Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-13 / 35. szám
XVIII. ÉVF0LT2M. 36. SZÁM. KElETlüJSim A város magyar polgársának mélységes gyásza van: meghalt Reményik Károly. Ez a név fogalom e város polgári életének a történetében, az emelkedett szellemmel, alkotó munkával és megközelíthetetlen becsületességgel kiérdemelt általános közmegbecsülésre szolgálhat mintaképül. A teremtő munkának és a szerénységnek volt az embere Reményik Károly, aki nem keresett népszerűséget, mégis aligha volt népszerűbb ember nála. Nem akart vezérkedni, sőt mindig húzódozott a közéleti szereplések vállalásától, a bizalom mégis, mindegyre kí-kitépte a nagyszabású munkásságának a teréről, vagy utóbb — jó ideje — a csendes családi otthon tűzhelyétől. A polgári közéletnek szüksége volt ilyen hatalmas egyéniségű oszlop-emberre, akinek férfiasságához reményeket fűzhetett, akinek keménységétől erőt várhatott s puritánságától becsületességet Szegény Reményik Károly az utolsó esztendőkben kevés tevékenységet adhatott a magyar közéletnek. Nemcsak azért, mert már a nyolcvanadik esztendő felé haladt az öregsége. Ebben a magas életkorban sok fájdalmat kellett elviselnie. A város Magyar Pártjának már csak tiszteletbeli elnöke lehetett, az után, hogy - az elnökséget hosszú nehéz esztendőkön át ő töltötte be. A tiszteletbeli elnökséget nem a személyének kijáró cimnek, megtiszteltetésnek tekintette, hanem vállalata a munkarészt és a gondnak a viselését, mindaddig, amig bírta. Aki ilyen magas életkort elér, annak sorsául szokott jutni, hogy szeretteinek sora egyre jobban ritkul körülötte. Ezt az emberi sorsot öreg korban nem kerülte el Reményik Károly. Az ő melegen szerető és szeretetben, szeretetnek élő lelkét mélyen megrendítették azok családi gyászesetek, amelyeknek egyike a hűséges hitvestársat is elragadta mellőle. Az utóbbi időben nagyon súlyos és nagyon komoly betegségen ment át az édes fia, Reményik Sándor, az erdélyi magyar szellemnek ez a nagy költője, aki ha minden magyarlak a büszkesége, az édes apjának, ennek e törhetetlen lelkű, sziklakemény magyarnak a féltve óvott szeme- iénye volt. Sok fájdalom terhelte meg Reményik Károly fehér öregségének az utolsó idejét s aztán végül hosszú nagy betegség kötötte le .a betegágyhoz. Hatalmas termete, szép magas férfi alakja megtört és a cluji magyar polgárok körében nem fog többé megjelenni, hogy kimagasló nagyságával vezessen. Reményik Károly építész volt és munkájával nagy mértékben hozzájárult a város fejlődéséhez. Ő építette a háború előtti évtizedekben a nagy középületeknek jó részét és rengeteg számát azoknak a magánépületeknek, amiket részben palotáknak, részben bérházaknak, . vagy villáknak nevezünk. Nagy tömeget foglalkoztatott, nagyon sok iparosnak biztosította az életpályáját, a legkülönbözőbb rangú és rendű embereknek seregével állott összeköttetésben és nem volt még csak neheztelő je sem. Igazán a valóság szerény kifejezése, ha í'óla mondták és mondják: általános tisztelet vette körül. Hajlithatatlan volt a meggyőződésében és keményszavu az igazság kimondásában. A magyar világban a politikában kevés szerepet vállalt, de mint megbízható emberére a függetlenségi törekvések harcosai' mindig számítottak rá. Mint ipari nagy vállalkozó is iparosnak mondotta magát s nagyobb tekintélyt nem érhet el iparos, mint amilyent ebben a városban megszerzett és kiérdemelt magának. Azok az egyetemi épületek például és az egyetemi klinikák, amelyeket sokáig fognak még büszkén mutogatni, mint az ország kimagasló értékeit, az ö vállalkozásának 'az építkezései voltakv ö kezdette meg társas vállalkozásban a debreceni egyetem klinikáinak az építését is, amely a világ legmodernebb klinikai építkezései közé számit. Az épitőiparban messzi hires volt az ő neve és szaktudása. A háborút befejező forradalmi hetekben •visszavonult a dpnátuti családi villa magányába úgy, mint aki elvégezte életének a nagy feladatait. Amikor a magyarság a kisebbségi életre ébredezni kezdett, nem hagyták vissza- vonultságban pihenni Reményik Károlyt. Előbb az egyháza, a lutheránus magyarok, szó- litották élő vezérnek az ősz öreg férfit, mert az evangélikus magyarság egyházi viszonya komoly nagy nehézségek közé kerültek. Főgondnoka volt egyházának- Amikor a magyai'- ság politikai szervezetét, a Magyar Pártot meg kellett alakítani, az erdélyi fővárosban őt hívták ennek a tagozatnak az élére. Az első alakulási, szervezési időkben nem volt könnyű feladat, amit vállalt. Betöltötte áldozatos leikével és hosszú időn át viselte ennek a tisztségnek minden gondját, felelősségét, anélkül, hogy egy pillanatra is valamitől megriadt volna. Amikor vissza akart vonulni az elnökségtől, akkor tiszteletbeli elnöknek választották s mindig vezetőnek tartották. Az a hosszas betegség, amiből nem tudott ez az igazi férfi talpraállani, hónapokon át ágyhoz kötötte. Trombózist kapott, amit már nem tudtak meggyógyítani- Betegségének ideje alatt Reményik Sándor is beteg volt egy ideig, hogy egyszerre apa és fiú élete forgott aggasztó veszedelemben. A fiatal Reményik leküzdötte a veszedelmet, édesapja hétfőn hajnali 4 órakor, 77 éves korában megadta magát a halálnak. Ameddig élt, példamutató volt, mintaképe a dolgozó, igaz lelkű magyarnak. Temetése szerdán délután 3 órakor lesz a köztemető halottas kápolnájából. Fián kivül leánya Reményik Sára s veje Imreh Sándor dr., a budapesti Studiun-könyvkiadó vállalat igazgatója, valamint két kis unokája gyászolják. De a rengeteg tisztelő s az egész magyarság osztozik ebben a gyászban. "mar—w» i $ W* J^SW ŐHMOZ^ébavi ■■■■■■■■■■■■■■ KlDOIŐu 3, 5, 7 '* órakor: A ggfiSSk,9gB5B A .-z zun i “>tz sz nzacíója ! VILÁGHÁBORÚ A* összes nagyveaérkaroK titkos hadszíntér! ILmle vételei j féltve frí>tt történ ela.i ■ tűmül Láth tik < filmen a owz s nem-^k ... c, kön az u al^odók; Ferdinand romín király, Ferenc* «I ®*eí, Ferenc* Ferdinand, r\ Fér® VI mos csísr.ár, Mikié c r, a C 're ies, György an'1!! Kirá y, t v biif Mns< soí ni, Lí nin, Troeklj, Stalin, stb, etb. - SZARA.'üVOi ÓL AZ O ŐSZ I ORRADALMON AT. A titkos levéltárak és hn^s-re-ei élű* V. Kg&cfy ütife«|?yelmeiefIceMtilfelc a S-xi&vessier-napi Ibanslcraib fásra Tari, Madavils és Szepesi itassa b!*®Ik, líerta «5 is rsyoxlsls: és céllov© «fyelr©r?a* Sóssal I*»-Y a? öle *-* l^let^lkezdlőtlöSfi a ICeresike«! eloii Bánik rab.óinak folárgyalásd (Budapest, február 11.) A törvényszék hétfőn kezdte meg a tárgyalást a Kereskedelmi Eank szabadságtéri fiókjában elkövetett bankrablás tetteseinek, Tari Nándornak. Radovits Lászlónak és Szepesi Lászlónak bűnügyében. Kató István elnök felvette a vádlottak személyi adatait és ismertette a vádat. A vád szerint Tari, Radovits és Szepesi 1931 május 15-én gyilkosságot, gyilkossági kísérletet és bankrablást követtek el a Magyar Pénzváltó és Leszámítoló Bank Klauzál-téri fiókjában, 1933-ban kirabolták Tóth József bankszolgái és pénzbeszedőt, 1934 december 31-én pedig háromrendbeli gyilkosságot, kétrendbeli gyilkossági kísérletet és rablási kísérletet követtek el a Kereskedelmi Bank szabadságtéri helyiségében. A törvényszék először Tari Nándort hallgatta ki. Tari töredelmesen bevallotta, hogy a terhére rótt bűncselekményekben bűnösnek éréi magát, majd elmondotta, hogyan ismerkedett meg Radovitssal és Szepesivel. Szerinte az összes elkövetett bűncselekmények értelmi szerzője Szepesi volt, akivel egy autójavító- műhelyben együtt dolgozott. Szepesi felhajtására előbb csak apróbb lopásokat követett el. Minden lopás és betörés előtt céllövészeti gyakorlatokat tartottak Pestújhelyen és Rákos• palotán. A Klauzál-téri bankba azért törte' be éppen május 15-én. mert Szepesi azt mondotta, hogy ez az ö születésnapja s számára ez mindig sezrencsés napja volt. A bankban nyolc lövést adtak le, de pénzt nem tudtak magukkal vinni, mert szökniök kellett. Két esztendő múlva Szepesi arra beszélte rá, hogy Tóth József pénzbeszedőt rabolják ki. Ez a terv nem tetszett Tarinak, de Szepesi rábeszélésére végül mégis beleegyezett Szepesi ekkor már Ra- dovitsot is belevonta a tervbe. Autót loptak s azt Budán rejtették el. De a lopott autónak nem tudták hasznát venni, mert az időközben elromlott. A bankszolga kirablásánál csak Szepesi és Radovits szerepeltek, mert Tari Nándor akkor lopásért hét hónapot a börtönben ült. A bűncselekmény részleteiről is csak a Radovits és Szepesi elmeséléseiből értesült. Tari Nándor vallomása további folyamán elmondja, hogy a szabadságtéri bankrablást Szepesi eredetileg karácsonyra tervezte■ „Legyen nekünk is jó karácsonyunk“ — mondta Szepesi — Én azonban azt tartom, hogy a karácsony az öröm ünnepe — vallotta Tari — s meg voltam győződve, hogy ennek a rablásnak senki sem fog örülni. Akkor elhatároztuk, hogy januárban raboljuk ki a bankot, de Szepesi időközben megnézett egy kalandoraimét s attól egészen transzba jött Nem hagyott békét addig, amig bele nem egyeztem, hogy Szilveszter napján kövessük el a bankrablást. Tari elmondja, hogy nagy önfegyelmezéssel szentelték egész életüket a bűncselekményeknek, sem nem ittak, sem nem dohányoztak. Ezután a szabadságtéri bankrablás ismerí részleteit adta elő Tari Nándor. Ne 'elejtse eh hogy az O zt dysorsjátélí sorsdöntő h ízás t Vegyen sors egyet!! Újítsa meg sors; egy ét! IOS5 I & 1» r. 15«Ő fi Basem 1 lese a S* Cluf van. — Több, mint O í millió lesz kisorsolva egy napon!!
