Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-20 / 41. szám
*Pv! selőhás BUDAPEST V. Szerda f925, fehrtt,úr 29, - Ara 3 Kleiízetésl árait belföldön: Egé»i évre 800, félévre 400, «©ryedévr© 300, egy hóra 70 lej, Magyarországon: egy érre 59, félévre 35, negyedévre 13.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban, ORSZÁGOS MÁGYARPÁRTI LAP. XVIII. ÉVFOLYAM. — 41. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENB8E Szerkesztőség, kiadóhivatal «a nyomda: CáttJ Uaron L. Pop-ueca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím. Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem Is őriz meg a szerkesztőség. Olasz csapatok indultak el Aftrika felé, két olasz hadtest az osztrák határon állitőlag bnjorhadosztalyok mozgósítását í$ elren* «líiiték —- Kaszál Anglia é* franci«orszás1 közős válaszjegjzeke Xé netorszá»hojE — Közvetlen tár* Sfj áfások, küszöbén A német vámőrök bevonultak a §aar>vidékre Az olasz-abesBzin konfliktus likvidálása érdekében eddig még komoly lépés nem történt. Ellenben három fasiszta milícia már el is indult Afrika felé töméntelen hadianyaggal. Hogy lesz-e Afrikában háború, az e pillanatban még problematikus, azonban hogy mi volna, ha a háború kitörne, arra nézve Ízelítőt ad a világlapoknak az a jelentése, mely szerint Olaszország két hadtestet irányított az osztrák határra s egyidejűleg három német hadosztály is mozgósítási parancsot kapott. Még ha ezek a hírek kitalálások is, akkor is rávilágítanak az eshetőségekre: a. háborúnak Európára való átterjedésére. Elindult három fasiszta milícia. ,. (Nápoly, február 18.) Hétfő délben 12 órakor három fasiszta milicia hajóra szállt és elindult Északkelet*Afrika felé. A hajókon 200 tonna hadianyagot és sok öszvért vittek magukkal. Olaszországban az 19li-es korosztály újabb csoportja kapott névszerinti behívót, de előreláthatóan még egy teljes kontingens behívására is sor kerül. A hétfőn hajóra szállt három csapattest még szombaton, hagyta el Rómát. A római pályaudvaron, valamint a nápolyi öbölben hatalmas tömeg búcsúzott az Afrikába induló feketeing esektol. Az olasz sajtó büszkeséggel és megelégedéssel állapítja meg, hogy a hajóra szállt katonák hozzátartozói és o. búcsúzó tömeg nem a fájdalom és aggodalom jeleit mutatta, hanem a határtalan hazafias lelkesedés és a Mussolini iránt érzett bizalomteljes szeretet kifejezéseit tanúsította. Készenlétben az olasz és német hadsereg . , , . \\9l\ (Páris, február 18.) Az „Echo de Paris" legutóbbi száma közli.a londoni „Daily Telegraph“ bécsi tudósítójának következő táviratát.* „Két olasz hadtest teljesen harcrakészen áll az osztrák határon. A két olasz Iiad- • testet a Brenner-hágónál összpontosították. Mussolini attóíi tart, hogy az osztrák nemzeti szocialisták uj belső zavart és forrongást készítenek elő, felhasználva az alkalmat, hogy Olaszország Kelet-Afrikában kénytelen katonai előkészületeket tenni. Az olasz " hadtestek mozgósítása azért is indokolt, mert a német hadügyminisztérium csapatössze* vonásokat eszközölt a tiroli határon és három bajor hadosztálynak kiadta a mozgósítási parancsot." n Közelebbi részleteket sem az olasz, sem a német csapatmozgósitásokról nein közölt az angol lap bécsi tudósítója. Vlláfgbéke és éhhalál (d. jf.> Talán csakugyan van összefüggés a csillagok járása és a történelem eseményei között.; A természeti jelenségek szeszélyes játéka, az időjárás hóbortos hullámzása hűen tükröződik a világpolitika eseményeiben. Tegnapelőtt még úgy látszott, hogy minden rendbejön, az évtizedek óta acsarkodók békeiobbot nyújtanak egymásnak, az ég kiderül s a világbéke tavaszi napsugara mindjárt-mindjárt kisüt a fellegek résén. Mára már megint összeborultak a viharfelhők, a nyugtalanság; szele süvítve száguld végig Európa fölött s a külföldi sajtó megint a. világháború rémét .idézgeti. Istennek kellene lennie annak, aki rendet? tudna teremteni az európai önzések és érdekszövevények borzas gubancában, melynek kibogozásához'A- ngylátszik,— semmi államférfim tapintat, politikái türelem, jóakaratu bátorság €s emberi bölesessécr nem elegendő. Franciaország és Olaszország kibékültek s mindkettő arra biztatja szövetségeseit, hogy most aztán tűzön-vizéig keresztül .teremtsenek dunavölgyi békét maguk kö- íöÚ. Franciaország és Anglia összeházasodnak és Németországot is odahivogat,iák a családi tűzhely mellé. De a hivoaafásban valami fenv^getés- féie is lappang s Németország jobbnak látja, ha előbb egy kis len gyei-japán testőrsésnffel veszi körül magát. De Szovjetoroszország is nehéz dió. Különösen, miután az orosz sietett a kisantantot és a Balkánszövetséget is tekintélyéhez szirmán- tani. Franciaország' a légi Locarno biztonságában máivmár hajlandó lett volna a keleti paktum nélkül is! hozzájárulni a német égvénjogusághoz, de Oroszország sem hagyja a magáét: régi méretekre hivatkozik és _Laval zavarodottan vakarja a fülelő vét. Mert Hitler világosan megmondta, hogy nem hajlandó agy gyékényen árulni Sztálinnál... Aztán ott van az az átkozott osztrák függetlenségi kérdés is! Németország nem szívesen tgopd !e a minden németek egységéről. Ausztria bekebelezése ellen jó orvosság volna a Habsburg- urslom vsíszaállitása. de ettől meg a kisantant boízong. Közben Északkelet-Afrikában is komoly bajok vannak. A különböző érdekcsoportok ma is fogat vicsorítva állnak szemben egymással, a hadiszer- g’yárak éjjel-nappal dolgoznak a béke szent jegyében és -pillanatnyilag ugylátszik, hogy a megálmodott stabil világbéke messzebb van a meg- i glésuláslól, mint Makó Jeruzsálemtől. A legjobb esetben is csak esztendőkön át folyó tanácskozások vihetnek oda, hogy a szembenálló'hatalmi csoportok lábhoz eresszék a töltött fegyvert és pihenő állásba helyezkedjenek. A diplomácia boszorka-konyháján még mindig zöld mérgek íov- ;yqgnak és nem n nagy békelakoma pecsenyéje sd!. Pedig, ha most sikerült volna egy-kettőre megteremteni a politikai békét, még akkor is csak századrészét végezték volna el annak a munkának, ami elvégzésre vár. A világ borzasztó gazdasági ziláltságának rendezése olyan feladat, mely az KszebéküU országok eszét, erejét és akaratát óv- rjjzodefetís lekötötte volna. Az Ínség enyhítésére >;lakúit genfi nemzetközi bizottság pár nappal ezelőtt tette közzé évi jelentését, melyből kitűnik, hogy; â világon egyetlen esztendő alatt kétmillió háromszázezer ember pusztult éhen, vagy lett öngyilkos az elviselhetetlen nyomor maitt. Es ugyanebben az esztendőben 568 ezer vagon gabonát, 267 ezer zsák kávét, 2 és félmillió kilogram cukrot és 144 ezer vagon rizst semmisítettek meg, hogy megakadályozzák az árak esését. A Népszövetség a jugoszláv-ma-gyar viszályt simítja, a Saar-vidéki népszavazást rendezi, London légvédelmi egyezséget köt, a Balkánszövetség konferenciázik. mialatt az emberek milliói pusztulnak énen és sokezer vagon élelmiszer süllyed a tenger fenekére, Az öngázdagságáva! bánni .nem tudó emberi butaság — talán gonoszság n iszonyú mérlege ez, melyet nem lehet a rendjelek csillogásával és a diplomaták eikomyás, semmitmondó nyilatkozataival elintézni: Ki a felelős azért a két és félmillió éhenhalt emberért? Hát azokért, akik ebben az évben, „a világbéke kialakulásának“ esztendejében fordulnak fe! üres gyomorrai" A jelek azt mutatják, hogy sietni kell, nagyon sietni azokkal a békekonferenciákkal, mert végül is nem marad ember a földön,' aki a meg szűkített világbeliét élvezni tudná.
