Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-02 / 1. szám
Még hét évig dolgozik s akkor hátat fordít a civilizációnak Somerset Maugham Az iró elmondja kalandos életét, amelyben irtózatos nyomor és sok nagy siker váltakozott — „/Vem tudok többé kibékülni a világgal, túlsókat csalódtam benne !“ 14 _________________________ wmtmmmmmBmmmmmmmmmmmtmmmmBsmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmaammmm Kora ifjúságomban, tizenhétéves koromban éreztem először azt a vagyat, hogy Önmagámért szeressenek. Válaki olyan szeressen, aki ismer, de nem tudja, hogy ki vagyok. Ebben as időben egészen rövid történeteket írtam, melyekkel belső élményeimet akartam kifejezni. Hol angolul, hol franciául írtam, aszerint, ahogy gondolataimnak jobban megfelelt. Orvostanhallgató voltam akkoriban. Csak nagyon kevesen tudtak irodalmi hajlandóságaimról. Még legközelebbi barátaim sem ismerték ezt a belső kényszeremet. .Letettem vizsgáimat és doktor lettem. A hasznos munka szeles területe állott előttem. Tanáraim és barátaim azt mondották, hogy nagyot alkothatok, mint orvos. Aztán sikerült eJadBom elsO novellámat. Ekkor íaképnél hagytam az orvostudományt és az írást folytattam tovább. Forró vágyam volt, hogy írói sikereket arassak. Úgy éreztem, hogy nagy magasságokba tudnék emelkedni. Úgy látszott, hogy megvalósul gyermekes vágyam, mely elismerést szomjazott.' Néhány évig boldog voltam. Biztosra vettem, hogy nagy jövő áll előttem. Az első irodalmi sikerétől mámoros fiatal orvosnak nagy dicsőséget jósoltak. Túlsókat vártak tőlem. A következő években valamennyien csalódtak bennem. Mint újságírót — elcsapják. ' Megtakarított pénzemet nemokára feléltem. Jövedelmem szóra sem volt érdemes. Egyik csalódás a másik után ért. Barátaim és csodálóim eltűntek. Becsvágyam belefulladt London legsötétebb mellék- uccáinak csatornájába. Maughamot elfelejtették. Hiábavaló volt minden kísérletem, hogy ismét felszínre vergődjem. Szerencsét próbáltam, mint újságíró, de néhány bet múlva elbocsátottak. Kern álltam meg a helyemet, mert nem tudtam írni. Vagy talán azért, mert nem volt szabad Írnom. Fagyoskodott, éhezett. Ezzel a munkával nem is kísérletezhettem. Egy tucat könyvet adtak kezembe azzal a megbízással, hogy olvassam el s írjak róluk bírálatot. Senkinek sem volt fontos az én saját irodalmi munkásságom. Any- nyit kellett olvasnom, hogy semmi másra nem maradt időm. A mai fiatal Írók okosabban csinálják. Le- dlktálnak kétszáz sort valamilyen témáról és aztán egy pár hétig abból élnek, amit a ,,modern lány" problémájáról írott véleményükért kaptak. Ebben a közbeeső időben azután komoly munkával is foglalkozhatnak. En ezt sohasem próbáltam meg. Ezért éheznem kellett. Şok hosszú télen át fagyaskodtam. Gyakran napokig nem ettem. De sohaem vesztettem el önbecsülésemet. Órákig üldögéltem szerkesztők és kiadók előszobáiban, de kínt az uccán megvetően köptem, ha eszembe jutott ezeknek az embereknek a leereszkedése, akik pompás Íróasztalok mellett ülnek, akik sohasem ismerték az éhség gyötrö kínját és akik nemes mecénásoknak tartják magukat, ha néhány fontot ajánlanak fel nekem valamilyen munkáért. Siker! idáig csak regényeket írtam, darabokat egyáltalában nem. Aztán találkoztam egy emberrel, aki megkönnyítette számomra az éhezést. Ez az ember éppen olyan rosszul állott, mint én. ismerte uj regényemet és azt tanácsolta, hogy Írjak belőle darabot. Megfogadtam tanácsát. Ez meghozta azután a nagy fordulatot életemben. A darab sikert aratott. Híressé lettem. Az egyik páholyban ültem. Egy penny sem volt a zsebemben, üres volt a gyomrom, Így figyeltem az elegáns premierközönséget. En magam sohasem kételkedtem darabom értékében, de tudtam, hogyha ezek az ékszerekkel teleaggatott nők, ezek a kifogástalanul öltözött férfiak s ezek a kritiusok visszautasítják, akkor elvesztem. Az állandó éhezés betegesen érzékennyé tett, Sohasem lettem volna öngyilkos, de valósainüleg örökre abbahagytam volna az írást, ha a darabom megbukik. De a közönség tapsolt... Néhányszor kihívtak a iámpák elí. Megmenekültem... Különben elkerülhetetlenül tönkrementem volna. Ettől kezdve tiz éven át siker sikert követett. Szépen kerestem és félre is tettem egy csinos ösz- szeget. De a siker nem elégített ki. Nem tudtam igazán örülni a sikernek, mert ismertem az érem másik oldalát is. Takarékoskodtam, de nem a rojjzabb napokra. Még fiatal voltam, alig negyvenéves. Szabad akartam lenni. El akartam hagyni a város az ország és a civilizáció szűk korlátáit és kimenni a trópusok romlatlan, nagyszerű levegőjébe. Ezért takarékoskodtam. A háboraban kém volt. Aztán kitört a háború, Hivatásomnál fogva a titkos információs szolgálatba kerültem. Különböző hadseregek frontjai mögött és tűzvonalában dolgoztam. Nyelvismereteim lehetővé tették számomra, hogy mindenütt otthon erezzem magamat. Hosszú időt töltöttem Oroszországban, mint kém, mint felderítő. Semmiféle helyzetben nem feledkeztem meg a megfigyelés művészetéről. Mindent feljegyeztem, amit láttam. Igyekeztem az embereket és a dolgkat megérteni. Az igazat megvallva, egész életemben mindig kém voltam, csak éppen sohasem használtam fel azokat az ismereteket, amelyeket igy szereztem. Minden iró igy tett. Átkutatják az emberi sors minden zegzugát és titkos jegyzeteket készítenek. Nem okvetlenül szükséges vá lságos jegyzeteket készíteni. Ha az embernek szüksége van lelki feljegyzéseire, automatikusan előjönnek és tűrik, hogy papírra vessük. Most szeretnék visszamenni Oroszországba, megnézni, milyen átalakulások mentek ott végbe. Egyébként a háború számomra négyéves szünet volt, négy kivágott év az életemből. Amikor a háborúból visszatértem, észrevettem, hogy megvannak az eszközeim tervem keresztülviteléhez. Ekkor azonban visszavonultam a világtól. Barangolás tla éré. Ez a térvem égyre jobban érlelődött a háborús években. Látni akartam a világot és el akartam felejteni akkori környezetemet. Eleinte tervszerűen utaztam, később céltalanul vándoroltam ide-oda és pillanatnyi hangulataim alapján döntöttem el, hogy hova megyek. Közben csak keveset Írtam és egyáltalában semmit sem adtam ki. Boldog voltam, hogy nem kell órára néznem. Még a naptárt sem néztem meg. Az volt a vágyam, hogy teljesen elveszítsem Időértékemet. Ez sikerült is tiz éven keresztül. Ez alatt & tiz év alatt egyik napról amásikra éltem, teljes függetlenségben, Időtlenül. Magányos vidékeket kerestem fel és olyan emberekkel jöttem össze, akik akkor már három hónapja nem látták fehér embert. Mindig szívesen mesélnek azok az emberek, akik évenként csak kétszer-háromszor találkoznak valamelyik honfitársukkal és különben csak kínaiak, hinduk, négerek között élnek. Huszonnégy Óra alatt többet tudtam meg tőlük az életükről, mint amennyit egy nagyvárosban tizenöt év alatt lehetne megtudni. Végigbarangoltam minden kontinens sivatagjait és legbujább dsungeleit, sétáltam amerikai felhőkarcolók között: de nem mint hires iró, hanem mint ismeretien ember. Még hét év... 192S-ban tértem vissza Íróasztalomhoz. Még hét évig fogok dolgozni, hogy elmeséljem benyomásaimat és élményeimet. Uj regényem színhelye a maláji félsziget. Ismét magam előtt látom ennek á tájnak émberéit. Európaiak, akik elidegenedtek a civilizációtól, akik valaXVHl ÉVFOLYAM, 1. SZÁM* BWBHRBBBMBBaüí4Msi«u#saÉSÍ8{WWH»»&**í*a!ta!ésí®stvs»:ij',*ö*# mikor mind mások voltak, de most olya* dolgokról tudnak mesélni, melyek felülmúlják a regényíró legvadabb álmait 1». A regény oldalai szerelőmmel éa mindenféle bolondsággal telnek meg. Itt ni «csenek problémák, itt csak események vannak. Darabot te Írok. Korai volna még, hogy tartalmáról beszéljek. Különben Is: különös dolgot észlelek munkáimnál. Eleinte van egy elképzelésem arról, mivé fog alakulni a mtt, végül azonban egészen más dolog jöii ki belől«. Nem tudok többé kibékülni a világgal: túlságosan csalódtam benne. Nem hivatásszerűen írok, hanem mély belső kényszerből. Ezért tértem vissza a civilizációba. Mindaddig nem is fogom elhagyni a civilizációt, amíg te nem telt az erre a célra kitűzött időm. Akkor aztán talán végképpen visszavonul ok. Ettől kezdve soha többé nem fognak rólam hallani. Egészségügyi tanácsadó az erdélyi magyar nép számára Jancsó Béla dr. könyve Az erdélyi magyar népnek az egészségügyi viszonyaival foglalkozni, mérhetetlen fontosságú feladat. A népnek emberi életet kell élnie, hogy magyarok lehessenek. A lelkeket megmenteni csak az épen maradt test számára lehet. Ha romboló betegségek, elhanyagolt sat- nyulás pusztítanak, akkor a kisebbségi küzdelem egyéb erőfeszítéseinek az eredményei válhatnak veszendőkké. Jancsó Béla dr., a* erdélyi magyar fiatalságnak ez a rendkívüli kép zettségü elöljárója, aki orvos, meglát*«, felismerte, hogy ezen a téren milyoa nagyfonícs- ságu komoly feladatok állanak azok előtt, akik felelősséget éreznek ennek a népnek a sorsáért s akik érzik kötelező elhivatottságot az erdélyi magyar jövőért való áldozaros munkásságra. Sokirányú más közéleti munkássága között ezért fogott hozzá most ahhoz a tevékenységhez, amelynek célja: egészségápolásra, egészséges életmódra tanítani az egyszerű népet. Ennek a tevékenységnek egyik, eredménye az a gondosan megirt munka, amely néprétegek, főként a falu számára ad egészségügyi tanácsadót. Azért mondjuk, hogy tevékenységének egyik eredménye ez a mostanában megjelent olcsó könyv, mert ennek a könyvnek az utján is egészségvédő mozgalmak láncolatát indítja meg és az erdélyi magyarság egészség- ügyi viszonyainak adatait gyűjti megfelelő szakszerűséggel. A könyv megmagyarázza, hogy minden magyar embernek a maga egészsége, testi épsége nemzeti kincs. Amint az egyén kulturális értéke és gazdasági java a népegyetem köztulajdonának csak egy része, úgy az egyes emberek egészségi állapota mindenek előtt fontos a nemzet számára. Abban az elhagyatottságban, szegénységben, küzdelmes életmódban, amiben manapság élünk, nagy szükség van ezekre a felvilágosító szavakra. Az orvosi tudomány fejlődésének modern megállapításait foglalja össze azokban a magyarázatokban, amelyekkel felvilágosításokat nyújt az egészséges életmódról, az egészséget veszélyeztető okokról, a betegségek felismeréséről. Ismerteti a fertőző betegségeket s az azok ellepi védekezésnek a módjait. Különös gondot fordít az úgynevezett népbetegségek elleni küzdelemre. Kicktat az első segélyről, balesetek esetére s az anya- és csecsemő-védelemnek is szentel fejezetet. Olyan nyelven és olyan világos magyarázatokkal mondja el mindezt, hogy tényleg komoly ok- tatás, igazi tanácsadó ez a munka. Mondani sem kell, hogy milyen nagy hiányt pótol. Csak őszinte áldozatos lélek tud ilyen önzetlen teljesítményt vállalni. Az egészségügyi tanácsadás ilyen nagy gondossággal és megfontolt hozzáértéssel válóban nagy jótétemény a nép számára. A kis könyv a Kiáltó Szó sorozatos kiadványai között jelent meg Kolozsváron. Jó volna, ha minden falúba minél több példányban bekerülne.
