Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-24 / 45. szám
6_____________________________KriETiüfsm Tomszki éjszaka Irta: Szőke Béla W&dezsÄa Feodortmm kitünően, sikerült estélye után — amikor már a nagy dóm órája az éjféli tizenkettőt mély zugásu harangján elütötte — Viktorral ketten, karonfogva, haza felé indultunk. Az uccákon sehol egy lámpa sem égett, 3 a csikorgó decemberi szibériai éjszakán Tomszk városát csak a hóid szertefolyó, ragyogó ezüst fénye világította meg. Az ucca közepén haladtunk. Talpunk alatt sírva csikorgóit a fagyott hó s ha nem resteltük volna a .Zemszkli-uprava" ötven lépcsőjén felszaladni — a hold nappali fénye mellett — leolvashattuk volna a borszesz hőmérőről, hogy vájjon — 30 vagy 35 fok Rea- murt mutat. Az Uralt front vörös hadserege csak pár héttel ezelőtt foglalta el Tomszkot s azóta a városban ostrom- állapot volt, 12 óra után senki ember fiának sem volt szabad az uccán járni. Emiatt, meg a rettenetes hideg miatt meggyorsítottuk lépteinket s egy hazai katonanótát dúdolva magunkban, igyekeztünk lakásunk felé. Az ucca kereszteződéseknél előbb óvatosan körülnéztünk s épp idejében. mert az egyik uccán körülbelül 15—20 főből álló járőrcsapat közeledett felénk. Hirtelen megállottunk, pár lépést tettünk visszafelé s egy sarki hirdetöbódé mögé bújva kémleltük, hogy a járőr merre vonul. Az egyhelyben való állástól meglehetősen megfázva szinte már azt som bántuk volna, ha elfognak, míg szerencsére a kis csapat — kik szintén dideregtek a hidegtől — sem jobbra sem balra nem tekintve, gyors léptekkel a térségen átmentek s az egyik uccában eltűntek. Utunk veszedelmesebb része csak most következett, mind inkább közeledtünk a város középpontja felé. A volt kormányzósági palotüí — ahol most is a legfőbb hivatalok voltak elhelyezve, — a postát, telefont, távírdát, birodalmi bankot stb. erős katonai őrrégek őrizték s ha haza akartunk érni. ezeket ki nem kerülhettük. A hideg éjfél után talán még fokozódott, a nazfe- delek néha kísértetiesen megroppantak s ml minden nem várt zajra idegesen felfigyelve igyekeztünk előre. Tetőtől-talpig teljesen fehér zúzmara vonta be ruházatunkat. A Misinánk amúgy puha szára már teljesen keményre gémberedett. A dudorászást már régen abbahagytuk s csendesen, jobban mondva suttogva beszélgettünk. — Dacára a komoly helyzetnek, sehogysem tudtuk a fejünkből kiverni a Nadezsdáéknál eltöltött kellemes pár érát s amikor beszélgetésünk során eszünkbe jutott, hogy vacsora után denaturált szesszel kínáltak meg, majdnem hangosan felkacagtunk. fin a poharat — marklrozva az ivást — csak aj ajkamhoz érintettem, Viktor ellenben, hogy a szép Na- éezsda Feodorovpa szives kinálkosását ne utasítsa vissza, nó meg, hogy a szintén jelen volt három orosz repülőtiszt Je ne főzze, egy hajtásra, klltta poharát. Ami azután történt vele künn az udvaron, arról csak az öreg hold tudna mesélni, de hogy Viktort alaposan megcsodálhatta az bizonyos, mert mikor bejött, éppen olyan sápadt volt, mint a hold. A hideg és a gyors mozgás már teljesen helyrehozta, csak a lehelletén lehetett érezni a denaturált szesz kellemetlen szagát. Az ostromállapottal egyidejűleg a legfelsőbb katonai parancsnokság az eddigi szesztilalmat még jobban megszigorította a már előfordult, hogy részeg állapotban talált orosz katonát föbelöttek. Ilyen nagyszerű eshetőségek előtt állva már-már azon gndolkoztunk, hogy visszafordulunk s az éjszakát Nadezsdáék vendégszerető házánál fogjuk eltölteni, — akik elindulásunkkor Is szívesen marasztottak — de ,,lesz ami lesz" jelszóval most már elszántan folytattuk utunkat. Még kétszázötven-háromszáz lépésnyire lehettünk Leninszki Prospekten levő lakásunktól. Utunk a városi park mellett vitt el, amikor az ut egyik kanyarodójában kikerülhetetlenül két katona kinézésű alak jött velünk szembe. Az egyiknél határozottan felismertük a fegyvert. Nem volt mit tenni, bátran és talán még határozottabban téptünk ki, hogy bárki is legyen, ne lássa rajtunk, hogy drukkolunk. — Még csak abban állapodtunk meg, hogy én fogok beszélni, Viktor pedig sálját jó! szája elé csavarva hallgat, nehogy a denaturált szesz szagát megérezzék, mert akkor biztosan eJ vagyunk veszve. Egy pár lépésre tőlünk a vörös katona nekünk szegezte fegyverét a megállított. Leírhatatlan volt csodálkoznunk, mikor a katona mellett egyik barátunkat és lakótársunkat ismertük fel. Hideget, katonát, denaturál tszeszt, mindent elfelejtse barátunknak estünk s ő alig győzött kérdéseinkre válaszolni. Azt hittük, hogy ö is egy kellemesen eltöltött estének az áldozata, de amint kisült egészen más dolog történt. Barátunk elmesélte, hogy a Cseka parancsára a városban található valamennyi hadifogoly tisztet ma éjszaka folyamán letartóztatják. Két katona névreszóló letartóztatási paranccsal már 12 óra előtt keresett lakásunkon, de mivel mi nsm voltunk otthon, a parancsot nem hajthatták végre s emiatt kénytelenek voltak várni ránk. — Azonban éjfél már elmúlt, mi nem jöttünk s hogy emiatt bajunk ne legyen, az orosz katona jóindulata folytán barátunk értünk jött, míg a másik katona azalatt lakásunkon várt. Most már hármasban, Illetve a „tovarissal" négyesben folytattuk utunkat, nem törődve már a gubernátor! palota vagy a posta előtt posztoló őrökkel. Derék, jó házigazdánk, Iván Nikoiaevics Petrov, a volt kerületi törvényszék elnöke, felesége és leánya éjszakai álmukból felriasztva könnyes szemekkel, hangtalanul fogadtak. összekapkodtuk legszükségesebb dolgainkat, elbúcsúztunk s nem is sejthettük, hogy viszontlátjuk-e még őket valaha. Pái perc múlva már a ház kapuja is becsapódott mögöttünk s csak Bonykának az okos német doggnak a dühös ugatása hallatszott le az uccára. • * A két orosz vörösgárdlsta kísérete mellett szapora léptekkel igyekeztünk a körülbelül két kilóméterre levő Cseka épülete felé. A 30—35 fokos hideg már kezdett elviselhetetlen lenni. Mély gondolatokba merülve hallgattunk. A váratlanul ért esemény elvette szavunkat. Amilyen szaporán raktuk lábainkat, olyan gyors iramban vágtáztak agyamban a lehetetlennél lehetetlenebb gondolatok, összefüggéstelenül, minden ok nélkül olyan képek kavarogtak agyamban, mint pár év előtt seblázas és ti- fuszos betegségem idején a munkácsi kórházban. Minden lépésre változnak & képek. Az édes apám és édes anyám aggódó arcát látom, amint messzi távolságból figyelik minden lépésemet. Látom édes anyám könnyben úszó két szemét, szinte érzem felémnyuló két kezét, amint köpenyesem szétnyíló gallérját összébb akarja húzni. Hallom édes apám erélyes, bátorító hangját, amit még otthon kiáltott felém a bucsuzás alkalmával a kis város vasúti állomásán: „ne félj fiam, csak bátran előre!" Most az öreg Fetrow kétségbeesett arca tűnik föl előttem, amikor éjjeli álmából a vörös katonák felverik Látom a denaturál tszeszes cári tiszteket, ahogy Nadezsdáéknál a nagy csutoráé gramofon recsegő hangjára megvadult tempóban járják a kazacsukot. Mint egy álom cseng fülembe a Schubert Moment muzícal-ja, amit a tegnapelőtt a bájos finom .Szasa Krilova zongorázott meghitt, barátságos kis szalo- nukban. Végig rohant lelki szemeim előtt gyermeKKorom eok-sok emléke, csak úgy pillanatokra, innen-onnan kilopva egy-egy felejthetetlen emléket. Az ütemes lépésre öntudatlanul mondogatni kezdtem egykori latin leckém kezdő sorait; Fűit ollm rex, régi Proca era nőmén.., Magam előtt látom régi kedves enyedi tanáromat Székely Ödönt, az I. B. osztályt... — ott ül előttem Sípos Domokos a „hörcsög“ matrózgalléros, kék csikós vászon ruhájában. Látom, amint a tintás tollát törül- geti a hajába. Ott méregetjük a Dublika szélén a Budai Doml két méter hosszú füstölt kolbászt, amit édes anyja küldött neki Középajtáról az enyedi kollégyomba. Száguldanak az emlékek, de minél közelebb jönnek s minét kedvesebbek azok lelkemnek, annál szomorúbb a jelen pillanat. Utunk már a Woszkreszenszkáján visz fölfelé, mindenütt csend és nyugalom, a befagyott és lefüggönyözött ablakok mögött nyugszik a nép. Egy emletes íaház ablakából, idöette függöny sza- szakadásain keresztül gyér világosság szűrődik ki. Ott lakik Vanda a szép, lengyel származású diákleány. Hadifogságunk első ismerettsége. Apját még a cári időben száműzték Szibériába, pár év múlva meghalt s rá nehány hónap múlva édesanyját is eltemették, Azóta Vanda saját erejéből, egyedül élt. Mostoha sorsa zárkózottá és az emberekkel szemben bizalmat- lánná tette. Közös szenvedéseink, folytonos vágyakozásunk egy jobb jövő iránt, barátokká tett. files északkeleti szél szórta szemünkbe a finom daraszerü apró havat, amint a Woszkreszenszkájai térre értünk, XVIII. ÉVFOLYAM, iá- SZÁM, MOBW1ggi!l8ir,M.,iiiii.-«»i^riiinii r» .................... .........— Vékony köpenyegünket összébbhurtuk, sapkánkat mélyebben nyomtuk a fejünkbe a időnként, hogy njru- godtabban tudjunk lélegzetet venni, hátat fordítottunk a szélnek. őreink nyakukba, akasztott fegyverrel kisértek s alig várták velünk együtt, hogy fedél alá jussanak. Most a Puskin kert következik. A park vasrácsos kapuja tárva, nyitva, A bokrok között tova futó utón szikrázva szikrázik a nyargaló szélben eszeveszett táncot járó apró hó. A kert bejáratánál, derékig süppedve a hóban, hatalmas fehér kucsmával a fején áll az ércbeöntött Puskin, Már nincs messze a céltalan cél. Az első ucca' kanyarodójától már elibénk bukkant a. Cseka kétemeletes paltája. Tetején és homlokzatán hosszú árbocon lengett a sarlós és kalapácsos vörös lobogó. A hatalmas épület valamennyi ablaka világos volt. Ahogy közelebb értünk, a homlokzat fölötti részen ott láttuk a ragyogó-csillogó holdfényben Justlcia Istenasszony bronz szobrát, amint egyik kezében az igazság mérlegét tartja. Önkénytelenül egymásra néztünk s bizonyára egyet gondoltunk, amikor a Cseka ajtaja mögöttünk bezárult # A tágas zárt előcsarnokban soha nem látott és örökre felejthetetlen kép tárult elénk. A büdös mahorkás, dohányfüstös, áporodott szagu meleg levegő, a rengeteg ember, a folyosókon ide-oda mozgó fegyveres katonák, a megvasalt rabok láncainak csörgése, a sarkokban felállított és felhevederezett géppuskák, a vakító villamos lámpák, a csengők időnként megszólaló idegesítő berregése, a várakozástól kimerült és összeesett asszonyok sóhajtozása, álmukból felriadt éhes, rongyokba burkolt muzsik gyermekek sírása, a katonák elfojtott káromkodása, a vallató Cseka komiszárok dühös orditozása, olyan kábító hatással voltak ránk, hogy őreinknek valósággal tuszkol ni ok kellett, amíg a nagy előcsarnokban a szép komiszárhoz, a szigorúságáról híres Brun . .. kisasszonyhoz értünk. önagysága 23—24 éves, szimpatikus arcú nő volt, Rövid fekete bőrkabátot viselt, angol gyapjú szoknyát. Haja rövidre volt nyírva, elegáns perzsa prém sapkája alól jólápolt fekete fürtök kandikáltak Ki. Szemei fanatikus tűzben égtek. Valódi típusa volt a kaukázusi cserkesz nőnek. Jókora hadi Frommer pisztolyát, amit eddig övére akasztva viselt, hanyagul dobta az előtte levő íróasztalra s aztán megkezdte kihallgatásunkat... UJ KÖNYVÜK Joseph Roth: ,.A Radetzky induló". A ..Radetzkj Induló" Joseph Roth uj nagy regénye egyesíti magában a hösköltemény nodalmiságát és a detektivregé- nyék fojtó izgalmasságát. Mély és megrendítő regénye nemzetségének története. A Trották ős« a hires solfe- rinoi megmenti a fiatal Ferenc Jóska életét, ettől kezdve a család története végzetesen és elválaszthatatlanul el van jegyezve a császár életével. A regény tulajdonképpeni hőse — Ferenc József mellett — » fiatal Carl Joseph von Trotta hadnagy, a solferinoí hős unokája, azonban az ősök erejéből és elszántságából már csak a végzettszerüség dekadenciája maradt meg. Nem tud akarni; de tarkóján ott érzi nagyapjának a „solferinoi hősnek" szúró pillantását, amely tettre ösztönzi, filetét végzetesen határozza meg, a nőkhöz való viszonya, már 15 éves korában elcsábítja egy asszony és ettől kezdve egyik szerelemből a másik szerelembe szédül, közben éli a háború előtti hadnagyok életét azt a kifelé boldog, befelé tragikusan Üres életét. Bárhova kerül a hadseregben, mindenütt akaratlanul is haláleset okozója lesz, ezért elhatározza, hogy otthagyja a katonaságot, amikor kitör a háború A könyvnek az a jelenete, amelyben a mulatozző tiszteknek egy lovasfutár meghozza a trónörökös meggyilkolásának a hirét, soká vele marad az olvasóval, hosszú ideig hallja még a döbbenetes csendet, amely a világégés kezdetét jelenti. Joseph Roth egyéni stílusát töretlen szépségében adja Boldizsár Iván fordítása. A könyv a Nova 3.60 pengős sorozatában jelent meg egészvászon diszkötésben, ftíFlWnf7! (*) A Zsidó Nöegylet folyó hó 24-én délután ól órakor rendezi a Pallas-termében rendes teadőlutánját (*) Az Arvaleánynevelö-Otthon március 5-én este 9 órakor az iparkamara dísztermében álarcos jelmezbált rendez amely iránt már i3 óriási érdeklődés nyilvánul meg. (*) Meghivó. A Katholikus Kör Hitbuzgalml Szakosztálya folyó hó 24-én. vasárnap 11 órakor választmányi ülést tart a kör helyiségében, a megnyitó előadást Kende János tanár tartja, A ROMÁN OPERA HETI MÜS3R*; Vasárnap, február 24 (este): Tristan és Uolda. (Premier.) Előadás előtt konferál Titu Vasilescu professzor.
