Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-21 / 17. szám
XVIII. ÉVFOLYAM. 17, SZÁM HEIETIUJSM* 5 FRANCIA KISVÁROSOK November elseje óta összezavarodott velem « világ. Tegnap az angol szótáramat egy pecsenyesütő tepsiben találtam meg, a régi keménykalapomban paradicsomkonzervek vannak, kitömött baglyom pedig zongorakották társaságában egy szék alatt szomorkodik és olyan szemrehányóan néz rám, hogy mindig elkapom róla a tekintetemet. Ezt a borzasztó állapotot úgy hívják, hogy költözködés. Sőt ezen is túl: lakásrenoválás. Csip-csup dolgok és mégis tízféle iparos szaladgál, kiabál és ko- páesoi a lakásban. Kőműves, kályhás, szobafestő, asztalos, kárpitos, lakatos, parkettás, — el se tudnám sorolni hamarjában. Megállók ebben a zajban, zsibongásban és úgy érzem magam, mintha Németország kellős közepén lennék. Mindegyik iparos németül beszél a segédjével, egymásnak is németül kiabálnak és csak akkor kezdenek magyarul beszélni, mikor meglátják, hogy ott állok a szoba ajtajában és nézem a munkájukat. Mintha rajtakaptam volna őket valamin. Isten látja a lelkemet, a legkisebb gondolat se bujkál beunem, hogy valami „német veszedelem“ rémét idézzem a derék iparosok láttán. Valamennyinek éppen úgy anyanyelve a magyar, mint a német, semmi idegen iz nem érzik magyar beszédjükön, valamennyien kitűnő magyarok és csak éppen eszembe jut, hogy véletlenül sincs köztük egyetlen magyarnyelvű sem. És ott a poríellegben és kalapácsok zajában állva és minden oldalról német szót hallva, arra gondolok, hogy a mi népünk, a mi fajtánk évszázadokon át mennyire átengedte a városi iparágakat a nyugatról beszivárgó németségnek. Ebben még akkor is sok az igazság, ha valaki túlzottnak találná az én fenti példámat, amely Budának egyik sváb környékéről való. Átengedte vagy kinyomták belőle. — ez most olyan kérdés, melyre ne térjünk ki. Arra is lehet gondolni, hogy a magyar talán nem is való ezekre a pályákra. Hogy nincs hozá tehetsége. De ha már itt tartunk, el kell mondanom, amit egyik építész barátomtól hallottam. Az átalakított mulatóban egy vasrács még hiányzott. Hivatni kellett volna megint a vállalkozót, de azt mondja az építész, szaladjon csak valaki, itt az uccán láttam egy lakatoslegényt a csatornázásnál dolgozni, megcsinálja az is, nem olyan nagy dolog az egész. Előállt a lakatoslegény, izes, jó magyar neve volt. Meghallgatta miről van szó és másnap már hozta is a rácsot. Semmi kis munka, de látszott benne valami, ami megtetszett az építésznek, aki különben a legelső lakástervező. Legközelebb megint adott neki valami munkát, aztán lassanként ez az uccárói felhívott magyar lakatoslegény csinálta neki a legnehezebb vertvas munkákat. Az építész merészet gondolt és a saját szakállára kiküldött egy ilyen kisebb munkát a világhírű párisi cégnek, azt irva, hogy van itt Magyarországon egy fiatal lakatos, aki efféle munkákat csinál, lehet-e reménye rá, hogy felveszik odakint a gyárban. Megjött a levél, hogy csak menjen ki az illető Párisba, munkát kap a gyárnál. Erre a levélre nem válaszolt az építész, ő csak arról akart meggyőződni, valóban olyan jó dolgok-e ezek, mint amilyennek ő 1a- lán elfogultan látja. Tiz nap múlva újabb leírta : ZILAHY LAJOS vél jött a párisi világcégtől: mért nem jön már az a legény? Ha kell, küldenek neki utikölté- get is. Ez már olyan komoly dolog volt, hogy meg kellett mondani a lakatosnak. És amíg a tervezgetés folyt a kiutazás felől, közben a francia követségnek is irt a párisi cég, hogy kutassák fel nekik azt a lakatost, aki ilyen meg ilyen munkát küldött nekik. A magyar lakatoslegény mégse ment ki Párisba, mert éppen mikor indulni akart, kiújult a súlyos vesebaja, amit a harctéren szerzett. Mire nagysokára meggyógyult, elaludt az egész dolog. Ennek a történetnek van már vagy tiz éve, — azóta önálló és keresett műhelye van. ö csinálja Pesten a legszebb és legmü vészib vasmunkákat. Ezt a kis történetet csak azért mondtam el: mi lehetett volna a magyar népből, ha sorsa hosszú századokon át nem nyomja a földhöz és az ekeszarvához, ha nem lett volna megszakítás nélkül hadban? Hiszen kézügyességéről, művészi képzeletéről igazán eleget beszél népművészete. Mi lehetett volna a magyar kisvárosokból, amiknek szörnyű kávéházaiból émelyegve fordult ki az idegen, amiknek főterein és lakásaiban tombol a szörnyű Ízléstelenség, persze elsősorban a szegénység és elmaradottság miatt. Egy nemzetet valójában a kisvárosai tesznek naggyá. A nagy német példa mellett talán még jobban bizonyítják ezt a francia kisvárosok. Az utikatalógusok lelkendezése rendesen azokról a francia vidéki városokról beszél, amelyekben hires katedráiig, hires kastély, hires egyetem vagy festői kikötő van, pedig Franciaország igazi ereje nem ezekben a városokban van elrejtve. _ \ Egész sereg kisváros van Franciaországban, amelyeknek lakossága alig haladja meg az öt vagy tízezret. Ezek kiesnek az idegenforgalom utjából, külföldi csak nagyritkán, véletlenül fordul meg a falaik között. A Jura-hegységben például, igazán az Isten háta mögött van egy Saint-Claude nevű SZÉI>EHHÖ: Tiszapart Ül egy szegény halász ember Kettesben a néma csenddel Ott ül füst nélkül pipázva A tolvaj hálót vigyázza Kezdi a hálót emelni Nem tud benne halat lelni Póklábak megint leszállnak Kút kazal fa alva állnak AU a nap fenn, áll a felhő Nem jön fecske, nem jön szellő A viz nem látszik hogy folyna Isten mintha bóbiskolna Tálán el is felejtette Hogy e földet teremtette  Tiszát is bele tette A halászt is leültette francia kisváros, ahol a világhírű angol briar- wood pipák készülnek. Az egész város apraja- nagyja éjjel-nappal pipát csinál. A mult évben negyvenhárommillió pipát faragtak. Furcsa, fantasztikus város! A szüle völgyek meredek falán állnak a házak, a háztetők lépcsőszerüen lepik el a völgyfalat. Némelyik háznak tiz-ti- zenkét emelete is van. Lenn a mélyben a Bienne folyó zug és forgatja a fürészmalmok kerekét. Ugyancsak a Jura-hegységben egy másik város: Oyonnax, azzal dicsekszik, hogy ő csinálja a világon a legjobb esernyőnyeleket, Mióta az esernyőt egy olasz kitalálta. Oyonnax megragadta a nyelét és azt mondta: ezt én fogom csinálni a világnak. Tökéletesítette magát az esernyőnyélkészitésben. Ha a mult században Szolnokon vagy Kiskunhalason valaki ilyen ötlettel mert volna előállni, egész bizonyosan agyonverik. Oyonnax ma már ötszáz tonna nyersanyagot dolgozik fel naponta. (Az adatokat a Thó Rotarian cimü lapból veszem.) Beauvais, amely autóval csak egy ugrás Párisból, nyolcszáz esztendő óta gombokat csinál. Nyolcszáz év óta, ha meglát valahol egy gombot, azt rögtön megcsinálja, ukapám, mikor pocakja felett begombolta a mentéjét, ujjai Beauvais városában készült gombokat érintettek. Kégente fából csinálták a gombokat, azután feltalálták a csontgombot, majd az ércgombot. Ma már celluloidból ős mindenféle keverékanyagból csinálják. Beauvais egyetlen gombgyárának jelenleg több mint háromezer munkása van, Picardy, amely nem messze fekszik a nyugati tengerparttól, évszázadok óta a lakatosmesterségre adta magát. Almafákkal árnyékolt uccáin óriás ablaku házak sorakoznak, valamennyi műhely és valamennyi műhelyben kulcsokat, kilincseket, ajtózárakat reszelnek. Hiteles feljegyzések szerint Vimeu környékén 1636-ban egy német órásmester telepedett le. A franciák megették vagy Isten tudja mit csináltak a némettel. De előbb megtanulták tőle, hogyan kell csinálni az órát. Ezen a környéken ma már huszonhét faluban minden mozogni tudó francia órát csinál és évente ötvenmillió frank értékű árut szállítanak a világ minden részébe. Átlag tizenöt órát dolgoznak naponta. Ez a kisipar eldoradója! Aztán ott van Lyon körül a textilipar, amelyről már többet tudunk. Hatvanezer ember foglalkozik ezzel az iparral, amellett mindegyiknek megvan a maga kis gazdasága és régi népszokásaikat is megtartották. Morez nevű falu ötezer lakosából háromezer kizárólag szemüveghez való kereteket csinál, több mint százötven esztendő óta. A hétezer lakosú Graulhet a cipőbélésbőr világmonopóliumát tártja a kezében. Idegennek életveszélyes Graulhet uccáin járni, mert minden percben nyakig merülhet a cserzővargák vermeiben. Az egész világ juh- bőrének egyötödét, évente tizenötmillió juh- bőrt, Graulhet lakosai dolgoznak fel. Emiitsük meg Roquefort városát, amely- húszmillió sajtot, vagy Grenoble-t, amely évente kétszázezer pár kesztyűt küld szét a világba. A tizennegyedik században Saint-Chamond faluban egy szalagkészitő olasz telepedett le. Ezzel ugyanaz történt, mint a német órásmesterrel. Megtanulták tőle a világhírű bolognai szalag készítésének módját, ma már az olasz nincs sehol még ivadékaiban sem, ellenben ötvenezer francia csinálja azon a környéket a szalagot. Ezek a francia kisiparosok oda vannak nőve falujokhoz. Egyiknek se jut eszébe, hogy nagyobb városokba vagv Párisba húzódjanak nagyobb haszon reményében. Ez a kis felsorolás persze csak mutatóba szolgál. Hol van még száz és száz névtelen francia kisváros, a maga eldugott, évszázados kis műhelyeibe bújva. Azt mondják a legtöbb arany « francia nemzeti bank pincéiben vanHát ezért van ott [♦HP Erzsébet Királyné Szálló Budapest, IV., Egyetem ucca 5. m lüO modern, kényelmes szoba. Liftek Központi fűtés. Hideg-mele? folyó<* V» *^c *r viz. íz étterem- és kavéhiiz- imn minden este szalonzene, »lenai *«J
