Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-11 / 8. szám

?fpvisel6h6z i: BUDAPEST V. tui paeui* piAtltá t8 »vaier#: No. 14.354—1837. I Péntek, t9$5. fmnuúv ff, - ire 3 N Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400. negyedévre 300, egy hóra 70 lej. Magyarországon; egy évre 30, félévre 23, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ÜÜfeZAUOis Ai U. i Alii*AltU La*’. XVIII. ÉVFOLYAM. — S. SZÁM. felelős aserkcsztó: SZÁSZ ENBBE, Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Claj Baron L. Fop-uoca 5. szám. Telefon: SOS. — Levélcím; Cluj, jiostaflók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség Laval Berlinbe is ellátogat hogy Közvetlen fârgptâsoha! folyasson & leszerelés tüfttben A francia .«ajtó szerint a német egyenjogúság: eliímerése közelebb jntott a mesfalósitáshoz — Közzétették az olaszefrancia egyezmény szövegét A magyar sajté teljes bizalmát nyilvánítja 9ftussolinivel szemben Eóma után A világsajtó orgánumai hozsannát zengenek a római egyezményről, amely a francia-olasz és angol lapok szerint Európa uj életrendjének alap­jait fektette le. Igaz, hogy ebben az örömujjon­gásban az úgynevezett kis államok egyelőre nem vesznek részt és meglehetősen fanyar' hűvösséggé! reprodukálják a Párizsból, Londonból és Kómá­ból keltezett táviratokat, azonban azt valameny- nyi hírül adja, hogy a francia-olasz egyezmény a középeurópai államok közötti ellentétek elsimí­tását szeretné kezdeményezni s a két nagyhatalom nem akar megállni az egymásközti vitaanyag lc- csapolásánál, hanem elszánt törekvése a középeu- rőpai béke feltételeinek megteremtése is. Hogy a további munka elindítására és si­kerre vezetésére miben állapodtak meg egymás­ul Mussolini és Laval, airt persze még •nem tud­hatjuk. A magunk részéről mindenesetre boldo­gan üdvözölnénk minden olyan, fenntartásnélküli kibékülést előkészítő iniciativát, ami ezt a célki­tűzést írja zászlójára. Valahogy ugv érezzük azon­ban, hogy a diplomácia zöld asztala mellett le­folytatandó tárgyalásokon máris meg kellene kez­deni a megfelelő lelki diszpozíció megteremtését. Az első és legsürgősebb feladat az volna, bogy a kölcsönös szerződések megkötésére buzdított álla­mok mindenekelőtt saját állampolgáraikkal szem­ben jussanak zöldágra és a hazai tájakról küszö­böljék ki a viharanyagot. Tituleseu külügyminiszter kedvenc jelmon­data a határok spiritualizálása. Nem ogyszer je­lentette ki, hogy arra kell törekedni: a határkér­dések veszítsék el jelentőségüket, ami kétségkívül nagy vívmány lenne és sok olyan kérdést vinne dűlőre, amelyek most az államoknak egymáshoz való viszonyát nemcsak, hogy nem teszik barátsá­gossá, hanem rendszeresen termelnek ki mérgező anyagokat magukból. Nagy kár, hogy Tituleseu világnak röpítette ezt a szép jelszót, de a megol­dás módját elfelejtette kifejteni. Pedig bizonyára meg van erre is a koncepciója és ez a koncepció, ha összhangban áll a külügyminiszter jelmondatá­val, gyakorlati hatásaiban csak hasznos lehet. Tiţulescunak minden valószinüség szerint a kisebbségi kérdés kielégítő megoldásáról is meg van a praktikus és ésszerű elmélete. És ha már nem közli azt a nyilvánossággal, legalább juttas­sa az aktiv kormányférfiak tudomására. Tatu- rescu sem beszélt arról soha sem, hogy a kisebb­ségi tisztviselőket a legkülönbözőbb metódusokkal száz, sőt ezerszámra fogják elbocsátani állásaik­ból. És mégis milyen tervszerűen, végzetes követ­kezetességgel zajlott le és folytatódik ma is ez a kampány. A külügyminiszter és a kormányeinök szép csöndben megállapodhatnának egy olyan uj programban, amely* a kisebbségek érvényesülésé­nek számarányuknak megfelelő módszereit fog­lalná munkatervbe. Nem is kellene uj törvény hozzá, csak az alkotmány írott betűinek betartása, Meglátná Tatareseu miniszterelnök ur, hogy mi­lyen átmenet nélkül alakulna át a kisebbségek hangulata! Mert akit nem támadnak meg és nem verik cl rajta a port, annak eszébe sem jut a panaszko­dás. És aki látja, hogy méltányosan bánnád vele, nem veszik el a kenyerét, sőt társainak is jó in­dulattal nyújtanak ennivalót, abban nem a íiarag rossz érzése gyűl össze, hanem a háláé. Vájjon igy képzelték-e el ezt Laval és Mua­(Paris, január 9.) ZiiwCtl..külügyminiszter úgy vonult be Parisba, mint diadalmas had­vezér. Az üdvözlő beszédek egymást követték. Laval röviden válaszolt az üdvözlésekre, ki­jelentve, hogy a francia-olasz egyezménnyel hosszú időre rendeződött Franciaországnak Olaszországhoz való viszonya. Beszédét e sza­vakkal végezte: „Úgy érzem, használtam a ha­zának és a békének Kíőfob London, azután Berlin Laval külügyminiszter csütörtökön Genfbe •utazik, ahol a római egyezmény bizonyos vonatkozásait akarja, megtárgyalni a különböző államok képviselőivel. Érdekes az Oeuvre hír­adása, amely szerint Laval külügyminiszter a jövő hónai» közepén Berlinbe utazik. Párisi politikai körökben úgy tudják, hogy Laval március folyamán fog Berlinbe utazni, mert nélkülözhetetlennek tartja, hogy NéAmet- országgal végérvényes kiegyezés jöjjön létre a (Becs, január 9.) Az olasz-francia megegye­zés után, most Berlin felé fordul a politika’1 körök érdeklődése. Nem lehet tudni, hogy Németország milyen magatartást fog tanúsí­tani a francia-olasz megegyezéssel szemben. A „Neue Freie Presse4 szerint von Hasselt római nagykövet a napokban Berlinbe érkezik, hogy kormányának jelentést tegyen Lavallal foly­tatott megbeszéléseiről. Hir szerint Német­országnak az a terve, hogy a római egyezményhez való hozzájárulás fejében visszaszerzi fegyverkezési egyen* jogosultságát. (London. január 9.) Az angol lapok úgy látják, hogy solini? Mi bízunk benne, hagy így és szeretnénk azt remélni, hogy Tituleseu sem gondolhat mást, mint nagynevű kollégái, a római egyezményt aiá­lcszerelés kérdésében. A francia sajtó szerint Laval külügyminiszter bizonyára lesz annyira előrelátó és praktikus, hogy nem tűri tovább a mai bizonytalanságot a leszerelés ügyében < Németország fegyverkezése ma teljesen szerző­dés nélküli s bár kétségtelen, hogy Németország folytonosan fejleszti hadseregét, Franciaország nem vonja le ebbő! a konzekvenciákat, hanem úgy tesz, mintha semmit sem venne észre. A francia lapok szerint ez az állapot tovább tart hatatlan és végleges rendezésre vár. Lavalnak közeli londoni útja alkalmával minden valószinüség szerint sikerül Angliát is megnyernie a francia tervnek s akkor semmi sem áll többé útjában, hogy a fegyverkezés kérdését általánosan rendezzék, A részletek fölött való döntés a három nagyhatalom együt­tes feladata lesz. annyi azonban máris biztosra vehető, hogy Németország ha nem is nyer korlátlan jogot a fegyverkezésre, lényeges elő* nyökhöz jut az egyenjogúság felé. ország előtt a Népszövetségbe való visszatérésre. A lapok azt is megjegyzik, hogy Németország nak most, az egyezmény megkötése után, tulaj­donképpen örülnie kellene. Tartózkodó maga­tartását érthetetlennek tartják. ,,.l római megegyezés Magyarországon nem keltett aggodalmakat44 All (Budapest, január 9.) A Pester Lloyd vezér­cikkben foglalkozik az olasz-francia egyez mennyel, valamint azokkal a külföldi lapvéle­ményekkel. melyeket az egyezmény a külön böző országokban kiváltott. Egyes sajtóorgfc numok a megegyezésből úgy látják, mintha Mussolini nem képviselte volna Magyarország író francia és olasz államférfiak. Adja Isten, bogi a béke eszméje induljon hóditó. útra Kómából és találjon otthonra Európa minden országában. Mémetorszájg csak az egyenjogúság? biztosítása ellenében írja alá a* e^yeasményt a megegyezés megnyitja az utat Német* j

Next

/
Thumbnails
Contents