Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-25 / 46. szám
1 KElETrü/SJtG XVllL ÉVFOLYAM. i6 SZÁM. Iratkozzon be idejében Földközi tengeri utazásainkra április 5—24-ig az OCEANIA (20,000 tonna) olasz luxus gőzössel Siracusa, Cadix (Sevilla), Madeira sziget, Ceuta (Tetuan), Alger, Zara április 24-től május 11-ig Csodás húsvéti szabadság Olaszország, Görögország, Törökország és Bulgár ába ®AEMAXIA gőzössel Vezezla, Milano, Genova, Napoli, Messina, Catania, Atena, Istambul, Varna, Coestanţa Felvilágosítások és beiratások, valamint prospektusok az összes 1935. évi utazásokra. Italia - Cosulloh — Lloyd Triestino Bucureşti, Calea Victoriei 53. — Timişoara, IV. Str, J, C, Brătianu 18. Biroul de voiaj ING. EUDES és a Wagons-LUs-CooK ügy TökséBncareştf, Calea Victoriei 168. gélnél az egész országban. Kisértetjárás? Irta * Dsida Jenő A világháború annakidején külön hírlapi stílust termelt 'ki. A derék hadszintéri tudósítók egymást akarták túllicitálni a hazafias szólamok petárda- puffogtatásában, holott komoly gránátok is robbantak éppen elég számban s az olcsó cikornyák mögött a keresztre feszitett nemzetek sebeiből patakzott a vér. Ha ma kerülnek kezünkbe a meg- sárgult, egérrágfa háborús lappéldányok, fájdalmas undorodással tesszük le a hajmeresztő stréberkedés iskolapéldáit, melyekből megtudjuk, hogy a kökényszemü honleány szivretett kézzel vallotta magát a világ leg boldogabbjának, amiért őt érte az a magasztos szerencse, hogy tartalékos főhadnagy vőlegénye feláldozhatta ifjúi életét a haza oltárán. Megtudjuk, hogy a délceg huszárkapitány, akinek mindkét lábát amputálni kellett, csak azért volt elkeseredve, mert nem mehet vissza többé a harctérre s nem veszítheti cl két karját is a haza nagyobb dicsőségére és üdvösségére. Karinthy Frigyes egy húsz évvel ezelőtt írott cikkében szellemi kadsoregszállitóknak nevezte ezeket a hazafias bombasztökkal kereskedő háborús tintaikuf&rokat, akik szemérmetlen hazudo- zásókkal igyekeztek minél nagyobb erkölcsi tőkét kovácsolni és biztosítani a frontról való távolmaradás kellemetes állapotát. A kiváló humorista, akiben mindig több volt a maró szatíra, mint a kedélyes humor, a derék íirkászokat azokhoz az eminens diákokhoz hasonlította, akik derekasan megfogalmazott dolgozatukhoz nem felejtik el odabiggyesztemi hogy „amint szeretett tanárunk oiyan gyönyörűen magyarázta el a mult óra végén" s akik a. tanár ur nevenapján kérette rii állnak a katedra elé. hogy tolmácsolják az „osztály érzelmeit“. A világháborút követő összeomlás kusza kiábrándultságában a jeles strébereknek is befellegzett. Az uecasarkokon idegsokkosan reszkető hadirokkantaik, a kezetlen-lábatlan nyomorultak, a háborúban megvakult, koldussá lett emberek lidérc- nyomásos panoptikuma a zörgő frázisok hitelét is elvette. A világégést kővető gazdasági romiás mindenkit meggyőzött arról, hogy az igazi hazafiasság valami épitő és alkotó cselekvés, nem pedig dervistáncban rángatózó önfeláldozási hisztéria. Még bevésbbé a eikomyás és kockázat nélkül való szólamok csinnadrattás pufíogása. A háborút követő európai irodalom és publicisztika egyik főcéljául azt tűzte ki maga elé, hogy formába öntse a tömegmészárlástól való végtelen undorodást s az életösztön hatalmas és nagyon Is emberi tiltakozását az elkerülhető vérontás ellen. A másfél évtized óta folyó háboruellenes világ, propaganda, mely a nyomtatott betűt éppúgy a pacifista eszmék szolgálatába állította, mint a képzőművészetet és a filmet, elérte, hogy az őszinte békevágyat, a legszélsőségesebben konzervatív rétegekben sem tekinthetik többé úgy, mint a nemzetietlen destrukció megnyilvánulását. Ellenkezőleg: a pacifizmus a nemzeti épitőmunka, a fokozatos nemzeti fejlődés és gazdasági újjászületés alapvető feltétele lett,. A nagyhatalmak hivatalos nyilatkozataitól kezdve a Népszövetség üléseiről szóló beszámolókig, minden nyilvánosságnak szánt politikai hangadás a béke lobogója alatt, agitál és legfőbb törekvéseként az európai nyugalmi állapot biztositását jelöli meg. A római egyezmény és a londoni megállapodás egyforma büszkeséggel hirdeti magáról, hogy legnagyobb gondja Európa hiánytalan és végérvényes pacifikálása, mert nincsen nagyobb veszedelem a világra, a nemzetekre és az egyes emberekre, mint a háború. Az embertelen vérontásnak elvetése tehát korántsem tanúskodik ma már a nemzeti érzés ellen törő, kiátkozott bomlasztó hajlamról s nem azonos a sápkor.- gyöfeértelen nemzetköziség humanista szenvelgéseivel. < : Mégis _mi történik 1 Az abrsszin-olasz háborús készülődések alkalmából lepedős, ijesztgető kísértetekként térnek vissza a világháború gyászosan levitézlett, jeltelen sirban pihenő frázisai. Egyes olasz lapok túlbuzgó ömlengések kíséretében számolnak be arról a határtalan lelkesedésről, mellyel az olasz közvélemény fogadta a küszöbön álló háború bevezető eseményeit. Az egyik olasz lap jelentése olyan, mintha csak ikertestvére volna az előbb említett hadszintéri tudósítók émelyítő buzgalmának. nwiiBWiiminmiFiniiiii amin Azt írja a lap, hogy a2 olasz hadosztályok hajóra szállása alkalmával egy öreg olasz asszony engedélyt kért a trónörököstől, hogy mégegyszer elbúcsúzhasson Afrikába induló egyetlen fiától. A bu- csuzás pillanatában keserves sírásra fakadt az anyóka, de mikor a trónörökös vigasztalni próbálta, büszkén mondotta: — Fenség, nem azért sírok, mert egyetlen fiam háborúba megy. Erre büszke vagyok. Azért sírok, amiért nincs legalább öt gyermekem, hogy valamennyit feláldozhassam a hazáért!... A nemzeti lelkesül tség megértésével és teljes tiszteletben tartásával kénytelenek vagyunk megkockáztatni a feltevést, hogy nagyrabecsült nápolyi kollégánk kissé elvetette a sulykot. Vagy szemenszedett hazugság a derék riporter beszámolója, amolyan eminens diákmegnyilvánulás, vagy pedig a kérdéses olasz nénike volt minden emberi és anyai érzéséből kivetkőzött valaki, akinek számára az afrikai olasz gyarmatok kérdése többet jelentett, mint egyszülött, szive vérével táplált gyermekének élete. Ha ugyan a tiszteletreméltó matróna meg nem hibbant kissé a lelkesedés mámorától. Mert kétségbe kell vonnunk, hogy ilyen anya legyen a világon, ezt diktálja az anya fogalmának szentségével szemben táplált minden illúziónk. Es ha volna ilyen anya, akkor is elrettentő például kellene állítani az emberek elé, vagy úgy számolni be róla, mint különleges természeti rendellenességről, amilyen az ötlábu borjú és a kétfejű csecsemő. Mussolini hangsúlyozta, hogy minden eszközzel el szeretné kergetni a háború rémét Itália felől, az abesszin császár is beismeri, hogy cseppet sem kívánatos a háború, s ha csak egyetlen mód van rá, el kell kerülni. Sem az olasz, sem az abesszin kormány nem lelkesedik, nem „boldog és büszke“, amiért kivételes alkalom nyílik minél nagyobbszámu ember kiirtására. Pont a tisztes római anya keble dagadna a boldog örömtől, hogy módjában áll egyszülött fiát feláldozni a „haza oltárán“ ? Sőt keseregne, hogy nem tud nagyobb áldozatot hozni a talián dicsőségért? Nem esünk a feltétel nélkül való pacifizmus rajongóinak túlzásába és elismerjük, hogy talán lehetnek esetek, amikor az igazság érvényének megszerzésére nem marad más eszköz, mint az erőszak. El .lehet képzelni, hogy a háború bizonyos ebetekben szükséges rossz, melyet a nemzet létérdeke parancsol. Ebben az esetben természetes hogy az állam polgárait, vagy hogy elavul- tabb kifejezéssel éljünk, a haza fiait át kell hatnia a kötél ességtől jesi tés áldozatos szellemének s amint a békének vannak a kollektivitás érdekében elhangzott parancsai, úgy a háború is feladatok elé állítja az egyént. Ezeket a feladatokat azonban a nagy jelentőségű dolgok iránt éi’zett felelősségteljes komolysággal kell megoldani és semmi körülmények között 9em lehet úgy tekinteni, mint a boldogság, duzzadó lelkesedés és hisztérikus ujj on gás okait. Aligha van valaki ma Európában, aki elhiszi a buzgón stréberkedö tollnap- számosoknak, hogy ismét visszatérnek a hómé- • roszi idők sokszor nevetségesen hősködö pillanatai. A tankok és gyilkoló gázok korához nem is igen találnak már a buzogányos adta-teremtették és kacskaringós harci-káromkodások. A háborús kisértetjárás lepedős alakjaival szemben nem elég védelem Könyves Kálmánként kijelenteni, hogy boszorkányok és kisértetek nincsenek. A nemzeti épitőmunka szolgálatában álló sajtónak egyik feladata, hogy lerántsa a lepedőt a gyáva kísértetek fejéről és a leplezetlen igazság fényével világítson bárgyú, vagy a haszonlesés vigyorától eltorzult arcukba. Ezt követeli a legnemesebb emberi és leghazafiasabb nemzeti érzés: a béke mindenekíölött álló, eszményi gondolata. SCHÖPFLIN: ADY ENDRE LEPAGE Ady első őszinte és igaz életrajza. Irta . Schöpflin Aladár az Ady-nemzedék leghivatottabb esztélikusa. Áru cászonk&tdsben 99’— lej.-nál Cluj I Kérje a „NYUGAT“- könyvek teljes jegyzékét.
