Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)

1934-10-08 / 230. szám

XVII. ÉVFOLYAM. 230. SZÁM. Ei a helyes üzletpolitika! iii I leMi——n.—nimmr Ores fuvarként viszi le a CFR Tövisre az eddigi hajnali vonat mozdonyát, szerelvényét és személyzetét, nehogy meg­keresse az utasok viteldlját Tönkretették Kolozsvár vasul! összeköttetásét a Székelyfölddel és Ab* rudbánya vídákével — A postát is (Kolozsvár, október 6) A kerületi vasut- ígazgatóságok között évek óta versengés fő­ijük, hogy körleteiknek az ország fővárosába induló és érkező vonatokhoz jó összekötte­tése legyen. Aszerint, hogy milyen befolyása volt a kerületi igazgatóságok vezetőinek, si­került nekik jobban, vagy kevésbé elnyomniok a másik kerületi igazgatóság hasonló célú tö­rekvéseit. E versengésben Kolozsvár már har­madik éve alulmarad, az autóbusz-ipar örö­mére. Ha valaki Kolozsvárról olyan helyre akar utazni, mely a fővonalon kivül esik, ak­kor nem a menetjegyirodában érdeklődik, ha­nem az autóbuszvezetőktől, mert aki vonatot vesz igénybe, annak az elágazó állomásokon, vagy az éjszakáját kell gubbasztva eltöltcnie, vagy pedig a munkaidejét kell elvesztegetnie egész napon át, hogy csatlakozáshoz jusson. A menetrend összeállításánál nincsenek fi­gyelemmel a postajáratokra sem. Akinek sür­gős küldeménye van, az vagy kurírok utján juttatja el, vagy pedig az újabban folytono­san szaporodó teherszállítási autóbuszjáratok­kal. A mozgóposta vezetősége valóságos kijá­rási harcot inditott annakidején, hogy a szé­kely körvasúihoz és Abrudbánya vidékéhez az összeköttetést megteremtse. Sikerült is elérnie, hogy reggel 4 óra 25 perckor indult Kolozs­várról egy vonat, mely ezt a forgalmat lebo­nyolította. A posta megjavulása azonban ugy- látszik nem fontos az illetékes tényezőknek s ezért a mai napon távirat érkezett a kolozsvári kerületi igazgatósághoz, hogy az uj téli me­netrendbe 342. szám alatt beállított vonatot október 7-től kezdve ne indítsák. Ez az ötlet­szerű, indokolatlan intézkedés azt a nevetséges helyzetet teremtette, hogy az esti 8 órás sze­mélyvonattal küldik le Tövisre azt a szerel­vényt — dupla mozdonnyal, — amelyre azért van szükség, hogy az aradi délelőtti gyorshoz csatlakozó 341. számú vonat utasait behozza Kolozsvárra. Önkéntelenül felvetődik a kér­dés: hol itt a megtakarítás? Hiszen a moz­donyt és kocsikat mégis csak leviszik Tövisre, sőt a személyzetet is, ellenben elveszti a CFR a reggeli utasok viteldiját. Elnéptelenedtek a vonatok — njűlatkoznak a vasút szakértői és nem akarják megérteni, hogy ez természetes is akkor, ha Kolozsvárról 8 óra 20 perckor in­dítanak egy személyvonatot, amely éjjel 12 óra 1 perckor érkezik Tövisre, de az Arad felé csatlakozó vonat — a jó összeköttetés dicsősé­gére — 15 perccel előbb, vagyis 11 óra 40 perc­kor már szabályszerűen elindul és az utasnak módjában van reggel 5 óráig, vagy 9 óráig várni, amig csak a szomszédos Gyulafehér­várra is el tud jutni. De a Kolozsvárt áthaladó, vagy innen in­duló vonatok valamennyiének az összekötte­tése is ilyen lehetetlen módon van összeállítva. Majdnem nevetve adják a felvilágosítást vas­középkori színvonalra süiyesztik úti körökben, amikor panaszkodik a közönség: Tessék csak a menetrendbe tekinteni, este 8 órától kezdve 1 órán belül 3 vonat is indul Bukarestbe. Valósággal kergetik egymást. Még Szamosfalváig sem jutott el az esti 8 óra 20 perckor kifutó 38-as gyorsvonat, már nyomonköveti 8 óra 30 perckor a 322-ős sze­mélyvonat. Alig tűnt el ennek a füstje, este 9 óra 22 perckor szalad utána a 42-es számú gyorsvonat. Ezeknek a vonatoknak összeköt­tetése azonban már nincsen, mert a Balázsfal- vára éjjeli órákban megérkező utas csak reg­gel 6 órakor kap összeköttetést Paraj d felé, Segesvárról Udvarhely felé pedig csak reggel 7 óra után. Ha azonban Kolozsvárról éjjel 1 órakor indulna egyik vonat a három közül, legalább ennek az egynek volna összekötte­tése. A vasút mindenesetre következetes a Ko­lozsvárról elutazókkal szemben, mert a nap­pali vonatokhoz sem ad összeköttetést. A 6 óra 48 perces reggeli 320-as személyvonat csak az esti órákban kap csatlakozást Balázsfalváról Parajd felé, Segesvárról meg éppen csak aa éjszakai órákban Udvarhely felé. Ugyanez a helyzet Piskinél a Zsilvölgyi csatlakozási lehe­tőséggel. (Milánó, október 6.) Ma délután négy óra­kor tartotta meg Mussolini a milánói Dóm­téren általános érdeklődéssel várt nagy beszé­dét. Beszédének első részében a fasizmussal foglalkozott. Megállapítja, hogy a fasizmus 1919-ben nem gazdasági válság következmé- njre volt, hanem átmenet a civilizáció egyik korszaká­ból a másik korszakába. Az egyén érvényesülése helyett a közösség érvényesülésének nagy gondolata lett- Nem kapitalizmusról van itten szó, nem arról, hogy hivatalnoki karunkat tízszeresére felemeljük. A korporációs rendszer valami egészen mást akar. Aktivan be akarja vonni a nemzet éle­tébe az összes társadalmi kategóriákat és igy a munkásságot is. Beszédének második részében Mussolini a külpolitikai helyzettel foglalkozott. — Kezd­jük el Keleten — mondotta Mussolini. — Hi­szem, hogy itt, ha mindjárt nehézségek árán is, de megvan a lehetősége a békés megegye­zésnek. 3 Évekkel ezelőtt, a menetrendek összeállí­tása előtt még meghallgatták a közgazdasági élet tényezőit is, törődtek a postajáratokkal is, most már ridegen az az elv érvényesül; ha nincs vonat, utazzunk az autóbusszal! És tény leg csak ezeknek a fürge közlekedési eszközök­nek köszönhető, hogy az ország egyes részei nincsenek teljesen elvágva a világtól. Állító­lag illetékes körökben is lehetetlennek tart­ják, hogy az október 7-én életbelépő menet­rend igy maradjon és este 9 órától másnap reggelig Kolozsvárról az ország belseje felé vonat ne induljon. Északon védjük Ausztria függetlensé­gét. Nem akarunk Ausztria protek- tora lenni, ezt csak azok találták ki, akiknek érdekükben állott kicsavarni az igazságot. Ami Németországot illeti, Németország nélkül nem tudjuk elkép­zelni az európai fejlődést, de viszont Németországnak is bele kell kapcso­lódnia az általános európai politikának az egyenesébe. Franciaországgal a vi­szonyunk barátságos, nagy fontossá­gokat tulajdonítunk azoknak a tárgya­lásoknak, amelyek hivatva lesznek a barátságot még jobban elmélyíteni. Végül Mussolini a leszerelés kérdéséről beszélt. A leszerelés — mondotta — mélysége­sen el van temetve a hajók és az ágyuk alatt. Ezért hangoztatjuk mi nemzetünk militarizá- lásának a szükségességét. Olaszországnak erősnek kell lennie és ezért ei-ős a hitünk is, mint a gránitszikla. És el vagyunk készülve, hogyha a sors úgy akarja, fegyvereinkre szu­ronyokat szerelünk. Mnasfaolimi a milánói Dom terén tiafalmas beszédet mondott a külpolitika kérdéseiről V Seszcrlés njélységescn e! van. Icmelvc '• IiajóB- és .1 < j v , i !* afalfl Erzsébet Királyné Szálló „ ÍOQ modern, kényelmes szoba. Liftek Ay. Erzsébet Dinc^b^n Budapest, IV., Egyetem ucca 5­ív izponíi lutes. Hideg-meleg Eolyo- . . t . ° . .. . eeyoincer rendszer víz Az etterem- és kavéhaz- ■■■ ........ . ■-... .■ ­ban minden este szalonzene, 2*SF~ fsleraii« l,80 P, ........ i.u.u.u.::lf!!{(!!>ÍEiiS(l!±llllllll!IIEI!^llllliiittl!ll^lllll!lllll!ISI±ililllS9iSilü[^j

Next

/
Thumbnails
Contents