Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-13 / 35. szám
• visel őhás BUDAPEST V. lut pett&JÂ plitsti so seise:« No. 24 gf«—XÖ27 ■f ităâ Szerda, |9S5, februăr îl* ~~ Arm 31 W Előfizetési árait belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. OE&ZAÜÜS M AIj i A i XVIII. ÉVFOLYAM. - 35. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ E N" U li ü Szerkesztőse g, kiadóhivatal es nyomda: Cluj Earon L. Pop-ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 161. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Hár«®EEs fa© alosztályt mozgósított Olaszország Egyelőre *s mozgósiloit 75.QCO emberl csak irésie^’éíííen Sarljálc — É t" E>azi<5« demars Af»essx b* «Ssox — H^Iíorw ferayecjeS Cl aszorszug és \ jesszísiiai fkoatSli „Hidverés** Iraj Sulyok István dr, A közelmúltban két erdélyi magyar sajtóorgánum _az egyik napilap, a másik hetilap — újabb „hidverési“ tervezeteket terjesztett a nyilvánosság itélőszéke elé. Erdélyi magyar részről a válasz közöny és hallgatás volt. Komán részről viszont mind a két cikkben alkalmat találtak arra, hogy heves támadásokat intézzenek az erdélyi magyar nemzeti törekvések eilen s e magyar írásokat arra igyekez lek felhasználni, hogy a magyar táborban visszavonást szítsanak s a könnyen mozduló kedélyeket bűnbak kok keresésére biztassák. Két eléggé fontos lapban _ az Universul és Viitorul hasábjain _ olvastunk efféle hangokat. De ugyanezt a hajlamot felfedeztük az Adeverul s más baloldali orgánumok megnyilatkozásainál! is, Az igazság érdekében szívesen megállapítjuk, hogy ezt a módszert nem a mi kedvünkért Talaltű-tv . o .tcxttwS ak velünk szemben alkalmazzák. Naponként gyakorolják azt pártok és párt- emberek, újságok és újságírók egymással szemben ama közéleti tevékenység közben, melynek poli- Ucidnism a román publicisztikai neve. Magának a célnak, melyet az ilyen beállítások szemelőtt tartanak, szintén van efféle közkeletű megjelölése: dibcrmine néven szokták emlegetni. Egyik kifejezést sem lehet pontosan magyarra lefordítani. E magyar pacifista lelkeknek aligha volt az a céljuk, hogy olajat öntsenek a gyűlölködés tüzére, mely _ éppen szerintük — amúgy is eléggé magasan s veszedelmesen lobog. Az olajhoz legfeljebb annyi közük van, hogy a béke olajágát mindenki mást __ különösképpen az egyházi és világi képviseleti szerveket — megelőzve ők akarják elhozol. Előlegezett ítéleteknek nem rossz utólagos bizonyítéka volna az ilyesféle siker, mely azonban egyre késik és mindjobban távolodik. Vájjon e tanulságokból most már az következik, hbgy ebben az irányban fel kell hagyni minden reménnyel s bele kell nyugodni abba, hogy a pépek .közötti gyűlölködés szabadon tenyésszék Erdély, történelmi földjén ? Ezt éppen mi semmiesetre sem mondhatjuk s nem is mondjuk, nemcsak elméletben, hanem gya korlatban hisszük és valljuk, hogy a béka és.szeretet szellemének utat kei! törnie az emberek, a népek közé. Ma, mikor a végső veszedelem oly közel jár mindenkihez, inkább, mint bármikor azelőtt. Azon ban: est modus in rebus. Néhány napja csak, hogy Bucurestiben nemcsak tervezgettek, hanem a valóságban meg is építettek egy olyan „hidat“, amilyenről erdélyi magyar részen oly sok hiábavaló és eredménytelen- szó hangzott már el. Nagy érdeklődés és ünnepélyesség közepette megalapították a románnémet kulturintézetet. Az esemény méltán érdekelhet bennünket s különösén azoknak figyelmét érdemli meg, kik hova-tovább a hidipar ismert szakemberei lesznek Ez az eredményes bucureştii szellemi építkezés abban különbözik az összes efféle magyar ter- vezgetésektől, hogy ez a német-román hid Simeon Mandrescu bucureştii egyetemi tanár személyében román tervezőt és építőt, rajta keresztül román barátokat talált] (Róma, február 11.) Katonai körökből származó értesülés szerint az olasz hadügyminisztérium február 5-ike és 11-ike között három hadosztályt mozgósított. A mozgósításra az adott okot, hogy az abessziniai határon levő állandó feszültség a közel napokban újabb véres összeütközésekben robbant ki. Több fegyveres etióp csapat az Ualual oázis közelében megtámadta az afdubi olasz őrál- lomást. Heves puskatüz következett, melynek következtében az olaszoknak 5 katonájuk meghalt és haton súlyosán, megsebesültek. Az abesszin iaiak vesztesége meg nagyobb, (Paris, február 11.) A „Matin“ római tudósítója szerint olasz politikai körökben az a vélemény alakult ki, hogy az etiopiai incidenseknek nagyobbszabásu katonai vállalkozással kell véget vetni. Az olasz kormány most több fontos intézkedést tett. Az abesz- szin határra Del Bono tábornokot küldik ki nagymennyiségű hadianyaggal. A római etióp követség kijelentette, hogy nincs tudomása az újabb összeütközésről s azt állította, hogy az összes incidenseket a bennszülöttek Szerény véleményünk szerint ez mindenféle szempontból igen lényeges, sőt egyenesen döntő különbség. Az akciót, mely az alapításhoz vezetett, Mandrescu indította meg. A gyűlést, mely az alapítást kimondotta, ő hívta össze, azon ő elnökölt s ő volt az, ki az ügy érdekében az összegyültek- hez a felhívást intézte. „Ennek a kulturintézetnek alapításához _ mondotta többek között _ azzal a komolysággal kell hozzáfogni, mely mindkét néphez, a románhoz és a némethez egyaránt méltó legyen... A tudományos kereten azonban tulmessze ezen az intézeten keresztül meg kell találni a testvéri együttműködést a német kisebbséggel... A román és a német népnek egyaránt érdeke, hogy egymást megismerjék... A román-német kulturintézet legyen az alapkő, melyen a köz érdekében eredményes együttműködés épülhessen...“ Kell-e mondani, hogy az ilyen ováció _mindenféle szempontból __mennyire másképpen hat, ha román részről szállnak sikra a gondolatért s hirdetik annak hasznát _ nem a nemzetiségek, hanem éppen ellenkezőleg a román közélet felé? S nyilván az is egészen más, ha a nemzetiségi oldal képviselőjének a barátságos felhívásra már csak válaszolnia kell s a kéznvujtást a megállapított és tisztázott feltételek mellett csupán elfogadnia Az adott esetben igy tett az erdélyi szászok képviselője, dr. Bernhard Capesius egyetemi magántanár, középiskolai igazgató. Persze, mi is tudjuk, hogy más a német s má-s a magyar nemzeti kisebbség helyzete kül- és okozzák, akik nem polgárai Abesszíniának, hanem a környékbeli vad törzsek tagjai. (London, február 11.) A „Daily Telegraph“ közlése szerint az abesszin kormány 80 ezer főnyi haderőt vezényelt a gerlogubi abesszin határállomásra. (Róma, február 11.) Jól értesült politikai körökben azt állítják, hogy a mozgósított három hadosztály legénységét egyelőre nem hajózzák be. A mozgósítás csak azért történt, hogy újabb abessziniai incidens esetén megfelelő,. azonnal behajózható csapattestek álljanak készenlétben. Hir szerint az olasz kormány rendkívül éleshangu demarsot intézett Abesszíniához, felszólítva, hogy a határállomáson összpontositott abesszin haderőt azonnal vonja vissza és jelentse ki kötelezően. hogy7 a határokat tiszteletben tartja. Ameny- nyiben ezeket a feltételeket Abesszinia visz- szautasitja, Olaszország kénytelen lesz katonai rendszabályokhoz folyamodni s a háború ez esetben elkerülhetetlen. A mozgósított három hadosztály legénységi létszáma 75 ezerre rúg. belpolitikai szempontokból egyaránt. Ne felejtsük azonban el azt sem, hogy Romániában igen fontos közéleti és gazdasági tényezők a német befolyástól jobban télnek, mint bármi egyébtől. Ezek szemében a német imperializmus mindennél nagyobb veszedelem. A romár.-német hid román híveinek tehát legalább annyi nehézséggel és ár ummal kc*lett számolnia!*, mint kellene a magyar-román közeledés román kezdeményezőinek. A probléma éppen az, hogy’ a német-román hidnak már akadtak román vállalkozói, a magyarrománnak pedig még nem Ezt a hiányt azonban semmiképpen sem lehet szüntelen magyar jelentkezésekkel s javasatokkal pótolni, melyek végeredményükben csak arra jók, hogy belső magyar nézeteltéréseknek és széthúzásoknak látszatát vetítsék át a másik oldalra. IIa az időn és az egyetemes világnézeti fejlődésen kívül, valami előmozdíthatná és siettethetné a román hídépítők jelentkezését, úgy az aligha lehetne más, mint az erdélyi magyar világnézeti, politikai és gazdasági egységnek fegyelmeze l, éles és kemény kidomborodása a román o’dal felé. Abban a pillanatban, mikor figyelő és gondolkozó román fők látni és érezni fogják ezt az egységet, számüni fognak azzal. Az erdélyi magyar „hídverés“, ahogyan eddig történt, gyengeséget, kishitűséget, pesszimizmust, belső ellentéteket sugárzott s igy éppen az ellenkezőjét szolgálta annak, mit becsvágyó bűz gólkodással szolgálni akart.
