Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-14 / 36. szám
Csilt&rtVft, î93S. februAr tâ, — Mrm 5-^rv'sel 6hiz 3UDAP3ST V. Tua poeWA pl&titA io #«»«»* No. Î<JS«—182" »f: > ■:,4 d;<r* ' *:• : Vytvy. 1 Előfizetési Arai: belföldön: Egész évre 800, félévre 400, ORSZÁLüS MAuiÁiiFAiíii Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda; Cluj negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 50, félévre S3, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. XVIII. ÉVFOLYAM. — 36. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ÉNÜKÉ. Karon L. Fop-ucca ö. szám. Telefon: SOS. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. s Bokányi elviárs JA szocialista munkásság helyi szervezete megcsinálta az anyanyelv szerinti kétfelé tagozódást, de nem merte a címben és az elhatározásban kimondani, hogy nemzeti, vagy nemzetiségi tagozatokra osztja a szocialista pártszervezetet. Voltak, akik merték volna, de voltak, akik még ott tartanak, hogy jobbnak tartják a szavak változatossága mögötti bujkálást, mert szerintük a szocialista nemzeti, vagy nemzetiségi akármilyen alakulat fából vaskarika volna. Vájjon haladásnak tartják-e ők, vagy eltévelyedésnek az orosz szovjetek szocialista államszervezetét? Vájjon előre lovagoknak mondják, vagy tévútra kaîândo- zottnak Bokányi elvtársat, akit valamennyien jól ismernek s akinek része van abban, hogy itt szocialista szakszervezetek és szocialista pártszervezet épült ki? Mert Moszkvában sok előadást tartanak mostanában küiönböző nyelveken arról, hogyan oldották meg a szovjetekben a. nemzeti kérdést. Bokányi elvtárs magyarul ad elő és ir. mások sokan, más nyelveken. Maga az a tény, hogy a propaganda céljára erről a témáról beszélnek Moszkvá- Dar, a nemzeti probléma letagadó at at 1 an^á gát jelenti. Azt jelenti, hogy még a bolsevista diktatúrának, amely pedig a véres kegyetlenségektől nem riad vissza, ha valamit keresztül akar vinni, vagy ha. valamit le akar verni, sem sikerült le- - vernie a nemzeti adottságnak a tényét. Sok mindent ieigázhattak, kiirthattak, összerombolhattak, de ezzel az eggyel számolníok kellett s a propaganda öndicséreteikben igyekeznek igazolni mainkat, hogy számoltak is. Ha Moszkvában jónak látják azt, hangoztatni, hogy a szocialista állomszervezetek nemzeti keretekben épültek fel, akkor a marxista orthodoxia itteni helyi magyarázói sem tudják a nagy világ előtt kitisztult erőténve- zöknek a létezését letakarni és elleplezni. A helyi homokba bujt fejek fölött a világ halad. Mert a nyugateurópai szociáldemokrácia az egyes országokban nagy nemzeti erőt igyekszik képviselni. A helyi irtózások azonban abból az időből maradtak, amikor még .Bokányi elvtárs tanított errefelé a munkásság körében, amely azóta komoly nagy válságokat ért meg itt s osztályhelyzete nem azonos a magyar munkásnak a román munkáséval. Tehát nemcsak az anyanyelv a megkülönböztető, hanem a gazdasági sulyosbitottság is, aminek oka a: anyanyelv s a nemzethez való tényleges tartozás. Most _ és igen érdekes_hogy ugyanaz a Bokányi elvtárs, aki annyi gúnyt űzött a hazaffy- akból (két effei és ipszilonnal) most az orosz haza verhetetlennek dicsért hadseregéről kénytelen áradozó szavakat felolvasni és mentegető magyarázatokat tartani arról, miért nem vezettek be eddig titkos választást a szovjetek alkotmányába Valami nagyot változott ezeknél az embereknél Vagy kénytelenek voltak a rabiga kényszere alatt elfojtani magukban mindazt a meggyőződést, amit olyan vérszagu szavakkal szabadon hirdethettek régen a kapitalista Magyarországon, vagy belátták, hogy tévedtek és kisajátítják, átveszik azokat a polgári jelszavakat, amik ellen életük addigi folyamán harcoltak. Csak ez a két eshetőség yan ebben az átváltozásban, Mindenük eshetőség azt bizonyítja.- azonban, Példátlan izgalmai váltott hl LCDgQ€lor$zâgbon egy cseh sajiotámaflás „13 a »x országoka’ nemzetiség szerint osztanák mog, £,t«s«zye?orsaEág í®.íslletésaelk felét eresztené“ — k«mfere*ic3ai Serve a kisanSant és Oroszország között Ausztriái előtér!»© állította a HatbsEivirţf* restaurációt '£ londoni 'mege^fzés vetése nehezen akar megérni. A német’válasz még mindig késik, a vele szemben megnyilvánuló féltékenység azonban egyre erőteljesebb kifejezésre talál. Mai híreink szerint a Balkánszövetség, a kisantant és Oroszország közös értekezleten akarják megbeszélni az együttes állásfoglalás kérdését s az máris nyilvánvaló, hogy ez az állásfoglalás nem a legkedvezőbb a Paris és London által javasolt egyezmény-tervnek'. Ebbe a keretbe tartozik a cseh sajtó éles nekirohanása Lengyelországnak, ami példátlan irgalmat keltett lengyel politikai körökben. Ausztria viszont a Hsbsburg-restauráció felvetésével komplikálja az európai függő kérdések megoldását, ügy, hogy egyre jobban szaporodnak azok a nehézségek, amelyek az európai béke Htjában állanak. Csehország közös forll'eleí akar S’ovjeloroszországga! (Prága, február 12.) A „Cesko SIovo" éles támadást intéz Lengyelország ellen. Azt irja, hogyha az országok területét nemzetiségek szerint osztanák meg, akkor egy ilyen népszámlálás következtében Lengyelország területének felét veszítené él. Ilyenformán Cseh országnak közös határa lehetne a szovjettel. Lengyelország az európai államok ellen irányuló politikájává! összes barátait elidegenítette magától ş maga mögött e pillanatban kizárólag Németországot tudhatja. Lengyel körökben a „Cesko SIovo' cikke nagy elháborodást keltett. Lengyel megái iapitás szerint ez a felfogás annál indokoltabb, mert Benes nemrégiben nyilatkoztatta ki, hogy Lengyelország barátságára nagy súlyt helyez. Tárgyalások Párts és Varsó Scözöit (Varsó, február 12.) Beck lengyel külügyminiszter napok óta folytat megbeszéléseket a varsói francia nagykövettel Hir szerint ezeken a megbeszéléseken egyáltalán nem kerül szóba a keleti paktum kérdése, mert ebben a tekintetben Lengyelország visz szautasitó álláspontja semmit sem változott. Lengyelország ugyanis semmi olyan kötelezettséget sem vállalhat, mely összeütköznék a Németországgal kötött megállapodásban lefektetett politikai alapelvekkel. A {tisanianf, a Balkán^szővelség és a szovjet közös konferenciája (Belgrad, február 12.) Jugoszláv politikai körökből származó hírek szerint, előkészületek folynak a kisantant, a Balkán-szövetség és Szovjetoroszország közös értekezletének előkészítésére. A tanácskozások célja az volna, hogy a szovjet, a kisantant és a Balkán-szövetség egyöntetű álláspontot foglaljanak el a londoni egyezmény ügyében. hogy a munkásság önvédő szervezetei sem hagyhatják el a nemzeti alapot, mert az élet kényszere rajta tartja. Ahol nincsen szükség az ilyen önvédő osztály szervezetekre, mert sokkal tovább rohantak, mint ameddig kellett volna és a célon tulga- loppoztak, ott meg újból kell kezdeni, a nemzeti alapon való szervezkedésnél, hogy az elkerülhetetlen demokratizálódáshoz ezen az utón közeledjenek vissza, A szovjeteket nemzeti alakulatok szövetségének mondják most,már és ezzel ámítanak. Tény, hogy nem tudnak a nemzeti alap nélkül még ők sem politikai, társadalmat létesíteni. S csak most jutottak el oda, hogy demokratizálódás programját veszik fel. Ígérik az általánost és titkost. A kapitalista államokban ezt a munkásság már régen köztudatba vitte.
