Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)

1934-12-02 / 277. szám

antant közvéleményének feszült figyelme kí­sérte. — Ilyen körülmények között — folytatja cikkét Branisteanu — meglep bennünket, hogy az országban, noha csak hangfogóval, egyelőre szerény kísérletek történnek Titulescu meg­támadására. Titulescu ellenfelei olyan szándé­kokat tulajdonítanak neki, amelyek a külügy­miniszterben nincsenek meg és nem is lehetnek. Az a politika, amit Titulescu csinál, nem saját fantáziájának szüleménye. Nem egy a sok le­hetőség közül, amelyek között Románia választ­hatna. Ez az egyetlen politika, amelyet a jelen­legi helyzetben Titulescu követhet. — A politikai erőfeszítés, fejezi be cikkét Branisteanu — nem irányulhat annak a sza­kadéknak a kimélyitésére, mely a revízióra váró államokat elválasztja azoktól az orszá­goktól. amelyek a szerződések fenntartását és respektálását kívánják, hanem az összes orszá­gok közötti közeledés célját kell szolgálja, mert az összes országok emlékeznek még arra. mi volt. a világháború és arra a tényre is. hogy az nem hozott és a jövőben sem hozhat egyikre 1 sem szerencsét. Meg kell találni a közeledés út­ját kulturális és gazdasági együttműködés ki­építésével, mert ez az egyetlen módja annak, hogy a mult sebei begyógyuljanak és kilátás nyíljon egy jobb jövő felé. A magyar sajtó helyzetképei (Budapest, november 30.) A magyar lapok kivétel nélkül vezércikkben foglalkoznak a jugoszláv emlékirattal. A Pesti Hírlap követeli a sürgős letárgyalást, mert az ügy most már nem annyira Magyarországra, mint egész Európára tartozik. A Pesti Napló hivatkozik a Timesre, amely azt irta, hogy most már a kormányokat illeti a szó. Mindenki tudja — írja a Pesti Napló. — hogy a jugoszláv kor­mány mondvacsinált „bűn" alapján követeli a megtorlást. Ennek célja teljesen átlátszó, az ugyanis, hogy egy politikai konstellációt meg­változtasson és kompromittálja a magyar kül­politikát. A „Budapesti Hirlap“ Jöjjön a pör című vezércikkében két kívánságot állit fel magyar részről. Követeli, hogy az ügyet a legnagyobb komolysággal, alapossággal és tárgyilagosság­gal lefolytatott vizsgálat során tisztázzák, A vizsgálat tisztasága fölött őrködnie kell a világ lelkiismeretének. A másik kívánsága az. hogy a vizsgálatot minél sürgősebben ejtsék meg, jöjjön minél hamarabb a per s hozzanak sürgő­sen itóíett t. meit a magyar nép, amely annyi méltósággal tűrte az alaptalan rágalmakat, szomjnhozza az elégtételt. A Függetlenség inti a magyar közvéleményt, hogy nyugodtan és méltóságteljesen viselkedjék. A Népszava inti a kormányokat s a külön­böző sajtókoncerneket, hogy legyenek higgad­tak. nehogy egy második világégést idézzenek elő. annál is inkább, mert a vádak tarthatat­lanok és átlátszóak. A „Nemzeti Újság“ emlékeztet arra, hogy a világháború kitörése Putriik vajdát, a szerb hadsereg nagyvezérkarnak akkori főnökét Bu­dapesten érte. Habár ellenséges hadsereg ve­zérkari főnökéről volt szó, a magyar hatósá­gok legteljesebb előzékenységét élvezte s ahe­lyett, hogy elfogták volna, egy napig szabadon járhatott a magyar fővárosban, azután haza­utazhatott. A magyar kormány még a háború alatt is udvariasan bánt ellenfeleivel. Vájjon mit szólna Putrik vajda, — kérdi a lap —, ha most feltámadna s látná, hogy utódai miként magyarázzák a vendégjogot? Budapesten megakadályozták a tünte­tésekéi Budapestről jelentik: Az egyetemi diákság pénteken gyűlést tartott a központi egyetem dísztermében s a szónoklatok elhangzása után elhatározta, hogy tüntet a jugoszláv követség ellen és az olasz követségnek rokonszenvét fe­jezi ki. A rendőrség idejekorán szétoszlatta a tüntetőket. Egy szónok felolvasta az egyik bu­dapesti lap ama közlését, hogy Budapesten él egy Urbanek nevű cseh gyáros, aki a pozsonyi PfBicnarsm XVII. ÉVFOLYAM. 277. SZÁM. cseh hatóságoknak Magyarországra vonatko- j zólag adatokat szolgáltatott. A szónok megkér­dezte, hogyan lehet még ma is megtűrni ezt a gyárost ötven cseh munkásával együtt akkor, amikor a magyar munkások ezrei munka nél­kül vannak. A diákok akartuk tüntetni a gyá­ros ellen is, de a rendőrség ezt is megakadá­lyozta. Szerb lap vácija ^Eckhardt Tibor ellen A magyar sajtó ellenleleplezéssel Tálaszol (Belgrád, november 30.) A Novosti Eck-■ hardt Tiborral foglalkozik, Magyarország nép- j szövetségi delegátusával, akiről azt állítja, hogy politikai karrierjét parasztok lelövetésé- vcl kezdte és felemlíti Vinkon Mihalus szlovák terrorista vallomását, aki a pozsonyi törvény­szék előtt azt vallotta, hogy személyesen Eck- hardttól, akkori sajtófőnöktől kapott utasításo­kat terrorista akció folytatására Csehszlová kia területén. (Budapest, november 30.) A budapesti „Uj Magyarság“ ezzel szemben Mihalusról közöl le­leplezéseket. A lap szerint Mihalus, aki 1928-ban Tren­esénben kikiáltotta a független Szlovenszkót s ezt több külföldi kormánnyal is közölte. Természete­sen azonnal külföldre kellett menekülnie, ahol továbbra is használta a „Szlovákia elnöke“ cimet. Becsben tartózkodott egy ideig, de innen külön­böző üzelmek miatt jónak látta Bádenbe átköl­tözni, ahol felvette a kapcsolatokat Jehlicska szlo­vák emigránssal és társaival s őket arra biztatta, hogy ne várjanak a tót önállóságra, hanem terror- cselekményekkel kényszerítsék azt ki. Jehlicskáék erre nem voltak kaphatók s akkor Mihalus Buda­pestre utazott, ahol a lapszefkesztőségekben és más helyeken vádaskodott Jehlicska ellen. Buda­pesten nem talált meghallgatásra s akkor vissza- ment Becsbe, ahol érintkezésbe lépett a macedón és horváth terroristákkal. Ezzel egyidejűleg azon­ban a csehszlovák kémszervezet szolgálatában ál­lott, sőt havi fizetést húzott a bécsi csehszlovák követségtől. Öt bízták meg annakidején a szlo- venszkói revizióellenes liga megalakításával. Borotvával felvágta ereit és szivenszurta magát a buátepesti Hung áriáim alom volt igazgatója Sikkasztásért elitélték, most szabadult ki a börtönből és nem tudott elhelyezkedni (Budapest, november 30.) Schwimmer Leó, a Hungária malom volt igazgatója a svábhegyi szállodában borotvával felvágta ereit, majd szi- vcnszúrla magát. Mire tettét észrevették, az 52 éves volt igazgató-már halott volt. Schwimmer 1927-től 1931-ig a Hungária-malom igazgatója volt, de miután kétszázezer pengőt sikkasztott, két évi és nyolc hónapi fogházra Ítélték. A bünte­tés egyrészét már kitöltötte s betegsége miatt fel­tételesen szabadlábra helyezték. Elhelyezkedést keresett, de miután ez nem sikerült neki, két nap­pal ezelőtt Sebess László néven szobát vett ki a svábhegyi szállodában s pénteken a fürdőszobában elkövette végzetes tettét. KI MakkaS piispök az Anghelescuyal folytatott másfélórás tárgyalásról „A miniizler ur és a mi álláspontunk között méSyrehaió ellentétek Tannak !“ —» Mit ízen a püspök a tanároknak és tanítóknak ? (Kolozsvár, november 30.) Megiría a Keleti Újság, hogy a Magyar Párt és az egyházak kül­döttsége felkereste Anghelescu minisztert, akivel raásfélórás tanácskozásokat folytatott. A buka­resti tárgyaláson, _ mint megírtuk, _ ott volt Mahkai Sándor dr. ref. püspök is, aki hazaérkezve Kolozsvárra, a következő nyilatkozatot tette: _Meg kell állapitanom, hogy a miniszter ur és a mi álláspontunk közt mélyreható különbségek vannak s az ő elhatározásai és a mi jogosnak tar­tott kívánságaink között a megbeszélés- alatt sem sikerült megnyugtató kiegyenlítődést létrehozni. — Eredménytelen volt tehát a megbeszélés. _ Azt nem merném mondani. Lehetetlennek is tartom, hogy az a mód és az a terjedelem, ahogy mi feltártuk a miniszter ur előtt rendelkezése vég­rehajtásának leküzdhetetlen nehézségeit, teljesen hatástalanok maradtak volna egy olyan férfiúra nézve, mint a miniszter ur, aki kultúrpolitikáját rendkívüli öntudatossággal és nagy messzetekin- téssel folytatja. Már maga az a tény, hogy alkal­miunk volt részletekbe menően, dokumentumokkal igazolni előtte azokat a messzevivő tanügyi, szo­ciális és gazdasági következményeket, melyek ren­deletéből következnének, bizonyára gondolkozóba kell, hogy ejtse öt. _ Vannak konkrétumok is! — Korai volna erről beszélni. Az a meggyő­ződésem, hogy az ügy nincs befejezve és bizo­nyára még további megbeszélések és megoldási le­hetőségek kell, hogy következzenek. Mi az egész vizsgaügyben elfoglalt elvi magatartásunk fenn­tartása mellett az életfolytatás lehetősége érdeké­ben fölvetettünk bizonyos gyakorlati lehetőségeket, melyek a minimumát jelentenék annak, amihez átmenetileg is egy megnyugtató gyökeres megol­dás létrejöttéig ragaszkodnunk kell. A miniszter ur a tárgyalás végén a megbeszélés konkrétumai­nak irásbafoglalását óhajtotta, azzal, hogy meg­fontolás tárgyává fogja azokat tenni egy megho­zandó döntés számára. _ Mit izén püspök ur a tanároknak és a ta­nítóknak? — Föltétlenül bizniok kell abban, hogy az egyházi főhatóságok úgy a mostani tanév munkájának, mint a tanerők személyi érdekei­nek biztosításává megkezdik a belső intézkedé­sek megtételét és hogy az ő nehéz helyzetükben kizárólag egyházi főhatóságaik azok a ténye­zők, akik mindaddig nem hagyják el őket. vala­midéig maguk az egyházak fennállónak A tanítók és tanárok azzal segítenek legtöbbet ön- magukon is és egyházi főhatóságaik munkáján is, ha nem tépelődnek azon, milyen lehetőségek fognak rendelkezésükre állani. hanem teljes igyekezettel és erőfeszítéssel tanulnak és tesz­nek bizonyságot az állam nyelvében való jár­tasságukról. *’iafs rossz üzlelmencl, Üld a Keleti Újságban binlel

Next

/
Thumbnails
Contents