Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)

1934-12-10 / 284. szám

6 KeietiUjskg--------­XVII. ÉVFOLYAM. 284. SZÁM, iWltti'—* .«r.ünr.it.Kiiilw«^ valttaBHMBMliiT« 50,000 I karácsonyi ajándék saeétessetása megkexdSdött l Minden vevő kap ! Pitiden vevő kap! uvegutívar, Giuj—Kolozsvár Egy varsói pincéb a háromszázéves tokaji borok pókhálós palackjai kozott Tízezer lej a varsói Fukier-pincében az itíOG-os tokaji bor arcaié Királyok itala, amiből busz év alatt tizenhét üveg fogyott el Ifj. Bókay János, az ismert kitűnő iró a Bu­dapesti Hirlap hasábjain érdekes cikksorozatot közöl lengyelországi útjáról. Egyik cikkének rendkiül érdekes fejezetét adjuk az alábbiakban: Már felbukkant a háttérben öreg barátom, Kjrve- lumski mérnök, a Fukier pince jelenlegi tulajdonosa, aki vagy hat évvel ezelőtt árverésen vásárolta meg a .világ első borgyüjteményét pincéstöl, épületestől, ivös- tói, vendéglőstől, a tönkrement Fukier családtól (ere­detileg Fuggerek), A* állam a pince borkészletét — információm szerint igen alacsonyan — egrymülió- ncgjarăzezcr zlotyxa becsült®. Az öregur különc és ínyenc, fokoznia akarja vá­rakozásom izgalmát, húzza az időt, nem vezet le rög­tön a pincébe. Megmutatja előbb a földszinti ivókat. Itt csak inni lehet, enni nem. Az evés szentségtörés, megbántja, lealjasitja az italt. Mai hurkával és mai hússal nem szabad összeengedni az ösnemes italt. Az ivók egyszerűek és — csodálatosan szépek. Párszáz- évea ritka lengyel metszetek a falakon, itt egy négy­százéves kandalló, amott egy. Orlovszki-rajz és szer­teszét Lampi festményei. Kezembe akad egy borlap. A következőket olvasom rajta: 1606. Tokaji 1668. Tokaji (fanyar) 1682. Tokaji (fanyar), 1734. Tokaji (édes) 1754. Tokaji (édes) 1783, Tokaji (édes) 1788 Tokaji (édes) 1811 Tokaji (édes) 1866. Tokaji (édes) 450 zloty (10.000 lej) 400 zloty 400 zloty 360 zloty 270 zloty 270 zloty 225 zloty 180 zloty 135 zloty Az 1606-os termésből 328 palack, van. Ritkán fizet valaki 450 zlotyt, de ha fizet is, előbb igazolnia keil magát, hogy' móltő-c az italra. A bor csak üvegenként fogy, többnyiro ajándékba. Károly király koronázása­kor küldött az utolsó Fukier két üveget Budapestre. Es legutóbb Gömbös Gyula vitt két üveggel Horthy Miklós asztalára. Csak államfők itala ez és királyi kegy, ha valaki megkóstolhatja ezt az italt. Úgy hal­lom, hogy az utolsó húsz évben tizenhét üveg fogyott el, ebből tizenkettő ajándékba. Az összes régi tokaji­ból csupán hétszáz üveg van. A fiatalabbakból, a száz-, kétszázévesekböl úgy négyezer. Az öregur csak nem akar a pince felé igazodni. Magyarázza a metszeteket és elhozatja a vendégköny­vet, a legutolsót, amely még csak százéves, de királyok és királyi művészek neveivel, verseivel, festményeivel ékes. Az első lapon, amelyet felütök, csodálatos fest­mény, a világhírű Kossak festette; természetesen lovát itatő katona, aki egy fiatal lánnyal incselkedik. Meg­kérdezem, van-e még sok. iylen vendégkönyv. Az öregur kedves, ravasz mosolyával fondorlatosán néz rám és hányavetin mondja: — Van egy pár, olyan is, amelybe Napoleon irt. Hiába célozgatok rá, hogy szeretném látni, az öreg nevetve csóválta a fejét, ami körülbelül azt je­lentheti: ne képzelődj fiam, olyan előkelő ember még­sem vagy, hogy ezt a csodát láthasd. Most rendeljen könyvet kará­csonyra Lepagenál, Cluj. Most választhat, cserélhet, visszaküldhet — Kérjen ingyen íetryzéketr Átmegyünk a cimerterembe, ahol Eengyelország valamennyi megyei és nagy nemesi címere ékesíti a falat. A terem mennyezetét ötszázéves korhadt geren­dák tartják. Csönget és a pincemester hozza a hatalmas kul­csot. Elvásott, négyszázéves csigalépcsőn botorkálunk lefelé. Csodálatos illat csapja meg az orromat: hű­vös, halálos börtönszag, valamilyen mézes parfömmel keveredve, — borgöz, igen, de micsoda borgöz! A pusztulás és a mámor mézédes, fanyar illatai ölelkez­nek itt halálos csókban. Az első meglepetés: az üvegek állnak és nem fek­szenek a polcokon. Sokszázados, borköves piszok lepi el őket nyakig. Az öreg fürkészve figyel, kitalálja gondolatomat: — A tokaji bor csak állva dacol az idővel, — ma­gyarázza — maguknál azért nem maradnak meg a borok, mert fektetik őket. A dugó korhadása feltétle­nül elrontja a bort. Es a bor megnemesedéséhez az a kis levegő is szükséges, ami az ital és a dugó közé be- préselödik. Azután idézi a lengyel közmondást: — Nullum vinum nisi hungaricum, Hungáriáé natum, Polona» educatum. Ami annyit jelent, hogy nincs bor a világon, csak az, amely Magyarországon termett és Lengyelország­ban nemesedett meg. Tovább magyaráz: — Hat évenkint cseréljük a dugókat, mégpedig úgy, hogy az uj dugót egy különös vegyi öszetételü folyadékba mártjuk és ezzel dugaszoljuk be újra a bort. A folyadék összetétele ismeretlen a világon, ez a Fukier-család féltve őrzött titka; a halálos ágyon száll apáról fiúra. Pedig csak az igy preparált dugó védi meg a bort, ez a magyarázata annak, hogy csak nekünk van háromszázéves tokajink. Az âtdugaszoiâst maga & cégfönök végzi. Legutóbb én magam csinál­tam. Sajnos, még igy is egy-két üveg mindig meg­hal hatvanévenkint a borok közül. Ugyanis a bor élete is olyan, mint az emberé, az is csak véges. Ezért min­den dugőcserénél átvizsgáljuk a bort. Ami igen egy­szerű, hiszen az illata az első illanatban megmutatja, hogy él-e vagy meghalt. Gyerekes mohósággal hallgatom, ha elhallgat, kér­dezem, hogy beszédre ösztökéljem. Nem kell sokat nó­gatni: — A Fukier-család őstörvénye, amely ne'gyszázéves, kiátkozza aast, aki bort hamisít. A százados pincék egész során megyünk keresztül. Most megállt Kreminski. — Nézze ezt a polcot, itt áll a tokajr bor egyetlen versenytársa: a vele egyidős Miód, a lengyel mézbor. (Mellesleg megjegyezve, a Miód se éppen olcsó: 400 zloty üvegje.) Most elnéz töleg aa öreg, mintha meghatottságát leplezné és úgy mondja, kissé mélyebben zengő han­gon: — A világ legcsodálatosabb bora a tokaji. Az egyetlen, amely örökké megtartja vonatkozását az anyafölddel. Mintha a hazaszeretet, a nosztalgia a hazai föld félé, pezsegne és élne benne. Akár hiszT, akár nem, a tokaji a világ egyetlen bora, mely, vala­hányszor Tokajban virágzik a szőlő, forrni kezd a« üvegben. Még háromszázhusz év múlva is. Megőrzi, hogy odahaza uj borok születnek... Jfj. Tióknu János­Gyárfás Pálné székely háziipari csoportja aratta a legnagyobb sikert a vásárhelyi kiállítás©» (Marosvásárhely, dcc. 8.) Az a nagyarányú érdeklődés, mely a marosvásáxhelyi „ki­állítás-vásár“ iránt megnyil­vánult, már a .megnyitáskor a közönség részéről, változat­lanul kitartott egész héten ’ keresztül, A kiállításon a legnagyobb sikert kétség­kívül a csíki és udvarhelyi kollekciók aratták. Ennek a csoportnak ötletes elhelyezése és elrendezése ezúttal : is Gyárfás Pálné páratlan agilitását és fáradhatatlanságát dicséri. A dr. Pál Gáborné szőnyegei, Kánya Gyuláné kalotaszegi varrottasaí, Tolnay Tiborié szőttesei, gr. Teleki Margit kézimunka gyűjtemé­nye, Benc József színes posztóintárziáí, bál' is­mert kiállítási cikkek, de állandó fejlődésükkel és tökéfetesitésükkel mégis meglepetést okoznak. A Pál Gábomé-féle szőnyegektől teljesen kü­lön, egy másik teremben vannak elhelyezve a Szini Lajos özvegye által összegyi|jt#ít gywgyó- szentmiklósi szőnyegek, az úgynevezett „székely festékes szőnyegek“ eredeti székely' mintákká!. Ezeknek legszakértőbb készítője Gál Főrendié úr­asszony. Itt látjuk még Mezei Tamás. aípŐi gazdának egyszerű bicskával faragott szejf szâfây-kapujât és ugyanígy készített többi érdekes dísztárgyait. Mellette Albert József Csíkszeredái cipésznek egy darab bőrből, varrás nélkül készített félcipői a cipészipar furfangos különlegessége. Csiby Sán­dor gyergyőszentmiklósi iparművésznek a Gyil­kos-tónál kapható tiszafagyökérből készült gyö­nyörű variáeióju és piros színben .látszó dísztár­gyai minden elismerést , megérdemelnek. A maros vásárhelyiek közül Vargháné, Kal­lós Irma most szerepel először a nyilvánosság előtt mint íestőmüvésznő, de máris feltűnést keltett portré képeivel# melyek kitűnő formaérzókről, rajzkészségről .és a szinperspektiva tekintetében határozott"tudásról tesznek tanúságot. A kiállitás két utolsó napjára érkezett csak be dr. Ferenczí Zsigmondné művészi érzékkel festett fadisztár- gyaival, melyeknek eredeti mintái megkapőak és perzsa- és indus mintákra emlékeztetnek. Csausz- né, Harmath Anna szintén, mint kezdő szerepel székely stilusu famunkáival és ízléses apró dísz­tárgyaival. Itt emlitjiik meg, hogy Csiszár Lajos építesz, a Magyar Iparos Tanuló Otthon elnöke lelkes ak~ cióba kezdett, hogy országosan egy gyámszülőí bizottságot alakítson a Székelyfölden gyakran fölbukkanó őstehetségek anyagi támogatására és továbbfejlesztésére. Tervének .gyakorlati megol­dását ngy akarja megkezdeni;;«kdgy az Iparos Tanuló Otthon alapszabályainak- megfelelően or­szágszerte pártoló tagokat gyűjt,' akik vállalják a gyámszülői szerepet is és tehetségük szerint anyagi áldozatot is hajlandók kozni ft nemes cél érdekében. • . * A Színházi Elet Marina görög hercegnő és György angol herceg esküvőjére Londonba küldte fo­tóriporterét és a káprázatos királyi :menyegző min­den érdekessége megelevenedik az uj számban. Közli Erdős Renéenek meghatóan szép íntervjuiát Németh Máriával. Hatvány Lili a hét moziéseményeirol refe­rál, Szép Ernő a jégről ir cikket, Szomory Dezső a ze­nei eseményekről ir beszámolót. Ara 20 lej. Téfisf o % és turistáié! szerelést, gyermekjátékot j karácsonyra, vásároljon Cluj legrégibb szaküzletében j Schuster Emilnél CiuJ

Next

/
Thumbnails
Contents