Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)
1934-11-12 / 260. szám
4 Keleti üjsXG XVII. ÉVFOLYAM. 260. SZÁM. Vájsz lovits a bö megmaradt különcnek Fellebbez a végtelenségig és — nem fizet — A fogházban meghízott és nem enged a tízezer lépésnyi sétaidöböl (Kolozsvár, november 10.) Egy hónapja már elmúlt annak, hogy Vajszlovits Emil nagyváradi szállodatulajdonos a kolozsvári ügyészség fogházában ül. A hadbiróság egy hónapi elzárásra és ötvenezer lej pénzbírságra ítélte, mert az egyesülés ünnepén szállodájának a homlokzatára nem tűzte ki a nemzeti zászlót. Vajszlovits a hadbiróság Ítélete ellen fellebbezett a legfelsőbb haditörvényszékhez, ahol az elsőfokú Ítéletet helybenhagyták. A katonai bíráskodás értelmében csak az újabb Ítélet kihirdetésétől kezdőddé a büntetés s ha a másodfokú katonai bíróság az ítéletet helybenhagyja, akkor az előző börtönbüntetés semmis, s újból elölről kell „ülni“ az egészet. Vajszlovits hadbirósági perének tehát az volt a különös szenzációja, hogy a vádlott az ítélet ellen fellebbezett, tehát önként, jószántából hosszabbította meg a büntetését. így érthető meg, hogy neve és magatartása körül egész legendakor szövődött. Vajszlovitsból híres rab lett, akiről már eddig is nagyon sok cikk jelent meg. Mindenki kiváncsi rá, hogy mit csinál a börtönben, hogyan él és miféle uj meglepetéseket tartogat a nyilvánosság számára Vajszlovits Emil! Börtönbüntetése előtt csak egy különc öreg urnák tartották, most pedig (jókkal több, mert önként vállalt hosszabb fogházbüntetést, mint amennyit vállaira rótt a hadbiróság. Nyilvánvaló tehát, hogy vélt igazáért harcol, mert meg van győződve arról, hogy a felsőbb bíróságnak meg kell változtatnia az Ítéletét. Vajszlovits berendezkedik. A második emeleti 76-os cella a Vajszlovits szobája. Börtönbüntetésének első napjaiban kimeszeltette, az ablakokat kijavíttatta. A meszelésért Vajszlovits tiz lejt fizetett. Saját ágyneműjét használja és kívülről hozatja a kosztot. Az első napokban sajátmaga takarította a celláját, de mivel sok bámulója akadt, nagy- nehezen rászánta magát, hogy hivatásos bör- töntakaritó szedje rendbe a szobáját és súrolja fel a padlót. A különben dúsgazdag Vajszlovits a gazdag emberek örök pszihéje szerint nem hajlandó túlértékelni ezt a munkát, hetenként csak hét lejt fizet. Ezt is csak azért teszi, mert nem szereti a nyilvánosságot. A takarító háta mögött áll, nehogy a cellából eltűnjön valami. A takarítók ugyanis rendszerint hivatásos zsebtolvajok és a fogházban sem szokták megtagadni magukat. Fél cigarettát szi. Az öreg ur cigarettázik, ami nem ütközik a börtön szabályzatába. Tizennégyest szív, tehát olcsó dohányt. Sodorja a cigarettát, de előzőleg a cigarettapapírt kettőbe szakítja s csak fél cigarettát sodor. Vajszlovits a fogházban is spórol. Még a fát is mázsánként veszi és a cellában tartja, habár a kályhának az ajtaja a folyosóra nyílik s csak a folyosónál lehet begyújtani. A börtön ajtaján egyenként és megolvasva adja ki a fát. Naponta tízezer lépés. Nem érintkezik senkivel. Még a „kulcsos“ fogházőrrel is csak néha áll szóba. A rendes rabsétán nem vesz részt. Nem bámultatja magát, A börtönigazgatóság megengedte, hogy a délelőtti és délutáni sétát egyedül végezze el, ami rendszerint háromnegyed-háromnegyed óráig tart. Az öregur kiszámította, hogy egy séta ötezer lépés. Tehát naponta a fogház udvarán pontosan tízezer lépést tesz, sem többet, sem kevesebbet. Azután, anélkül, hogy a fogházőr szólna, felmegy a cellájába. Ha a fogházőr sietteti, nem engedelmeskedik és ridegen kijelenti, hogy még az ötezer lépést nem csinálta meg. A fogházőr ilyen pontosság előtt meghajlik és rendszerint Vajszlovitsnak ad igazat. A fogháznak rendes borbélya van, aki két lejtől öt lejig, tehát nagyon olcsón borotvál. Vajszlovits azonban nem veszi igénybe a munkáját. Sajátkezüleg borotválkozik minden nap. Soha sem panaszkodik. Pompásan érzi magát és a börtönben testsúlya öt kilóval emelkedett. Vajszlovits urat a börtön sem törte meg, jól érzi magát, jól alszik és hízik. Főképpen pedig bizakodó. Kijelentette, hogy a legfelsőbb haditörvényszék határozatát, amit még ki sem hirdettek előtte, szintén meg fogja fellebbezni. Hiába mondják neki, hogy ez csak a börtönbüntetésének a meghosszabbítását jelenti. Vajszlovits csak azt hangoztatja, hogy neki igaza van és mindaddig fellebbez, amig neki adnak igazat. Ha ezer napot kell ülnöm... — Mi történik akkor, Vajszlovits ur, — kérdezték tőle, — hogyha a semmitőszék is helybenhagyja a hadbiróság Ítéletét és meg kell fizetnie az ötvenezer fejes birságot? — Azt már nem! Vegyék tudomásul, hogy még abban az esetben sem vagyok hajlandó fizetni, ha a semmitőszék sem ismeri el az igazamat. — Tudja Vajszlovits ur, hogy ötvenezer lej birságért hány napot kell ülnie! — Mindegy az nekem. — ötvenezer lejért napi ötven lejt számítva, éppen ezer napot kell ülnie, ami egy kissé sok. — mondották neki. — Ha ezer napot kell ülnöm, akkor sem vagyok hajlandó fizetni. Itt megjegyezzük, hogyha a semmitőszék is jóváhagyja a Vajszlovits büntetését és nem törli a birságot. akkor a rendes büntetésén kivül a birság címén külön hat hónapot kell ülnie a fogházban Vajszlovitsnak. A legfelsőbb haditörvényszék Ítéletét még nem hirdették ki. a kihirdetés napjától Vajszlovitsnak a fogházbüntetést elölről kell kezdenie s ha a semmitőszék is jóváhagyja a büntetést, amibe megint három-négy hónap beletelik, akkor Vajszlovitsnak újból elölről kell kezdenie az egészet, ö azonban nyugodt és bizakodó- Sőt bizik. Ha felkeres a szállodámban. Legutóbb az egyik fogházőr rövid időre kölcsön kérte a zsebkését. Vajszlovits ur éppen jó hangulatban volt. — Mondja, fiam, magának még zsebkése sincs? — Ha volna, Vajszlovits ur. akkor nem kérnök Öntől. — Na fogja, itt a zsebkésem. És majd adok magának ajándékba egy zsebkést. — Mikor? — kérdezte tőle a fogházőr. — Majd, ha Nagyváradra jön és felkeres a szállodámban. •. Uj magyar költők Elégia Fejem fölött szelíden fuj a szél, s kuvargatja a táj sürü porát, az ember végre ide is elér, lassan megunja hallatni szavát. Ha szólna is, ugyan mi célja már? az életét is fáradtan viszi, mindennap többször mondja, hogy halál, s ami hihető, már azt sem hiszi. Ó rossz világ! Olyan vagy most nekem, mint árvának a messzi temető, amelyben rég halott apja pihen. Egyedül élek itten nevető elleneim között, langyos homály burkol, miként pólya a kisdedet, jaj merre menjek? titra hol talál, aki pihenni sem lel szögletet. Úgy harcolok csak mint a katona, akit küzdeni küld feljebbvaló, de aki fegyvert nem fogna soha önszántából, mert a harc nem való oly férfinek, aki csak szótlanul nézi, hogy tiszta és szép élete, mint nyári felhő gyorsan elvonul és senki nem törődik már vele. Kedves barátom lassan elfeled, nevemet hallva kérdezi: „ki ő?“ a sok-sok ismerős mind kinevet, s elhúz fölöttem a fénylő idő. Úgy nézek minden után, ami szép némán, merengve és kissé sután, mint nyomorék az után aki ép, mint vasutas a gyorsvonat után. FORGÁCS ANTAL. Menelíülés Szent menekülés az életem, Egy bárány eltévedt a vadonban s most keresi az utat visszafelé. Micsoda harangok ezek? Micsoda dörejek és harsonák? Kik ezek a fenyők, hogy reámkoppintanak szigorú tobozaikkal? Valahol a sötétben farkasok lihegnek vérem után. Ó rejts el erdő! Ó ments meg ösvény! Ó csilingelj forrás, hogy halk éneked nyomán megtaláljam a tisztás vigaszos magányát! HOLLÓS LAJOS. Hit Ezerévek esküjét újítom, kemény kötésre emlékeztetek, Egyiptom ül a puha por alatt, vén, mint a tudás, magva nem szakad, él, mig csak tartanak a kezdetek. Apáröl-fiura szállt át a hit amely most számon kapura talált: megvolt a fáráók időiben, és, ha már nem leszel, el nem pihen, keletkezett és nem ismer halált. Krizbay Domokos. KŐMŰVES IMRE. GROMEN & HERBERT RT. Lerakat; Ciul, Cai. Reg. Ferdinand 13. Telelőn 353 P9S2TŐ- ÉS D9VATSZŐ¥£7ÁaU<2YÁi!S'4, SiBIU RÉGI ÖLCSŐ, NEM EMELT ÁRAK! Itt az őfzi szezon és vele együtt az uj minták férfiöltöny, felöltő, tó ikabát és iskolai egyenruha-szövetekben. Fekete krepp, szmoking- és női téli- kabátoknak. Posztók, gyapjú takarók és szőnyegek nagy választékban w-T 3s 0! © N M GARANTÁLT, J m a NJIIIHUiÍlll®íUlllUlilíiSUilliUIUU®IIUJlllilllll^lll!IJIll(lllI±]tUílüIlUI®llllt(íií;(l®lil]ííiHliSli±JüiiyüiííllI^
