Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-02 / 1. szám
KtitnüjsSE XVIII. ÉVFOLYAM, L SZÁM. *• új képes családi hetilap, írják a szellemi és irodalmi élet kiválóságai és a külföld hírességei. elsőnek közli írásban és képben öt világrész eseményeit és érdekességeit* Az ibvnefv páratlanul hőkerű ajándékokat ad előfizetőinek. Az Az HMK'I megjelenik minden szerdán.' Előfizetési ára: egy évre 1000 lei fél „ 500 . negyed „ 250 Egyes szám 20 lei képben és szövegben gazdag számának ára 20 lei Jön az uivízözön 4 Népünknek és közvélemén ynüknek tudnia kell, hogy ilyen hangtm beszélnek rólunk s ilyen érzéseket ébrcsztgetnete ellenünk, s ezért mélységes fájdalommal bár, de be kellett erről számolnom. Tudnia kell népünknek ezeket, hogy ne lepődjék meg, ha e féktelen uszitás hatása alatt ellenszenvet tapasztal román polgártársaink részéről, hanem tudja ezt ilyen előzmények után megérteni és keresztény lélekkel emberileg megbocsátani. De tudnia kell ezt lóként azért, hogy ezek tudatában, a saját százezreink szavával is alátámaszthassa s megerösithesse a mi gyönge szavunkat, mellyel e hang ellen tiltakozunk és minden erőnkkel sürgetjük, hogy ennek az uszításnak vége vettessék. Kívánjuk ezt elsősorban magának a román népnek érdekében. Mert amiként nekem volt bátorságom jóval a világháború előtt leírni és elmondani, hogy az erdélyi magyarság ellen vétkezik, aki a románságot bántja, ugyanolyan szilárd meggyőződésem, íiogy e gyülöietszitás ellenünk _ a román népnek árt legtöbbet. Mi nem vagyunk hibásak! Legfőképen kivánjuk pedig ezt azért, mert sem a mi népünk, sem annak vezetői erre a gyűlölködésre soha tizenöt év alatt okot nem szolgai tattak. Mi nem szerveztünk soha összeesküvéseket és merényleteket, hanem ezeket mindig ielhábo- rodva elítéltük. Mi nem olvastunk fel a parlamentben a románságot sértő gunyverseket, hanem beszédeinkkel a barátságos megértést igyekeztünk kiépíteni. - Mi nem tagadtunk meg adót és katonaságot, hanem roskadozva bár, de viselünk minden nehéz közterhet. Mi semmiképen sem szolgáltunk rá, hogy ilyen érzéseket tápláljanak irántunk s ilyenek hirdetését az ország törvényei is tiltják. Kívánnunk kell, hogy e törvényeknek érvényt szerezzenek! Erdély múltjának tanulságai. Mi nem vagyunk és nem leszünk hibásak az ellentétek kiélezésében azért sem, mert — bármennyire kétségbevonják történelmi folytonosságunkat _mi történeti érzékkel megáldott nép vagyunk s talán évezredekre is, de az utolsó száz évre mindenesetre vissza tudunk tekintem. Az utolsó száz év alatt négyféle uralom is volt Erdély földjén: a régi rendi alkotmány 184S-ig, osztrák-német abszolutizmus 1867-ig, magyar uralom 1918-ig s román uralom azóta. A váltakozó uralmak alatt láthattuk, hogy Erdély népeinek életérdekük, hogy egymás mellett békében és csendessegben megférjenek 9 önmagát sebezte meg az a nép vagy társadalmi osztály, meiy a mindenkori hatalmat más irányban kezelte vagy befolyásolta. Városok románositása — tisztviselők lecserélése. Most két nagy célt tűztek a románság elé és két jelszóval izgatják a közhangulatot ellenünk. Kívánják az erdélyi városok románositását s az összes tisztviselői állásoknak románokkal való betöltését, Természetes, hogy meglévő birtokállományunkat sem egyik, sem másik irányban köny- nyelmüen odadobni nem szándékozunk. Le ked azonban szögeznünk két történelmi tényt. Az egyik az, hogy az osztrák abszolutizmus vagyoni- !ag megerősítette az erdélyi magyar birtokosságot az>-aí, hogy kiszorította a hivatalokból, gazdasága mellé s ez az osztály a magyar uralom alatt ment tönkre, mikor fiai elözönlötték a hivatalokat s elprcdálták az ősi földet. A másik pedig az, hogy az erdélyi románság nem a népeket megörlő városi életben, hanem falukon, az ekesza,vra és a pásztorbot mellett szaporodott s izmosodott meg életerőben úgy, hogy Erdély uralmát kezébe vehette. Hiszünk a jövőben! Rendűiét lenül hinnünk kell abban, hogy elkövetkezik a barátságos megértés s a mostani zavaró jelenségek fölött a jobb belátás lesz úrrá Minthogy ez elsősorban nem. tőlünk függ, addig ia, míg a megértés elkövetkeznék, bizzunk népünk életerejében, védjük és őrizzük meg azt a jobb időké s példás egyetértéssel, testvéri szeretettel mutassuk meg, hogy megérdemeljük azt a helyet, melyet elfoglalunk s amelybe bele vagyunk nőve e hegyek és völgyek között. Ha innen kiszakítanak, mi is elpusztulunk, de kopárak maradnak e völgyek és hegytetők is. Hinnünk kell, hogy ezt senki sem akarja! Nincs rossz üzletmenet, ha a Keleti Újságban hirdet Egy amerikai asztronómia mondja ezt, s fenyegeti a világot, hogy a Missisipi völgyéből egészen a Góbi-sivatagig elborít majd mindent az egekből ömlő zápor, amely most nem is negyven napig, hanem négy egész esztendeig zuhog alá a földre, a napsugarak és égitestek bonyolult hatására. Négy esztendeig szárazság volt s most következik majd ez az örök nedvesség és viz. Négy esztendeig a nap 'Sütötte és szívta a földeket, égette a vetést, most másik négy esztendeig rothadni fognak a fák gyökerei és halak kergetőznek ott, ahol buzavetés ringott valamikor. Nem is csodálkoznánk rajta, ha így lenne csakugyan. Benne vagyunk valahogy az idők bolondulásában s nem is lehet másként, minthogy esőstől ömöljék reájuk minden, ami rossz. Az sem csodálatos, hogy az áldásból átok fordul ezen a földön, mert átok volt négy esztendeig a napfény, perzselő és égető égi csapás, hát most majd a viz lesz átok. amiért négy esztendeig imádkoztak a kiszikkadt barázdákon és megrepedezett mezőkön égnek fordított fővel a parasztok. Hullani fog a zápor, négy esztendő alatt folyvást, s leesik mind, amiből Mégy esztendeig nem jutott elég. Ilyen periódusa van a világnak, kevés jó, de a rossz sűrűn és sokszor hull ránk. Húsz esztendeje él jtik ezt már, húsz esztendeje kapunk mindig többet a rosszból, mint ami kívánatos, hogy örülni tudjunk a jónak. Nem igen akadt senki azért, aki megrettenjen a hírre, itt, vagy Amerikában, távol Japánban vagy akár Afrika forró partjain s bárleát kezdjen építeni magának, hogy mene- kedjék az uj ítélet elől. Mert nincsen félelem már, nem jöhet vész a világra, amitől aggodalom lepné meg az ember homlokát ...Az emberét, aki az elfutott húsz esztendőben a vér özönét gázolta, keresvén a békesség és nyugalom Araráját, olyan haszontalanul, mint Noé galambja valamikor. Négy esztendőt ígér az amerikai, tudós, négy esztendei szakadatlan omlósét az égi vizeknek, de ha eljönne is csakugyan, tudna-e a földre annyi zuhogni ebből a tisztitó és elmosó záporból, hogy megtetézné a népek bűneinek Mount Everestjeit, Gaurizankárjait. amelyek szerte a világosi hirdetik: semmit sem javultunk ... És ha meggondoljuk, nem is volna haszontalan és hiábavaló ez az uj vízözön. Sok korhadt tornyot építettünk, amelyekért nem volna kár, ha alapjaikból elmosná őket ez a tisztitó áradat. Sok roskatag vityillója áll még szerteszét túlélt és meghaladott rendszereknek ezen a földön s legalább nyomukat is elsöpörné négy esztendő alatt ez a szüntelen zápor. Hogy mikor jön, nem tudja senki, ez az amerikai se, aki üldögélvén teleszkópja mellett, világgá kiáltotta most, — de jó lenne, ha hirtelen jönne és hamar, miként az írás mondja, nehogy azok, akiknek okuk van félni tőle, megnesseljék s bárkákat építsenek, amelyekbe belerakják ennek az egész elavult és pusztulásra érett világnak bűnös és haszontalan lim-lomjait. Ami megérdemli az életet, úgyis átvészeli biztosan, ami pedig avas. vesszen bele ezekbe a ránkömlő iszonyú vizekbe, — de minél hamarabb. Dévényi Xagy Lajos.
