Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-18 / 40. szám
i Trm, »7FÖET2». 89. »20®, KitEnBísm % CapitDlban«FgtephB»Raál FPanM Szombat, vasárnap kérjük a jegyeket elővételben megváltani! VASÁRNAPI előadások : délelőtt 11, — délután 3, 5. 7, 8 érakor 2 • I ASARNAPIIIRONIIKA Egész életemben szenvedélyes könyvgyüjtő voltam, könyvet lehetőleg soha sem kértem kölcsön és ámbár a könyvvásárlás a legrosz- szabb befektetésnek bizonyult, semminek az értéke nem ment keresztül olyan ingadozásokon, mint éppen a könyvnek, emellett az álláspontom mellett mai napig is kitartottam. Hozzávetőleges és egyáltalában nem túlzó számítás szerint sok ezer kötetes könyvtáramnak kellene lennie. Ezzel szemben, nem olvastam meg ugyan, de legoptimistább napomon és legmerészebb álmaimban sem tehetem nagyobbra könyveim számát ezernél. Mit ér ma egy könyv, vagy könyvtár? Megvásárolni sem kell hozzá sok pénz, eladni pedig nehéz volna, de ha sikerülne is az üzlet, akkor is legfeljebb busz lejre számíthatnék darabonként. Megnyugtatom azonban az olvasót, hogy ez a cikk nem akar szövegrészbe becsempészett adás-vételi hirdetés lenni a kiadóhivatal megkerülésével, mert egyelőre még nem szándékozom vagyonomat likvidálni. Csak éppen tapasztalataimat szeretném papírra vetni, mint „könyvtártulajdonos“. Könyvtár-állagom és évtizedeken keresztül folytatott könyvvásárlásaim különbözeié a fentiek szerint jó néhány ezer darab könyv. Ha mindenik könyvet az előbbi értékelés szerint húsz lejre taksálom és csak ötezer könyvet veszek alapul, akkor is volna százezer lejem. Kissé messze áll ugyan Anschnitt vagyonától, sőt kevesebbet ér egy bokros hazafiui érdemekért kapott ingyenteleknél is, de azért mégis valami. Illetve csak valami volna, hogyha az ötezer könyv ott porosodna a lakásomonMajdnem minden embernek van valami gyűjtő-szenvedélye. A legvulgárisabb, de mégis hasznot hajtó gyűjtési alany a bélyeg. Vannak, akik már kis diák korukban kezdik és életük fogytáig halmozzák a hazai és egzó- tikus bélyegfajtákat. Hallottam olyan emberről is, aki gyufaskatulyákat gyűjt. Ezt a legkevésbé irigylem. Gyufásskatulyát gyűjteni a könyvzsugoriságnál is haszontalanabb dolog lehet. De térjünk vissza a bélyegre. A bélyeggyűjtőt mindenesetre sokkal praktikusabb és okosabb embernek tartom magamnál. A bélyegek száma tudásom szerint csak szaporodni szokott és semmiesetre sem apadni. Legfeljebb akkor, ha az illető eladóvá teszi bélyegeinek bizonyos csoportját s a pénzt érte annak rendje és módja szerint bezsebeli. Erről azonban a bélyeg nem. tehet. Másképpen áll a dolog ellenben a könyvnél. Régi jó magyar szokás a könyv-kikölcsönzés. Kivel nem esett már meg, hogy a látogatója megkérdezte tőle: vannak ilyen uniformisba öltöztetett és megszámozott könyvek, mert igy legalább dokumentumot kapok arra, hogy könyvek körüli panaszaim nem légből kapott koholmányok és nem egy gyanakodó ember semmivel sem bizonyítható rémjátásai. Persze én is hibás vagyok. Ezt nem vitatom. Hogyha én is olyan bajlithatatlan jellem és a könyvkikölcsönzésnek olyan fanatikus ellensége volnék, mint Makkai püspök, aki úgy hallom, bezárt könyvszekrényére cédulát ragasztott, hogy a szekrénykulcs elveszett, akkor nem volna okom és alkalmam most kipanaszkodni magamat. De sajnos, az ember olyan, amilyen és ebben a korban csak mondjuk, hogy uj életet fogunk kezdeni, de a fogadkozások nem szoktak beválni. Különben is attól már elkéstem, hogy pótoljam az elkallódott könyv-ezreket. Mindez azonban csak üres siránkozás, falra hányt borsó. Kötve hiszem, hogy a profeszio- nátus könyvkölcsönző szivét meg tudtam volna lágyítani. Pedig most már bevallhatom, ez volt a célom. Nem önző hazabeszélésből, mert én a magam egyre apadó könyvtárával már leszámoltam, hanem általános közérdekből. Ismerek embereket, akik jövedelmüknek igen jelentékeny részét szánják szórakozásra, akiknek bőven futná könyvre, képre, színházra, akik azonban mindezt luxusnak tekintik, színházba csak potyajeggyel mennek, képet csak illusztrált lapokból csempésznek ki, könyvet csak „kölcsön“ vesznek. Milyen másképpen festene a magyar, speciálisan pedig az erdélyi irodalom és könyvtermelés, hogyha lehetősségéhez mérten mindenki beillesztene a költség vetésébe egy kis tételt könyvvásárlás címén s azt a könyvet, ami érdekli, nemcsak másod- és harmadkézből igyekezne siettetett, futó olvasásra megszerezni, hanem pénzt adna ki érte Hiszen az én lecsökkent értékű könyvtáram a kulturaszerzés mezején örvendetes tünet Olyan olcsó most a magyar könyv és olyan fontos, hogy minél több fogyjon belőle! Nemcsak az író megélhetése, a könyvkiadó számb tása, hanem a magyar anyanyelv élete és halála is ettől függ. Gyermekünk, ha a városban nincs magyar középiskola és anyagi okokból kénytelen román tanitézetbe járni, annál inkább szomjuhozza a magyar művelődés üdítő forrását, a könyvet. Az élet harcaira felkészült magyarságát hitvallóan hirdető ifjúságot el sem tudok képzelni az otthonban könnyen megtalálható, jó magyar könyv nélkül! (ez.) (Becs, február 16.) Egész Ausztriában izgatott a hangulat. Attól tartanak, hogy a februári földig levert baloldali forradalom évfordulója alkalmából lázooigási kísérletek lesznek s ezeket az esetleges kisér,(leket a nemzeti szocialisták igyekeznek kihasználni újbóli előtérbe nyomulásra. A Heimatscbütz grazi tüntető nagygyűlésén Berger Wa’deneyg miniszter hangoztatta, hogy a Reimatschütz szárnál» Ausztria örökös fogalom. Ha Ausztria nős, akkor erős Németország is. Ausztria nem a nagy németségért küzd, hanem az osztrákok német áramáért, ha kell még a poroszokkal szemben is. Starkem! erg herceg alkanceliár szintén beszédet mondott. Azt mondta, nem lehet kifogásolni, ha széles köröknek óhaja Ausztriában, hogy minél hamarabb Habsburg uralkodót üdvözöljenek. Ennek sz óhajnak azonban nem szabad annyira elfajulnia, hogy Ausztria mai békéjét veszély»- lesse, PolUzdorfban kommunista összeesküvést fedeztek fel és 45 embert letartóztattak. Magában Bécsben is mind hangosabban kezdenek a kommtínisták éhtjeit adni magákról. A X. kerületben szombaton reggel több háznak a homlokzatára kitűzték a kommunista zászlókat, A VII. kerületben pedig ilyen feliratú plakátokat ragasztottak a falakra: ; „ _ _ Etünk és ismét itt leszünk. Ezek a plakátok a szociáldemokrata párt titokban dolgozó szervezeteinek a felhívásai. ♦au ....iái.... Erzsébet Királyné Szálló Budapest, IV.* Egyetem ucca 5. 100 modern, kényelmes szoba. Liftek Központi fűtés. Hideg-meleg folyóvíz, Az étterem-és kavéhdz- ban minden este szalonzene. At nincé^°n egyp r»cér r?r',isi,ar W menüi I-4ÄO A m Komyv-ltölcsöfixes Skrhemberg nyíltan állást foglalt a Habsburg-trón visszaállítása mellett ~ Igaz, nehogy elfelejtsem. Neked agy-e megvan ez és ez a könyved? Csak két-három napra volna rá szükségem. Ugy-e kiköl- csönzöd? És ezt olyan magától értetődő hangsúllyal, lekicsinylőén mondja, hogy máris elfelejtünk minden fogadkozást (soha sem adok többet könyvet kölcsön) és szinte 'megtisztelve éhezzük magunkat, hogy ilyen bagatell-szivesség erejéig igénybe vesznek. De az is magyar szokás, hogy könyvet vagy egyáltalában nem, vagy csak egészen ritka esetben szabad visszaadni. Volt rá esetem, hogy igen tisztelt barátom könyvtárában díszes es librisszel ellátott, megszámozott könyvet fedeztem fel és noha csak nagyon ritkán szoktam nevemmel megjegyezni könyveimet, most véletlenül megtaláltam benne, félig kivakarva, de mégis olvashatóan az aláírásomat. De egészen rejtélyes eseteim is voltak. Megtörtént, hogy boldogan vittem haza egy nj könyvet, véletlenül aznap nem vettem elő s másnap egy órával előbb mentem haza és má' előre örültem, milyen jó lesz ágyban olvasni, de akkorra már a könyv eltűnt, mint a kámfor. Miféle ördöngős dzsin szállította el egyenesen az én bosszantásomra? Aztán a könyvsorozatok. Mondjuk hozzájutottam egy tiz kötetből álló irói gyűjtemény-; hez. Két hónap múlva, egy fél év múlva odatéved a pillantásom és kíváncsiságból megnézem, megvan-e még a tiz kötet? De már csak hét van a helyén és egy esztendő múlva csu- Dán ötöt. vagy négyet találok. Még jó, hogy
