Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)

1934-12-03 / 278. szám

lÚ pvisel öliá* BUDAPEST V. Taxa postaJâ plătită In numera: No. 24.256—1927. Méffö, m$4. *iewmb&r 3, - Anm 4 tt9? Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: eg.v évre 60, félévre 2S, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP. XVII. ÉVFOLYAM. — 278. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ EXSRft Szerkesztősé g, kiadóhivatal és nyomda: ClnJ Hanw JL, Pop urna & teám. Telefon: 60S. — Levélcím! kttM vtsen és nem la ör*» meg » «aerkestíűség. Üzen a föld LAVAL és MACDONALD a béke ügye mellé álltak LavaK a francia kamarában nemzetközi biztonsági egyez­őié y megkötését sürgette, Hs «Donald a Jugoszláv- magysr kcnfiikiys ügyében kiegyenlítő megoldást aján­lott bál régensliercegnek — A jugoszláv uralkodó-herceg elfogadhatatlannak mondotta az angol tervet Avenol közölte Eckhardtal, hegy a dec. B*én Összeülő népszövetségi tanács először a Saar- kérdést tárgyalja s csak azután állapltlák meg a jugoszláv panasz tárgyalási ideiét A mai nap két kiemelkedő eseménye Laval beszéde a kamarában* amely komoly lehetősé- get nyújt a francia-német ellentétek kiegyenlítésére és azok a propoziciók. amelyeket Simon és MacDonald tettek Pál szerb régensherceg előtt a jugoszláv-magyar konfliktus megoldá­sára. Az angol kormány két vezető, tagjának nyilatkozata, ha Pál herceg elfogadhatatlannak is mondotta a javaslatot, azt mutatja, hogy Anglia a kérdés békés elintézése mellett van. ami a Németország állásfoglalásának is előre vetíti az árnyékát. MacDonald ás Simon bákeiavaslata Pál hercegnek (LONDON, december 1.) Pál jugoszláv régensherceg elutazása előtt, mint jelentettük, MacDonald angol miniszterelnökkel két órán keresztül tanácskozott a Buckingham palotá­ban rendezett villásreggelin. A Daily Teleg­raph megszerezte ezeknek a tárgyalásoknak az anyagát. A két államférfi megállapította, hogy a mai jugoszláviai helyzet nagyban függ Mus­solinitól és a Duce az európai békét szolgálná, ha egy nagylelkű gesztussal kiküszöbölné a két ország között fennálló ellentéteket. Ennek érdekében most latba vetik az angol-francia be­folyást és a közeljövőben valószínűleg fontos lépések történnek az európai közvélemény meg nyngtntása érdekében. A Daily Herald ehhez még hozzáteszi, hogy, a jugoszláv-magyar kérdést is behatóan meg­tárgyalták. Ugyanis Simon külügyminiszter már előzőleg mérsékletre akarta rábírni Pál herceget, azonban a régens hajthatatlan ma­radt. A miniszterelnök tulajdonképpen azért lépett érintkezésbe Pál herceggel, hogy még utolsó kísérletet tegyen ebben a kérdésben. MacDonald kifejtette, hogy nagyon bölcs dolog volna, ha a Népszövetség a következő határo­zatot hozná: 1. Határozat, amely a terror támogatását elítéli. 2. Egy hármas bizottság kiküldése az Irta: P. Tréfán Leonard Az öreg sirásó arca mindig ünnepélyes volt. Mintha folyton imádkozott volna. Vagy talán beszélgetett is magában láthatatlan szel­lemekkel. Hiába akartam megtudni tőle vala­mit a lelke titkaiból. Szemei arról beszéltek, bogy mérhetetlen sok titka van. Tartogatja és él belőlük. A szántóvető is folyton a földdel beszélget, de nem úgy, mint a sirásó. Ez sok­kal mélyültebb és bölcsebb ember. Akkor győ­ződtem meg erről, mikor a temetőben odamen­tem megnézni a munkáját. És mikor nagyon szűkszavúan beszélgettünk, azt mondotta, hogy a föld rögeitől nehezen lehet szóhoz jutni. A föld mindig beszél. Mindig sok az üzenete az embernek- Mélységeiből erők és gondolatok, eszmék és érzések törnek elő. A föld élete és «szellemisége az emberen és lelkén keresztül akarja kiélni magát. A kicsi ás nagy erők, atomok és sziklaóriások, apró csirák és dü­börgő vulkánok fejezik ki az anyaföld őserejét. A sirásó ebből él. A föld népe is ebből a ti­tokzatosságból él. Él minden koporsó és min­den elhintett mag. Minden gyökérszál és min­den elbújt csira. Erről beszél az ősz színtelen halotti leple és a földre ráterpeszkedő köd. És csudálatos, hogy ebben a szintelenségben és no­vemberi halottiságban virágos kertünkben a rózsafák szebbnél szebb bimbókat hajtanak- Naponkint megnézem és nagyon sajnálom le­szakítani őket, mert ezek a föld legigazibb és leglelkesebb beszédei. Beszélget a föld. Üzen a tavasz a nyárnak, nyár az ősznek és télnek, minden újraélő tavaszos erő az embernek. Mert minden érettünk van. Nem léphetünk egyet, hogy természetes és természetfölötti adomá­nyok bőségét nem éreznők- Legcsudálatosabb és legragyogóbb beszéd a novemberi rózsa­bimbó. Volt olyan pillanat, mikor azt hittem, hogy nem természetes. Inkább olyan erőltetett szépség. Hogy a földnek ez nagyon torz és for­mátlan beszéde. És a rózsabimbó édesen tilta­kozott ilyen föltevés ellen. És mosolyogva mondta, hogy a föld az ő legjobb és legédesebb barátja. Mikor elérkezik a dermesztő téli fagy, kezdődő bimbóknak és legfinomabb hajtások­nak a tavasz zsenge reményeinek védelmezője, meleg takarója: a föld. Egy marék föld vagy sárrá gyúrt agyag, akár ezerholdas földbirtok, a múlandóság gon­dolatát hozza emlékezetünkbe. Nem kell sok föld senkinek a temetőben. Ezért lesz a sirásó életfelfogása világos és bölcs. És mégis az élet végtelenségbe emelő rugója, az emberi lélek a szüntelen folyamatban levő és a végtelen­ségig tartó életről beszél. Az Ige és Eszme az isteni Felség tükrében alkotják a szüntelen folytonosság, az örök megmaradás folyamatát. Koporsók és bölcsők a világrendben állandó kapcsolatban lesznek mindig és ha korszakok halálát jelentik a koporsók, újjászületés böl­csőjét ápolja a föld. Téli halál után a tavaszi szántás gyönyörűségeit élvezi az ember. Tava­szi barázdák életmosolyában fürdik meg az élet, pedig a szürkés, temetői őszben koporsó­nak láttuk azt. Minden él, mert élnie kell és a szépség tavaszossága ott virágzik ki leginkább, hol a lemondások és kilátástalanságok halotti szemfedőjét szőttük. A föld rádióüzenete az embervilágnak életfolytonosságról és életszép­ségről, romlatlan életerőről beszél. Szeressetek engem, hiszen én vágyók a hal­hatatlanság bizonyítéka. Belőlem lesznek a te­metők és az én szivem szerelméből épülnek a dómok és katedrálisok. Ezredévek pirámisait én hordtam össze, óriási hegyeim az égbenyuló nagyság és megmérhetetlenség kívánságai. A legbÖlcsebb Törvényhozó engem állított oda, hogy a teremtés minden törvényszerűségében zsinórmértékül szolgáljak. Titokzatos létem mélységeiben én hordozom az erőt és szépsé­get. Aranyat és drágakincset, vasat és kősze­net és minden erőt, melyen kultúrátok fejlődik és boldogságtok épül. Belőlem készül gyermek­álmok kicsi váracskája az ut porában és min­den otthon és hajlék, hol az emberszeretet, csa­ládi és társadalmi egység menedéket talál. Én termelem nektek a buzamagvakat és minden virágot, apró illatos ibolyát és évezredes töl­gyet. Keblemen hordozom tengermélységek vi­lágát és kicsi falutok havasi csermelyét. Gyer­mekeim vagytok mindnyájan, anyaméhemből születtetek, emlőimen tápláltalak, belőlem van bölcsőtök, én a koporsótok ... Görön­gyeim között, téli hólepel alatt hordozom alvó virágok, száraz gyökerek és csupasz, levélte- len fák csiráit és mikor mindent megérint és végigcsókol a tavasz tündére, én vagyok a föl­támadás ... így édesget a föld. Lábunk alatt, temetőink sirhantjai között, tengermélységek világában megsajdul a. szive, hogy árvaságában siessünk vigasztalására. Falunkban a házsorok között, házunk előtt a kutnál és a kertünk vén jegenyéi alatt, a templom előtti téren és a temetőben sírkeresz­tek között, ősapáink sóhajtása hallszik. Ők na­gyon szerették a földet és együttéreztek vele. Ez a sóhajtás a szülőföld szivének megdobba- nása, az ősi rög fájdalmas hangja, ne legyünk közönyösek iránta. Higyjétek el, hogy komoly életcélból, becsületes élettartalomból és élni vá­gyásból annyi van bennünk, amennyi a föl­dünk szeretete. Minden áldás szálljon reánk az anyaföld rögeiből, melyet a századok köny- nye, verejtéke és véve hintett el. oda.

Next

/
Thumbnails
Contents