Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-16 / 12. szám
4 KeletiUjsm XVIII, ÉVFOLYAM, 12 SZÁM. A szovătai remet elhagyta a barlangjai és súlyos betegen fekszik a ko* lozsrúm belgyógyászati klinikán lt emelet, J® #2» szaba* Sí* s/, ágy — Elvették uz iiutmérési engedé» iyét9 sül you adóval fenhették meg, de estik a betegség tárttá megtűrni (Kolozsvár, január 14.) Kogpásig rakott teherautóval két évvel ezelőtt egy teli holdas nyári éjszaka Kolozsvárról kiszaladtunk Szóvá ta felé. Defektek, motorhibák, szárazföldi értelmezésű tengeri betegségek váltakozásai között, elkinzott, álmosságtól kikezdett testtel reggel tiz óra tájban végre megjelentünk a szovátai hegyek alatt. Ekkor egy ur felállott a kocsiban s hogy visszalóditson önmagunkba, a tízórás szörnyű döcögés után adakozó- széles kézmozdulattal, minthogyha csak azt akarná kijelenteni, hogy minden, amit a szemünkkel látunk, a mienk, igy mutatott a hegyekre: — És ez itt mind vidéki Ez volt; a' színesnek előlegezett kirándulás első öröme. Negyedóra múlva már a Medve-tó vizében lubickoltunk. Nemsokára valaki, akit «gy szokás nevezni, hogy kitanult „utazó róka“: aki mindenütt otthon van, ismeri a dörgést, kiadta a jelszót: — Menjünk a „Remetéhez.“ Lezuhanyoztuk bőrünkről a beleevőclött sót > aztán mint valami elbágyadt és kimosott, sózott szalonnák, ruhába bújtunk s a kacskaringig erdei ösvényen megindultunk a „Remetébe*“. Barlanglaké. Egyszerre csak különös látvány yarázso- iódótt elénk és álomszerüségével lenyűgözte szemeinket. Mintha jó néhány ezer évvel visz- szafórduítunk volna a történelembe, amikor cölöpökre ácsolt viskóban laktak az emberek s bunkóval jártak vadászpuska helyet vadakat ejteni — úgy éreztük magunkat. Az utón .inig idáig hozott a lábunk, egyet-mást megtudtam a Remetéről s most, hogy birodalma közvetlen közelébe értem, furcsa érzések szálltak meg. Először, a „mulatót“ vettem szemügyre. Mintha csak valami értelmetlenül nagy madár fészke volna, ahol a fűszálakat frissen vágott gyertyánfa karók pótolják. Félméter magas cölöpökre' barkácsolva az alapépítmény s rajta mintegy nagyra nőt! szarkafészek mohával kíbélelve a mulató, amelyben öt, fejükkel egymásnak fordított ágakból font kerevet A fék vőhelyek mellett egy-ogy fölszaladó gerenda, amely átüti a padlózatot, a tetején apró dcsz- kalappaí: ez a törpe asztal, amire poharakat, üvegeket raknak a fáklyafénynél zeneszóval mulatozók. • Nem bírtam magammal, égető kíváncsiság sarkallt s Irányítottam a másik házban a Remetére. Paszuly-levest kanalazott áz ágy szélén ülve s amikor beléptem, csak éppen any- feyira méltatott, hogy egy kanaluzásnyi idővel később körpölt a levesbe. Odamentem hozzá, bemutatkoztam. Mikor megtudta, hogy újságíró vagyok, egyszerre megelevenedett, Otthagyta a paszulyt, ledobta a földre egy hetven százalékban rokkant székről a könyveket, kristálydarabot, leültetett s az«első szava ez volt: — Én is újságíró voltam. Tudta, hallomásból, hogy dl“:. Radványi, akit errefelé csak Remete néven ismernek, két évtizeddel korábban a budapesti Tudományegyetem földrajzi katedráján tanársegéd volt s rögtön megkérdeztem: — Mit gondol, - e! lehet-e fojtani Nagy- ekemezőn a gáztüzet, amely kísértetiesen világít bele a sötét erdélyi éjszakába? . - El. Valahogy az volt a benyomásom- mintha egy emberré vedlett medve magyarázna előttem. Beszél, beszél: mint borulhatott lángba a szonda, mi a lehetőség az eloltásra, majd átmenet nélkül ráfordul régi életére, amiből megtudom, hogy könyvei jelentek meg, hosz- szas kutatásokat végzett itt egy geológus társasággal együtt. Királyok, hercegek, fürdovendégek. , Most térjünk vissza két évvel ezelőttről s folytassuk a beszédet itt, a kolozsvári belgyógyászati klinika 5. számú szobájában, ahol a negyven beteg közül az óriási kórteremben a 31-es számit a Remete. —- Királyok, hercegek, királynők, hercegnők, mágnások, milliomos fürdővendégek között telt el az utolsó tiz egynéhány évem s most itt vagyok egyetlen lej nélkül a karminéegyes szám a negyven szám közül. Kétszáz lejjel érkeztem Kolozsvárra ezelőtt egy héttel. Az üzlet gyalázatosán ment ebben az évben s én nagyon lebetegedtem. A rulett annyira elvonta tőlem az embereket, hogy éjszakánként még lámpát se igen kellett gyújtanom, holott máskor reggelig nem pihenhettem,.: ’ a kávéházakból) lokálokból hozzám jöttek a vendégek- Éppen úgy, mint mikor mulatás után puszulyleveşes .kiskocsmába- térnek az emberek. ivét diploma, doktorátus Elnéz a falak mentén húzódó fehér ágysorok s a bennük fekvő betegek fölött, majd igy szól: — Két diplomával, doktorátusai most itt, vagyok a klinika harmadik osztályán ... Nincs egyetlen lejem, hogy legalább egy kiflit vehessek .. • Leteszi az ágy szélére kezéből a „Természettudományi Közlöny“-t, amely 1932-ről vau keltezve és agyon van kékceruzázva, jegyze- tezve s igy folytatja: — Egyszer voltam Röntgen alatt, a maso dikhoz azonban, már nines pénzem.... Valamit ellene hírül adni az újságokban ismerő sóimnak, akiknek annyi vig órát szereztem, hogy legalább egy kicsit gondoljanak rám. Adjanak •.. Itt nem tudja folytatni, magamnak kell kisegítenem; hogy: — jó, jó, ne törődjön semmivel, legyen csak nyugodt, az emberek, akik megfordultak a maga madárfészkében, nem fognak elfeledkezni.. Kicsit megnyugszik és aztán megint beszél: Mária királyné a remetelakban — Ma már nem lehet élni .,. Harmincezer lej évi adóval nyomorítottak meg s ezzel szemben az embernek nem kell már a romantika, sem a különösség. Évek óta olyan gyalázatosán ment; hogy télire le kellett jönnöm a hegyekből, Marosvásárhelyen Ugrón András adott egy szobát, a vendéglősök pedig ebéd-vacsorával láttak el. Mindezek betetőzéséül as ősszel elvették még az italmérési engedélyemet is ■ ■. Ha még egyszer talpra állhatok, talán csak a pisztrángokból, flekkenekből élhetek tovább, hacsak Mária királyné meg nem-- segít., ö 1000 lejt adott egy-egy uzsonnáért, amikor Habsburg Antal, a görög és szerb királynéval ott roit nálam .. • •Milyen 'nyelven beszélt a királynéval! Angolul... Azt mondják, ahány nyelvet tud valaki, annyi ember; én beszélek egy párat N még ezt az így embert, magamat, sem tudom eltartani. A Remete, aki megmutatja fényképét Maria királynéval. Akinek különböző képeit ezer és ezer ember hordja tárcájában, akiről külföldön is sokat beszélnek, most egyszerű beteg lett, 31-es szám a belgyógyászati klinika harmadosztályán és vár ja, hogy ismerősei megsegítsek. Lejött a hegyékből, behúzódott a. kórterembe mint a vadon medvéje téli odújába és kikitekintget az ablakon: jön-e már, vagy lesz-e egyáltalán tavasz, amikor újra visszamehet, figyelheti néma perceken keresztül, hogy pedzi-e a pisztráng a horgát és latolgathatja, hogy tud-e annyit keresni, amiből nagyra da gadt adóját kiguberálhatja. A Remetének csúszik már kifelé Iába alól a talaj. Ötvenháromé.vés és birodalmának egy- ■ részét az elmúlt őszön állami mérnök karózta ki. Ami még megmaradt, ott akarja tovább számolgatni napjait: tovább sütni a pisztrángokat, tovább kutatni geológiai rótegeződésék között, várni királynőket, fürdő vendégeket. Akik ismerik a Remetét, megsegítő lejeiket küldjék vagy a szerkesztőségünkbe, vagy - pedig az 0 címére, amely most már nem. Szó váta. hanem: Kolozsvár. Belgyógyászati ki ini ka 1 .emelet, 5.. sz. szoba, 31. ,sz. ágy. Csávók! <* 1 T IMA rai pár óra alatt iiagyon olcsón test az országosan elismeri Cziuk cég. Cluj Sxólcely |a««8* Iracy«*c!s«*§«1 Iáról a Six ti i o f o Idler I Ficjfilt«*! csemlőrtórsa foile le, a nrtAflsilc«* munka kőiiben szerencsélkuiitét) érle (Csíkszereda, január 14.) Erőss Gyula csik- szentmiklósi jómódú székely gazda Domokos nevű fiát annakidején a csendőrséghez soroz tűk be és kiképzése után a m căneşti őrsre osztották be lizolgáilnttételre. Még eddig ki, neon derített okokból jár őrszolgálat közben, elsült csendőrtársa fegyvere és a fiút megölte Szülőit táviratilag értesítették, akik nagy költséggel hazahozták fiuk holttestét és a községi köztemetőben hántolták el, A csendőrparancsnokság' a hazahozatali és él temetési költségeget megtérítette. A baoaui törvényszéknél fely az ügy, mert az ügyészség azzal vádolta meg az elhalt Erőss Domokos csendőrtársát, hogy gondatlanságból lőtte le a társát és igy gon: datlanságból elkövetett emberölésért kell felelnie. Erőss Gyulát már ncgyizben is tárgyalásra hívták, de minden alkalommal elnapTtúk és igy a nagy költség mellett, kártérítést igényt sem jelenthetett eddig be. Szabó Antalt. Szabó Balázsné szintén csili: szentmlldósi özvegyasszony fiát is. a csendőr- ség kötelékébe sorozták és az argeş megyei Broştenî községbe tették ki az ottani csendőr- őrsre szol gé l altétel re. Március *23 nn éppen nagypénteken, sürgöny érkezett Szabó Báláz* né címére Piteşti bői, A kórház igazgatóságé értesítette az özvegy édesanyát, hogy fia halé Ián van, menjen utána- A kórházban almon dotta a szolgálatban halálosan megsérült fii? hogy vasúti sinfáknt hordattak velük, nagyo emelt és megszakadt. Három nap múlva ki szenvedett. Édesanyja 6941 lej költséggel naza hozatta és eltemettette. Többször kérelmezte az adósságra felvett költségek megtérítését- de mindig elutasították;'Most újabb, kéréssel for donit a szegény özvegyasszony a minisztérium hoz a. költségek kiutalása céljából. Ez a legkevesebb, amit az állam adhat fia elvesztése után az édesanyának. „^LLA“ sí YÜágjmávka ! Egészségé érdpkébcii tíiviik tiodjon silány titónzatolcfcöl, Követeljen OIAVM. mely értizedefc óta ciism-rt éa vezftn
