Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-10 / 7. szám
îajca poeUl* pl tuti Is Bsnser*: Ko. 84—1927. vlselöház BUDAPEST V. «k tfisSHfl Csütörtök. t93&. fanu^i™ tO — Ara 3 £l«:ueu>ci ftra.li Utiioiüou: Jbgtäz fcvnoVSüü,AéiévTe 4uft, ceQedt vre £00, egy báni «0 tej. Magyarorazá gon: egy *vtt 60, félévre 25, negyedévre 12.5c, egy bumipra 6J30 pesgá. Egyes suuuok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAliVAIi±*Aüi’i l.Ai\ XVIII. ÉVFOLYAM. - 7. SZÁM. Felelős Merkearto; SZÁSZ ENOUZ. fc s.erneszloaág, sladoblvatal j# uyomtls; Dal barau k lop ucoa A mám, feleiun: JH> -• U»áaU#8 Cluj, poslaiiofc 1IU. Máin. tkaulratokat fteaitlaeJi sea Ituíá >ts»iui ea n«iif ta ortf meg a naAíiáJSAtléiftj*  vádlottak padján Laval kedden délben elutazott némából Iiaval Mussolini kijelentették a* egfexuiénTről* Isogy Európa vaiiimeunji népének érdekeit szolj^álláü vele — Elvileg elismerték a nemetek l'egyverkeiési egyenjogú» «ágát —A német sajté hivatkozik Mussolini peliáriiöszön* tőjére, mely szerint sem Franciaországnak, nem ©fasz» országnak nem kell lemondania politikai barátairól Az egyik választási küzdelemnek a magyar résztvevői és irányitói kerültek a kolozsvári törvényszék vádlottjainak a padjára. Közöttük Betűien György gróf, mint pártelnök, aki a magyarságnak azt az emlékezetes választási küzdelmét pártelnöki minőségében egy proklamációval fejezte, be. az eredmények hivatalos its végleges számbavétele után. Köszönetét mondott a hűségesen kitartó magyar választóknak s külön kiemelte azt a köszönetnyilvánítást, amire azok szolgáltak rá, akiket sérelmek értek a küzdelem alatt. Mert tényleg küzdelmes volt a kitartás. Hogy e pártelnöki nyilatkozat mennyiben tartalmazott olyan kifejezéseket és kijelentéseket, amelyek törvénybe, ütközők lettek volna., vagy nem fednék a tényeket, arra nézve már csak az illetékes bíróság mondhat ítéletet. A Keleti TJjság-nsk a választási kampány vezetéséből kijutott a megfelelő rész é? ez az oka annak, hogy a Magyar Párt e választásból származó politikai pőréinek igy egy vádiratban egyesített komplexuma a Keleti Újság pőre lett. Itt gyűltek .össze azoknak a sérelmeknek és panaszoknak a jelentései, amelyek az erdélyi magyarság különböző vidékein megnyilatkozást kerestek. Sőt kerestek, vagy legalább is kívántak volna jogorvoslatot is. Mindezekért az akkori sérelmezésekért, panaszokért helyt kell állam és a felelősséget vállalni. Ha arról van sző, hogy az akkor történteket és a történtek megállapításairól elhangzott kijelentéseket tisztázni, vagy igazolni lehetséges valamilyen fórum előtt, az alkalom nem szalasztható el. A Magyar Párt elnöke köztudomásúlag tagja á parlamentnek és bíróság, elé ilyen esetben nem volna addig állítható, amig mentelmi jogának a felfüggesztésével parlamenti határozat ki nem adja. Ilyen parlamenti határozat, nincsen és Bethlen György' gróf pártelnök nem lett volna köteles megjelenni a biróság előtt, a vádakkal szemben még a mentelmi jog védelme alatt áll. De megjelent és elfoglalta a vádlottak között azt a helyet, amit részére a kolozsvári ügyészség kiránt juttatni. Megjelent azért, hogy a bizonyítási eljárást kérje, mert mindent igazolni akarunk, amit állítottunk. Ha ezt a bizonyítási eljárást elrendelik, akkor sor kerül annak a tisztázására, milyen magyar választókat hol ért sérelem s hogy mennyiben, milyen mértékben volt küzdelmes az a választás. Arról a választásról van szó ebben az esetben, amit az 1932. évben a Vaida-kormány vezetett le. Ami akkor a Székelyföldön történt, annak a bizonyítási eljárását kérte a védelem. A székely megyékben különösen az a szenátorválasztás volt sérelmes, amelynek a községtanácsok tagjai voltak a választói. Mi azt hisszük, sehol az országban akkor nem merülhettek fel olyan súlyos panaszok, mint ezekben a megyékben, az akkori román ellenzéki pártok ügy a sajtóban, mint a parlamenti nyilatkozatokban sokkal élesebb hangon mondottak bíráló ítéleteket, mint amilyen a mi szordínó zott kisebbségi hangunk volt. Az egyetlen pör asonban ellenünk indult. A biróság van hh‘atv-% árra, hogy ítélkezzék. Mi csak várhatjuk az ítéletet s az ítéletben a törvényesség alkalmazását. Sok kormányrezsim alatt, sok választási küzdelmünk volt már és bizony sokszor, sok panasszal. Hogy máskor miért nem kerültünk biróság elé s miért csak éppen most, azzal mi nem foglalkozhatunk. A sérelmek elhangzottak, a bizonyítást kértük. „Itt áüunk, másképpen nem tehetünk.“ (Róma, január 8 ) Laval keddjén délben elutazott Kómából, ahol minden jel szerint megtalálták íl francia-olasz együttműködésnek komoly alapját Kiadták a szokásos hivatalos közleményt is, amely? íjönő szűkszavúságával csak annyit mond, hogy a két kormány megegyezett a gyarmatok kérdésében és megállapította azonos véleményét a középeurópai s általában a világpolitikai kérdésekben. Amint mái* legutóbb is hangsúlyoztuk, a római egyezmény pozitívuma csak a franciák és olaszok közös plattformájának felállítása, az időszerű európai kérdésekről azonban csak eszméket cseréltek, megállapodásra annál kevésbé Tréfával bncsuzott (Rónia, január 8.) Laval hétfőn est© a francia nagykövetség által rendezett díszvacsorán vett részt A vacsoráról Mussolinivel együtt az operába ment, ahol a Mignon díszelőadása folyt. Belépésükkor az előadást néhány percre felfüggesztették, a zenekar előbb a Marseillest, majd az olasz himnuszt játszta. A nézőtér közönsége perceken keresztül tapssal ünnepelte a két államférfit. Laval külügyminiszter római tartózkodása alatt a legnagyobb olasz érdemrendet kapta meg Mussolinitól. Laval viszont a francia becsületrend nagykeresztjét nyújtotta át.Miis- solininek. Laval külügyminiszter leedden délben 12 órakor hagyta el Rómát■ A pályaudvar felé haladva, nagy néptömegek állottak az uecákon Jelentettük már, hogy a római jegyzőkönyv aláírását hétfőn este 6 óra 80 perekor jelentették hivatalosan. Röviddel utóbb Mussolini és Laval fogadták az újságírókat, akiknek átadták a megegyezésről szóló következő hivatalos jelentést: Mussolini és Laval a francia-olasz tárgyalásokat egyezmény megkötésével fejeztek be, amely a két ország afrikai érdekeltségeire, valamint olyan megállapodásokra vonatkoztak, amelyek leszögezik a két kormány azonos álláspontját az európai vonatkozású kérdésekben. A két államférfi megállapítja a két kormány között létrejött egyezményben an* juthattak, mert az érdekelt államokat jóformán meg sem kérdezték. Még is bizonyos optimizmusra ad alkalmat Mussolini és Laval megegyezése, mert az egymástól eddig mereven elzárkózó hatalmi csoportok olyan nagytekintélyű közvetítőket kaptak, akik saját személyük súlyával és országuk hatalmas hátvédjével kezdhetik meg a legyőzhetetlennek látszó ellentétek áthidalását. Egy reménység született meg tehát Rómában, reménység, amely Európát egészen más utakra vezetheti, arra az útra., amely egymás gyűlölete helyett egymás érdekeinek jóindulatú mérlegelését és összeegyezte tését ígéri távoli és bizonytalan célpontnakLaval Slussolíiilíal és lelkes ovációban részesítették. A pályaudvarra Mussolini, Suvich. Aloisi báró kisérte ki, francia részről Chambrun római nagykövet és a szentszéki francia követ. Caffarelli herceg a buceuzásnál nagy orchidea-csokrot nyújtott át Laval-kisasszonynak, aki kijelentette, hogy a legkellemesebb emlékekkel távozik Rómából. Laval külügyminiszter és Mussolini melegen kezetszoritottak egymással s aztán a külügyminiszter fellépett a vonat lépcsőjére. Onnan közvetlenül az indulás előtt megkérdezte Mussolinitól: — Ön nem száll fel? Mussolini mosolyogva fogadta a külügyminiszter tréfáját, ismét hozzálépett és egy utolsó kézfogás után a vonat kirobogott. nak szükségességét, hogy Középeurápa proto lémáit illetőleg többoldali egyezmény köttessék és kölcsönös álláspontjukat az érdekest államok minél előbb tanulmányozzák. A megkötött egyezmény szellemében azután közösen fogják tárgyalás alá venni a helyzet által szükségesnek tartott intézkedéseket. Mussolini és JLaval az egyezményről Mussolini és Laval ezután nyilatkoztak gz újságíróknak. Mussolini ezeket mondotta: — Elértük — mondotta — ezzel a munkával a kitűzött célokat és megállapítottuk a két Sziklíszstvn hivatalom Jelefites
