Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-23 / 295. szám
SOT* A PztT V. r*x* paKUU. pmm* to man: K*. SA3SS—:S3Z7.-fj.. Vasárnap, f934. <f«sember 23,— «fr» 3 i»F Klóíiietéií irak beiíüidön: Egész évre fcOÚ, félévre 400, Mgj'edévre Î00, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 60, félévre *5, negyedévre 12.00, egy hónapra 6.50 pengé. Egyes «tárnok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTi LAP. XVII. ÉVFOLYAM. - 295. SZÁM. felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDS& tietbesz tőség, kiadóhivatal ée nyomda; CteJ Hum L l'op uoca ö. óim. Telefon: 90S. —, Urficteu aoj, postnOók 101. Mám. Kéziratokat soaktnek na küld vleoza és asm is ózta meg m awiusstóaéfc A belgrádi fordulat „Fegyveres békét“ hirdet a francia és angol diplomácia Simon rádióbeszédében a flotta erős téséS sürgeti MacDonald îs a fegyverkezésben látja a béke biztosítását A francia sajtó szerint az olasz-francia közeledés zátonyra futott Azok a remények, amelyek a genfi tárgyalások békés befejeződéshez fűződtek s amelyek a békés áramlat felszínre kerülését ígérték, ugylátsziP, túlzott optimizmusból táplálkoztak. A leszerelés ügye megrekedt s már csak mint elvi óhajt hangoztatják, realitásként a «fegyveres béke“ lép a nagyhatalmak közeli célkitűzéseinek első vonalába. Pillanatnyilag leginkább is az olasz-francia közeledés elé is súlyos akadályok nehezedtek. Hogy sikerül-e majd ezeket az abáuUlyokat elhárítani, azt megjósolni nem.lehet, de egyelőre az a helyzet, hogy Európa bókereményei nem a legbiztatóbbak. Simon rádió beszédében nagy flottát sürget Annak a genfi döntésnek, ami annyira izgatta néhány napon át Európát, a históriája most kezd kitisztulni. Ahhoz, hogy utólag rájöhessünk arra, mi hogyan történt, három dolog kezd hozzásegíteni. Az egyik Laval beszámolója a párisi parlament számára. A másik Simon angol külügyminiszternek az aisóházban elmondott nyilatkozata. A harmadik a jugoszláviai kormányválság és megoldásának az irányzata, lsem arról akarunk most beszélni, hogy a népszövetségi határozat olyan diplomáciai mestermü volt, mely a szembenálló felek mindenikével elhitette az ó győzelmét. JNem arra akarunk visszaemlékezni, hogy e győzelem hitében a konfliktusban részt vett országok sajtója kormánybukások hireivei igyekezett a győzelem színeit valószínűsíteni. Természetesen jugoszláv lapok a magyar kormánynak a bukását jósolták be. Aztán ezeknek a bejó- solásoknak a feltalálása aszerint történt, hogy melyik lap mennyire komoly. Az olvasok is a saját intelligenciájuk szerint mérlegelter, Bekövetkezett azonban a jugoszláv kormánynak a bukása s amint a következményekből,. i,s látható, nem azért, mintha a Jeftics miniszter genfi, vagy külpolitikai tevékenységébe akadtak volna bele. Ellenkezőleg, ő borította fel a belgrádi kormányt. Tette pedig, az angol lapokból látható angol közvélemény szerint egyfelől azért, mert nem volt megelégedve a kormánynak a magatartásával. Amig ő Genfben nagy gonddal és megfontoltsággal végezte azt a rendkívüli munkát, Jugoszláviában olyan dolgok történtek, amelyek nem támogatást nyújtottak a számára, hanem nehézséget. Az ellentét közte és akkori minisztertársainak nagy része között kifejlődött. Biztos lehetett az ő dolgában már csak azért is, mert a régensherc^g, kinek a kormányválság elintézésében a szava döntő, ugyanazokká! a tapasztalatokkal, benyomásokkal és tárgyalási eredményetekéi utazott haza Londonból, amilyeneket Jeftics külügyminiszter hazavitt. A belgrádi királyi család és Anglia között nem nagyon régen állott helyre az összeköttetés, a háború hozta össze. Van fontossága annak, hogy ezt az összeköttetést fenn kívánják Belgrád és London között tartani. Paris nak külpolitikai kívánsága is volt a szerb kormányzással szemben, még pedig az, hogy vessenek véget a .Németország és hitlerizmus felé való homályos tájékozódási kísérleteknek. A mai európai helyzetben a franciák egészen biztos és hiánytalan lekötöttséget akfrnak látni, nemcsak a Rajna- menti hatalmi ellentétek kiszámíthatatlansága, nemcsak a biztonsági terv szilárdsága miatt, hanem azért is, mert ez a belgrádi, Hitler-felé történt kacsintgatás az olasz-francia közeledésnek akadályokat gördített az útjába. Jeftics tehát azzal a szándékkal érkezett haza. hagy megkísérli a kibékülés megkezdését a horvá- tokkal s azokkal a szlovénekkel, más délszlávok- kal. akiknek a vezérei emigrációban vannak a akik közül nem egynek vannak összeköttetései nemcsak angol, de igen benfentes francia politikai körök felé is. Ez a terv is oka volt annak, hogy az Uzonovics-kormányt felborította. Viszont Laval francia külügyminiszternek valószínűleg tudomása volt arról, hogy ilyen kezdeményezésre sor kerül, vagy legalább is várta. A magyar-jugoszláv viszály genfi elintézéséről mondott beszámolójában nem beszélt győző és legyőzött félről, hanem tovább osztogatta a salamoni ítéletet két felé. Ha Jefticsnek, aki most kormányt alakit, sikerülne a belpolitikában a békekötés szellemét közelebb vinni a tettekhez, akkor jelentős fordulatot készitene elő. (London, december 21.) Simon külügyminiszter a leszerelési élőértekezlet elnapolásáról csütörtökön nagy rádióbeszédet mondott. Félelmetes szerencsétlenséget jelentene — mondotta —, ha a hadihajók számának és térfogatának korlátozására vonatkozó szerződések megszűnnének, ami eddig a nemzetközi békének szilárd alapja volt és nagy megtakarításokat jelentett az államok számára. Rendkívül fontos a béke szempontjából, hogy a távolkeleti hatalmak megegyezzenek. Tekintettel az angol birodalom felelősségének nagy kiterjedésére és vlziutai- nak hosszúságára, az adott körülmények mellett nagy flottára van szüksége. Simon Parisban (Páris, december 21.) Francia politikai körökben úgy tudják, hogy Simon külügyminiszter, aki a karácsonyi ünnepekre Cannesba utazik, kiszáll Párisban és fontos tanácskozásokat folytat Lavallal. Párisi körökben remélik, hogy ennek a tanácskozásnak jó hatása lesz a francia-olasz közeledési tárgyalásokra és a keleti paktum ügyére. Simon először találkozik személyesen Lavallal, mióta átvette a külügyminisztérium vezetését. A két nyugati nagyhatalom külügyminisztere állítólag tanácskozni fog Németországnak a Népszövetségbe való visszatéréséről is, továbbá a fegyverkezés kérdéséről és a tengeri előértekezlet balsikeréről. Más párisi jelentések szerint Simon tárgyalni fog Flandin miniszterelnökkel, továbbá a francia hadügyi, légügyi és tengerészetügyi miniszterrel. Szőnyegre kerül Amerikának a Népszövetségbe való esetleges belépése is. Ugyanis az Egyesült Államok a tengerek szabadságára vonatkozó elvi állásfoglalásának megváltoztatása után több hajlandóságot mutat a Népszövetségbe való belépéshez. «Fegyveres béke4* Simon rádióbeszéde és a francia nemzet- védelmi miniszterekkel való tervbe vett tanács kozásai arra utalnak, hogy most már Anglia is nyiltan a fegyveres béke álláspontját foglalja el. Erre utal a miniszterelnöknek, MacDonaldnak a News Letter cimü munkáspárti lapban a „Béke és a védekezés“ cimen megjelent cikke is- E cikk mondhatni nyiltan magáévá teszi azt a francia tételt, hogy „fegyverkezzünk a védekezés céljából“. Bevallja a lefegyverzési értekezlet csődjét is, jóllehet Henderson, a konferencia elnöke még néhány héttel ezelőtt remélte, hogy legalább néhány részletercdményt el lehet érni. A mai nemzedék — Írja MacDonald — az előzők áldozatainak ellenére sem tudta megtalálni a feltételeket abhoz, hogy a kardokból ekevasakat kovácsoljanakAzok, akik a fegyverkezésben látják a béke biztosítékát, sokkal közelebb állnak az igazsághoz, mint ahogy gondolják. A fegyverkezés célja a győzelem eredményeinek biztosítása. Ez éppen olyan, mint a házak biztosítása a tiiz ellen. Csak a védelmi fegyverkezést szabad azonban megengedni, mert a támadó fegyverek gyártása habomhoz vezet. A leszerelési konferencia nem vezet eredményre s ez azt bizonyítja, hogy a béke feltételeit még mindig nem sikerült megtalálni. A védelemre fel kell készülni s béke biztosításánál nagyon hathatós eszköz a támadó fél meghatározása. Helyes dolog volna a béke biztosítására
