Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-21 / 17. szám
8 Kizmufapt» XVIII. ÉVFOLYAM. 17. SZÁM. Munkáesy-utánzalok* expresszionista törekvS- sok zűrzavarában. Kolozsvári kiállitások. A szabad préda területe ma Erdély n képzőművészeti alkotások értékesítése szempontjából is. Szomorú igazolást nyert ez a kolozsvári ki áll Húsokon, amelyek karácsony táján lezajlottak. Megfordultuk itt festők és tagadhatatlanul ügyeskezü festők, akik hazug, édeskés színekben tartott, problémátlan képeikkel kizárólag a közönség fejletlen ízlésére építették számításaikat. És beütött nekik! Meg is kop- pasztották a közönséget úgy, hogy a komoly értékű, festészetünkben fejlődést jelentő művészek számára a közönségnek sem pénze, de még érdeklődése, figyelme sem maradt. Ezért szomorkodnak eladatlanul a kiállítási terem falán olyan képek, melyeknek az értéke az idővel és a festő nevével együtt ccnk növekedhetik Le vessünk íululugos pillantást a kiállítókra. A sort Foppea Elena nyitotta meg, aki modern törekvésű olajképeket és akvarelJeket állított ki. Jellemzője, hogy tobzódik a színekben. Gâscă kiforratlan expresszionista fiatal. Képei lelki síkon mozgó ígéretes tehetségnek mutatják. Mellette mindjárt az ugyancsak tehetséges Braneat említem, aki szüntelen fejlődésben van, nyugtalanul keres Irreális formái, kavargó színei jelzik, hí uy az o útja is az expresszioniz- mus felé vezet. 7Agoni Szabó Lili kitűnő technikája ügyeskezü művésznő. Akvarelleket állított ki tömege sen és néhány olajfestményt. Művészi ízlés dőlj:' fcm. sajnos, a közönséggel és a r ituralie -.mi tart. Elmélyültebb, nemesebi .de Amme» művészete, viszont Kisebb a technikai fölénye. Együttes kiállítást rendeztek l’eieiíe Róbert, és Gáil Ferenc. Peielle munkai rögtön elárulják, hogy milyen művészeti irányok divatoztak aboan az időben, amikor mesterük rajzolni tanult, körülbelül negyven évvel o-eiött. Annál meg lepöbb, hogy a fiatal, roppant ügyeskezü Gáli Ferenc aki Rómában is végzett tanulmányokat, úgy fest, hogy még csak sejieni sem engedi a képzőművészet évtizedes forrongását. Ellenkezőleg a nagyobb îţaarza- siker érdekéoeu attól sem riad vissza, hogy Munkácsy vagy Rembrandt világszerte ismert képeit utánozza. Negoşanu technikai tudásában biztos festő, de színeiben sok a közönség kegyeit keresés. Kollektív kiállítással rándultak fel a bukaresti festők K?’c?s várra úgy lielen-nyoican. Azt hiszem, jobban lenézték, alacsonyabbra becsülték az erdélyi közönséget, mint megérdemli. S ezzel önmagukról mondtál» Ítéletet.. De térjek végül rá e kiállítások tömegében egyedül vigasz— Nem volua szabad kérem, de a kalauz J urak elnézik. Meg az eilenőrüü is... Tudják, hogy akinek ilyen van, az valamelyik főnök- iici szolgál... Nem tudom miért, de tovább kíváncsiskodtam. — Maga ilyen későn indult a kimenőjére, vagy mar hazaimé megy? Mort urra ! meg még Korán van. Megmt elpirult, mint az imént, a kalauz megszül Húsára- Uakvörös iett az egész arca. Csak vékony ború szőkék tudnak enuvire elpirulni. — Nem megyek baza! — muuáta. — En sehová se megyek, lsük éppen koesutazok. Es zavariuu mosolygott hozza. — Kocsikazik a vmuuiusvu: — csodálkoztam. — AruiutSt.gboi t Némán inteti, majd egy pillanat szünet: után azt moudta; — Megszoktam! — És ahogy rámemeite a szemét, meglepetve láttam, hogy könnyes. Most már kezdett a dolog érdekéim. — Megszokta? — lrogy-hogy? Hat mi volt azelőtt? A retikülből zsebkendő került elő. Megtörölte a szemet és szipogva felelte: — Menyasszony! — Aiajü a szípogást megszüntető omuyas után magyarazoiag hozzátette: — Egy kaiauznuK a menyasszonya! — Na és? — futattam tovább. — Felbomlott az eljegyzési Ljauo szipogás, sóhaj és panaszos felelet, amely sziuie kiroubaut belőle: — Ütt hagyott kerem! — Ugyan, ugyan? — hitetlenkedtem részvéttel. — uat hogy lehet azf De már nem is kellett biztatni, beszélt kérdezés nélkül is: — Hat évig udvarolt, kérem. Aztáa két évig vőlegényem volt- Villamos szerelő, de nem vehetett el, mert nem volt munkája. A méltó- sugos ur, a gazdám tetszik tudni nagyon jó ember és behozta ide a Leszkurthoz kalauznak. taló eseményre: Marchlní Tasso képeire és Szervátiusz szobraira. Marchini olajfestményei kiforrottak, egyéniek. önmagára talált expresszionista törekvésű fos tőt mutatnak. Sajátságos színeiben van legtöbb varázsa. Szervátiusz Jenő igen gazdag, változatos anyaggal szerepelt. Legjobb munkái fából faragott, valószinűt- lenül nyúlánk, finomságban utolérhetetlen alakjai voltak. De mintha ethütlenednék azoktól. Ha a téma úgy kívánja, az ellenkező végletben keresi a megoldást, példa rá a robosztus, többszörös nagyságú Ady-fej. A népművészettel rokonságot tartó csempéi közül csuk önarcképe tetszett. Szerencsésebb volna talán, ha visz- szakanyarodnék a kifinomult, áhitatos, középkori szobrokra cnilél(/'7irtő formákhoz. Ebből a beszámolóból két húrom kiállító neve ki- laradt, de nem bánt értük a.lelkílsmeret. Annál fá jobban nélkülöztük azokat, akiknek a neve Erdélyben értéket jelez, de nem állottak ki ennek a karácsonyi vásárnak a piacán. Mit tehetünk? Cikkem első felében erősítettem, hogy az erdélyi közönség növekvő figyelmet tanúsít, tájékozódni kivan, sőt, ha csak távolból is, de határozottan utána indult a képzőművészet fejlődésének. Ezzel szemben jól látjuk, hogy a valójában gazdag örökségü erdélyi magyar J kepzonu: vé.,/A'i erősségei inog .. lét ,'ejött I egyetlenben egy összeioga.,, hogy annai lehangolóbb legyén a mai szervezetlenség és széthullás folyamata. Ha erről diagrammot rajzolnék, azt hiszem, éppen a mai idők helyén valóiKoznónak és metszenék egymást a képző- művészeti élet hanyatlásának és az iziésiejiö- dés emelkedésének görbéi- Talán mégsem így "igaz? Mert ha tényleg igy van, akkor már holtpontra is jutottunk. Akkor már meg is esküdhettünk volna, de ő mindig halogatta. Mindig mondott valami kifogást. Én meg hittem neki, pedig a méitósá- gos asszony sokszor mondta, hogy ez neki nem tetszik. Nagyon jó emberek a méltóságos nrék. Azt is megengedték, hogy mikor szabad napja volt, odajöjjön hozzánk. Ha meg vasárnap szolgálatban volt, akkor én mindig felszálltam arra a kocsira, amelyiken utazott... Akkor szoktam meg. He olyan szépen is tudta mondani: „Mariskám, te csak ne félj semmit, mert elveszlek!“... — Na és? — Aztán egyszercsak elmaradt. Izcntein is neki, irtani is. Azt izén te vissza, hogy én csak bízzak benne, de most nem lehet, mert neki a testvéréről kell goudosKodni. Mert a sógora meghalt. He ez nem igaz! Mert a barátja megmondta nekem, hogy már van másik menyasz- szonya. Mikor ezt elmondtam a méltóságos asszonynak, nagyon megharagudott. A méltóságos ur pedig azt mondta, hogy kidobatja a kalauzságból! — Hát meg is érdemelné az ilyen ember! — szóltam vigasztaló felháborodással. — Eny- nyi ideig bolonditani valakit, aztan otthagyni! — Iga» kérem! He ha kidobják az állásából az is csak nekem ltaz baj! Könyörögtem is a méltóságos urnák, hogy ne bántsa. — És na- gyott sóhajtott. — Miért lenne az baj magának, ha az a haszontalan ember elveszti az állását? — kérdeztem szinte meghatva ettől a magasztos gondolkodástól, amit igazán nem vártam volua egy egyszerű szobalánytól — Mit törődik vele most már? Mariska élénken felelte: — Hót miből íizetué akkor a tartásdijat kérem? fia iiem volna keresete? — Tartásdijat? Miféle tartásdijat? Mariska a világ legtermészetesebb hangján felelte: — A kisfiáért!... Van kérem egy kis fiunk .., Most mult félesztendős ...Mit tehetünk? Vegyük számba Erdélyben azokat a tényezőket, amelyek az egészséges művészeti életben nem nélkülözhetők. Bizonyára az erdélyi művészet gondjain is enyhítene: ha évenként bemutatnák a művészi termelést kollektív kiállításon; ha a sajtó megbizhutóbb kritikával látná el a közönséget; és ha sikerülne Erdélyben egy képtár megteremtése. Kétségbe nem vonható, hogy egy tervszerű anyagbeosztúsu rendszeresen fejlesztett képtár könnyén eligazítana a közönséget a festői irányok között, megismertetné a korjelző nevekkel és kiművelné az ízlését. He a valóság az, hogy Erdélyben csak képtár-töredékek vannak, Kolozsvárt, Nagyváradon, Aradon, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. Igazságtalanság ne essék: Marosvásárhelyt a városi képtárban tervszerűén össze vannak gyűjtve a magyar festészet legnagyobb nevei. Écrsze a világháború ennek a képtarnak a sorsát is megpecsételte. Azonkívül van még Erdélyben egy számra nézve is tekintélyes anyaggal rendelkező gyűjtemény, a Brucken thal- Muzcum képtára: minden szászok büszkesége- Ahol hét lakat alatt egy milliós értékű vgn Eyck-képet is őriznek. Ezt a gyűjteményt, mint Bruckenthal Mvó Mókái, sók odaadással gondozzák, de úgy tudom, anyagi források hiányéban tervszerűen azóta sem fejlesztettek, ma sem gyarapítják. így hát aki. erdélyi ember, képtárai akar látni, nyugatabbbra kell, hogy tájékozódjék. Nem kivihetetlen... Ar «rrfélyi képzőművészeti élet megujhó- dását — hitem szerint — csakis a művészetnek önmagából merített erői hozhatják meg. Senki mástól többet nem várhatunk, mint amennyit önérdekében a festők, szobrászok teszn? k. Áldozatokra képes pártfogó nincs a láthatárom Az erdélyi magyarságnál tervszerű kultúrpolitikáról, sajnos szintén nem beszélhetünk. Kinek a gondjai közé tartozik hát az erdélyi képzőművészet istápolása? Erre nincs felelet. De nem tart rn kivihetetlennek a következő elképzelést: újítsák iöl a Barabás Miklós-C<> hét s keretei közt valósuljon meg az erdélyi magyar festők és szobrászok kollektiv kiállítása Komoly összefogás esetén valószínű, hot 7 az erdélyi magyar társadalmi szervezetek segítségével sikerülne a kiállítás rendezési köit- séneit is előteremteni Kétségtelen, hogy a kiállítás sikert aratna s akkor évenkint rendzse- resiteni kellene. A képzőművészek l!)30-as kollektív kiállítására emlékeztető tárlatot pedig minden második esztendőben meglehetne tartani. Ez volna a biennális erdélui kiállítás, amelyre magyarok, románok, szászok Erdély minden sarkúból összesereglenének. Úgy hiszem, e kiállitások anyagára kiváncsiak volnának akár Bukarestben, vagy akár Budapesten is. És gondoljuk csak el, mekkora eseménye volna az erdélyi képzőművészeinek a budapesti látogatás: bemutatni, mit dolgozott, mit végzett az érdek i piktura másfél évtized óta Föíajzott érdeklődés lesné a pesti bírálatot- Ami föltétlenül erős hatást is tenne, mert a komoly kritika biztos Ítélettel választaná el a festők értéktelenjét, viszont fémjelezné azoknak a nevét, kiknek a vászna, szobra aranyat ér. Kék! Bébt. Mine» rossz üzletmenet, ha a Keleti Újságban hirdet.1
