Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)

1935-02-04 / 28. szám

KnmUjSXO XVIII. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM. ^a^MMMIMmaMiM,ii I I.« ..muu» I . 11 I Kun Kuli Márton falujától — Párisig Kiss István eljndu'ása a kecskepásztorsígtól, vâncforfâsa a nyomor országú ján a párisi nemzetközi pályázat első dijáig A felkilós aranyplakett azonban megrekedt a határon A CYEBIWEK KINCS! Ápoljuk „Hőfer” hintőporral (Cluj, február 2.) Ez a szikár, má­sokról levetett ruhás fiatalember, aki itt áll előttem, 1934. december 12-én a párisi Institut Normale Electrotechnique nemzetközi verse­nyének 14370 pályázója közül elsőnek került (ít. Mindezért kapott: 8000 lej ösztöndijat és egy fél kilónál súlyosabb aranyplakettet, amit a bölcs határtisztek lefogtak valahol Biharke- resztesncl. De erről majd később... . Kecskepásztor a csipkebokor alatt. Azt, hogy Kiss István Vlahan szü­letett, Josif Leul községi jegyző és Bárdos Márton biró sajátkezű aláírásukkal bizonyít­ják. Elmondja ez a bizonyítvány, hogy Kiss Istvánnak Kiss József és Ráiicz Katalin a szü­lei, akik földhözragadt, afféle szegény embe­rek, akik szerdán sohasem tudják, hogy csü­törtökön mi fog a fazékba kerülni. Hogyha már az okmányoknál tartunk, mel­lékeljük ide hamarjában: „Bizonyítom, hogy Kiss István vlahai születésű fiatalember 1927. áprilisától 1929. februárjáig nálam volt inas. Técsi István fű­szeres. Cluj, 1929. április 25.“ Vau itt még egy második bizonyítvány is, ami arról szól, hogy Kiss István, a Mihai Vi- teazul-téren levő Léb Fivérek üzletében is két évig inaskodott. Azonkivül egy kockás papír­ból összekötött könyv, amit Kiss István úgy nevez, hogy: A gyámszülők könyve. Megkérdezzük ezt a Kiss Istvánt, hogy mi módon sikerült eljutnia Vlahatól Párisig. Min­denek felett pedig a tizeniiégyezeregynéhany pályázó közül az első dijigí — Hat elemit végeztem és a tanítóm, Meskó Károly volt, akit soha ebben az életben nem tudok elfelejteni s akinek örök hálával tartozom. Szüleim, mint ahogy ez nálunk szo­kás, a hat elemi után kecskepásztorságra fog­tak, hogy valamit hozzak a konyhára. Én most sem tudom megmagyarázni, de valami érthe­tetlen kényszer nehezedett rám: tanulni, ta­nulni... Mindegy volt. hogy mit: olcsó regé­nyeket, vagy komoly tudományos könyveket olvasni. Csak turkálni a sorok, a betűk között, amiket a falusi könyvtárban kaphattam. Haj­nalban megindultam a kecskékkel ki a legelőre s hónom alatt ott szorongattam zsákmányo­mat, a könyvet. Künn a mezőn lehasaltam va­lamelyik csipkebokor alá s felőlem aztán rág­hattuk, kóricálhattak a kecskék, amerre akar­tak. Mindig arra gondoltam: egyszer csak jönni fog, jönnie kell valaminek, ami kiragad innen a kecskék közül és elvisz a könyvek közé- Erre azonban hiába vártam­Bolyai a mester gerendán. — Ketten voltunk a faluban bolondok, aki­ket gúnyoltak, gyaláztak az emberek: Kun Suti Márton és én. , (Kun Kuti Mártont Antal Márk volt fő­igazgató, a kiváló matematikus fedezte fel. Sokat írtak róla az újságok. A kecskepásztor­ból azóta kiváló matematikus lett. Most vé­gezte sainjelesen a budapesti Tudományegye­temen a második évet.) — Kun Kutival mászkáltunk örökösen. Egyszerre az egyik falusi ház mestergerendá­ján egy testes, szakadozott könyvre bukkan­tunk. Bólyai matematikai fejtegetéseit tartal­mazta s akkor egy vakhangot sem értettünk belőle; Szüléink örökösen bennünk laktak, ha könyvet láttak a kezünkben s ezért szabad időnkben félreeső helyeken, pincében, itt-ott lapozgattuk a sárga oldalakat és lassanként minden szép átvándorolt belőle a fejünkbe. — Az emberek kótyagosaknak tartottak bennünket. A gyerekek utánunk futottak és kórusban recsegték fülünkbe: .,Ni, a tudós!...“ „Ni, a tanult, nadrágos Kiss István!.. •“ Bir- hatatlanok voltak ezek a napok. Kun Kutinak hamarabb sikerült: Öt kiemelte a falusi fele­désből és óesárkodásból Antal Márk és Pesten ahol két év alatt elvégezte szinjelesen a nyolc középiskolát, már biztos dolga volt. Én azon­ban egyedül maradtam vágyakozásaimmal és akaratommal. Akkor gondoltam arra, amikor Kun Kuti felkerült Pestre, hogyha én nem me­hetek olyan messze, legalább Kolozsvárra köl­tözöm, ahol mégis könnyebben fog menni a sorom. Beálltam inasnak Técsi István fűszereshez. Könyveket szereztem s állandóan tanultam. Innen a Léb Fivérekhez kerültem két évi inas- kodás után és titokban, hogy gazdáim meg ne tudják, beiratkoztam a Baritiu gimnáziumba, ahol három évi keserves éjjeli tanulás után sikerült is megszereznem az érettségit. Most már szűknek éreztem az üzletet, kifelé vágy­tam. Ott hagytam állásomat és valami más után akartam nézni. Arra azonban nem számí­tottam, hogy ezzel mindennapi kenyeremet vesztettem el. Beálltam malterkövet hordani a kőművesekhez s együtt laktam a napszámosok­kal. Ebéd idő alatt papirt, ceruzát vettem a kezembe és tervezgettem, számitgattam. Egy ilyen alkalommal lepett meg Scurariu mérnök, aki kivette kezemből a papirost és megkér­dezte: — Hát te meg min töröd az eszed? — Nem szóltam egy szót sem, vártam, mi lesz? Scarariu mérnök tizszer is átfutotta a jegyzeteimet és pár hét múlva, amikor Bou- lerons, a párisi tehetségkutató intézet igazga­tója Kolozsváron járt, felvitt hozzá, amiről itt is van a bizonyítvány: „Alulírott igazolom, hogy Kiss Istvánt Scarariu mérnök ajánlatára megfigyelés alá vettem s a fentnevezett agyműködése, illetve szellemi képessége bámulatba ejtett, mivel hasonló tehetségek csak egy bizonyos irány­ba szoktak terelődni, ellenben Kisn István­nál, kivéve a nyelvtani tudományt, több­irányban óriási fejlődést mutatnak. Stb ... stb... stb... A megállapítások pedig a kő­vetkezők: Matematikai (irányzata 13 fok, iro­dalmi, történelmi, társadalomtudományi és filozófiai fokozata 14 fok. Egyszóval a nap­számos sorsot viselő, szegény paraszt •fiú a XX. század többirányzatu nagy tehetségei­nek egyike* Herrict miniszterelnök közbenjárására felveszik Kiss Istvánt a párisi műegyetemre —- Boulerons professzor megígérte, hogy mindenben segíteni fog és Herriot francia mi­niszterelnök közbe is járt. Felvettek levelező hallgatónak a párisi műegyetemre, ámi abból áll, hogy hetenként levélben kapom meg a tan­anyagot, amire ugyanakkor levélben adom meg a feleletet. — Nagyrészét elengedték a dijaknak, azon­ban pénzre szükségem volt. Egy ideig mint egyetemi hallgató csak úgy tudtam fentartani magam, hogy a falutól három téli hónapon keresztül a tizenhat kilométerre levő hideg­szamosi országúira jártam követ törni. Kap­tam ezért napi 10—12 lejt. Dehát ez is pénz volt... Később arra gondoltam, hogy pesti mintára megvalósitom Clujon is a gyám- szülő társaságot. Clujon heteken keresz­tül a sétatér padján aludtam. Mikor itt meg­ismertek és elzavartak, az állomásra lopóztam. De itt se volt maradásom. Egy alkalommal nyakon is csíptek, a rendőrségre vittek, kap­tam egy-két pofont, de azzal, hogy szerencsét­len, szegény diák vagyok, elengedtek... — Dr. Biró Vencel, a katholikus gimná­zium igazgatója kifizetett helyettem egy hó­napi lakbért s igy már fedél alá jutottam. Ek­kor kezdtem hozzá a gyámszülő társaság meg­szervezéséhez. Jószivü embereket kerestem és egy hatósági irattal a kezemben megkezdtem a kilincselést. Havi húsz lejeket kéregettexn össze és most már legalább sikerült a napi ke- nyérre valót biztosítani. A gyámszülő társaság elnöke Gombos mérnök lett. Most a Magyar Párt helyi tagozata fogja kezébe vermi az ügyemet dr. Polcz Radó ügyész és Fülöp Re­zső titkár ur fogják tovább irányitani a dol­gaimat. Uceasepréshez érettségi sem elég. — Keresztül estem én már mindenen. De annyit megtanultam, hogy soha és semmi kö­rülmények között nem szabad meghátrálni. Sanyarú napjaimban pályáztam itt az utcaseprői állásra is, de mivel kisebbségi vol­tam, nem vettek fel- Foglalkoztam eddig kecs- kepásztorkodással, favágással, fahordással, kő- töréssel, inaskodással, málterhordással és hir­telenjében eszembe sem jut, hogy mi minden­nel még. Amikor haza mentem, az emberek még jobban gyűlöltek. A bátyám, aki csizma­dia, alaposan összepofozott, hogy tanult em­ber lettem. Apám haragja annyira engedett, hogy bölcsen rászólt a bátyámra: — Ne bántsd, megverte úgyis az Isten eléggé a szerencsétlent! — December 12-én volt a nagy nap, ami­kor a tizennégyezer pályázó közül elsőnek ke­rültem ki. Boon msti ben a francia konzul áfá­son kaptam meg Írott borítékban a tételeket s az ott lévő kiküldött egyetemi tanárok jelenlé­tében dolgoztam ki s tettem borítékba a dolgo­zatokat, melyekkel sikerült az első dijat meg­nyernem. Nem sokkal az elküldés után meg­kaptam az értesítést, hogy első lettem. Nyolc­ezer lej ösztöndijat és egy arany plakettet je­lentett ez az erkölcsi dicsőségen kívül. Megír­ták, hogy elküldték a nagy dijat, azonban Bi- harkeresztesnél a vámnál lefoglalták azzal, hogy csak ötvenezer lej értékkel van feltün­tetve holott hetvenezret ér. Kiss István tehát befutott- Arról azonban, amig egy ember eljut odáig, alapos magyará­zatot ad az élete. Erről a fiatal emberről, aki­ről külföldi lapok is hasábokban cikkeztek, diadala idején, még sokat fogunk hallani. Csávoki AKTUÍLIS ORVOSI KÖNYV, MELY MINDENKIT ÉRDEKEL Or. Lukács Pál szakorvos Az elhízás és a soványitő gyógy eljárások 126 oldal, 14 ábrával Rövid kivonat a gazdag tartalomjegvzékbő A normális emberi test — A belső s/ekreéció - Az anyag és energiaforgalom élet- és kórtaná­nak alapvonalai — Az elhízás létrejötte - Az elbizás általános megítélése — Az elhízás külső formái — Az elhízás okozta belső elváltozások — A szív és a véredények — Tüdő — Emésztő szervek — Az idegrendszer — Az elhízás külön­leges tipusai — Miért hízunk — Miért fogyunk - Az elhízás megelőzése - Az elhizás gyógyke­zelése — A táplálkozás — A fogyasztás - A logjasztás módjai — A di»tás fogyasztási mód­szerek — A diétás módszerek gyakorlati kivi­tele — Ivókúrák — Fogyasztás izomraunka álta Vizgyogyászati eljárások, stb. stb stb. Ara 99*— lej. Kapható a Kelet! Újság kiadóhivatalában Cfluj, Baron L. Pop ucca 5. A pénz és 10 lej portó előzetes beküldése eseíóo vidékre is szállítjuk. Bármily ) könyvnek egy­szerié való megrendelése esetén postaköltséget nem számítunk — Utainvételesés nincs î

Next

/
Thumbnails
Contents