Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-31 / 24. szám

f(ElETÍŰJSMf XVIII. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM. nnMArowKUM Elnök: Szóval a jegyzőkönyv most is ott van a *ordni rendőrségen? Tanú: Nem tudom Valószínűleg. Elnök: Megsebesült valaki a tüntetések al­kalmával? Tanú: Hogyne. Nagyon sokan. Többek kö­zött egy amerikai asszonyt olyan súlyosan ösz- szevertek, hogy kötözéséhez orvosi beavatko­zásra volt szükség. A súlyosan bántalmazott választók Dési Olivér dr. volt ügyvéd, nyugalmazott városi tanácsos elmondja, hogy a kérdéses na­pon kilenc óra után indult el szavazni a Vi­gadó épülete felé- Utjának céljához azonban nem érkezhetett el, mivel egy 30—40 főből álló, botokkal felfegyverzett tömeg ebben megaka­dályozta. Megrohanták, amire menekülni kény szerült, majd hatalmas köveket dobáltak utána, Eltörtek kit ujját. — Maguk biztosan ellenállottak! — mondja áz elnök. — Nem lehetett azoknak ellentállni. Hisz botokkal voltak felfegyverkezve- Menekült mindenki, amerre látott. Hatfaludy Miklós kőművesmestert szintén súlyosan bántalmazták. Zubolai tordai iparos- mester mellette esett össze behasitott fejjel, kékre vert tagokkal. Bardócz dr. részesítette első segélyben a súlyosan megsebesitett Zabo­láit. — Maguk nem verekedtek? — kérdi az el­nök. — Ugyan kérem, — feleli indignálódva a tanú, — mi csak öten voltunk, ők meg voltak vagy ötvenen. Elnök: Hogy voltak öltözve támadóik? Tanú: Fehér harisnyában, fekete kabáttal. Móc viseletben. Áz összerombolt Iparosegylet. Méhes Sándor elmondja, hogy éppen ha­zafelé készülődött az Iparosegyletből, amikor megjelent a tüntető tömeg. Előbb összetörték az épületnek uccára néző ablakait, majd bero­hantak az épületbe és a bútorzatot kezdték ron gálni. A teremben talált békésen szórakozó iparosokat pedig a magukkal hozott kövekkel agyba-főbe verték. Elvették a pénzüket, kabát­jukat, kalapjukat. Ugyanilyen értelemben vall Szebeni Lajos cipész is. A következő tanú dr. Bardócz Ferenc 63 éves, volt főorvos, akit a súlyos bántalmazás­tól csak lélekjelenléte mentett meg. Megkér­dezték tőle kicsoda s mikor azt mondta, hogy orvos, nevetve elengedték. így is el kellett szenvednie néhány botütést és kődobást. Bántalmaztak egy amerikai állampolgárt is. Perl Mórné, tordai kereskedő felesége el­mondja, hogy a kérdéses napon sógornőjével, Tafet Mihályné amerikai állampolgárral, va­lamint annak kislányával egy ismerősükhöz igyekeztek látogatóba. A Kastély uccában egy­szer csak szembetalálták magukat a tömeggel. Szó nélkül megrohanták és ütlegelni kezdjék őket. Különösen Tafet Mihályné szenvedett súlyosabb természetű sérüléseket, minthogy gyermekét féltette és nem gondolhatott a me­nekülésre. A tüntetők elszedték minden érték­tárgyukat. Tafet Mihályné amerikai állampol­gár, a bukaresti amerikai követség utján me­morandumot is intézett a kormányhoz. Tanú nem tudja, mi lett a memorandum eredménye, mert közben sógornője visszautazott Ameri­kába. Nyoma sem volt rendőrnek. Borbély Samu dr., volt igazgató-főorvos vallomása során elmondja, hogy a szavazóhe­lyiség felé tartott, amikor behívták a tanító udvarára, ahol első segélyben részesítette a be­hasitott koponyával, eszméletlenül fekvő Zabo­láit. Hazatérte után uccára néző ablakait ösz- szetörve találta. Csendőrt, vagy rendőri nem látott. A sinfalvi eseményeit m lanuvalfomásolt Itiitrében A bíróság azután áttért a sinfalvai esemé­nyek szenvedő részeseinek tanukként való ki­hallgatására. A sinfalvai lelkész. Az első tana Arkossy Tamás, sinfalvai unitárius lelkész, aki részletesen elmondja az 1933 május 29-iki izgalmakban bővelkedő va­sárnap délután történetét. — Napokkal előbb hallottuk, hogy valami készül, — mondja a tiszteletes, — de őszintén megvallva, én nem vettem komolyan. Legalább is nem gondoltam arra, hogy a tordai gyűlés­nek ilyen súlyos következményei lesznek. Va­sárnap azonban megérkeztek a liióbhirek. A feleségemet átküldtem a velünk szemben lakó tanitónéhez, akinek kertjéből egyébként el le­hetett látni az állomásig- Mikor a közel két­százötven főnyi tömeg lármája hozzánk is el­hatolt, én is átmentem a tanitónéhoz, majd mind a hárman felmentünk a toronyba. Innen néztem végig, hogy a tömeg mint zúzza össze az állomásról elhozott vasúti talpfákkal laká­som ablakainak még a keresztléceit is, töri be az egyébként massziv kaput és mint zúzza poz- dorjává lakásom üveges ajtaját. Azután már csak azt láttam, hogy a lakásomból kitóduló emberek a karjaikon hozzák ki feleségem és a leányom ruháit és az én ruháimat. Azután to­vább mentek és még mintegy busz háznál tet­tek hasonló látogatást­— Két héttel az események után Haţieganu Emil miniszter kijött a faluba — folytatja to­vább Arkossy lelkész — s társaságomban vé­gigsétált a falun és tüzetesen végigvizsgálta a rombolások nyomait. Engem berendelt Ko­lozsvárra, néhány nap múlva bejöttem, min­den oldaláról megtárgyaltuk az ügyet s a mi­niszter megígérte, hogy a lehetőségig kártala­nítani fogja az állam a károsultakat, — összeállítottam a listát a veszteségeim­ről, a végösszeg 153000 lej volt. Nyolcvanezer lejt kaptam meg ebből. — Miben állt a kára? — kérdi az elnök. — Semmi sem maradt épen a lakásomban Egyetlen egy törékeny holmi sem menekült meg. Éppen csak példának emlitem meg, hogy 42 kávécsészém volt és másnap nem tudtunk mégsem kávézni, mert nem volt miből. A kifi­zetett összeggel alig a fele térült meg károm­nak. Aki rávall a falubeli diákokra. Barla József gazdálkodó a következő tanú. — Mikor a tordai vonat beérkezett, a tö­meg mint áradat lepte el szempillantás alatt a falut — beszéli. Minden házba betörtek s ami a kezük ügyébe esett, összerombolták. De nem­csak tehetetlen tárgyakon gázolt át a tömeg, embereket is megvertek. Én is ezek között vol­tam. Betörték a kapumat, behatoltak a házba s agyba-főbe vertek. Beteg volt utána? — Hosszú ideig. — A feleségét is megverték? — kérdezi az elnök. ~- Nem, de csak azért, mert nem volt ott­hon — feleli a tanú általános derültség közben. — Összesen 2100 lej segélyt kaptam a refor­mátus Nőszövetségtől, máshonnan semmit sem. Pedig annyi károm volt, hogy nem is tudtam összeszámolni. — Ráismert-e a tanú a tömeg vezetőiben a sinfalvai diákokra? — kérdi Péterffy védő­ügyvéd. — Igen, megismertem őket. Négy község­beli diák vezette a tömeget. Akiket súlyosan bántalmaztak. Barla Dezső gazda egyike a legsúlyosab­ban károsultaknak. — Mikor betörtek a házamba, egyedül vol­tam a szobában, — mondja, — Az első behato­lók azt kiabálták felém, hogy elő a pénzzel. — Honnan adjak én pénzt, mikor nincs, mondtam, de máris nekem jöttek s összevissza vertek. — Kétszáztiz-kétszázhuszezer lejre tehető károm volt, 20 ezer lejt kaptam a Nőszövetség' tői. — Mi történt 70 éves édesapjával, Barla Dénessel? — Agg édesapámat a konyhában találták meg és annyira megverték, hogy 13 kapoccsal kellett a sebeket összefogni. Az édesanyám pe­dig még most sem birja emelni a karját az üt- legek következtében. — De nemcsak mi kaptuk meg a ma­gunkét- Még az állatokat is összeverték az is­tállóban. A zenekar víg dalokat játszott. Szabó Lőrinc kertjében dolgozott, mikor felzendülteb a csatakiáltások. — A vasútnál szétszedtek néhány kerítést, felragadták a talpfákat é,s nekiindultak a falu­nak, — adja elő. Házamnál az jelezte érkezésü­ket, hogy egyszerre kőzápor zudult az abla­kokra. Ordítás, fütyülés, nekijöttek a háznak s közben egy zenekar víg dalokat játszott. — Több mint kétszázezer lej hatóságilag megállapított károm volt, köztük 80.000 lej készpénz. S ezzel szemben 50 ezer lejt kaptam­— Azt akarom még mondani, hogy a tün­tetők elvonulása után 112 kődarabot és 47 bo­tot számoltam össze a házamban. Egy halott. A védelem Hajdú Sándorról érdeklődik, aki az események napján meghalt. — Hajdú Sándor mindig beteges ember volt, de az bizonyos, hogy ezen a napon, ahogy mondják, egyszerre reszketni kezdett., este ösz­szeesett és meghalt. — Mit beszéltek a községben, erről az eset­ről? — kérdezi Linzmayer elnök. — Bizony sokan azt is mondták, hogy a tá­madás izgalmai ölték meg az öreget. A bíróság ezután felfüggesztette a tárgya­lást s várta Boros György unitárius püspök és Gál Miklós képviselő megérkezését, akik szin­tén a tanuk sorában vannak. A püspök nem ér­kezik meg s a törvényszék február 19-re ha­lasztja a tárgyalást, amikor Boros György püspök és Gál Miklós képviselő kihallgatásá­val befejezik a bizonyítási eljárást. A vádlott újságírókat kötelezte a bíróság, hogy az uj tárgyalási napig fordittassák le ro- raáu nyelvre az inkriminált cikkeket. A K. A, C.-bál lesz a héten a legnevezetesebb farsangi eseménye Kolozsvárnak és Erdélynek. A feb­ruár 2-án megtartandó bálra mindenki készül, aki mar volt K. A, C.-bálon K visszaemlékezik erre a legszebb ca legimpozánsabb farsangi mulatságára, — s aki az első báljára készül, melyről a legszebb emlékeket akarja ma­gával vinni. A mintegy 60 tagú rendező gárda és Kö­rösi Dudus hires jazz-zenekara mellett egy cigánybanda is biztosítani fogja a jóhangulatot és a sikert. „B4CS“Szálloda, Étterem és Kávéház SATU-HARS (SZATMÄR) Modern berendezés, — központi fűtés h id e g • m e I e g folyóvíz Autó minden vonatná! Teijes nspt pen­zió 126 és íSÖ 8ejj Hosszabb tartózkodásnál küíön egyuzsáj szerint!! P’*1' ::‘-v - ţii

Next

/
Thumbnails
Contents