Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-20 / 292. szám
!PÜ^ V Ül rviselőház BUDAPEST V Tex* poctatt platt«. & : No. 2L266—1927. Csütörtök, 19S4U december 20, - 4rtt 3 tef Kill TIÜJSXG Elíűietési órait bellóldón: ligás z évre 80 ü, félévre 400, negyedévre SOO, egy bóra 70 lej, lUagyaroruágon; egy Ívre 60, félévre SS, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengó. Egye« uáiuok ax Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAtiYARPÁIiTl LAP. XVII. ÉVFOLYAM. — 292. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ SNOBE. Szerkesztőség, kiadóhivatal ét nyomdát dnj Baron L Pop noca 5. «ám. Xelefoa: SOS, — Levétett** ClaJ, postaflók 10L szám. Kéziratokat senkinek teta iriiirt vissza és nem is őris meg a szerkesztőségi Legyünk akár vádlottak is... X Király beszédei Intézett a parlamenthez A kormány iránti különös bizalom nyilvánítása elmaradt — A nemzeti-paraszt párt helyrehozott békéjét megünnepelték Mamu és Vaida ellenfelek maradnak, de engedet* meskednek a pártelnöknek Mintha egy kicsit ötletszerű volna az a beszéd, amelyben lamandi alminiszter a kisebbségi kérdést „felgöngyölítette“.. Egy szóval “se említette, hogy a problémát a Magyar Párt javaslata tette időszerűvé és egyszerűen megfeledkezett Gyárfás Elemér és Wilier igazán nem támadó jellegű, de annál nyomosabb érveket tartalmazó felszólalásairól. Nem is lehet tudni, kivel hadakozott. A statisztikával? Mert a statisztika még mindig titokban tartja a romániai kisebbségek tényleges számát. Négymillió is nagy szám, de az a gyanúnk, hegy az ország kisebbségi népeit nem lehet a négymillió keretei közé belezsufolni. Nagyon szépen hangzuc az a mcgállapitás, hogy lehetetlen hivatalos állampolitikát folytatni négymillió emberrel szemben, mert még lamandi statisztikájának adatai szerint is az ország összlakosságának 25 százalékát teszik ki. Azzal se mondott újat. hogy a kisebbségekéi' nem lehet a lojalitás hiányával vádolni. Valamint ott sem téved, hogy a kisebbségeket nem lehet kényszerpolitikának alávetni. Az, amit a városok romanizálásáról mond, tagadi aiatianul logikus. Tizenöt év alatt csakugyan lehetetlen úgy meg változtat ni a városok képét, hogy az összes másnyclvü lakosságot románná gyúrják át, vagy kivegzálják. Hogyha külföldön olvassa valaki lamandi beszédét, bizonyára bosszúsan vonja le belőle a következtetést, hogy a magyar panaszoknak, a magyar tclhetetlenségnek semmi alapja sincs. Mégis hallatlan arrogancia, hogy egyáltalában kinyitjuk a szánkat, amikor a kormány miniszter szónoka ilyen szépen megvéd bennünket a túlzó nacionalizmus kilengéseitől és olyan érveket mozgósít, amelyeket bátran ismételhet a legintránzi- gensebb kisebbségi szónok is. Csakhogy... Amit lamandi mond, az minden nobilitás és bátor kiállás mellett sem egyeztethető össze a tényekkel. Ha vallja azt, hogy ugyanazokra a polgári jogokra tarthatunk igényt, mint a többség, akkor ezeket a jogokat ne nyirbálják meg napról-napra a legkíméletlenebbül. Ne mondjanak fel a postamestereknek csak azért, mert magyarok, ne állitsák speciális nyelvvizsgákra a már többszörösen levizsgázott és szolgálatukat pontosan teljesíteni tudó vasutasokat, tanárokat és tanítókat. Ne zárják ki az alkalmaztatás lehetőségéből a kisebbségi intellektueleket és általában szakítsanak azzal a rendszerrel, amelyet éppen a lamandi ur pártja és kormánya inaugurált. A Magyar Párt megtette a kezdeményező lépést, hogy a kisebbségeket kiemeljék megalázó • helyzetükből és egyidejűleg a parlamenti “bizottságnak a legnagyobb nyilvánosság mellett megtartandó ülésein a román közvélemény kellő tájékozást tudjon szerezni a kisebbségi kérdés valódi állásáról és a lamandi által is lojálisoknak mondott kisebbségek igazi érzelmeiről. Mert egyszer már arra is szükség van, hogy a bukaresti sajtó kutmérgezésével szemben a nagy nyilvánosság is meglássa a meztelen igazságot. Iamandinak a kisebbségeket illető fejtegetéséből éppen a legfontosabb tétel hiányzott. Annak bejelentése, hogy a kormány a fenti tények megállapítása után a maga részéről is örömmel üdvözli a Magyar Párt kezdeményezését cs készséggel ülteti le a zöld asztal mellé parlamentjét a magyarság reprezentánsaival együtt, lia mint vádlottakat is, de hallgassanak meg végre. (Bukarest, december IS.) A király — amint ez a válaszfelirat átnyujtásáuál szokás — beszédet intézett a parlamenthez. Azt lehetett várni az előzetes hiradások alapján, hogy ebben a beszédben az uralkodó különös módon nyomatékos kifejezései adja a kormány iránti bizalomnak. Ezt azonban úgy látszik, nem tartotta szükségesnek. A királyi beszéd különben a kormány programjának a megerősítését A király Délben 12 órakor szokásos ceremóniák közepette, diszkisérettel vonultak a királyi palotához a kamara és szenátus bizottságai, amelyek a válaszfeliratot nyújtották át az uralkodónak. Az uralkodó a következőkben válaszolt; — Azok a mély és meggondolt, hazafiasságtól telített szavak, amelyekkel a nemzet képviselői ma válaszukat hozták a trónbeszédre, biztató jc-lei annak, hogy a törvényhozó testületek jelen ülésszaka tényleges hasznot jelent az országnak. Az elvégzett erőfeszítések csak egy célt követnek, egy magasztos célt: Románia javát és minél termékenyebb haladását. — Igazat mondanak, amikor azt állítják, hogy nemcsak a törvények, vagy azok minősége fontos? hanem alkalmazásuk is. A törvényeket úgy kell elkészíteni, hogy céljaikat az alkalmazás minősége adja meg. A közigazgatási törvénynek a mult tapasztalatai alapján kell elkészülnie és tényleges könnyítést kell hoznia úgy a köz, mint a magánosok költségvetésében. — A törvényhozásban a takarékosság elvének kell uralkodnia. Az adósságok likvidálására vonatkozó törvény, amelyet az elmúlt ülésszak alatt szavaztak meg, segítem fog gazdaságunk uj alapokra helyezésénél, de a kormány. vagy a parlament által tett bármely intézkedés csak úgy hozhat eredményt, ha mindenki közreműködik annak érdekében. Az, emberek és nemzedékek elmúlnak, de a hazafias nemzeti konszolidáció müvének meg kell maradnia. Ez a mai idők követelménye. Az uralkodó ezután Sándor király el vesztese fölötti fájdalmának adott kifejezést, aki tartalmazta, A nemzeti parasztpártban sikerült a béke- alapot létrehozni, úgyhogy Maniu és Vaida haragudhatnak egymásra, de a pártfegyclcm- nek alávetik magukat. Az a hosszas tanácskozás, amivel ezt a bókülést olyan régóta ácsolták, már az unalomig elhúzódott, tudva azt, hogy a vége amúgy is csak ez lesz. beszéde Barthouval együtt az ország nagy barátja volt, majd igy folytatta: — Felejtsétek el a közietek levő ellentéteket, egyesüljetek egy szeretőiben, a hazaszeretetben. Közös fájdalmunk még jobban ki- mélyiti a Jugoszláviához és Franciaországhoz való barátságunkat. Örömmel emlékezett meg az uralkodó a termelés növelésére irányuló intézkedésekről, amelyek hozzájárulnak a haladáshoz. A mező- gazdaság, az ipar felkarolása, a tőke és a munka kpzti közeledés és általában a megélhetés könnyebbé tétele mind az ország javára szolgálnak és egyúttal növelik az állam kincstárának bevételeit. Válasza további során az uralkodó a nemzeti lelkiismeretre apellál a honpolgári kötelességek teljesítése érdekében és kívánatosnak tartja a fiatalság oly irányban való nevelései, hogy örökké öntudatos polgárok legyenek jogaik védelmében, de elsősorban kötelességük teljesítésében. Örömét fejezi ki az uralkodó, hogy a törvényhozó testületek gondot forditaí nak a hadsereg érdekeire. — A békét csak igy lehet erősíteni, a békét, - amely az ország egész külpolitikáját irányítja a népek boldogsága és haladása felé. Ettől az elvtől vezérelve tettünk jelentős lépéseket a Balkán-szövetség utján és az Oroszországgal újból felvett ■ kapcsolatokkal, — mondotta az uralkodó. — Ne felejtsék el, hogy az uralkodó és az egész ország szemei Önökre figyelnek és arra a szilárd munkára, amelyet az ország javára Önök végezni fognak. Biztos vagyok, benne, hogy eleget fognak tenni annak a kiil^ detések, amelyet Önökre bíztak, Azok a meleg! szavak, amelyekkel válaszukat, tehát egész' népem válaszát hozták, inéi yen megindítottak.
