Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)
1934-11-05 / 254. szám
;!£rv? sei 6bÁz BUDAPEST V. rut portai* punt* lo Maicrar BT«. WJES5—1P27 Hétfő, 2984* november 5. — Anm 4 fciijXíietesi árai* Oclföltlón- i,gâŞfc..evre 800, félé ttccyKtóvre 200, egy fa&ra 30'4ej. M^gyarorszş^on: Egy *m 60, félévre 86, n«syedévie'-Í2^)^cgí» líónapra 6,50 peago. Egyes számok az Ibusa elárusító Időszkjaiban, üLauraftrann ijüi XVII. ÉVFOLYAM - 254. SZÁM. Eeielös szerkesztő: S Z A S % 1NI)£B, ét. ayomóa; GíuJ, Utam k fői ucca 5. tu ám. S'e.’elon: SOS. « Eeréiclmi Unj, postaíiók 10L szám. Kéziraté kát sen ki nett atm aula vissza és sem Is Gris meg a aaukaaxtősőgi ^msn Jugoszlávia mégis a Népszövetség elé viszi a királygyilkosságot A horvát és macedón szervezeteket tartja bűnösöknek s azt kívánja, hogy nemzetközi egyezményben vonják meg a terroristák menedékjogát Álomnak szép lett volna! A szenzációk korát éljük. Ma már azt kelt fletünést, ha a lapoknak egy-egy „üres“ napjuk akad, amikor nincs valami nagy külföldi, vagy belföldi esemény, amikor a jámbor polgárnak nincs min izgulnia. Rettegünk a szenzációktól. Mindig attól kell tartanunk, hogy egy valahol explodált bomba nem fogja-o ismét a mi nyugalmunkat is felrobbantani. Ott volt például a mar- seillei kettős gyilkosság. Amikor meghallottuk, a megdöbbenés, az aljas gaztett fölötti őszinte felháborodás valamennyiünket áthatotta, túl a politikán határtalan emberi részvétet éreztünk két tragikus sors felett, lélekkel igyekeztünk osztozni a. gyászbaborult özvegy, a királyi árvák megrázó gyászában. Ki gondolt volna az első napon arra, hogy a politika még a tragédiából is kiköveteli magának azt a tőkét, amit a diplomácia mesterfogásaival gazdagon kamatoztathat. Ki gondolta volna, hogy a Marseilleben kilőtt revolvergolyó visszhangja ide is elhangzik, az ólom méreggé alakul át, a gyűlölet mérgévé és ezt a mérget lelkiismeretlen mételyhintők ellenünk, kisebbségek ellen igyekeznek felhasználni. Kern csoda tehát ilyen előzmények után, hogy ha félünk a szenzációktól. Ámbár vannak örvendetes szenzációk is, amelyeknek szivesen tapsolunk, amelyeket egy uj és tisztultabb korszak hajnalha- sadásának szeretnénk tekinteni, erőt, bizakodást - meríteni bejőlük. Szinte lelkendezve, boldog örömmel közöltük a lap vozetőhelyén a kereskedelemügyi minisztérium kontingentálási botrányának izgalmas részleteit. A rajtaütést a panamistákon, az éjjeli házkutatásokat és Manoilescu-Strunga miniszter ur purifikáló nyilatkozatát. Azt mondtuk: egy erélyes kéz, amely szét üt á kijárok és hatalmukkal visszaélő tisztviselők dzsungelj ében és az egész gangszter-történetet biztató kezdetnek láttuk, tisztitó tűznek, amelynek fényénél szétszalada sötétség lovagjai és a tisztesség palástja visszakerül az őt megillető helyre. A „szenzáció“ azonban úgy járt, mint a tavaszi hó. Jóformán még egy napig sem élhetett, elolvadt, eltűnt, mint a kámfor. A purifikáciős miniszteri dithirambusok után nyúlfarknyi'mondat következett, hogy minden „tisztázódott“, senki sem bűnös, azt az árva négyszázezer lejt, amit Ni- culescu főhivatalnok ur zsebeiből kotorásztak elő, visszaadták már jogos tulajdonosának, miután igazolta a pénz eredetét. Már az első pillanatban látszott ugyan, hogy a rajtaütésszerű vizsgálat nélkülözte a jogi formákat, vizsgálóbírói, vagy ügyészségi felhatalmazás nélkül indult meg, de úgy éreztük, hogy az állam magasabb szempontjai mellett a forma mellékessé válik a lényeg és a cél helyességével szemben. A konklúzió pedig: a nesze semmi lehangoló mottója. A miniszter urat a kérdés „már nem érdekli“, sőt bosszantja az újságírói kiváncsiskodns. Legjobb az egész dolgot elfelejteni. Hiszen a felejtésben nincs is hiba, mert a rohanó élet csakugyan nem ismer megállást. De sajnos, a panamával együtt arra is a feledés fátyla borul, hogy valaki nálunk le akarta vágni a korrupció hidrájának száz fejét. Bizony túlságosan naivak voltunk. Alomnak szép lett volna! (Belgrád, november 3.) Már-már úgy látszott, hogy a marseillei merénylet körül megnyugodnak a kedélyek, amikor belgrádi diplomáciai körökből az a hir szivárgott ki, hogy a jugoszláv kormány mégiscsak nemzetközi ügyet csinál a kérdésből s a Népszövetség elé viszi. A lépés azonban nem alapul konkrét v^on más államokkal szemben, hanem inkább csak gyanúsításokat tartalmaz. A hang azonban távolról sem olyan éles, mint a merényletet követő első két hétben volt. Belgrádi diplomácia kiürök értesülései szerint a jugoszláv kormány a rendőri vizsgálatot befejezettnek tekinti. Az ügyben a Pavelics és Persee vezetése alatt álló „Ustasa“ nevű horvát terrorista szervezetet s a Míhajlov-féle macedón terrorista szervezetet tartja vétkesnek. Ezeket a szervezeteket támogatták belgrádi felfogás szerint volt császári és királyi tisztek is. akik (Paris, november 3.) Á Doumergue által tervezett alkotmányreformot mégis csak sikerült keresztülvinni a francia minisztertanácson, illetve államtanácson, habár a radikális miniszterek hevesen ellenezték s kormányválság előidézésével fenyegetőztek. A mindinkább kiélesedő francia belpolitikai válság ezzel kemény tíizpróbán ment át, de a megoldásnak súlyos szépséghibája, hogy a radikális miniszterek a parlamenti tárgyalásokra fenntartották akciószabadságukat. Nem lehet tudni, hogy mi fog történni majd a parlamenti tárgyalásokon, Doumerguenek egyetlen reménye csak az lehet, hogy a radikálisok vissza fognak riadni a válság felelősségétől, mert nem tartják kívánatosnak a jobboldali szélsőségek előretörését. Ez a törekvés a pénteki minisztertanácson észrevehetően kidomborodott. A pénteki minisztertanács drámai jelenetek között folyt le. A három és fél órás tanácskozás döntést nem hozott. Doumergue jelentékeny engedménj'eket nem akart tenni s különösen ragaszkodott hozzá, hogy a köztársa« «ági elnök a kormány előterjesztése állítólag igen közel állanak az osztrák legitimista körökhöz. Éppen ezért a merénylet a jugoszláv kormány szerint nemzetközi ügy s emiatt a rendőri vizsgálattal párhuzamosan politikai vizsgálatot is követel, mert ez szerinte a béke ügyét szolgálja. A jugoszláv kormány biztosra veszi, hogy a francia kormány áltál a különböző államokhoz eljuttatott kiadatási kéréseknek sikerük nem lesz. Ezért szükséges az ügyet nemzetközi fórumok, illetőleg a Népszövetség elé vinni. Jól értesültek szerint a jugoszláv kormány nemzetközi egyezményt szeretne létrehozni, amely a terroristáktól megvonja a menedékjogot. üzonovits miniszterelnök pár nap előtt egyik nyilvános beszédében erre már célzott is, de errenézve hivatalosan még semmit sem közölnél. alapján a szenátus megkérdezése nélkül oszlathassa fel a kamarát. Viszont a radikálisok az alkotmányreformből éppen ezt a pontot kifogásolták leginkább, mert az alkotmányos életre veszélyesnek tartották a szenátus jogainak megcsorbítását. Doumergue tizennyolcszor szólalt fel, folyton azt hangoztatva, hogy lényeges változtatásokat nem eszközölhet a terven. A miniszterek között gyakoriak voltak az éles szóváltások. Flanclin, Marquet és Rivollet miniszterek a béke mellett szálltak síkra s hangsúlyozták, hogy ~ A a kormányválságnak a jelenlegi belpolitikai viszonyok mellett beláthatatlan következményei lehetnek. Ä kormányválság csak a jobboldali szélsőségeknek malmára hajtja a vizet e ez még nagyobb bonyodalmakat okozhat. Tizenkét miniszter nem nyilvánított véleményt. Mar- chandeau belügyminiszter kérte Donmerguét, hogy „ne siesse el az utazást Versaillesba“. A szocialisták és kommunisták élesen ellenzik az alkotmányreformot. Hangoskodnak a jobboldaliak is, hogy a helyzetet felhoritha«Csak fenntartással sikerült Doumergue-naL elfogadtatni a francia alkoimányreformot A radikálisok a faázfeloszlatás kérdésében szabadkezei blzio* sifcüak maguknak — Tartanak a jobb és baíofdafi szélsőségesek megmozdulásától és uccai tüntetéseitől
