Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-26 / 297. szám
4 fif££,2Tf'Í$$£& XVIL ÉVFOLYAM 29?. SZlTtS Olcsó az emberélet... Ahogg a rendőri riporter lát ja a halál önkénteseit Másfél hónap tragédiái — másfél hasábon (JSoioasvar, december 24. Ha aainte “naponként halljuk, hogy valakit darabokra vágtak a mozdony acélkerekei, vagy sikoltva szalad az öngyilkossal a mentőautó a halál felé, az első kérdés ami elénk tolakszik fenyegetően és izgatóan, a „miért?" Nézzünk tehát mi is a „miért“ mélyére. Szerelem? A nyolc óra huszonötperces bukaresti Rapid mozdonyának vérvörös szemei egy cseppet sem rezdültek meg, mikor belegázoltak egy IV éves gyermekéletbe. A környék népe hamar összeszaladt és elborzadva gyökeredzett földbe az emberek lába. A fej hajánál fogva megakadt egy bokorban és az üvegesre meredt barna szemek titokzatosan néztek a csillagos égre. Az edzettebb idegzetű férfiak összeszedték a húscafatokat. Nehezen ment, a testrészek közül több darabot elvittek a töltés mellett rohanó malomárok habjai. Jliért? — kérdezte mindenki. A lány zsebében egy vérpecsétes levelet találtak: „Drága jó apám! Bocsáss meg, de nem bírom tovább az életet... ne haragudjatok r . u Bocsánatot kérek mindazoktól, akiket valaha m szántottam .. A szóbeszéd a mostohát okolta, aki ellen a lány többször panaszkodott. A rendőri nyomozás megállapította, hogy az öngyilkosság előtt, összeveszett szerelmesével. Két nap múlva eltemették és elfelejtették .. Kimegyek a temetőbe, beszélek a csősszel... Hat nap múlva egy olajos, pecsétes ruháju, fiatalember sétálgatott a vasútvonal mellett. Mikor feltűntek a gyors lámpái, nyugodtan felment a töltésre és az egyik einen keresztbe fektette a fejét. A kerekek si- koltottak, a fej elvált a törzstől és Mezei Endre szemei csodálkozva megmerevedtek. Csak ennyi volna az egész?: 19 éves volt és Orbán Mariska vőlegénye. Mikor meggyőződött arról, hogy ö volt az oka annak, hogy a lány öngyilkos lett, nem habozott, tudta mit csináljon: A rendőrtiszt unottan húzott ki egy levelet a zsebébői. „Kedves bátyám! Bocsássatok meg, hogy így cselekszem, de muszáj volt. Nem bírtam felejteni. Úgy temessetek el, mint Orbán Mariskát temették, hét szál cigánnyal és azt húzzák hogy „Kimegyek a temetőbe, beszélek a csősszel.. ." Mi elhatároztuk, hogyha egyikünk meghal, akkor a másik is megölj magát. Bocsássatok meg, igy kellett tennem." Az öngyilkosság, ahogy mondani szokták, „nagy feltűnést keltett". Hét szál cigány húzta, a halottat nagy tömeg kisérte ki. Másnap őt is elfelejtették .., Aa óralánc. ♦. Vasárnap délután beállított hozzá egyik barátja és a zálogba maradt óraláncot kérte. Kinyitotta a szekrényt és odaadta. A barát az ablakhoz vitte, vizsgálhatta, aztán kijelentette, hogy nem az igazi lánc, ez hamis ... Megtántorodott... Verejték ült ki fehér homlokára, valahol, valamelyik lövészárokban, vágj' az élet harcterén idegsokkot kapott. Rikácsolva veszekedni kezdett. Aztán bevágta az ajtót és eltűnt. Két nap múlva rátaláltak. A padlás gerendán, egy kötélen himbálózott. Arcán látszott, hogy most már megnyugodott. Levelében azt irta, hogy idegbaja miatt menekült a halálba. Lehet, De a közvetlen ok egy közönséges, hitvány óraiánc volt,,. Marószóda. Közönségéé, szürke, kis eset. 57 éves asszony volt és marószódát ivott. Sikoltozott, szaladgált, aztán elesett és elvitték a mentők, — magyarázza egy fogatlan, szapora beszédű anyóka, akit megállítottam az udvaron. Templomba készülhetett, mert fekete ünneplő ruhába volt öltözve és imakönyvet szorongatott a hóna alatt. — Tudja — urfi, — suttogta titokzatos arccat, — semmiképpen sem jó világ ez. Ilyen könnyen eldobni az életet, nem szép dolog. Bezzeg a mi időnkben ... >— Hol lakik a szerencsében? — vágok a szavába, szeretnék vele beszélni! Egy kopott ajtóra mutat és rosszalva csóválja keszkenös fejét: — Nem lehet azzal beszélni. Mutatja kezével, hogy valami nincsen rendben nála. Ahá! Értem! Gondolatban megfogalmazom a mindennapi szürke hirt:... idegrohamában marószódát Ivott. Az állapota súlyos, de nem életveszélyéé. Már indulok is kifelé. Aa ajtónál vagyok, mikor látom, hogy az öreg néni integet. Megállók. Úgy. látszik, mondani akar valamit. Mellém szuszog és bizalmasan megfogja a karom. — Tudja urfi, — ejti ki lassan a szavakat ritka fogai között — manapság nagj’on olcsó az emberélet. Aztán visszafordul. 96 lej ... Dörrent a katona fegyver és Ciulea Joan, a S3, gyalogezred egyik szürke, kicsi káplára még egyszer utoljára belemarkol a kemény, durva katonapárnálía. A háló kivilágosodik, rémült arcok gyülekeznek az ágy köré és orvosért kiabálnak. De Ciulea Joanon semmi sem segít. A szive fölött kis, pörköltszélü lyukból bugj'borékol a vér... Két héttel ezelőtt egyik szomszédvárosban pat- rulba küldték. Kisebb összeget bíztak reá. Mikor az uecákon poroszkáltak, eszébe jutott nemrég elhalt felesége. Elbusulta magát és betért egy barátságos vendéglőbe. A csillagos ég alatt józanodott ki és jött rá arra, hogy hiányzik 96 leje. Férfiasán levonta a konzekvenciákat. Befeküdt az ágyba, és cseppett sem reszketett a keze, mikór megrántotta a ravaszt. .. A művésznő felvágja az erűit. ■. Táncosnő volt, tizennyolc éves. Talán nem sikerült az egyik ruhája, talán gorombáskodott a flörtje, vagy nem jutott egy vacsorára. Borotvát kerített és a csukló fölött vagdosni kezdte fehér kezeit. Nem értett hozzá. Csak kisebb sebeket ejtett. Rémülten nézte kibuggj’anó vérét, aztán sikoltozni kezdett. A fess, fiatal mentöor- vos megnyugtatta. Bekötözte sebeit és az autó megindult vele a hófehér kórházi ágj'ak felé. Két nap alatt rendbe jött. Mikor lemegj’ek hozzá, egy öltözőben fogadott. Az, asztalon ült, karcsú lábait felrakta a székre. Kérdőleg nézett rám. Elmondottam, miért jöttem. Szerettem volna tudni, hogy miért lett öngyilkos? Csodálkozó arccal nézett rám, aztán megrázta a fejét: — Nem! Azt nem mondhatom meg! öltözködni kezdett, annak jeléül, hogy a kihallgatásnak vége. Vettem a kalapomat és kifelé indultam. Az ajtóban visszafordultam. A művésznő a tükör előtt az orrát pamacsolta és fütyörészett... Vonz a halálsorompó... 21 éve# volt. Zuhogott az cső, úgy, hogy csak három óra múlva találták meg a holttestét. Egy hazatérő munkás megbotlott egyik karjába. Zsebében egy fénykép, katonakönyv és egy levél: , „Drága Ilonka! Úgy szeretnék magának valamit mondani. . ." Ennyi volt és semmi egyéb. A hirter- jesztök hamar megtalálták az okot összedugták a fejüket és sopánkodtak: — Három hónapja volt állás nélkül szegény! A levél azonban mást mutat. A kopasz rendőrségi Írnok, mikor kitöltötte a jelentést, nem sokat habozott. Mikor ahhoz a kérdéshez érkezett, hogy „miért"! meg- nyálazta a ceruzáját és beírta ezt a régi és mégis uj, bűvös és mindent megmagyarázó szót, hogj’: szerelem . .. Ursula Ferenc 21 éves bádogossegéd ebben a pillanatban két méterrel a föld alatt valószínűleg sóhajtott egyet és bólintott összevarrt fejével.., Mankóval a halál leié.. Nem is tudom elképzelni, hogy kötötte fel magát. 41 éves volt, egy rozzant négykerekű talyigán vontatta magát, csúszott a földön és cipőfűzőket árult. A cipőfűző nem fogyott. Egy szép napon aztán elhatározta, hogj’ elindul egy „jobb világ“ felé. Valahol felakasztott egy kötelet és alája cipelte magát. A hurkot beakasztotta nyakába, aztán messzire kivágta az életet jelentő rozzant mankókat a hóna alól.., Egy órával később a rendőr a kerületi rendőrségen keményen összecsapta a bokáját és jelentette: — Komiszár urnák alázatosan jelentem, hogy Biró Lajos 41 éves hadirokkant felakasztotta magát... Itt megáll a szenzációra éhes újságíró könyörtelen ceruzája. Ez volt az utóbbi egy és fél hónap öngyilkossági krónikája. Halálsorompó és szerelem, halál- sorompó és szerelem, óralánc, idegbaj, egy két méter hosszú kötél, 96 lej és egy acélgolyó, borotva, halálsorompó és megint szerelem, nyomor és egy másik kötél .-. Ma, 1935 hajnalán igy és ezért lesznek öngyilkosok az emberek. Igaza volt az anyókának. Manapság nagyon olcsó az emberélet... (Mátrai Béla. aa .’waiitiiiiiwMaii in IiDwíiiw j— V£ cíost-ftpí sí cean&urt
