Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-08 / 230. szám
8 KUlTî'Ujsm XVII. ÉVFOLYAM. 230. SZÁM. NYJRÖ JÓZSEF: Mózsi Já törvény előtt Dénes István a tolvajostetői fogadós válópert nyújtott be a felesége Miháj Rózáli ellen, mert a komájával Mózes Jánossal olyan helyzetbe kerültek, amit nem lehetett félreérteni. Hirtelen felindulásában baltafokkal eszméletlenre sújtotta a komáját, felhányta a kóberes szekérre és a lovakat elindította Udvarhely felé. Haza mennek, ha akarnak. A szekérből kicsepegett a Mózes János vére, akit közönségesen Mózsi Jánosnak neveztek s a vérnyomon felfogták a lovakat a csendőrök, Jánost fel- mozsdatták. bár nem igen akart magához térni, mert mit mondjon a csendőröknek és a feleségének, hogy az asszonyt se juttassa bajbşt, kivel bűnbe esett, ügy tett, mintha megnémult volna és csak hummogott a kérdésekre, de mikor a fogadós béüsmerte az esetet és kényszerűségében be adta a válópert is, Mózsi János belátta, hogy nem érdemes némának lenni s legalább mentse, ami menthető, a törvény előtt a következő vallomást tette: — Az úgy volt tekéntetes törvényszék, hogy én valami kerék fentőket riktoltam az udvaron a favágó tőkén, mikor hirtelen nagy forgószél táncola végig az udvaron. Én bolond fejjel belévágom a szekercét s ez egyet-kettőt perdül s úgy ellesz a forgószéllel, hogy hire nyoma se maradt. — Hijj a teremtésit! — csodálkozom, s hát nyilik a kapu s hát lépik be rajta nadrágos ember. — Jó helyt járunk-e? — Az a kérdés, hogy mibe járnak. — Maga-e Mózsi János, a szekeres ember? — Ez én? — Nem vihetne-e bé miinköt Csíkszeredába? — Nem! — mondom. — S miért nem? — riadnak meg. — Azt azért nem, mert a lovak a csordában vannak! — Nekünk pedig igenigen fontos tárgyalásunk volna reggel nyolc órakor! — Olyankor szoktak lenni a tárgyalások. — Most mi a fenét csináljunk? — Azt én honnat tudjam! — Pedig jól megfizettük volna... — S aztán mit számítottak az urak ezért az utért? — Fejenként a kétszáz pengőt is megadtuk volna... — Szép pénz! — mondom. Az asszony, — aki közben az urak háta mögé került — hunyorgatott, nehogy elszalasz- szam a jó botot. — Kerüljünk beljebb! — tessékelem az urakat. — Meglátjuk, hogy mit lehetne csinálni. Besétálunk az első házba. — Hozz valami falni valót! — mondom az asszonynak. Enni se igen akartak, úgy elment a kedvük. — Nincs rá időnk — szabadkoztak. — Nekünk törik-szakad nyolcra Szeredába kell lennünk. — Ott leszünk! — vigasztaltam. — Már él- küldtem a lovakért. Mire a szekeret megkenem, már itt is .vannak. Csak itt legölnek a Bárányosban. Hirdetmény. Telişoara-î, olasztelki kórház- sorsjegyek húzása most 3915. évi február 10-re tűzetett ki. Csak egy húzás lesz. A már eladott sorsjegyek mind érvényesek. Sorsjegyek eladása folyamatban van bizományosok utján is. — Érdeklődők forduljanak a Tălişoarai körházbizottsághoz. Főnyeremény: 100,009*— lej. Egy sorsjegy csak 25 lej. A sorsjegyek árának és 8 lej költségnek előzetes beküldése mellett bárki postán is rendelhet az Unitárius Nőszövetségnél, Odorheiu, Strada Pr. Elisabeta 51. Ettől megjött az urak étvágya is. Szénából jó komótos ülést csináltam, lete- ritettem a veres pokróccal, felkötöttem a viharlámpát is s alig félóra múlva már a szekéren ültünk. A Nagyerdőig nem is volt semmi baj, ahogy azonban kaptatunk ki a hegyen, látom, hogy Fecske a csábeli kanca, kit a mult őszszel a szenmártoni vásáron vettem volt egy tömlőébe való baróti bellértől; nem úgy viseli magát, ahogy kéne. Áll meg s végzi a dolgát- Hát úgy menyen a gyomra, hogy szárig tele lesz a csizmám. Nem szóltam semmit csak a fejemet facsargattam. Élig haladunk egy fu- tamodásnyit, újra rájön a baj a lóra. Jóindu- latulag még figyelmeztettem is, hogy: „szűkön szaladj szamár, messze van még Szereda!“ de a ló háta minden tiz lépésre puposodott fel „Bizonyosan sok. zöld lucernát evett“! — gondolom, de nem ázólok semmit. Lépésre kellett fognom őket, de igy is alig értünk el az utászházig, ahol bemennek a festék malom felé. — Mi baja annak a lónak? — gyanakodott az egyik nadrágos ember. — Tudja a Zántikrisztus! — Nem hasmenése van ennek a lónak? — Nem, mert tüdőhurutja! — mérgelődöm. — De akkor mért megy a gyomra? — ok- vetetlenkedik a nadrágos ember. — Az azért, mert most fogzik! — csufol- kodom. Jóízűen kacagtak, de engem a méreg hasított ki. 1 A szegény lovat tovább erőltette a hasa. — Valamit kellene csinálni neki! — tanácsolta újra az ur. — Szálljon le s szegezze bé! — mordultam hátra- — ... Hát nem úgy van tekéntetes törvényszék? Nem elég az embernek a mag haja? Már láttam, hogy ma nem érünk be Szeredába. Szuroksetét volt. Jól reánk esteledett, Az urak is izgatódtak. — Most mi lesz?... — Most az lesz, hogy a Tolvajostetőig valahogy eljutunk és megszállunk a Dénes Is- ván komám fogadójában. Jókor reggel osztán vagy én, vagy a komám lovaival bővítetem magukat Szeredába. ügy is lett. Szerencsére komámnak nem volt szállóvendége. Komámasszony jó vacsorát rittyentett s az elsőházban ágyat vetett az uraknak. Még meg is ijesztette őket, hogy éccaka isten- kisértés a Tolvajoson keresztül menni. Én ts elláttam a lovakat, falatoztam s a kozsókomat a fejem alá gyűrve végignyultam a korcsmában a kanapén. Nem tudom, hogy mi voit velem, de sehogy sem tudtam elaludni. Az óra elütötte a tizet, a tizenegyet is megolvastam s csak néztem, hogyan villáncsol a tiiz a cserepesben. A ló miatt is aggódtam. Ez éppen jókor talál, ha kifogyok belőle. Gondolom, hogy megnézem — úgyse tudok aludni — mikor hallom, hogy az óra serkent s üti az éjfélt is. y Éppen le akarok szállni a kanapéról, mikor az ajtó nyilik s hát komámasszony jő bo rajta. Csak akkor ijedek meg, mikor látom, hogy úgy van öltözve, mintha most lepnék ki a feresztö vízből.., Ezt már mégsem gondoltam volna komám- asszonyról. Nem olyannak íismertem. Szégyenletemben úgy tettem, mintha aludnám, de a szememszőre alól lestem, hogy no most mi lesz. Komámasszony azonban reám se nézett, odalépik a cserepeshez, arról levesz egy iros iskotolyát, tölt valamit a tenyerire s hirtelen bekeni a testit vele. Hirtelen forgószél támad, de olyan, hogy még engem is megemelt padostól s azzal ko- mámasszon eltűnik a kürtőn, — A lélek megszorult bennem az ijedtségtől tekéntetes bíróság, de mire magamhoz tértem volna, újra nyilik az ajtó s hát komám is lépik be anyaszült meztelenen. Mozdulni se tudtam, mintha a pádhoz szegeztek volna... Komám is megkeni a testit az iros iskotoMÉG VAN KÖNYVNAPI OLCSÓ összes versei fiOO oldal, vászonkötés ■ Lei Ha elfogy, újból | C Q h ß drágább jön! LE. r H ü L ciuj Postán utánvéttel, — Beküldve franco. jából s ő is kirepül a kéményen. — Ez nincs Isten hírével! — szököm le a pádról s már azon gondolkodtam, hogy felköl- töm az urakat s megmenekülünk. Nagy szerencsétlenségemre eszembe jutott, hogy mi lehet abban az iratos iskotoljában. Én is odalépem a cserepeshez s a polcról a kezembe veszem. Tartom a tűzhöz, hogy jobban lássam. Hát ahogy ügyetlenkedem vele, az ir véletlenül beomlik a markomba. Bolond fejjel, hogy megszabaduljak tőle, dörgölni kezdem a testemre... Mire észrevettem volna, hogy mit csinálok, borzasztó forgószél támad, úgy felkap, mint a pelyhet s hát visz ki a kürtőn ... Akkor érzem, hogy seprű van a lábam között s én repülök a Nagyerdő felett, de olyan gyorsan, hogy a csillagok vakultak meg tőle. Úgy látszik sok talált a szürke irból a tes- tömre loccsanni! Nézek előre, hadd lássam, hogy engem ugyan hova visznek s csak akkor rémültem meg igazán. • Hát látom, hogy a hold alatt az útban a levegőben függve ott vár komám s komám- asszoüy, mindeniküknek egy-egy nagy, éles disznóölő kés kezében. — Ezek engem várnak! No most véged lesz Mózsi János! Szerencsémre eszembe jutott, hogy ilyenkor balkézzel keresztet kell vetni, de olyan nehéz volt a kezem, hogy nem tudtam eleinte felemelni, de addig erőlködtem, míg sikerült. „Az Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevében Ámmen! — csináltam a keresztjeiét, de alig hogy kimondottam, abban a szempillantásban hullani kezdettem lefelé az égről, mint a csillag. Szerencsémre egy jó kemény fenyőfára estem s valahogy lekalimpáltam egyik ágról a másikra. Nem hótam bele, de csuful összetörtem magamat, aminn nem is lehet csudálkozni tekén- totes biróság... Mikor valamennyire magamhoz jöttem, elindultam. Három nap s három éjjel gyalogoltam a rengeteg erdőben, míg eljutottam ismét a fogadóba. Komám s komámasszony úgy tettek, mintha semmi se történt volna. Elláttak mindennel becsületesen. Az urakat komám be is vitte Szeredába s a fuvart is átadta tisztességesen. Csak a mikor indulóban voltam hazafelé, mondotta komámasszony: — Tanulja meg komám, hogy ha forgószelet lát, se kést, se bicskát, se fejszét ne vágjon belé, mert abban mindig van valaki. A múltkor, mikor a kerékfentőlíet riktolta, én voltam a forgószélben s kend a lábamba vágta a szekercét. Mindjárt le is vette a gerendából s ideadta. Nem tudtam megállni, hogy ne szóljak. — Ti ugyanbiza miféle ördögi mesterkedést űztök Rózáli? Nem féltek a Jóistentől? No ti engem jól eligazítottatok! — Maga volt a hibás! — felelte komámasszony. — Ha már utánunk jött, nem szabadott volna kimondani az Isten nevet!... Aztán az egészről hallgasson, ha nem akar bajba kerülni! Csak annyit mondok!... — Nem is beszéltem volna én egy árva szót sem, — fejezte be vallomását Mózsi János — ha nem kellett volna a tekéntetes törvényszék előtt a szinigazat vallani... # A biróság a székelyt „szinigaz“ vallomásáért ötszáz lej büntetésre ítélte. fäiiiscs ross« ál2tS©fiBieaief, Sia a KeleSa Újságában lalrdEeí
