Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-14 / 36. szám
á KELETÍ'ürsXG XVHL ÉVFOLYAM. 36. SZÁM. TÉLI REGE _________ . ■ ■ ' Irta: HUNY ADY SÁNDOR Az édesanyám színésznő volt, az erdélyi Nemzeti Színház hősnője. Emlékszem abból az időből gyöngyös ruháira, fátylaira, hosszú brokát sleppjére, amelyből később szalongarni- tura lett- És emlékszem egy nagy, nemzetiszin szalagos babérkoszorúra, amely a spájzunkban volt, nekitámasztva annak a polcnak, ahol a dunsztosok álltak. Ebből a koszorúból pénteken, amikor ősi törvényeink szerint paszuly főzelék jelent meg asztalunkon, Zsófi nagyanyám mindig kitépett egy levelet. Azzal a babérlevéllel is füszeresitve volt a főzelék. Az ember sohasem tudja elfelejteni azokat az izeket és illatokat, amelyeket gyermekkorában élvezett. Körülbelül hároméves lehettem akkor, amikor egy karácsony előtti vasárnap délután a színházba vittek. Onnan gondolom, hogy karácsony előtt járhatott az idő, mert a Szent Mihály templom környéke teli volt fenyőfát áruló parasztokkal. Világosan emlékszem a levágott karácsonyfák sötétzöld színére a vastag fehér havon. Az édes, tiszta fenyőillatra, hogy kerestem a karácsonyi angyalokat a levegőben, nem röpködnek-e ott a fenyők fölött. De angyalok nem voltak sehol. A „bodé- sok“ sült tököt meg gesztenyét' árultak parázsló kemencéiknél. Nekem is vett nagyanyám egy stanicii gesztenyét, ahogy a színház felé sétáltunk, jó melegen felöltözve. Füles prémsipkám volt és a mellemén kis, prémes muff lógott, oda dugtam be kezemet a forró gesztenye mellé. A tél rettenetesen hideg Erdélyben. A hó agy csillog, mint a kristály.' Az embernek megfagy belül az orrlyuka, meg a szeme sarkában a könny. Én is fázni kezdtem a sétában, örültem, amikor végre tető alá jutottunk a színházban. A színházat addig csak kivülről ismertem. Csak annyit tudtam róla, hogy a legnagyobb épület az egész uccában. Aminek őszintén örültem, mert sejtettem, hogy anyám valamilyen vonatkozásban van a színházzal. Persze, hogy színésznő, hogy ott keresi a kenyerét, arra nem gondoltam. Nem is gondolhattam. Nagyon kicsike voltam még, nem tudhattam, mit jelent az: kenyeret keresni. Zsófi nénémmel és még két öreg hölggyel ültünk be egy páholyba. Azt is csak most tudom, utólag, hogy „páholy“ volt, akkor valami fantasztikus leshelynek találtam, amelynek deszka-, légszesz- és posztószaga volt. Furcsa dolgok történtek. Hirtelen sötét lett, aztán egy világos négyszög jelent meg előttem, mintha egy szoba negyedik falát kivágták volna. A sok ember, aki lent ült a földszinten, meg a páholyokban, mint egy méhkas körbenfutó sejtjeiben, mind elcsendesedett és a világos négyszögre nézett. Persze odanéztem én is. Egyszerre odalettem a csodálkozástól. Mert a világos négyszögben sétáló és hangosan dis- kuráló, kifestett, furcsán öltözött alakok között egyszerre csak megismertem az anyámat. Inkább a szivemmel ismertem meg, mint a szememmel, hiszen nagyon ki volt festve, nevetgélt és gesztikulált. Holott odahaza mindig olyan halovány volt és csöndes, inkább szomorú, nevetni talán sohasem is hallottam eddig. Mondom, megismertem, ezen a furcsa helyen. ebben a furcsa helyzetben és a lélegzetem elállt. És hogy bántak vele?! Egy kékkabátos férfi, akinek nagy bajusza volt, megmerte Ölelni. Megölelte, megcsókolta, megcsípte az állát. Az anyám persze ellökte Soha nem felejtem el. ezt a három szót mondta neki: „ne bomoljon mán!“ — De a bajuszos férfi tovább erőszakoskodott. Be akart menni valami ajtón amit az anyám nem engedett. Erre eltaszitotta anyámat az ajtótól... Nem bírtam tovább. A düh, a rémület, a kétségbeesés hangos sikoltozásban tört ki belőlem. Ordítottam, ahogy csak kifért a gégémen. És mellemen a kis muffal, hátulgombolós pamut-nadrágomban felmásztam a páholy párkányára, hogy a földszinten és a zenekaron át a színpadra menjek „rendet csinálni!“ Rémes érzés volt. Abban a világos négyszögben az anyám, akit bántani akarnak. És hátul a sötétben Zsófi néném és a másik két néni karja, amint megragadnak, a levegőbe emelnek és visznek kifelé a páholyból. Ordítoztam és rugdalóztam. Nem törődtem a botrány- nyál. Nem is tudtam, hogy mi az a botrány? Csak arra emlékszem, hogy a földszinten pisz- szegtek és nevettek. Sőt sokan felugrottak és kíváncsian néztek a páholyunk felé, ahol én olyan egyenlőtlen harcot vívtam a nénikékkel. Ezt a kis visszaemlékezést megírtam egyszer pár szóban. És nem sokkal utána, hogy a cikk megjelent, eljött hozzám — amikor látogatóban voltam odahaza — egy nagyon-na- gyon öreg, elfelejtett nevű, nyugdíjas színész, aki annak idején kollégája volt az anyámnak. Szörnyű öreg volt a színész, olyan száraz, mint a szentjános-kenyér. Fekete-barna, görcsös, sovány bot volt a kezében. De olyan volt a keze, hogy nem lehetett tudni, meddig tart á kéz és hol kezdődik a bot? Eljött, leült, hosz- szan vizsgált pirosszélü, nedves, öreg szemével. Aztán elmondta, hogy ő emlékszik az én történetem hátterére, Sardou „Szókimondó asszonyságáét játszották azon a vasárnap délutánon, amikor a zavart csináltam. Az anyám a címszerepet alakította, magát a hires, szabadszáju asszonyságot. Én az első felvonásban ijedtem meg, annál á jelérietnél, amikor a féltékeny Lefébfe őrmester be akar inenni abba a kamarába, ahol Neipperg gróf rejtőzik és az ajtó elől ellöki menyasszonyát-, a derék mosónőt. Rettene(Bucureşti, február 12.) Jelentette a Keleti Újság, hogy Trei-Scaune-megyében egymásután két súlyos választási visszaélés napja zajlott le. A komoly választási sérelem orvoslása ' érdekében a Magyar Párt részéről megtették a lépéseket. Dihu Bratianunak, a liberálispárt elnökének lakásán megjelent báró Szentkereszthy Béla. a megye magyarpárti képviselője, aki az elnöknél szóvátette a megyebeli politikai és (Bécs, február 12.> Kedden volt egyéves évfordulója az emlékezetes véres ausztriai szocialista p.uccsnak. Mivel szocialista részről a keddi napra több tüntetést jelentettek be a rendőrségen, a bécsi helyőrség egész napon át raidókészültségben vő It. A középületek előtt megkettözött őrszemek tartottak szolgálatot s az uccákon megerősített járőrök cirkáltak. Rendzavarás eddig nem volt. A rendőrség a régi szocialista párt húsz tagját őrizetbe vette. Két titkos szocialista-összejövelesen bömböltem, — meséli az öreg színész — de ez nem lett volna baj, Zsófi nénémék hamar kivittek a nézőtérről. A hiba ott volt, hogy anyám is elvesztette a lélekjelenlétét. Tudta, hogy ott vagyok a színházban, de látni persze nem láthatott a sötét nézőtéren, hátul a páholyunk mélyén. Egyszerre csak hallotta, hogy egy gyerek sikoltozik a publikum között. Megismerte a hangom. Erre ott hagyott csapot- papot, szerepet és színházat, előrejött a sugó- lyukig és a,tenyerét szeme elé emelve, hogy ne vakítsák a rivalda lámpái, kinézett a sötétbe. Törődött is ő Lefébre őrmesterrel és gróf Neipperggel, bánta is ő Sardout és a madame Sans Géné szövegét. A szerepéből kiesve rémülten sikoltott ő is páholyunk felé, a sötét térségen át: — Mi történt Zsófi!? Valami baj történt a fiammal?! Szegény Zsófi néném meg visszakiáltott: — Nincs baj Margit! Csak megijedt! Azt hitte, hogy bántani akarnak! A város lelkes, finom, müvészetszerető volt mindig. Színházba járó publikuma egyetlen., meghitt család. Mindenki értette rögtön, hogy mi történt? És viharos taps tört ki e kis, darabonki vüli párbeszédre. Engem kivittek A taps elült. Anyám pedig visszament a helyére, hogy. mint Hübscher Kata, tovább huzakodjék a féltékeny vőlegénnyel. A színházi törvényszék természetesen ösa- szeült az eset után, hiszen az anyám olyan súlyos fegyelemsértést követett el, amelynél súlyosabbat nem is lehet elképzelni a színpad szigorú törvényekkel ráncbaszedett világában. A rideg elv érvényesült is. És a törvényszék elitélte anyámat, amiért nyílt színpadon, a közönség előtt, játékához nem tartozó „magánüggyel“. foglalkozott. De tekintettel az enyhítő körülményekre, ez a büntetés, nem volt nagyon kemény. A törvényszék mindössze egy. krajcár büntetéspénz megfizetésére ítélte anyámat. mely összeget a színház gazdasági hivatala le is vont a legközelebbi elsején a gázsijából, közigazgatási állapotokat, sürgős orvoslást kérve. Szentkereszthy Béla képviselő luca belügyi államtitkárnál is megjelent és részletesen ismertette a covasnai és ozuni választási visz- szaéléseket. luca államtitkár telefonon azonnal érintkezésbe lépett a megyével és felvilágosítást kért a magyar bizalmiférfiak jogtalan letartóztatása ügyében- Egyúttal a párt az illetékes fórumoknál megindította az eljárásokat a jogi és közigazgatási utakon. telt is leleplezett a rendőrség, az egyiket egy öées melletti községben, ahol 160 ember ülésezett, a másikat Leopoldbergenben, ahol 125 ember tartott titkos szocialista gyűlést. A gyűléseken résztvevők közül többeket letartóztatak. Becs egyik külterületében, a szocialisták plakátokat ragasztottak ki a következő felírással: „Wir kommen wieder“. Becs egy másik kerületében, hétfőről- . keddre, virradó éjjel hatalmas szovjetesUlagot világítottak ki. Ne felejtse el, hogy az O ztálysorsjáték sorsdöntő -hiizása 1933 felír. 15-én van - Több, mint 203 millió lesz kisorsolva egy napoo!! Vegyen sors egyet !>’ Újítsa meg sorsjegyét' Banca Iliescu S* A., Cluj S .„,• •• • _ .. .. ... .........• A Magyar Párt megtette a lépéseket a székelyföldi választási sérelmek orvoslása érdekében Nem volt zavargás az osztrák szocialista puccskísérlet évfordulóján
