Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)

1934-11-19 / 266. szám

6 KUETlUjSlOS XVII. ÉVFOLYAM 266. SZÁM. Merénylet Sanghaiban Hogyan beszéli el André tlatraux egy merénylet tör­ténetét, amit kínai kommunisták követtek el offenzi- vája elején a győztes Csang-Kai-Sek tábornok ellen Pár nappal ezelőtt, a lapok rövid je­lentésben számoltak be arról, hogy Csang- liüi-Sek kínai tábornok a kínai kommu­nisták utolsó fellegvárát is elfoglalta. Az európai olvasó meglehetősen tájékozatlan az óriási kínai birodalom forradalmi átala­kulásával szemben. Csak annyit tud, hogy a kínai császárságot, amely évezredekig uralkodott, a világ legnagyobb birodalma fölött, pár évtizeddel ezelőtt megdöntötték és azóta Kínában a káosz lett úrrá. Tájé­kozatlanul áll azonban szembe Kina átala­kulásával és csak olyankor vesz tudomást a messze távolkeleten történt események­ről, amikor idegen hatalmak hadviselése fordíthatja rá a figyelmet. Kevesen tud­ják például azt, hogy ugyanaz a Cseng- Kai-Sek, áld hat évi pacifikáló munkájára tette rá most a koronát, valamikor a kínai kommunistákkal szövetkezett tervei meg­valósítása céljából. Ez a szövetség azonban már kezdetben problematikus erejű volt, mert a tábornoknak minden győzelme után első dolga volt, hogy a megszállott terület kommunista szervezeteit feloszlassa és a kommunista vezéreket ktvégeztesse. A ki- nai kommunisták teljes leverésével különös időszerűséget nyert a fiatal és nagyon te­hetséges francia regényírónak, André Mal- rauxnak magyar nyelven nemrég megje­lent könyve, az: „Emberi sorsok“. A re­génynek talán legérdekesebb fejezete az, amely egy Csang-Kai-Sek ellen elkövetett merényletet elevenít meg megrázó drámai- sággal. Ezt a regényfejezetet szakítjuk ki az Emberi sorsokból, hogy rajta keresztül bevilágítsunk a rejtelmes Kina számunkra érthetetlen titkaiba, A merénylő: Csen a tábornok autója elé veti magát, biztosan számítva arra, hogy ö is életét veszti, de azt reméli, hogy a nála levő bomba a gyű­lölt Csang-Kai-Sek életét is kioltja. A me­rénylet sikerül is, de Csen hiába áldozza fel életét, a tábornok nincs az autóban. Itt következik egyébként az érdekes fejezet: „Csak ne késsen már az az autó“ — gon­dolta Csen. A teljes sötétségben nem lett volna olyan biztos a dobása és az utolsó uceai lámpá­kat hamarosan eloltják. A rizsföldek és mo­csaras lápok Kínájának kietlen sötét éjsza­kája már elérte a csaknem teljesen néptelen sugárutak A ködbe borult város homályos fé­nyei, amelyek a nyitott ablaktáblák résein vagy a zárt ablakokon keresztül kiszűrődtek, egyenként kihunytak, az utolsó reflexek az ázott síneken s a táviró szigetelőin ragadtak meg; de ezek is percről percre halványultak; nemsokára nem is látta már őket Csen, csak a lelogó hirdetési táblákon, amelyeket aranyos betűk borítottak- Ez a ködös éjszaka utolsó éj­szakája volt és ő elógülten nyugodott meg eb­ben. Levegőbe repül a kocsival együtt egy gömbszerü villámlásban, amely pillanatra megvilágítja ezt az ocsmány körutat és vér­kalásszal fröccsenti tele valamelyik falát. A legrégibb kínai legenda tukmálódott rá; az em­berek a föld férgei. A terrorizmus miszti­kummá kellett benne válnia. Először teljes egyedül valóság; hogy a terrorista maga hatá­rozza el és maga hajtja végre tettét; a rendőr­ség minden ereje a halogatásban van; a gyil­kos, aki maga cselekszik, nem játszik azzal a kockázattal, hogy feljelenti önmagát. Végső egyeddülvalóság, mert nehéz annak, aki a vi­lágon kiviil él, megkeresi az övéit. Csen is­merte az ellenvetéseket, amelyeket a terroriz­mus ellen felhoztak: a rendőri megtorlást a munkásokkal szemben s a fasizmus felidézé­sét. A rendőri üldözés nem lehetett erősebb s a fasizmus nyilvánvalóbb. És talán Kyo meg ő nem is ugyanazokra az emberekre gondoltak- Nem arról volt szó, hogy megtartsák a saját osztályukban azzal, hogy ezt felszabadítják, a letiport emberek legjobbjait, hanem, hogy ér­telmet adjanak letiportatásuknak is, hogy min­denki felelősnek érezze magát s bírája legyen egy mester életének. Közvetlen értelmet adni minden reménytelen egyénnek és sokszorozni a merényleteket, nem valami szervezet révén, ha­nem egy eszme révén: hogy mártírokat teremt­senek- Peire, ha ir azért fognak hallgatni, mert ő, Csen meghal: tudta milyen súlyt ad minden gondolatnak az érte kiontott vér. Minden, ami nem volt benne elszánt mozdulat, felbomlott ebben az éjszakában, amely mögött még rejt­ve volt az autó, melynek nem soká meg kellett érkezni. A köd, melyet a hajók füstje is táp­lált, lassan-lassan egészen elnyelte az ucca vé­gén még nem üres járdákat; az ügyes-bajos dolgok után járók egymás mögött haladtak ott s csak ritkán előzték meg egymást, mintha a háború mindenható rendet parancsolt volna a városra. Járás-kelésük általános csöndje csaknem fantasztikussá tette tevékenységüket. Nem vittek csomagokat, nyakba akasztós ko­sarakat, nem toltak talicskákat; olyan volt, mintha ma éjszaka lótás-futásuknak nem lett volna semmi célja. Csen elnézte ezt a sok ár­nyat, amely megmagyarázhatatlan és állandó mozgással mind a folyó felé özönlött; nem maga a Sors volt-e az az erő, amely a sugárút vége felé hajszolta őket, ahol a hirdetések ki­világított ive, mely alig látszott a folyóból fel­szálló sötétben, szinte a halál kapujának tet­szett! Zavaros távlatokba mosódva az óriási betűk belevesztek ebbe a tragikus és homály­tól puha világba, mintha századok nyelték volna el őket és mintha még ez is, nem a ve­zérkarról jött volna, hanem a régi budhista időkből, Csang-Kai-Sek autójának katonai tülke olyan tompán kezdett recsegni, a csak­nem teljesen elhagyatott országút végén. Csen szinte hálásan ölelte magához a bombát. A ködből csak a fényszórók váltak ki. Csaknem nyomban rá, az őrség Fordjától megelőzve, az egész kocsi kivillant belőle; Csennek megint úgy rémlett, hogy az autó igen gyorsan halad. Három tolókocsi torlaszolta el hirtelen az uc- cát és a két autó lassított. Csen megpróbálta tulajdon lélekzetvételét ellenőrizni. A zavara már szétoszlott. A Ford elhaladt és az autó odaérkezett eléje: nagy amerikai kocsi volt, két oldalt rendőrök szegélyezték a felhágójára kapaszkodva: az erőnek olyan benyomását kel­tette, hogy Csen úgy érezte, ha nem jönne is előre, ha várna, akkor is önkéntelenül távo­lodna tőle. Fülénél fogta meg a bombát, mint valami tejes köcsögöt. A tábornok autója öt méterre volt tőle, óriásnak tűnt. Csen extati- kus örömmel futott felé és behunyt szemmel alája vetette magát. Nehány másodperccel később tért magá­hoz: se nem érezte, se nem hallotta a csontok ropogását, ahogy várta; belezuhant valami va­kító gömbbe. Kabátja nem volt. Jobb kezével a motor köpeny egy darabját szorongatta, tele sárral, vagy vérrel. Néhány méternyire ogy halom vörös törmelék, tört üveg szilánkjai, amelyeken egy végső fénysugár csillogott, az­tán meg... de egyebet már nem tudott ki­venni: azután tudatára kezdett ébredni fajdal­Sítalpak Kötések, botok, siruházati cikkek és korcsolyák be­szerzése előtt szakszerű felvilágosításért forduljon bizalommal az „Arena“ PO RTSZAKÜZLETHEZ, CLUJ, PIAŢA UNIRII No 4. mának, mely talán nem is egészen egy másod­percig öntudata alatt maradt. Már nem látott tisztán. Azt mégis érezte, hogy a hely puszta: a rendőrök talán második bombától féltek! Egész teste sajgott a fájdalomtól, olyan fájda­lom volt ez, amelyet nem is lehetett lokali­zálni: nem volt más, csak fájdalom. Lépébejkí közeledtek hozzá. Eszébe jutott, hogy elő kel­lene vennie a revolverét. Megpróbált nadrág­zsebébe nyúlni. Nem volt zsebe, nem volt nad­rágja, nem volt lábszára sem: csak összetépett hús- Másik revolvere is volt az ingzsebében. A gomb leszakadt. Csövénél fogta meg a fegy­vert, megfordította, maga se tudta hogyan, ösztönszerüen húzta el a zárókapesot hüvelyk­ujjával. Végre kinyitotta a szemét. Minden forgott vele, valahogy lassan, de feltartóztat­hatatlanul, mint valami óriási kör és mégsem lehetett más, csak fájdalom. Egy rendőr egé­szen közel volt hozzá. Csen meg akarta kér­dezni, meghalt-e Csang-Kai-Sek, de ezt már másik világon akarta, ezen a világon még a halál is teljesen közömbös volt neki. A rendőr egy rúgással, amilyen erejétől csak telt, a másik oldalára fordította. Csen üvöltött, vaktában lőtt ellőre és a lökés még élesebbé tette a fájdalmat, amelyet feneketlen­nek hitt. Vagy elájul, vagy meghal. Olyan erő­feszítéssel, aminőt életében még soha nem tett, sikerült a revolver csövét a szájába dugnia. Előre érezve, hogy a második taszítás még fáj­dalmasabb lesz, mint az előző, meg se moc­cant. Egy másik rendőr még dühösebbet rúgott belé a sarkával, minden izma görcsösen össze- rándult: elsütötte a revolvert anélkül, hogy észrevette volna­Illyés Gyula: Oroszország Hű és érdekíeszitő uj beszámoíóköoyv rengeteg képpel, fűzve ...... 87’— lej, vászonkötésben ..................117 — lej.-nál I Kérje az uj szen- Cluj I zációk jegyzékét; Lepage B. S. Aldrich. külföldi regények sorozatában Temple Thurston tf V »» »» Ludwig Wolff .... M * W « W »» »» »» Elisabeth Russell megjelent HaU Kaine bármely könyv kötetje C. F. Cushman... Rider Haggard... Rudolf Straie ..... /. W. Maxwell... Riearda Huch ..... Io Vom Ammers: Kapható a Keleti Újság Kiadó- _________ hivatalába Kvár, Baron L. Pop ucca 5 sz. iuji un ....... Vidékieknek a pénz és 10 lej portóköltség beküldése esetén azonnal lésnél portót mi viseljük. Utánvét nincs. És lámpást adott kezembe az Ur... Száll a fehér madár Ella kisasszony Az álmok városa Szomorú regény A meg nem értett asszony Bessel doktor feltámadása Fel a fejjel, Charley! Smarra Szuvarin hercegnő Ketten az ég alatt Csak hat hónap még az élet Verőfény Vörös Jázon Az új szegények A tudás leánya Ö Meghalok érted Felejtünk A Deruga-eset Tantalus szállítjuk. 150 lejt meghaladó rende-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents