Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)

1935-02-15 / 37. szám

2 Knmujsm miMmi I mu liiniMii'iiiinm XVIII. ÉVFOLYAM. 37. SZÁM, már eleve nyugodt és biztos életre készülnek fel. még az apjuk kenyérgondjai sem háborgatják ökot, mertihiszen Vaida szerint, mihelyt bekerül­nek a revizorok listájába, az állam kiválasztottjai és gondozottjai lesznek. Ez az érem egyik oldala. A másik bennünket, kisebbségeket illet. Vaida kegyes hozzánk és haj­landó a kisebbségek jeles diákjait is besorozni a protekciós kategóriába. Persze csak akkor, hogyha szüleik már eleve leszámolnak azzal, hogy végleg elszakadnak tőlük, először is állami iskolába ad­ják őket és hozzájárulnak ahhoz, hogy előbb a re­vizorok, aztán a közoktatásügyi minisztérium (Anghelescu!) listájára kerüljenek. Egész életü­ket az állam zsebére építhetik ezentúl és a gyen­gébb ellenálló képességűek már pár esztendő után feladják magyarságukat, a gerincesebbek pedig legjobb esetben megőrzik magyarul hangzó ne­vüket, de fajuknak vajmi kevés haszna szár­mazna belőle. Valaki úgy nevezte el a Vaida-név- sor kitüntetettjeit: Vmda janicsárjai. Pompás, kifejező definíció ez. Valamennyien tudjuk, hogy a török uralom fénykorában a győzelmes hadsereg összeszedte Magyarországon, a román fejedelem­ségekben, a Balkán többi népei között a keresz­tény gyermekeket és qtthon kinevelte belőlük a legmegbízhatóbb pretoriánus hadsereget, megte­remtette a janicsárság fogalmát. Lehet, hogy ha tényleg megvalósulna Vaida Sándor terve, és ha valóban betartanák a numerus clausust, százalék- arányunk szerint a mi janicsárjaink is helyet foglalhatnának a kedvezményezettek lajstromai­ban. Ebből a dicsőségből, ebből a sorsból azonban még akkor sem kérünk, hogyha a magyarság elit­fiai eltartásának gondját rátolhatnők az államra és levennők a nyomorba süllyedt magyar családok nyakáról. Valami vigasztaló mégis van a Vaida-féle el­képzelésben. Az, hogy nemcsak a román közvéle­mény, hanem maga Vaida sem gondolhatta komo­lyan, amit mondott. Az azonban már kevésbé vi­gasztaló, hogy a román politika vezető elméi az országos problémák megoldására más ötletet nem találnak, csak olyant, amely kisebbségellenes. Amely minden bajra csak egyetlen orvosságot ke­res: a kisebbségek kiszorítását az állami élet minden kis pozíciójából. Vaida annakidején a falu kimozditásában sem látott semmi veszélyt, mig most megkongatja a vészharangot s azt hirdeti, hogy az állam nem tarthat el mindenkit, országos érdek, hogy a tehetséges falusiak otthon marad­janak. Gondolja meg jól: igy járhat a kisebbsé­gek végleges háttérbe szorításával is. Mert azt mégsem hiszem ol, legalább is szeretném nem el­hinni, hogy a „numerus valachieus“ nem egy mé­lyen átérzett, segíteni akaró megoldási tervezet, hanem csak harcils frázis és eszköz a miniszter- elnöki stallum felé vezc-tő _agylátszik__meg­lehetősen göröngyös utón. FIGYELEM! FIGYELEM f OLCSÓBB LETT jgBmag^aMageagaagaaa^^ ACAOLA SZAPPAN 1 NA6Y CAOLA SZAPPAN 1 oosez cao’.s VüTAM.NCS \ ÖSSZESES Lkl í 30.— A CAOIA A LEGJOBBAN ILLATA- ITOTT IE3KIADÓ3ABB NEUTRÁLIS PIPE­RESZAPPAN A CAOLA VITÁM NOS KRÉM FIATALÍTJA ÉS SZÉP TI AZ ARC. BÖ^T. MINDEN CSAuÁD MÉLKÜ- uÖZHETETlEN BÓRÁPOlO SZErtE lesve» ÖN IS egy hiiér.elan * csal* szakQ <i tt>en ani«IA I * Tizenkét pontból álló sérelmi memorandumot adott át a német-párt küldöttsége a miniszterelnöknek Egy év óla a neme! polgárság helyieíe teljese«» cívise. I.»ítetienné vált (Bucureşti, február 13.) A német párt meg­bízásából Hans Otto Roth dr. elnök és Franz Kreuter képviselő átnyújtották Tatarescu mi­niszterelnöknek azt a memorandumot, amely­ben a német kisebbség legégetőbb sérelmeire kérnek sürgős orvoslást. A memorandum tizen­két pontban tartalmazza azokat a sérelmeket, amelyekre halaszthatatlanul sürgős orvoslást kérnek. Az első pont azt panaszolja fel, hogy az állami gépezet egyszerűsítése cimén a megyék és községek közigazgatásából elbocsátják mindazokat, akik a német néphez tartoznak, ugyanakkor azonban az egyszerűsítés cimén nem bocsátanak el román alkalmazottakat. Sor került német községi jegyzőknek az elbo­csátására is. Ebben a pontban emel panaszt a memorandum mindazoknak a postamesterek­nek az eltávolítása ellen, akik kisebbségi nem­zethez tartoznak, kivéve a cseh, szerb és len­gyel nemzetiségeket. Panaszt emel továbbá a német hivatalnokoknak, alkalmazottaknak és munkásoknak a vasúttól, postától s a közleke­désügyi minisztérium alá tartozó más közal­kalmazásokból való elbocsátása ellen. Foglal­kozik a tanítói testülethez tartozóknak és az állami alkalmazottaknak a nyelvvizsgájával s kifejti, hogy az ilyen nyelvvizsga cimén való elbocsátások a tisztviselői szervezetről szóló törvény végrehajtási utasításának az 51- pont­jába ütköznek. A második pontban a kisebbségi magánalkalmazottak feje fölé tornyo­suló veszedelmet hozza fel és sérelmesnek tartja a román elem érvénye­süléséről szóló törvény végrehajtási utasításá­nak homályos pontjait. A harmadik pont a német városok és köz­ségek helységneveinek a sajtóban és postai közlekedésben való használatáról kiadott tila­lom ellen tiltakozik. A negyedik pontban a németlakta megyék és községek közigazgatási választásainak el- szabotálását panaszolja fel. A megyékben és községekben az időközi bizottságok megalakí­tásánál egyáltalában nem kaptak helyet a né­met polgárság képviselői, vagy ba egy pár he­lyen kaptak, nem a lakosság számarányának megfelelő mértékben. Az ötödik pont szóváteszi, hogy a közokta­tásügyi minisztérium szervezetéről szóló tör­vény 186. pontját nem hajtották végre, amely pont a községi' költségvetésekből az iskolák részére juttatandó 14 százalék egyenlő módon való elosz­tásáról szól A hatodik pont megállapítja, hogy már 100 millióra rúg az az összeg, ami az utóbbi évek állami költségvetéseiből a német feleke­zeti iskolák számára segélyként jár, de nem fizették ki. A hetedik pont szerint a közoktatásügyi minisztérium az iskolafenntartó egyházköz­ségtől azt kívánja, hogy kettős osztályokat lé­tesítsenek azokban az osztályokban, ahol a ta­nulók száma 30—50 létszámot meghaladja, mig az állami népiskolákban több osztályt akkor alakítanak, ha a tanulók száma a nyolc­vanat haladja meg. A nyoicdik pont elmondja, hogy a német községekben a népiskolákról szóló törvény he­tedik pohtjának a megsértésével az 5-, 6. és 7. osztályok tanítását teljesen romanizálták és számos helyen romanizálták az alsó osztályo­kat is. A kilencedik pont a katholikus német ta­nitóképzőintézet sérelmével foglalkozik. A tizedik pontban felpanaszolják, hogy a katonai előképző-tanfolyamok foglalkoztatását a falvakban az istentiszteletek ideje alatt tart­ják meg és sok helyen a tanfolyamra kötele­zett ifjaknak 15—20 kilométer utat kell meg­tenniük, hogy a kötelező tanfolyamra elme­hessenek. A német ifjúsági szervezeteknek a tevé­kenységét néhol teljesen lehetetlenné tették, sok helyen pedig nagymértékben megnehezí­tették. A tizenegyedik pont előadja, hogy a né­met néphez tartozó állampolgárokat tervszerűen magasabb adókkal és k3z terhekkel rónak meg. A tizenkettedik pont végül panaszt emelt azért, mert a helyi hatóságok a német lakos­ságnak kulturális és egyházi összejöveteleit nem engedélyezik, vagy azok megtartását erő­szakosan megakadályozzák. A memorandum előadja továbbá, hogy mindezek a pontok, a megszámlálhatatlan és rendkívül súlyos kisebbségi sérelmeknek csak a momentán sürgős orvoslásra váró kis részét tárják fel. Leszögezi, hogy az utolsó esztendőben a romániai német nép helyzete teljesen elviselhetetlenné vált. Éppen ezért a német párt sürgős és alapos vál­tozást kivan és egyúttal a párt és az ország kormánya közötti viszonynak a tisztázását. — Egy hónapra ítélték, mert rabságba küldte a tanítót. Nemzetgyalázás vádjával állt a cluji hadbíróság előtt^Weisz Blanka, a Satmar melletti Atea község lakosa. A vád szerint az ottani iskola tanulói a mult év májusában egy kirándulásról tértek vissza, mikor találkoztak Weisz Blankával, aki ál­lítólag az ördögbe és a rabságba küldte a ta­nítót. A vádlott a tárgyalás során azzal vé­dekezett. hogy tényleg mondta a tanítónak, hogy menjen a rabságba, de ez neki szava- járása. A biróság a vád tanúinak meghall­gatása után egyhavi elzárásra, 5000 lej pénz­büntetésre és 1000 lej költségmegtéritésre ítélte a vádlottat. Tălişoara-l (olasxtelki) kórház>sorsjeg;,T akció befejemdöt1, rzonban az elszimo'á ok bevár,ja és átvi’seá- lása v re t a megye, sorsolási bi ott^ig a húzást 1935 maréin* lO-re halasztotta mikor is déli 12 órakor a megye­há ban lesz mer aríva. KérfUk a* elszámolások sürgős be« kü dését. — Ö t-ze^zumolas iueje alatt a tă i ş tarai kó házbizotts ig K.Ü d még sorsjegyeke a?ok ár és 8'— lej portó ele- etes beküldése mellett Nyeremény jegyzéket so sjesrvtulajdo- noso t és viszonteladók a por.ó megküldésével kaphatnak. Csak válaszbőlyeggal ellátott Leve­lekre válaszolunk. Tâ lşoarat kórh árbizottság.

Next

/
Thumbnails
Contents