Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-08 / 282. szám
4 KnETtUfsmi A genfi nagy por (Tudósítás eleje az első oldalon,.) ináuLási, amelyet a magyar nemzet érzett Jugoszláviával szemben, amikor a marseillei aljas merénylet által királyát elvesztette. A magyar nemzetnek volt alkalma a háborúban megismerni a jugoszlávokat, mint ellenfelet s nagysága, a kemény harc ellenére nem gyűlöletet, hanem tiszteletet keltett a magyar nemzetiben. A merényletet mélyen elitéli és osztozik abban a felháborodásban, amelyet az egész világon kiváltott. A magyar kormány megnyugvással fogadta, hogy az ügyet a Népszövetség pártatlan itélöszéke elé hozták s az egész nemzettel együtt kívánatosnak tartja, hogy foglalkozzék a Népszövetség ezzel az üggyel s véget vessen a rágalmaknak és mérséklő hatását éreztesse a veszélyes helyzetben. A jugoszláviai kiutasítások Nem hallgathatja el a magyar kormány, hogy mindjárt a marseillei merénylet után indokolatlan kiutasításokat eszközölt a jugoszláv kormány a jugoszláviai magyarokkal szemben s ezek a kiutasítások december 4-től hihetetlen és embertelen formát öltöttek. Naponta többszáz jugoszláviai németet és magyart tesznek át a határon s amikor a jugoszláv kormány az— Határozottan és erélyesen tiltakozom — folytatta — azzal a váddal szemben, mintha a magyar hatóságokat, vagy a kormányt csak a legcsekélyebb felelősség is terhelné a borzalmas elvetemült merényletért, :A merényletből Magyarország ellenfelei méltatlan módon politikai fegyvert akarnak kovácsolni, hogy Magyarország becsületének integritását megsértsék. A magyar nemzetre nézve életbevágóan fontos, bogy becsületét és jőhirnevét megvédje azzal a célzattal szemben, amely az ország hírnevét akarja tönkretenni. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy már az első napon, mikor még azt sem tudták, hogy kik a merénylők, a cseh sajtó olyan felháborító rágalmakat szórt Magyarország felé, amelyeknek valótlanságát utóbb maga is kénytelen volt beismerni. így például az első 21 órában már azt irta, hogy a merénylő magyar volt, az első 48 órában pedig a budapesti csehszlovák követség egyik tisztviselője úgy lépett fel, mintha Magyarországon hatósági jogkört gyakorolhatna. Mindezekből kilátszik az, hogy az igazi cél: Magyarország bemocskolása. A magyar memorandum ■ — rÂ’ főtitkár urnák — folytatja átnyújtottam a magyar kormány emlékiratát, amelyből kitűnik, lelkiismeretesen lefolytatott vizsgálat alapján, hogy a jugoszláv kormány vádjainak egyetlen pontja sem felel meg a valóságnak és az egész vád megdől. Most azonban szóbelileg is ismertetnem kell a tényállást. A két kormány között még ez év nyarán tárgyalások indultaié meg a határmenti viszonyok rendezése céljából, mert az állapotok már tűrhetetlenné váltak- Harminc súlyos fegyverhasználat, tizenöt teljesen ártatlan magyar 'életét oltotta ki. Jrnkiipasz’a Ezután Eckhardt ismerteti a tárgyalások befejezése után ez év júliusában megkötött egyezményt, amelyben bennefoglaltatik az is, hogy Magyarország 1934 április 26-i kelettel közölte a belgrádi kormánnyal, hogy Janka- pusztáról eltávolította a horvát emigránsokat. — A jugoszláv vádnak első pontja Janka- puszta, — folytatta Eckhardt. — Teljesen hamis az a beállítás, amikor a jugoszláv kormány él akarja hitetni a Népszövetséggel, hogy a magyar kormány kezdetben tagadta Janka- puszta létezését. A magyar kormány ezt azonzal fordul a Népszövetséghez, hogy a terror- cselekmények számát csökkentsék, a jugoszláviai magyarsággal szemben sorozatos terror- cselekményeket követnek el. Reászabaditják a jugoszláviai szerb telepeseket a határmenti magyarságra s azok háboritkatatlanul bruta- lizálják, terrorizálják, fosztogatják és rabolják a magyarokat. Mintegy ötezerre tehető ezeknek a katonailag megszervezett terroristáknak a száma, akik második Macedóniát teremtettek ott, ahol még nemrég az európai kultúrának egyik virágzó területe állott. A rea«yar kormány is a Ivépszö- velségtől vár orvoslást Ezután Eckhardt a jugoszláv sajtó lélek- mérgezö hatásáról beszélt, majd kifejtette, hogy Magyarország számára két ut volt, vagy a represszáliák, vagy pedig a Népszövetség. A magyar kormány tántorithatatlanul a második titat választja■ A kegyetlen cselekményekkel szemben csak annyit tett, hogy a nagyhatalmak figyelmét felhívta rá és a magyar Vörös Kérész felkérte a svájci Vörös Keresztet, hogy a helyszínen tanulmányozza a szerencsétlenek sorsát. nal elismerte. Tény az, hogy egy magánjogi bérlet alapján 30—40 horvát emigráns tartózkodott ezen a tanyán s ott földművelésből éltek. A jugoszláv kormány kérésére a magyar kormány intézkedett, hogy a bérletet mondják fel és áprilisban tényleg megkezdődött a likvidálás. Eladták a terményeket s ez év október 1-én az utolsó emigránsok is elhagyták a tanyát és oda az uj bérlő költözött be- Szükségesnek találom hangsúlyozni, hogy egyetlen állam sem lépett fel ilyen szigorúan a jugoszláviai emigránsokkal szemben. Ez azt bizonyítja, hogy a magyar kormány nemcsak hogy nem segítette az emigránsokat, hanem a legteljesebb jóakarattal volt és igyekezett kiküszöbölni minden olyasmit, ami a két ország viszonyát megronthatja. Fegyverek és lőszerek — A jugoszláv vádak második pontja az, hogy az emigránsok fegyvereket és lőszereket kaptak a magyar hatóságoktól. Ez az állítás teljesen alaptalan, mert a magyar hatóságok soha fegyvereket nem adtak az emigránsoknak s azokhoz legális utón Magyarország területén nem juthattak. Alaptalan az az állítás is, hogy az emigránsok anyagi támogatásban részesültek volna a magyar hivatalos körök részéről. E. tekintetben különben a jugoszláv emlékirat is tartózkodik attól, hogy konkrét té- . nyékét állítson. A fantázia birodalmába tartozik az az állítás is, hogy a magyar állami pénzverde az Ustasa számára ezüstpénzeket veretett volnaÚtlevelek A negyedik vádpont az, hogy a terroristák útleveleket kaptak volna a magyar hatóságoktól. Az igazság ezzeL szemben az, hogy erre törvényes lehetőségük nem volt, s a vizsgálat kiderítette, hogy- a magyar hatóságok semmiféle útlevelet nem adtak ki. — Az ötödik pontja a vádnak az, hogy a magyar hatóságok összeköttetésben állottak volna a terroristákkal. A magyar kormány erélyesen tiltakozik minden olyan vád ellen, amely olyan szerepet, vagy akárcsak szándékot is akart tulajdonítani a hivatalos polgári, vagy katonai köröknek, amely'- őket akár anyagilag, akár erkölcsileg felelőssé tehetné a merénylet miatt. XVIL ÉVFOLYAM. 283. SZÁM. , FLIT ROVARPOR ELPUSZTÍTJA a poloskákat, bolhákat és a hftB* gyákat LEGYEK, SZÚNYOGOK ÉS MOLYOK ELLEN A LEGBIZTOSABB SZER A HIRES FLIT FOLYADÉK, Tiltakozás a merénylőkkel való kapcsolatok ellen —. A hatodik vádpont szerint M agyar osságon hivatásos gonosztevőket képeztek ki. E képtelen állítás ellen szintén erélyesen tiltakozik • magyar konnány. Az elmúlt öt évben Jugoszláviában elkövetett számos merénylet közül a jugoszláv emlékirat csak húszról tesz említést, amelyeket horvát emigránsok követtek el. — A korábbi jegyzék váltások alkalmával a jugoszláv kormány sohasem hozta kapcsolatba a magyar kormányt ezekkel a merényletekkel s csak nagyon kis részükben kért tájékoztató felvilágosítást., vagy intézkedéseket s a magyar kormány mindig készségesen tett eleget a belgrádi kormány’- kívánságainak. Mihalus Vínkó arcképe — A, vádakat egy , Mihalus Vinkó nevű egyénnek, a pozsonyi járásbiróságon tett vallomásaira alapítják. Vallomásai régebbi tényékre vonatkoznak s adatai nagyon zavarosak. Ezek között semmiféle kapcsolat nincsen, de hogy Magyarországot megrágalmazhassák, kapcsolatba kellett hozni őket erőnek erejével. Ezt a célt szolgálja Mihalus szokatlanul bőbeszédű és zavaros vallomása, az összes létező és nemlétező magyar társadalmi szervezetekről. Mihalus a terrorizmus vezetőiként állítja be a magyar politikai élet minden kiemelkedő vezéregyéniségét, sőt a jelenlegi' és volt magyar miniszterelnököt is. Mihalus a kis- antant egyik politikai ágens?, aki kémszolgálatokat teljesít Csehszlovákia részére. Benes külügyminiszter ur őexcellenciája valószínűleg ismeri ezt a Mihalust és informálva van szerepéről. Mihalus a terrorizmus fészkének mutatja be Magyarországot, de néhány évvel ezelőtt még ugyanezeket állította Csehszlovákiáról. Benes ur őexcelenneiájának tudnia kell, hogy Mihalus 1928 őszén kikiáltotta az önálló Szlovenszkót s ekkor ugyancsak.borzalmas színekben festette je s csehszlovákiai állapotokat. Szabad-e a vádakat egy olyan egyén vallomásaira alapítani, akit két ország rendőrsége üldöz? Felteszem a kérdést Benes ur őexcellenciájának, hogy szavahihető embernek tártjá é Mibíuust? Ha igen, akkor az övé az elsőség, hogy \ édekezzék Mihalus állításaival szemben, mert hiszen először Csehszlovákiát vádolta. Ha nem tartja szavahihetőnek, megkérdem tőle, hogy szabad-e egy nemzetközi szélhámos valló- másai alapján másfél évtizedre visszamenőleg pellengérre állítani egy országot? A magyar kormány méltóságán alulinak tartja, hogy ezt a vallomást vitatás alá vegye. Megjegyzi azonban. hogy a jugoszláv kormány már másodszor hivatkozik egy olyan egyén vallomására, akiről bebizonyosodott, hogy jellemtelen, nemzetközi szélhámos. A magyar nemzet ezeréves múltjára hivatkozva, méltóságteljesen utasítom vissza az ilyen kihívásokat. (Folytatása a 10-ik oldalon.) „Határozottan és erélyesen tiltakozom“
