Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)

1934-11-12 / 260. szám

XVII. ÉVFOLT AM. 260. SZÁM. KEZEnUrsm 13 ......................................■minim—uill.MII.LU Heti étlap HÉTFŐ: Paradicsomleves, paprikás csirke galuskával, alma kompót. Vacsora: Sajtos puliszka. KEDD: Karalábés borjubecsinált, lekváros derelye. Vacsora: Pirított borjumáj savanyúsággal. SZERDA: Burgonyaleves, sertéskotlett kelkáposzta tiS- zelékkel, szóló. Vacsora: Velős omlett. CSÜTÖRTÖK: Húsleves, húsos palacsinta vegyes kom­pot. Vacsora: Friss májas, véres és kolbász káposzta cikával. PÉNTEK: Bableves, rántott harcsa, burgonya salátá­val, alma. Vacsora: Halmajonnéz, liptói kö­rözött. SZOMBAT: Borsopüré füstölt oldalassal, fánk. Va­csora: Vaj, sonka, dió mézzel. VASARNAP: Májgombócleves, nyúl vadasait petófi gombóccal, dobos torta. Vacsora: Nyulpásté- tom tartár szószszai, alma. Étel-receptek Burgonyafánk. 4 dkg. vajat tálban habosra keve­rünk, 4 szép nagy főtt burgonyát áttörünk szitán, a vajhoz téve 4 tojássárgával és 4 dkg. élesztővel együtt jól összekeverük. Azután 20 dkg. grizes lisztet belete­szünk, hogy jó kemény tészta legyen belőle és az egé­szet kitünően eldolgozva meleg helyen kelni hagyjuk. Ha megkelt jól meglisztezett deszkára tesszük, kisujj- nyi szélesre kinyújtjuk, nagyobb fánkvágóval kiszag­gatjuk, egyik tésztára rátesszük a tölteléket, a másik- tésztát ráborítjuk és egy kisebb fánkvágóval ismét ki­szaggatjuk. Lábosban bő forró zsirban sütjük. A fe­dőt rátéve míg a fánk felemelkedik, megfordítás után fedő nélkül sütjük. Töltelék: Egy borjuvelőt megtisz­títva forró zsirban megpároljuk, megsózzuk, ha kihűl 2 tojást hozzákeverünk, reszelt pármai sajttal hintve forrón tálaljuk. Vagdalt sonkával is lehet tölteni. Tejfeles rétes. Jó rétes tésztát készítünk, azután 12 dkg. vajat, 4 tojássárgával habosra keverünk és 5 del. tejfelt, a négy tojás habját, 12 dkg. mazsolát, 12 dkg. mandulát és 10 dkg. cukrot keverünk hozzá. Ez­zel töltjük a rétest. OjVIEQA A VILÁG LEGPONTOSABB ÓRÁJA írja: Dr. Dévainé, Erdős Baske A kötött holmikról Ilyenkor télen rendszerint minden ügyes háziasz- szony, leány köt vagy horgol magának, vagy hozzátar­tozóinak egy pttílovert, vagy kesztyűt, vagy egyéb hasznos meleg dolgokat. Az idén különösen nagy di­vat az otthon készült pullover, annál is inkább, mert olcsóbb lett a pamut dekája és igy ha olyan pullovert akarunk készíteni, ami az Ízlésünknek megfelel, otthon 4 P-től keadödőleg már kihozhatjuk, míg ha üzletben venni akarjuk, 19—20 P-töl kezdődik. Az idén különösen sok újítás van a kötött divat terén. Különösen a sportolni szerető hölgyek figyel­mébe ajánlom. Divatos ugyanis egy kötött mellény, aminek csak háta és eleje ran, ujja nélkül, a vállon összegombolódik és ezt rá lehet venni pullover fölé vagy rendes ruha fölé is, úgy hogy ha az ember na­gyon fázik, ez meleget ad anélkül, hogy erősítené az illetőt s ha elmegy kirándulás után még valahova, egy­szerűen legombolja a vállon és rajta marad az ele­gáns ruha. Kedvesek és roppant egyszerűek ş kézzelkötött vagy horgolt külön gallérok, amelyet még szövetruhára is alkalmaznak. Mindenesetre sokkal olcsóbb, mintha készen vesznek gallért georgetteböl, vagy más anyag­ból s már is téliesen néz ki a ruha. Ha valaki többet szán erre és azt akarja, hogy sokáig tartson és diva­tos legyeH a gallér, angorábót köti. Nagyon szép ea a bolyhos fonal! Nagyszerű megoldásokat lehet látni. Egyszerű pulloverre egészen válligérő körgallér, vagy sálszerüen rádolgozva, ugyanolyan színű kesztyűvel, sapkával, vagy sportzoknival. Hogy mennyiért lehet ki­hozni? Pl. kesztyűt ő—8 dekából ki lehet hozni, de akár sapkát is összesen 1.50—1.80 pengőért. Nagyon viselik a copfszerii kötést pulloverek dí­szítésére. Olyan kedvesen néz ki a vastag fonalból! Egész kötött ruhák épp oly jól sikerülnek és épp oly divatosak, mint eddig. Általában azt tapasztalom, hogy az Idén valahogy többen foglalkoznak kézimunkával, mint eddig. A ké­zimunkaüzletek mindig zsúfolásig tele vannak, nem Is csoda, annyira leegyszerűsödtek a kézimunkák, any- nyira olcsók az anyagok, hogy nem érdemes készen venni. Itt vannak mindjárt ezek a divatos tUUfüzéses anyagok. Függönynek, teritőnek, milyen egyszerűek! Vegyünk csak egyszerű tüll anyagot s maradék vastag fonalainkból fantáziánkra bízott motívumokat füzünk belé. Annyi hangulat van ezekben a térítőkben! így állunk a párnákkal Is. Nem kell már hónapokig dol­gozni egy gobelin párnán, nagy öltéses, modern, egye- nesvonalu dolgok dominálnak tarka összevisszaság­ban. Ma okosabbak a háziasszonyok, mint hajdan nagyanyáink. Ma már nem foglalkozunk egy nagyobb térítővel oly sokáig, hogy szemünket elrontsuk, hátunk megfájduljon a hosszú Ideig tartó öltögetéeektől. Ma a térítők, a függönyök, abroszok, divatja annyira egyéni, hogy pl. ha valakinek a pettyek tetszenek, vagy ahhoz van kedve, vesz egy abroszra valót és kedve szerint el­szórt pettyekkel telehimzl. Avagy ha inkább a hangu­latos Ids virágokat szereti jobban, kigondol, vagy elő­nyomat néhány mintát, egészen távol egymástól, máris kész a teritő. * Amerikában ma már minden ruházati, ház­tartási, divat és egyéb szükségleti cikket ár­jegyzék alapján rendel a gondos háziasszony, mert az amerikai áruházak olyan tökéletes áb­rákkal ellátott árjegyzékeket bocsájtanak ki, hogy ezek nyomán nyugodtan Írásban is felad­ható a rendelés. Ezt az irányt követi a Corvin Aruház (Bu- ' dapest, VIII. Blaha Lujza-tér 1.) most megje­lent uj árjegyzéke, mely felöleli mindazon áru­cikkeket, melyre családnak, háztartásnak szük­sége van. Ma már átment a köztudatba, hogy a Corvin Áruház mily nagy súlyt fektet az áruk jő minőségére és egyre növekszik azoknak a száma, akik vásárlásnál a minőségre helyezik a fósulyt. önmagának tesz tehát minden magyar asz- szony jó szolgálatot, ha levelezőlapon bekéri az uj képes árjegyzéket, melyet bárkinek bér­mentve küld a Corvin Áruház s ha jóminőségü magyar árut akar, úgy az amerikai háziasszo­nyok példáján okulva, az árjegyzék alapján a Corvin Áruházhoz fordul. Hivatposla 28 éves. Fekete rövid bundáját nyugodtan visel­heti, vegyen hozzá fekete szövet szoknyát, az mindig elegáns. A beküldött rózsaszínű, anyag már nem na­gyon divatos, de azért azt hiszem kibírja a festést. Festesse feketére vagy zöldre. Megjegyzem, ha áldozna a fekete bundához és szoknyához egy fehér szatin blúzt, akkor ha megcsináltatja a bársony szoknyát ah­hoz is igen elegáns viselet délutánra Is. A bársony szoknyát okvetlen csináltassa meg, s a beküldött esté­lyiruha anyagokból csináltasson egy selyem kazakkot, akkor még esti ruhája is van. A gyöngy nem annyira, inkább a fémes láncok divatosak. Fekete cipőt, kala­pot, kesztyűt vegyen a bundához és akár drapp, vagy szürke harisnyát. Üdvözlet. Egy könnycsepp Irta: Sasdi Sándor Az ablak alatt az állomásfőnök baromfia lármáz, idebent, a hűvös váróteremben pedig hangos beszéd hallatszik. Pipázó férfiak ülnek a padokon. Paraszti-féle meg egy-két mester­ember, aki vasat, patkószeget, lécet vagy talp­bőrt megy be vásárolni a városba­Nem valami világrengető ügyet tárgyal­nak. Csak éppen, amit igy ősz-ntón, télt-várón szokás. Hogy a buzavetés elkészült, a kukorica ára felment, a rét meg olyan szépen zöldéi, hogy akár harmadszor is bele lehetne akasztani a kaszát. Még az időjárás sem olyan, mint ré­gen volt. Akár tűzre lehetne dobni a naptárt, ahol egy is akad. Nagyon hangoskodik a beszéd időjárásról, vetésről, pénzszükségről, adóbőségről, amikor nyílik az ajtó- Megtágulnak a tekintetek, amint a kakastollaskalapu csendőrök belépnek. Érthető a csodálkozás, merthogy láncon vezet­nek egy bakancsos embert. Az ember két ke­zén szorosan átfonva a lánc, a végét meg a kunkori bajuszu csendőr tartja. Ijedt, szőke kis ember a megláncolt. Pusztai cseléd lehet. Gyújtogatott talán, de úgy is történhetett, hogy gyilkolt. Talán épen az intézőt, merthogy a szentmihályi fertálykor nem tetejezte meg mérésnél a nyolcadost, vagy szemetes búzát öntött a zsákokba. Hitványtestü kis ember. Bizonyosan baltával gyilkolt. Ha csak etetés közben a szalmahányó vellával nem. Ilyesféléket gondolnak, még cifrábbakat is, de kérdezni nem mernek. Hogyisne! A szivük js meghidegedett a kakastollasok láttán, a sza­vuk meg úgy elfogyott, mintha szél futta volna, A fölfűzött csendőrszurony előtt meghu­nyászkodik a nagybajuszu Vendel is, pedig az hires verekedő­A kopasz Buzdi, aki előbb még a jegyzőt szidta az adószedés miatt és olyasféléket emle­getett, hogy jegenyére kellene huzni mind, aki urféle, most a piszkos padlót nézi, mintha az őszi legyek lusta mászkálásán kivül egyébre se volna érdemes ügyelni. A bénakezü kovács, aki bal kezébe szorítja az üllő mellett a kala­pácsot, mert a másikat ellőtték a Doberdón, nem tátja már nagyra a száját, hogy a bolto­sok lenyúzzák a szegény mesterembert, hogy megvesszőzni kellene valamennyit, mert a sing vasat szünettelenül drágítják. A pipáját böködi a bénakezü kovács, rézfedelű pipáját, amely nem szelei és annál nagyobb bosszúság ez, mert még csak a csinyálóját se szidhatja. Az asszonynép, még a szájas Vieze Mari is; úgy lapul a fal mellett, mint, amikor a spitálban azt várta, hogy az okulárés doktor nagy késsel messe föl a hasát. A Gombiék me­nyecskéje, aki uras plüss-kabátot akar venni a városban, összehúzott szemöldök alól néz a csendőrök között megroskadtan ülő emberre. Nagyon is eszébe jut most, hogy a kabátra való pénz jórészét úgy lopkodta az ura bukszá­jából, pedig hát nem jár érte akasztófa, mert a részeges Farkas úgyis elissza, amit fuvarral keres. Bágyadt őszi legyek dongának a váróte­rem ablakán, azoknak a muzsikája hallatszik csak- Nincs, aki szólni merne. Néznek egy­másra, a megláncolt emberre, a viliódzó szuro­nyokra és ha fel merne kelni: futna kifelé va­lamennyi, a Gombiék menyecskéje még a zseb­kendőjét is a pádon feledné, pedig abba van belekötve a plüskabátra szánt lopott pénz, Ebben a megfeszült csöndben lemászik a Szálas Kati öléből a kisunokája. Lány-e, fiu-e; nehéz volna kitalálni. Szoknya fodrosodik rajta kövér kis lábán kötött tutyi, a haja meg gyű­rűkbe göndörödik, mint az anyjáé, a szeplős Veroné. Nem sok vászontalpat szaggathatott még el a Szálas Kati kisunokája, mert a lé­pése bizonytalan, mint, aki nemrég tanulta a gyalogközlekedés tudományát. Tippen-toppan a lépése, akár a kacsáé. Gu- rigázik a két kis láb egyenesen a csendőrök felé. Bütykösujju kezét nyújtaná érte a Szálas Kati, de a kisgyerek meg se áll a kakastolla­sokig és félrehajtva kócos-buksi fejét néz a nagy csákókra. De a következő percben jobb mulatság kínálkozik számára. Meglátja a lán­cot az ijedtarcu ember kezén. Kövérkés ujjai feléje nyúlnak és már rázza is, csörgeti a lán­cot nagy örömmel. Játéknak nézi. Egyenesen az ő számára hozták ide. Fölnevet és száján kihabosodik az első fogak fehérsége. A játékos csörgetés meg a gyerekkacaj úgy virágosodik ki a megfeszült csendből, mint a tél dermedéséből az első kásásvirág meg a jószagu vad jácint. A kunkori bajuszu csendőr simítja a gyű­rűző hajat, a bénakezü kovács is megtalálja a szavát, a kopasz Buzdi megint nagyra tátja a száját, a Gombiék menyecskéje viháncolva ne­vet és úgy feszeng helyén, mintha már is az uj plüsskabátban büszkélkedne. Az őszi nap szétfolyó sugára táncol a repedéses padlón, a nagybajuszu Vendel meg fütyürészni kezdi az uj nótát­Csak a megláncolt ember ül az előbbi ros- kadt némaságban. A jó Mária tudja, mire gon­dol. Csak nézi a láncot csörgető kisgyereket és szemén legördül egy tiszta könnycsepp.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents