) Az „Echo de Paris“ közlése szerint Németország hajlandó hozzájárulni a Londonban kötött légügyi egyezményhez, ezzel szemben azonban feltételként állítja fel, hogy Franciaország ne ragaszkodjék Németországnak a keleti paktumhoz való csatlakozásához. Ilyen értelemben már el is készült volna a német birodalmi kormány válasza a londoni megegyezésre vonatkozóan. Hírek szerint ez a válasz, melyet a római német nagykövet már be is mutatott Mussolininak, még egy fontos feltételt tartalmaz, mégpedig azt, hogy a nagyhatalmak járuljanak hozzá az ausztriai népszavazás elrendeléséhez,

Koseralîerşy örömmel iadvöa’ii a* egyeímény*, de...