Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)

1934-12-21 / 293. szám

* r> v 13 e 1 <5h á z Y. BUDAPEST V. tu* posta!* plătitâ In ccmcra: Ka 24.256—1927. Péntek, december 2t, — /fi«« 5 fiófixet&i árak bclíóldöu: Egész évre SWJt,. félévre KW, ctffj'cdévre 200, egy hóra 70 lej. fifcisyaroisaffgttirTegy Évre 60, Céléwe 25, nejedé vre 12.50, egy hónapra 6.50 tentó. Egyes «zárnék az Ebusz elárusító kioszkjaiban. OKSZAGOS MAOYAKPÁUTÍ LAK, XVH. ÉVFOLYAM. - 293. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÍSZ JE NO K E. feaerkesztóJég, kiadóhivatal ás nyomda: Qo] Baron I» Top ucca 0. «Am. Teleden: 508. —« Lwfldai Cluj, posnaűók 101. mám. Kéziratokat i«nlflnolt wu küld viasza ás nem la örta meg a azarkeaaíöaég. A kormány válasza A jugoszláv háborúi- és békepárt küzdelme ai szerb kormánvváliág: Jefíics kapott kormány»lakitásra niegbizást, «le erő» clleuiülással kell számolnia — Az Uzonóvics-csoporl suijos feltételekhez akarja kötni támogatását Arra a javaslatra, amit a Magyar Párt terjesztett a parlament elé, a kormány vála­szának kell tekinteni a Lapedatu miniszter be­szédét. A szenátusban elmondott kijelentései között kifejezésre is juttatta, hogy a kormány nevében beszél s hogy a Magyar Párt javasla­tát megfontolandónak tartja. Sőt örvendetes jelenségnek is mondotta- A kormány feladatá­nak ismerte el, hogy ebben az irányban tenni kell valamit. És ez a lényeg a mi számunkra. Ez a fontos, fontosabb azoknál a szavaknál, amelyekben szemrehányásokat tesz a magyar­ság és vezetői magatartásáért. A célt nézzük és minden egyéb mcllékzöngének eltörpül a je­lentősége emellett. A miniszter nem tudja, hogy a parlamenti pártközi bizottság volmj-e a megfelelő ennek a munkának az elvégzésére! Nem hiszi, hogy ez lenne célravezető, viszont, olyan megoldásnak látja ö is a szükségessé­gét, amelyhez a pártok hozzájárulnak- A mi­niszter felfed egy titkot is, egy régebbi kísér­letet, ami talán azért titok, mert kevesen tud­tak róla s mert feledésbe mo*á^ Elmondotta, hogy Bratianu Vintila kormánya alatt egy bizottság előkészítő munkálatokat végzett el a kisebbségi jogviszonyok, kulturális és jogi életrend alapbiztositékának a megállapítása végett, amikor «azonban a megvalósításra ke­rült volna sor, az a kormány megbukott. El­távozott. Semmi sem igazolja világosabban a Magyar Párt mostani lépésének a szükségessé­gét, mint ez a leleplezés, vagy mondjuk: en­nek a titoknak a közlése. Tudjuk, hogy ez még a régenstanács uralma alatt történt, tehát elég régen. Ha már akkor belátta, elismerte, rájött az akkori liberálispárti kormány, hogy lehetetlen ezt a rendezetlenséget fenntartani, mennyivel égetőbb a feladat most. sok esztendő múlva- De éppen azt adta elő a Magyar Párt a kamarában is, a szenátusban is, hogy amig a kormányok rájönnének ennek a nagyfontos- şăgu állami feladatnak a megoldásúra, vagy az elvégzés szükségességére, addig lefordulnak a hatalomról és marad minden a régiben. De ha még maradna. Mert ettől a céltól minden esztendőben rohamosan*süllyedtünk visszafelé. A mi helyzetünk egyre bizonytalanabb, nyo­masztóbb — nem is jó kikeresni erre a rom­lásra a megfelelő jelzőt — lett. Ha így me­gyünk tovább, hontalan földönfutók leszünk az orságban. Ha a Bratianu Vintila alatti kor­mányzás idején a kilátások feltünedeztek, ak­kor azóta régen elkondult a tizenkettedik óra. Mi a bőrünkön is megéreztük, de a lelkünk mélyén nagyon éreztük ezt a kongást. Nem azért hangzott el az a becsületes szándékú indítvány-a magyarság részéről, hogy alkalmat keressünk újabb polémiákra, hanem becsületes szándékot akartunk feléb­reszteni. Az egyoldalú szándék nem tud két fél közötti közeledést keresztülvinni. Különö­sen akkor nem, ha a hatalom, a lehetőség, a mód annak a másiknak van a kezében. Nem akarunk tehát a Lapedatu miniszter kritikájá­hoz megjegyzéseket fűzni. Hogy nem válasz­tottuk az első kísérletezésnél azt a módot, amely szinte eredményesebb lett volna? Hogy a csúcsai paktumot egy kormánypárttal kötöt­tük s ez nem a liberális párt volt? Mi csak egyet mondhatunk el egész bizonyossággal, különösen ennek a parlamenti javaslatnak, amely pártközi bizottságot kért. a megtétele után. S ez, amit nyugodt lélekkel, az állam iránti kötelességteljesités biztos tudatában s a A jugoszláv kormányválság ugylá Iszik an­nak a belpolitikai, irányváltozásnak az ered­ménye. amelyről Sándor király meggyilko­lása óta annyi hir terjedt el a. világsajtóban. Már a gyilkosság -nit;ni napokban ■ beszólni kezdtek arról, hogy az eddigi diktatúra rend­szerét egy mérsékeltebb politikai rendszer ve­szi át, amelyben szerephez jutnak az eddig félretolt politikai pártok' is. Külföldi politikai körökben, amint, azt a világlapok visszatükrö­zik, aggodalommal lesik a fejleményeket, mert nem tud jóik, hogy Pál régensherceg mérséklő (Páris, december 19.) Francia politikai kö­rökben aggodalommal figyelik a jugoszláv kormányválság fejleményeit. A Petit Pari­sienne figyelmezteti Belgrádot, vigyázzon arra, hogy a belpolitikai kérdések ne szorítsák háttérbe a külpolitikai problémákat. A Jour­nalban Saint Brice utal arra, hogy Jefücsnek sok az ellenfele. A genfi eredmények ahelyett, hogy belpolitikai békét hoztak volna, habozást és meghasonlást eredményeztek, Francois de Tessan, volt francia külügyi államtitkár, aki jelenleg is képviselő, cikket ir a genfi döntésről- A neves francia politikus szerint senki előtt nem volt titok, hogy a ju­goszláv kormány a genfi agresszív magatar­tást Zsifkovils tábornok, volt miniszterelnök és katonai pártjának nyomására vette fel. Zsifkovitsók Pál régenshercegre és a kor­mányra olyan nyomást gyakoroltak, amit nem lehetett kivédeni. Azzal fenyegetőztek, hogy kibírhatatlan agitációt fognak kifejteni, ha Jugoszlávia nem lép ki a Népszövetségből a nem kielégítő döntés esetén. Annyit sikerült eiérniök, hogy mintegy háromezer magyart kiutasítottak Jugoszláviából, akiknek külön­ben semmi közük nem volt a merénylethez- Jeftics nem szive szerint beszélt Genfben, mert a katonai körök állandóan a sarkánál ál­irányzata le.tudja-e győzni a katonai, körül túlzó álláspontját, amely az eddigi rendszert szeretné megtartani, söl a külpolitikában még szélsőbb magatartást köretei. Pál herceg már meg is bízta Jef tieset. a kormány alaki1 ássak aki állítólag a mérséklet embere úgy a bel-, mint a külpolitikában, Egyáltalán nem lehel jóslásokba bocsátkozni arra nézve, hogy me­lyik irány kerekedik felül, mert hiszen a ki­utasítások újbóli megkezdése arra utal, hogy pillanatnyilag a túlzó körök még mindig erős pozícióban vannak. lottak és minden lépését figyelték s követel­ték tőle a támadó fellépést. A katonai körök még igy sem voltak megelégedve Jefticcsel. A genfi döntést — fejezi he cikkét Tessan, — gazdasági együttműködéssel kell kiegyenlí­teni, hogy ezáltal az egyezmények valósággá váljanak. Tntzók és mérsékellek harc» (London, december 19.) Az angol sajtó nagy figyelmet szentel a jugoszláv kormány- válságnak. A „Morpingpost“ szerint London­ban nagy aggodalommal várják a fejleménye­ket, amelyeknek.ki hatásai lehetnek egész Euró­pára- Uzonovicsot' és Je flieset a túlzó körök élesen tárnádják, ami aggodalommal tölti el a békevágyó köröket. Pál régenshcrccg a hor- vátokat és szlovéneket is he akarja vonni a kormányzásba. Sok Ilivé van a nemzeti kor­mánynak- is, A Daily Herald úgy tudja, hogy Pál herceg a belpolitikában a kicngcsztclödcs, a külpolitikában pedig a békés együttműködés hive. Jeftics Magyarországgal őszintén ki sze­retne békülni és Olaszországgal is óhajtja az együttműködést. Most fog eldőlni, hogy . Pál régenshcrceg .és Jeftics elég erősek lesznek-e a túlzó körök háttérbe szorításánál. A Daily Te­legraph szériát a liorvátok Jeftiestől sem re­Francia aggodalmak népünkkel szemben felelősség viselésének nyu­galmával elmondunk, a következő: Mi min­dent megkíséreltünk és rajtunk semmi sem múlik. Amit Lapedatu miniszter a kormány nevé­ben mondott, abban van biztatás. Azonban ez­zel a biztatással ismét kitolódott a cselekedet szándéka, ki tudja mennyi időre? A felirati vita elintézésének időpontján mindenesetre tultaszitották. És hogy ezután í'og-e történni valami, vagy nem, azt a miniszter ur talán jobban tudja, mint mi. Mi nem tudjuk. Tata- rescu miniszterelnök tisztában van azzal, hogy akar-e lépéseket tenni abban az irány­ban, amit a kisebbségek vezetői számára, majdnem, egy esztendővel ezelőtt, felrajzolt. A szenátusban elmondott miniszteri beszednek ;t szavait'méltányolni, tudjuk, de értékét esak az adja meg, ami a tettekben utána következik- Lehet-e valamire számítani és lm igen, mikor?

Next

/
Thumbnails
Contents