Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-03 / 278. szám
lÚ pvisel öliá* BUDAPEST V. Taxa postaJâ plătită In numera: No. 24.256—1927. Méffö, m$4. *iewmb&r 3, - Anm 4 tt9? Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: eg.v évre 60, félévre 2S, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP. XVII. ÉVFOLYAM. — 278. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ EXSRft Szerkesztősé g, kiadóhivatal és nyomda: ClnJ Hanw JL, Pop urna & teám. Telefon: 60S. — Levélcím! kttM vtsen és nem la ör*» meg » «aerkestíűség. Üzen a föld LAVAL és MACDONALD a béke ügye mellé álltak LavaK a francia kamarában nemzetközi biztonsági egyezőié y megkötését sürgette, Hs «Donald a Jugoszláv- magysr kcnfiikiys ügyében kiegyenlítő megoldást ajánlott bál régensliercegnek — A jugoszláv uralkodó-herceg elfogadhatatlannak mondotta az angol tervet Avenol közölte Eckhardtal, hegy a dec. B*én Összeülő népszövetségi tanács először a Saar- kérdést tárgyalja s csak azután állapltlák meg a jugoszláv panasz tárgyalási ideiét A mai nap két kiemelkedő eseménye Laval beszéde a kamarában* amely komoly lehetősé- get nyújt a francia-német ellentétek kiegyenlítésére és azok a propoziciók. amelyeket Simon és MacDonald tettek Pál szerb régensherceg előtt a jugoszláv-magyar konfliktus megoldására. Az angol kormány két vezető, tagjának nyilatkozata, ha Pál herceg elfogadhatatlannak is mondotta a javaslatot, azt mutatja, hogy Anglia a kérdés békés elintézése mellett van. ami a Németország állásfoglalásának is előre vetíti az árnyékát. MacDonald ás Simon bákeiavaslata Pál hercegnek (LONDON, december 1.) Pál jugoszláv régensherceg elutazása előtt, mint jelentettük, MacDonald angol miniszterelnökkel két órán keresztül tanácskozott a Buckingham palotában rendezett villásreggelin. A Daily Telegraph megszerezte ezeknek a tárgyalásoknak az anyagát. A két államférfi megállapította, hogy a mai jugoszláviai helyzet nagyban függ Mussolinitól és a Duce az európai békét szolgálná, ha egy nagylelkű gesztussal kiküszöbölné a két ország között fennálló ellentéteket. Ennek érdekében most latba vetik az angol-francia befolyást és a közeljövőben valószínűleg fontos lépések történnek az európai közvélemény meg nyngtntása érdekében. A Daily Herald ehhez még hozzáteszi, hogy, a jugoszláv-magyar kérdést is behatóan megtárgyalták. Ugyanis Simon külügyminiszter már előzőleg mérsékletre akarta rábírni Pál herceget, azonban a régens hajthatatlan maradt. A miniszterelnök tulajdonképpen azért lépett érintkezésbe Pál herceggel, hogy még utolsó kísérletet tegyen ebben a kérdésben. MacDonald kifejtette, hogy nagyon bölcs dolog volna, ha a Népszövetség a következő határozatot hozná: 1. Határozat, amely a terror támogatását elítéli. 2. Egy hármas bizottság kiküldése az Irta: P. Tréfán Leonard Az öreg sirásó arca mindig ünnepélyes volt. Mintha folyton imádkozott volna. Vagy talán beszélgetett is magában láthatatlan szellemekkel. Hiába akartam megtudni tőle valamit a lelke titkaiból. Szemei arról beszéltek, bogy mérhetetlen sok titka van. Tartogatja és él belőlük. A szántóvető is folyton a földdel beszélget, de nem úgy, mint a sirásó. Ez sokkal mélyültebb és bölcsebb ember. Akkor győződtem meg erről, mikor a temetőben odamentem megnézni a munkáját. És mikor nagyon szűkszavúan beszélgettünk, azt mondotta, hogy a föld rögeitől nehezen lehet szóhoz jutni. A föld mindig beszél. Mindig sok az üzenete az embernek- Mélységeiből erők és gondolatok, eszmék és érzések törnek elő. A föld élete és «szellemisége az emberen és lelkén keresztül akarja kiélni magát. A kicsi ás nagy erők, atomok és sziklaóriások, apró csirák és dübörgő vulkánok fejezik ki az anyaföld őserejét. A sirásó ebből él. A föld népe is ebből a titokzatosságból él. Él minden koporsó és minden elhintett mag. Minden gyökérszál és minden elbújt csira. Erről beszél az ősz színtelen halotti leple és a földre ráterpeszkedő köd. És csudálatos, hogy ebben a szintelenségben és novemberi halottiságban virágos kertünkben a rózsafák szebbnél szebb bimbókat hajtanak- Naponkint megnézem és nagyon sajnálom leszakítani őket, mert ezek a föld legigazibb és leglelkesebb beszédei. Beszélget a föld. Üzen a tavasz a nyárnak, nyár az ősznek és télnek, minden újraélő tavaszos erő az embernek. Mert minden érettünk van. Nem léphetünk egyet, hogy természetes és természetfölötti adományok bőségét nem éreznők- Legcsudálatosabb és legragyogóbb beszéd a novemberi rózsabimbó. Volt olyan pillanat, mikor azt hittem, hogy nem természetes. Inkább olyan erőltetett szépség. Hogy a földnek ez nagyon torz és formátlan beszéde. És a rózsabimbó édesen tiltakozott ilyen föltevés ellen. És mosolyogva mondta, hogy a föld az ő legjobb és legédesebb barátja. Mikor elérkezik a dermesztő téli fagy, kezdődő bimbóknak és legfinomabb hajtásoknak a tavasz zsenge reményeinek védelmezője, meleg takarója: a föld. Egy marék föld vagy sárrá gyúrt agyag, akár ezerholdas földbirtok, a múlandóság gondolatát hozza emlékezetünkbe. Nem kell sok föld senkinek a temetőben. Ezért lesz a sirásó életfelfogása világos és bölcs. És mégis az élet végtelenségbe emelő rugója, az emberi lélek a szüntelen folyamatban levő és a végtelenségig tartó életről beszél. Az Ige és Eszme az isteni Felség tükrében alkotják a szüntelen folytonosság, az örök megmaradás folyamatát. Koporsók és bölcsők a világrendben állandó kapcsolatban lesznek mindig és ha korszakok halálát jelentik a koporsók, újjászületés bölcsőjét ápolja a föld. Téli halál után a tavaszi szántás gyönyörűségeit élvezi az ember. Tavaszi barázdák életmosolyában fürdik meg az élet, pedig a szürkés, temetői őszben koporsónak láttuk azt. Minden él, mert élnie kell és a szépség tavaszossága ott virágzik ki leginkább, hol a lemondások és kilátástalanságok halotti szemfedőjét szőttük. A föld rádióüzenete az embervilágnak életfolytonosságról és életszépségről, romlatlan életerőről beszél. Szeressetek engem, hiszen én vágyók a halhatatlanság bizonyítéka. Belőlem lesznek a temetők és az én szivem szerelméből épülnek a dómok és katedrálisok. Ezredévek pirámisait én hordtam össze, óriási hegyeim az égbenyuló nagyság és megmérhetetlenség kívánságai. A legbÖlcsebb Törvényhozó engem állított oda, hogy a teremtés minden törvényszerűségében zsinórmértékül szolgáljak. Titokzatos létem mélységeiben én hordozom az erőt és szépséget. Aranyat és drágakincset, vasat és kőszenet és minden erőt, melyen kultúrátok fejlődik és boldogságtok épül. Belőlem készül gyermekálmok kicsi váracskája az ut porában és minden otthon és hajlék, hol az emberszeretet, családi és társadalmi egység menedéket talál. Én termelem nektek a buzamagvakat és minden virágot, apró illatos ibolyát és évezredes tölgyet. Keblemen hordozom tengermélységek világát és kicsi falutok havasi csermelyét. Gyermekeim vagytok mindnyájan, anyaméhemből születtetek, emlőimen tápláltalak, belőlem van bölcsőtök, én a koporsótok ... Göröngyeim között, téli hólepel alatt hordozom alvó virágok, száraz gyökerek és csupasz, levélte- len fák csiráit és mikor mindent megérint és végigcsókol a tavasz tündére, én vagyok a föltámadás ... így édesget a föld. Lábunk alatt, temetőink sirhantjai között, tengermélységek világában megsajdul a. szive, hogy árvaságában siessünk vigasztalására. Falunkban a házsorok között, házunk előtt a kutnál és a kertünk vén jegenyéi alatt, a templom előtti téren és a temetőben sírkeresztek között, ősapáink sóhajtása hallszik. Ők nagyon szerették a földet és együttéreztek vele. Ez a sóhajtás a szülőföld szivének megdobba- nása, az ősi rög fájdalmas hangja, ne legyünk közönyösek iránta. Higyjétek el, hogy komoly életcélból, becsületes élettartalomból és élni vágyásból annyi van bennünk, amennyi a földünk szeretete. Minden áldás szálljon reánk az anyaföld rögeiből, melyet a századok köny- nye, verejtéke és véve hintett el. oda.