Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-10 / 284. szám
XVII. ÉVFOLYAM. 284. SZÁM, 8 KlLtTlUjsm wammmmmrmmmmms GALLIA Sírada General ^ecnlcea Ko. 3. (Renner palota) 1 LEGUTOLSÓ ÚJDONSÁGOK: FémátszéTésn selymekben, §ima- és mintás taffetákban, Sím»- és mintás selyem-bársonyokban, LiofineJámékban a legcsodásabb választékot hozza eladásra a Fiókja: €LÜJ Ti bánok elfoglalták H Horasea (Anglia), szeptember hő. — Forró teát, minél több wishkyvel! Egészségükre uraim! Annak örömére, hogy még életben vagyunk! Irtózatos volt! Minden idegszálam reszket! A régi, utszéli vendégfogadó egyetlen ivójában egymás egészségére iszunk mi, külföldi tudósítók, akik néhány óra hosszat résztvettünk az angol-dán háborúban (az idei angol hadgyakorlaton), mely a Humber folyam torkolatától délre, Grimsby és Hornsea körül produkált egy dán támadást, még pedig teljes sikerrel. A dánok az angolok minden erőlködése ellenére part- raszálltak s pokoli elánnal nyomultak előre, megsemmisítvén maguk előtt minden teremtett lényt! És mi, nyolcán, ott álltunk a szörnyűséges harcok szivében, hápogtunk a gázban s menekültünk volna, ám nem volt hová, mert mire megmozdultunk, már a nyakunkon volt három repülőgép, melyeken nem ül senki, de, melyek emberszagot tudnak érzékelni és nem engedik többé, akit egyszer felfedeztek! Csupa sár, por, piszok vagyok. Kalapom, vállaim tele fehér porral. A bombák helye, melyek közvetlen közelemben robbantak. Társaim prüszkölnek, köpködnek és tea után kiabálnak, mert tele a szájuk a hírneve« NO, 30; nevű vegyület rettenetes izével. S oda- künn mind távolabbról hangzik a lárma, a tengeren féitucat hadihajó dolgozik, az egész környék, mint méhraj, — melybe beleléptek, — zajong. Uraim, a háború e percben kitöri! Reggel négy órakor még az angol hadvezetőség szobájában üldögéltünk és a forró, idegességgel telitett légkörben vártuk a fejleményeket. Egyik sarokban telefonisták dolgoztak remek gépeiken. Futárok egymás kezébe adták a kilincset, ősz tábornokok görnyedtek a hatalmas térképek fölé és parancsokat osztogattak buzgón. Egy polgáriruhás ur, akiben Anglia egyik leghíresebb tábornokát ismertem fel, órával a kezében járkált föl-alá s rövid pipájából nagyokat pöfékelt. Négy óra harminc perckor ez az ur a táviró- guphez lépett. — Mondja be, kérem, a központnak, hogy lejárt az idő, — mondta. — Uraim, e pillanatban megüzentük a háborút Nort-Dániának! A helyzet a következő: dán hadihajók cirkálnak az angol partok előtt s egy re- pülögépanyahajót is felfedeztek a buvárnaszádok. A hajók tíz mértföldnyire vannak a partoktól és ... Ebben a pillanatban szörnyű robbanás reszkettette meg a levegőt odakünn s mi halomraestünk. Aztán egy másik, harmadik, a hajnali szürkületben távcsövemmel a tengerre nézek, de nem látok semmit, a vízfelület üres és elhagyott! A ház körül álló csapatok kellős közepén mégis pokoli zajjal robban egyik lövedék a másik után! Fölnézek az égre, ott sincs semmi. Egy tiszt észreveszi érdeklődésemet. — Ezek a bombák a látóhatár mögül jönnek! —• kiáltja. — Légitorpedók, fotocellás lövedékek, melyekkel hatvan kilométerről lehet bombázni teljes pontossággal! S ahol lecsapnak, száz méteres körben elpusztítanak mindent! íme, a hadüzenetet követő második percben már a nyakunkon az ellenség! Harcoló repülőgépek — emberek nélkül A ház mögött óriási füves térség van, s erről most hatvan-hetven repülőgép emelkedik a levegőbe. Számos helikopter van közöttük, roppant érdekes gépek, állóhelyükből szökkennek a magasba s libegve állnak a ház fölött, miközben alattuk minden robban, forr, süstörög. A többiek útnak indulnak a tenger felé. Egyetlen gépnek sincs pilótája, valamennyit innen az asztalról irányítják legyezöalakban! Néhány egészen apró gép is felszökken, ezek az úgynevezett gázgépek, pillanatok alatt füsttengerbe borítják a környéket, vastag, fojtó, fekete füstbe. Mire ebben a szörnyű fátyolban néhány szakadás mutatkozik, már javában áll a harc vizen, szárazon és levegőben! Egy résen át megpillantok néhány hajót a tengeren. Ezek tüzet okádnak felénk s rakétalövedékeik a ház mögött áthatolhatatlan zárőtüzet gyúrnak a füstbe. Ember, állat ezen a vonalon át nem bír menni még igy sem! Hát még a valóságban. Ez a vonal azonban lé- pésröl-lépésre közeleg s mi kénytelenek vagyunk otthagyni a házat s a tenger felé vonulni. A szörnyÜ gyűrű egyre kijebb szőrit, végül már ott kuksolunk a parton s nyeljük a port és füstöt kilószámra! A levegő tele gépekkel, a helikopterek fölülről csapnak alá a támadókra, de ezek lángszórókkal védekeznek, nem lehet a közelükbe jutni. És a parti gépek csoportosan menekülnek vissza az ádáz küzdelem hevéből, melyben megolvad minden bátorság! A parancsnokló tábornok fejét’csóválja és visszavonultatja a személyzetnélküli svadront, miután az ellenség körülvette volna az egészet néhány perc múlva. Napszámos 'A kertet ássa fel, a veteményest, hol számára nem terem egy murok, s mégis oly szent buzgalom ég az arcán, hogy megrendít s mélyen elámulok: Mi tűz hajtja? Mi ez a lelkesiiltség? A szivében a föld pulzusa veri Úgy érzi tán, hogy rá van itt most bízva, mint védőre, egg mill jóéves per? Mindegy neki, hogy kié, ő csak ássa s bár nem övé az árny sem a falon, a kezén, arcán, minden mozdulatján százszinü, fényben ég a buzgalom. Felássa s megy Be mig terem a kertem, áhítattal említjük sáros öklét s tudjuk, a tette — nem mint meddő [sorsunk — szent pozitívum: arasznyi öröklét. BARD OSZKÁR. Partra szállnak a dánok! Most aztán komolyan megijedtünk. Nem volt hová menekülni. A magasból bőven ömlött le ránk a fehér por, csupa fölöttünk robbant gránát jelképes hatása. És vagy három tizezertonnás zsebcirkáló most tüzet nyit a parti erődökre. Mielőtt azok észhezkaphatnak, egyetlen füsttengerbe borulnak az erődök, mert zápormódra hull rájuk az Istenáldás! — Látják az urak? — harsogja a tábornok, — a. kis cirkálók tüzét? Ehhez képest a dreadnaughtok ágyúzása szelíd gyermekjáték! Úgy lőnek ezek, mintha puskavégre kapták volna a célt! — Atyauristen, hát e2ek micsodák? — kérdezi az egyik társam. A tengeren százával jelennek meg apró, fekete pontok s rohamosan közelednek. Csónakok? Motorosok, vagy torpedórombolók? ördögöt! Ezek vizitan- kok, nagy, nehéz jószágok, tele emberekkel és ágyukkal! Az első már elérte alattunk a partot s rémes kattogással fúrja magát a homokon át a krétadombok felé... felénk! Nyomában a többi, a homok a magasba vágódik, a tankok belsejéből gépfegyverek, ágyuk ropognak s a fekete szörnyek könnyedén másznak fel a meredek dombra, amire ember is lihegve kapaszkodhat csupán! >1 yjk\ (u Szétszaladtunk minden irányba s mint megriadt tyúkok, belekeveredtünk a tankok valóságos erdejébe. A szörnyek clvágtattak mellettem s arcomba köpték hörgő ágyúik tüzét. Valahonnan ellenséges csapatok buktak fel. — Isten a megmondhatója, honnan keveredtek ide — és hófehér gázfelhőt kergettek maguk előtt! Egyetlen puska sem szólt, egyetlen bajonet sem villogott s mégis halomra kellett dőlnie mindennek, ami ennek a földöntúli seregnek az útjába állt! Valaki megragadta a karomat. Egy tiszt. — Nézze, most már nem menekülhetünk! Elhiszi, hogy halottak vagyunk mindnyájan? A north-dánok partraléptek s ezt nem tudtuk megakadályozni! A levegőből most manna hullott elképzelhetetlen tömegben, — fehér, pehelyszerü valami s pillanat alatt belepett bennünket. — Ez is gáz, — magyarázza a tiszt, — mondom magának, itt még a földben tekergő kukacnak is el keli pusztulnia! Cüz... tűz .. . mindenütt / Amig ellátogatunk, a közelünkben meggyulad a* bozót s ég, lángol az egész fronton! — Most aztán szedjük a lábainkat, — kiáltja a tiszt, — mert Jönnek a lángosok! Lihegve és holtraijedten kapaszkodunk fel a legközelebbi dombra s onnan látom, hogy a parton immár száz és száz hatalmas motorcsónak ontja az embereket. Ezek valami nagyobb csomagot hoztak a hátukon most ledobják, a csomag egyet kattan és kész a perékpár! Piciny motorok hajtják a széles talpú játék szereket, de pillanat alatt mellettünk száguldanak el s mindegyiknek a kormányára kézigépfegyver van szerelve. Rettenetes tüzelésük valóságos forróságot áraszt mindenfelé, de ez a forróság csak t fokozódik, mert a füsttengerböl előbukkannak mások, akik tetötöi-talpig aszbesztruhába vannak öltözve és valarrrt permetezöké- szülékböl valóságos és igazi lángot fecskendeznek maguk elé! Ég a bozót, ég minden s mi,;eáiberek, izzadva és rémülten állunk tehetetlenül! ’ , > Egyszerre aztán fehér repülőgép «ürülő valahonnan és iszonyúan szirénáz, ugyanekkor megáll az egész front, mintha kővé meredt volna. A lángszórók lezárják iszonyatos csöveiket, a tankok nem tüzelnek. Csak a bozót harsog a lángokban s futárok keresik a had- vezetőséget. Tüzet szüntetnek a hajók is. Füstöl a talaj, mindenki köhög s rázza magáról a fehér port. Az angol parti védó'rség teljesen megsemmisült, kő kövön nem maradt a vidéken, alig lehetett a tiszteket nagynehezen összeverbuválni. Ki a föld alól, ki a viz- tócsákból, árkokból bujt elő mocskosán, sőt véresen. Pedig mindez csak hadgyakorlat volt, gyenge próba a valóságból. Valóság? Legjobb, ha, aki belekeveredett, rögtön meghal, A valóság 1934-ben már elképzelhetetlen. — Hozzák már a teát? — kiáltja az „ellensége* haderők“ vezére és dohánnyal kinálja riválisát, aki csatát vesztett. Azután különvonulnak és megvitatják, vájjon a tankok szabályszerű sebességgel mászták-e meg a dombokat s a helikoperek hány darab bombát szórtak alá. Mert ezekután csak az elszámolás fontos. Én azonban a balkezemmel szorítom a jobbomat és melegen gratulálok magamnak, hogy ezt a poklot ele venen úsztam meg! Engem ugyan be nem csalogatnak többé hadgyakorlatokba! Egykor szép volt elnézni, ahogy zeneszó mellett, jó messziről, közönséges man- licherekkel és pontatlanul hordó ágyukkal vackolód nak a csapatok s közben ráértek a butykosra is gondolni. De oly helyre, ahol a hadüzenetet követő második percben már bombák hullanak, — nos, ilyen gyanús helyre nem megyek többé!
