Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)
1934-11-10 / 258. szám
Taxa postal#, pliată, ln nrrmiPftr No. 24256—1927. pviselíház BUDAPEST Szombat. f334. november 10. - Ara 3 Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII ÉVFOLYAM. - 258 SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj Baron L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. H?€*ţţbnlcoff a francia kormány Előbb at radikális mliaisilarsslt sraaiaclíalc Se, Eiaajd az egész kornaany beadja lemondásai l-ava! yisszaufasifolfa <a mec|bizást9 utána Fletrodiu elfoţjadfa (PARIS, november 8.) A francia kormány heves viták és kétségbeesett békítési kísérletek után mégis csak lemondott. A vitába mindkét fél belefáradt. Elkeseredett hangon adott kifejezést elkedvetlenedésének úgy Doumergue miniszterelnök, mint a reformjait ellenző radikálisok vezére, Herriot. A helyzet súlyosságára jellemző, bogy Laval nem volt hajlandó elfogadni a kormányalakításra vonatkozó megbízást, pedig tőle sokat reméltek, mert a nehéz helyzeteknél mindig ügyesen tudta vezetni az események kibonts'.ázását. Kiszámíthatatlan, hogy mit tud elérni Flandin, a kormányalakítással megbízott uj miniszterelnök. Mindenesetre Franciaországban rendkívül izgatott a hangulat, mert tartanak a szélső jobboldal megmozdulásától s fokozza az izgalmat, hogy ilyen megmozdulás menthetetlenül maga után vonná a szocialista-kommunista egységfront harci riadóját. A rádSltáinniossxierelk lemondása előzte meg Doumergue bukását A Doumergue-kormány fél egykor nyújtotta be lemondását. A lemondást egy órás tanácskozás előzte meg. Tiz órakor ült össze az államtanács Lebrun elnökelete alatt- A radikális miniszterek élesen adtak kifejezést ellenvéleményüknek a Doumergue-féle alkot- mánymódositási tervezettel cs a költségvetési pótmegbatalmazással szemben. Doumergue viszont hajthatatlan maradt. Ennek következtében Herriot, Barthold, Bertrand és Quieüle miniszterek benyújtották lemondásukat. A négy radikális miniszter döntő lépése után Doumergue benyújtotta az egész kormány lemondását Lebrun elnöknek. Lebrun megköszönte a kormánynak a nemzet érdekében kifejtett munkásságát, majd megbízta, hogy az uj kormány megalakulásáig a folyó ügyeket intézze. Doumergue a lemondó levelében utal arra. hogy a hat radikális miniszter közül négy lemondott és azután a kormány helyzete tarthatatlanná vált. A radikálisok lépésüket azzal indokolják, hogy a Doumergue által tervezett súlyos alkotmányjogi reformok a pártbékére vonatkozó szerződés megsértését jelentik és ezt a radikális párt nem engedheti meg. A radikálisok a költségvetési pótmeghatalmazást sem fogadhatják el. Nem értjük — mondják lemondó levelükben, — hogy Doumergue miért ellenzi a költségvetésnek a rendes időben való megszavazását, hiszen februárban még ő is azon a véleményen volt, hogy a költségvetést a rendes időben meg kell szavazni. A radikálisok mindig betartották a pártközi szerződést s nagyon sajnálják, hogy Doumergue megszegte azt. A radikális parlamenti tagok a lemondást megelőzően konferenciát tartottak, amely bővelkedett drámai jelenetekben. Herriot az utóbbi napok izgalmaitól ' kifáradva remegő hangon figyelmeztette a pártot: „Ne tegyetek őrültséget, miért vállalja a párt a felelősséget a béke megbontásáért s az elkövetkező szomorú eseményekért? Adjatok szabad kezet, ismerem a párt hangulatát, még megmenthetem a békét, ha Doumergue miniszterelnök engedékeny lesz.“ Doumergue azonban hajthatatlan maradt s Herriot elkeseredetten mondta egyik bizalmas barátjának: „Mintha a falnak beszélnék, mikor Doumerguevel állok szemben. Lényegtelen, hogy most miért mondottam le. Ha engedtem volna, később kötöttek volna belém, Nem akarok többet tanitómestereskedni, belefáradtam az intrikákba.“ A történtekért rendkívül fölindult Béláin marsall, hadügyminiszter a radikálisok cselekedetét hazaárulásnak minősiti s még a lemondás nem volt végleges, amikor kijedentette, hogy: „Nem tekintem magam többé hadügyminiszternek.“ Laval e utasító -válasza A kormány lemondása után ■ Párisban különböző kombinációk terjedtek el. Mindenki Laval miniszterelnökségét jósolta, aki megtartotta volna a külügyminiszteri tárcát is- A kormány gerince Laval mellett Flandin és Herriot lett volna. Laval állítólag kijelentette, hogyha nem térhet ki a kormányalakítás elől, akkor a jelenlegi kabinetet tartja meg. Már a tegnap azt beszélték a parlament folyosóján, hogy Laval miniszteri listája készen is van cs ezt a hirt a Matin is megerősítette. (Folytatása a második oldalon.) Az erdélyi magyar pénzintézetek az adósságrendezések után Irta : Gyárfás Elemér Az ország közgazdasági életét irányitó férfiak egybehangzó kijelentése szerint az 1934 április 7-i adósságrendezési törvény végleges lesz, s mostantól fogva állítólag a hitelélet s az ennek alapját képező bizalom megszilárdítására fog minden tényező törekedni. Vonalat kell tehát huznunk számításaink alá és meg kell állapítanunk, hogy az adósságrendezések milyen eltolódásokat okoztak az erdélyi magyar pénzintézetek vagyonállapotában, mert csak ezek ismeretében dolgozhatunk ki mi is tervet arra. hogy a meginduló rekonstrációs munkába milyen erőkkel és kilátásokkal tudunk bekapcsolódni. Vizsgálódásainkat 64 önálló erdélyi magyar pénzintézetre terjesztettük ki, melyeknek alaptö ■ kéje összesen 438 millió 473.863 lej, tartalékaik 205 millió 633.023 lej, összesen saját tőkéik tehát 644 millió 106.891 lejt tesznek ki ma is még — legalább papiron. Az Erdélyi Bankszindiká tusnak 1930-ban megjelent utolsó nyilvános statisztikája még 97 intézetről számolt be, 636.8 millió alaptőkével és 306.5 millió tartalékkal, vagyis összesen 943 millió — közel egymilliárd _saját tökéve1 Az intézetek száma azóta egyharmaddal apadt, a krízis alatt élesetekkel; azonkívül hiányzanak e statisztikából azok a budapesti affiliációk, melyek az adósság- rendezési törvényt nem fogadták el és saját eszközeikkel és saját elgondolásuk szerint akarnak megküzdeni a helyzettel. A vizsgálataink tárgyát képező s az adósságrendező törvények rendelkezéseit vállaló 64 intézetnek a 644 millió saját tőke mellett jelenleg még 344 millió 433.212 lej visszleszamitolási tartozása áll fenn, mely azonban szintén alá van vetve, a törvényes leszállításnak s igy különösebb terhet nem képez. E 64 intézetnél 1930 december 31-én még .2 milliárd 834 millió 279.976 lej takarékbetét volt elhelyezve. (Az Erdélyi Bankszindikátus összes intézetei 1929-ben még 4 milliárd 792 millió betétet kezeltek.) A vizsgált 64 intézet 1930 végétől 1934 júniusig visszafizetett betevőinek készpénzben 1 milliárd Í265 millió 616.549 lejt, tartozásokkal kompén zálva kiegyenlített 357 millió 274.627 lejt. Csökkentette betéttartozását tehát összesen 1 milliárd 622 millió 891.176 lejjel. Ez az óriási teljesitmény mutatja, hogy meny. nyi életerő és mozgékonyság volt az erdélyi ma■ gyár hitelszervezetben. Az időközben _túlnyomóan könyvelési tételek folytán _ elő állott kisebb betétemelkedések beszámításával jelenleg is még e 64 intézetnél l milliárd 183 millió 035.666 lej betét van elhelyezve. Ez a betétállomány, a 644 millió saját töke és a 334 millió visszleszámitolás kell, hogy hordozza teliát az alábbiakban ismertetendő konverziós veszteségeket. A vizsgált 64 önálló magyar intézet összki• helyezése jelenleg _ szemben az Erdélyi Bankszindikátus összes intézeteinek 1929-ben kimúl-i-
