Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-06 / 280. szám
XVII. ÉVFOLY'AM. 280. SZÁM. Timi az ázsiai és afrikai gyarmatokon lefjzteífen volna... A Tara Noastraban M. Ivanov hosszú cikket ir az iskola utján való romanizálásról. Haragszik, hogy a közhivatalokban még most is beszélnek kisebbségi nyelveken s felemlegeti, hogy az afrikai és ázsiai gyarmatokon ez leke- ietlenség- Szóval a gyarmatokkal egy fúvóra helyezi Erdélyt, Éppen Gogának a lapja, pedig Goga szintén erdélyi ember. Megvigasztalódik azonban, mert szerinte az iskolák fényes ei*ed- űiényeket értek el a romanizálás téréin. Nem folyamodtak az üldözés, terror és elnyomás eszközeihez, hanem békés versenyt folytattak a kisebbségi kultúrával é6 testvériesen magukhoz vonzották a kisebbségieket. Soha sem üldözte tíz állam a kisebbségi oktatást s ezen a téren Románia vezet a civilizált államok között. A román iskola óriási kultur- és romafaizálási munkát végzett. Ha néha egy-egy népszövetségi megbízott jön hozzánk, elcsodálkozik, hogy mennyi szabadságuk van a kisebbségieknek. Ezzel szemben a háború előtt alig volt román iskola Erdélyben s azokat is folyton üldözte a magyar uralom. Anyagi eszközök hiányában úgy sem tudta volna fenntartani magát, mert az államtól nem kapott segélyt. (A lap utána nézhetne a dologiak Ghibu könyvében. melyben részletes statisztikai adatokat szolgálhat arról, hogy milyen nagy államsegélyt kaptak a háború előtt az erdélyi román iskolák. Elhiheti Ghibunak, mert úgyis jó barátságban van vele.) Ezután élénk színekben ecseteli, hogy milyen nagyszerű anyagi viszonyaink vannak s végül statisztikai adatokat közöl arról, hogy például Teinesmegyében, habár- több kisebbségi lakik ott, mint román, a román iskoláknak több látogatójuk van. Ez egészen természetes, hiszen miért találták fel a névelemzést, az iskolák bezárását s más efféléket. Ezek azok a bizonyos vonzóerők... Kifejti azt is, hogy a kisebbségek hiába akarják szemüket zárva tartani, a végén mégis észre kell ve)nniök azt a barátságot, amelyet velük szemben mutatnak, azokat a nagy összegeket, amelyeket nekik adnak és azt a nagy szabadságot, amiben bőkezűen részesítik Őket. ,.Szükségtelen hangsúlyozni azt a )ia,gy szabadságot. amelyet a román állam ad a kisebbségeknek, hogy iskoláikat szabadon látogassák és oktatásügyüket szabadon szervezzék “ Lehet, hogy a román állam ad ilyen szabadságokat, de nem ad Anghelescu miniszter, aki ezt a szabadságot összeegyeztethétőnek véli a fentemlitett dolgokkal a kisebbségi tanerők százainak nccáradobásával, a tanterv önkényes megszabásával. Akárhogy nyitogatjuk a szemünket, mikroszkopppal sem tudjuk fel fedezni azokat a nagy összegeket, amelyekről a Tara Noastra beszél. Pedig jó volna, hogy legalább a nyelvvizsgák, névelemzés, tantervdiktálás s iskolabezárások fejében egy kis államsegélyt is kapnánk. Szeretnénk, ha a Tava Noastra egy olyajn jövőbe látó távcsövet adna a szemünk elé, amellyel a jövő távoli ködében meglát hatnánk a felénk nyújtott államsegélyt. A mult „üldözéseinek“ felemlegetévse is nem egyéb hangulatkeltésnél- amivel szemben az. igazság az, hogy hivatalos román statisztikák szeritnt is a háború előtt az erdélyi románoknak aránylag több iskolájuk volt, mint az ókirálysá g i ak n ak, Végül pedig megkérdezzük a Tara Noastra- tól, hogy ha az iskolák olyan szép romanizáló munkát végeznek, akkor miért buktatják meg ezrével a kisebbségi érettségizőket? Vagy talán azért, mert Anghelescuék nagyoju jól tudják, hogy a román nyelv tökéletes megtanulása még nem jelent elvűmánosodást s a kisebbségi jelölt éppen olyan magyar marad, mint amilyeti voll akkor, amikor egy szót sem tudott románul? HELETlUjsm 7 Sorsjegyét kihúzták az Állami Sorsjátékon. Miért ne nyerhetnék én is? íme, ezt kérdezi minden józan és praktikus gondolkozásu ember. Az Állami Sorsjáték urnájában sok nyeremény van és a szerencse ;enkit sem kerül el. Vegyen Ön is sorsje- yet, hogy azok között lehessen, akik ma örülnek, hogy annak idején az a szerencsés ideájuk támadt, hogy a sorsjátékon játszanak. ■ A z uj terv szerint I 200 leivel egy milliót gjjj ill lehet nyerni. £ Az Állami Sorsjátéknak § I minden hónap 15-én | II van húzása. . 0 V Mit szólna hozzá, ha E ALtAMI SORSJÁTÉK IIsfäfäg ( HÚZÁS December 15-én. l/ásároljon a 2*ik cszíál/ra sorsjegyet és siessen n Banca Iliescu S. A. Cluj fi legujitani Mér sorsjgyét idejében usitónáll! Erdélyrészi ff» r , i főclárusitó: J " TŰT.«™« Messzemenő diszkréció fi CfU“ivfiWllP©!ŞI Postai szétküld s! Senki sem tusija miért sictirite* a gyulafehérvári villamos üzem? Az áramot 3 leje* egységárért veszi át és 15 lejért ad rajta túl (Gyulafehérvár, dec. 4.) A horribilis villanyárak letörésére irányuló mozgalom Gyulafehérváron évek folyamán alig birt az indítványozás stádiumából előbbre lendülni. Még 1931-ben kapta 40 évre a városi vilianytársa- ság a koncessziót, de azzal a feltétellel, hogy másfél év alatt mintegy 20 millió költséggel üzemet épit és a 15 lejes áramdijat lemérsékli idők folyamán hat erdélyi varos villanyárának középarányára. A társaság üzemet nem épített, hanem egyszerűen veszi az áramot Szászsebesből és Nagyszebenből 2—3 lejért és továbbadja 15 lejért, holott még a kérdéses városok villanyárainak középarányosa is jóval kevesebbet tesz ki, mint 15 lejt. Az óriási differenciát tehát a társaság üzemköltség nélkül profitálja. Az ármizériák és a koncessziós szerződés pontjainak megsértése miatt rengeteg panasz ment he eddig a városházára, a minisztériumokba, az energiabizottsághoz, de eddig még nem sikerült eredményt elérni. Lobon fin mérnök, aki már nem egy ízben került he tanácsosnak a városházára a villanyárak leszállításának a programmjával. még árdrágításért is feljelentette a társaságot, de a per aztán bele; ülyedt az illetékességi kifogások formalizmusába. Az egyik tárgyaláson az áramelosztó vállalat igazgatója a többek között azzal védekezett, hogy a vállalatnak „bizalmas4 költségei is voltak. Utoljára a tanács egy bizottságnak adta ki a kérdést tanulmányozás végett, amelynek sikerült a kérdést hosszú hónapokon keresztül tanulmányoznia, persze minden eredmény nélkül. Többszáz aláírással ellátott memorandummal sem tudtak sikert biztosítani az árlc- törési mozgalomnak. Lobonţiu mérnök városi tanácsos a tanács legutóbbi gyűlésén újból szőnyegre hozta a gyulafehérvári villanyügy tengeri kígyóját. A tanács rövid vita után éppen Lobonţiu mérnököt bízta meg egy olyan konkrét javaslat kidolgozásával, amely az árkórdést szabályozza és arra is rámutat, hogy a társaság mikor és mennyiben sértette meg a koncessziós szerződést. * ’ .V következő tanácsülés mar érdemben fogja tárgyalni a már évek óta rendezésre váró kérdést. Ma Gyulafehérvárnak, ennek a fontos katonai centrumnak nincs saját villanyüzeme, amelynek a megépítését már másfél évvel ez előtt kellett volna elvégeznie a társaságnak. Amely könnyű, kényelmes áramelosztó szerepében termelési gondoktól mentesen vágja zsebre a horribilis árdifferenciát, Közben pe dig mesteri mérlegeket készít, amelyekben csak úgy hemzsegnek a milliós deficitek.
