Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)

1934-10-05 / 227. szám

i KnEltüJSKO XVII. ÉVFOLYAM 29?. SZÁM, Az ötvenéves budapesti Operahúz Rafinai Miklós nyilatkozata az Operaház múltjáról és jövőjéről Ybl Miklós mesés csarnokában, Po’.yliyin* * ■nia oltárán örömtüzek gyulnak újra. Magyar földön első állandó hajlékában, a Magyar Kir. Operaházban, most íili ötvenedik születésnap­ját a zene múzsája. Lobog, lángol az áldozati tűz, melyet minden kulturember hódoló szere- téte táplál; az igaz művészet örök tüze, mely­nél minden hivő lélek megtalálja a maga me­legségét, örömét, vagy vigaszát. Igaz ünnep. Igaz, mert gyarlóságaink fölött áll s ünnep, mert mindenkié. A zenei szerkesztés törvényei Örök hatályúak mindenütt s a zenei igazságok nemzetköziek, mindenkié hát ez az ünnep, akit csak egyszer is magával ragadott a legprimití­vebb ösztön, a lélek másként megnyilatkozni ry_ár nem tudó szférájába, a tiszta zene külön világába. Az ünnep mindenkié, de nekünk mégis több most benne a részünk, mint bárki más­nak. Nemcsak azért, mert a budapesti Opera­ház jubilál, hanem mert a magyar zeneművé­szet is ünnepel. Hiába köteleznek a zenei szer­kesztés törvényei mindenkit egyformán, meg­találja mégis előbb vagy utóbb minden faj az utat, egyéni vonatkozását egyénisége, karak­tere és zenéje között. Hiszen éppen ez az a jel­leg, mels' a világ különféle tájain a zene ezer- fajta zamatját adja. Ezért patetikus zene a né­met, csupa dallam és temperamentum az olasz, ínyenc finomság a francia és — csak még ki nem élt-népek őszenéjénél föltalálhatóan — hangsúlyozott ritmusú s a szenvedélyek kirob­banásának megfelelő széles skálájú a magyar zene. Az operavilág mostani nemzetközi ünne­pén a magyar zenetörténelem nagyjaié a pon- tifikáió szerep. Hatalmas zenekincsünkből egy rövid este kicsiny ezüst csokor bemutatását teszi lehetővé csupán, de szóhoz jut Liszt Fe­renciül s Erkeltől napjainkig mégis mindenki, aki az örök zene meseországából csak egyetlen darabot is átvarázsolt a földre s érthetővé, el­érhetővé tett mindenki számára. A hatásaiban legsokoldalúbb zeneművé? Bzeti forrna ünnepel az Operaházban. Melyik művészet tud annyi arcot mutatni — kérdi Ro­main Rolland — mint az-opera, melynek szín­padán az irodalom, zene, tánc, festészet, építé­szet és szobrászat egységesen, cgyiitthatóan je­lenik meg; hol drámai, máskor meg epikus, vagy pedig Urai formában, de a zene és szö­veg mindig egyenrangúan. Mindegyik el­mondja, ami a másikból hiányzik s kéz a kéz­ben növelik elemi erővel a cselekményt ope- (Tá.vá. Ezért lett az opera olyan népszerűimért számtalan kifejezési formájával — egyik vágy a másik utón — mindenkihez megtalálta az utat­Fölkerestem Eadnai Miklóst, az opera ju­biláns igazgatóját, — kinek tízéves munkája az Operaház nem képzelt fénykorát te­remtette meg, — hogy az Operaház múlt­járól és jövőjéről szóljon néhány szót- Szí­nészek, újságírók, muzsikusok, rendezők nagy zűrzavara főhadiszállás képét köl­csönzi a máskor ünnepélyes helynek, ahol sikerül Eadnai Miklós igazgatót végre elérni, aki a telefon néhány intermezzo ja mellett köz­vetlen közlékenységgel a következőket mondja: „A mult legnagyobb eredménye az, hogy az Operaház a maga ötven évével s régi ottho­nában a Nemzeti Színházban eltöltött másik ötven évével elérte s- utolérte a német és olasz operakulturát. mely pedig már Ö00 éves. Ez­alatt az idő alatt annyi kiváló és ki nem meri- . tett, mondhatnám szűzi tehetséget termelt ki, mely képes mindazt a sok nehéz föladatot meg­oldani, azt az igazi művészetet adni, melyet még ötven évvel ezelőtt is csak idegen erők tudtak itt nyújtani. Ma kész a magyar együt­tes, mely nemzeti hivatást teljesít, de képes Mozart klasszikusan finom, Verdi dallamos és Wagner robosztus énekbeszédjét is magyar nyelven olyan énekstílusban visszaadni, hogy az abban a stílusban, ami őket saját nemzetük előadásain jellemzi, nem törik meg. így telje­sít a budapesti Operaliáz nemzeti és nemzet­közi hivatást. Egyrészt a magyar dal és tánc megbecsülését szolgálja, melyek oly kivételes és elütő formában fejlődnek, hogy köréjük már egész irodalom nőtt ki és elvezet ezen a művészeten keresztül mindenkit az útra, hogy megtalálja a magyar opera saját világát, hisz a magyar dal és tánc reprezentánsai nemcsak vendégek, de állandó tagként is szerepelnek Európa számos színpadán. Emellett azonban nemzetközi hivatása is van az Operaháznak, hogy magunkba oltsa, a magyar talajba átül­tesse az operairodalom igazgyöngyeit, Mozar­tot, Verdit, Wagnert, akiken az egész mai ope- rakultura nyugszik, mert hiszen az olasz veris- ták: Mascagni, Leoncavallo, Puccinitól kezdve Strauss Richardig mind-mind ezen a hármas pilléren emelkednek. Az Operaház igyekezett lépést tartani a kortársakkal is, kiknél érezhető volt a művé­szet fejlődésébe való belekapcsolódás- (Pesten debütált a világsikerhez Puccini Pillangó- kisasszonya is) Ennek a — felelősségteljes, de kötelességszerü — föladatnak akartam én is magyar nyelvben és eredeti stílusban megfe­lelni, mert korszerű müvek teljes körképét megadni tanulságos és érdekes- Az uj forma, vagy megoldás föltárása termékeny a magyar komponistákra is. Egy további föladat, mely egyúttal örök kérdés és kötelesség a dalszínház számára, a magyar dal- és táncjáték jövőjének biztosítása. El kell érni — amihez különben a legjobb utón vagyunk, — hogy világjáró művészeinkhez ha­sonlóan a magyar táncjátékok és operák is fészket találjanak Európa nagy színpadjain. Különös gonddal és szeretettel foglalkozom Liszt Ferenc müveinek színpadra való alkal­mazásával- Célunk — s ez nemzetközi érde­künk is — hogy minél népszerűbb formában reprezentálhassuk ma a nagy magyar értéke­ket. Liszt rapszódiáival kezdtük, melyből kettő „Pesti karnevál“ és a „Magyar ábrándok“ ínár színre is került. Ezáltal a már kiveszőben levő igazi népviseletet és nemzeti táncokat is fenn­tartjuk cs konzerválni tudjuk. Most van folya­matban a „Krisztus Oratórium“ szcenirozása, mely tavasszal szabadtéri előadás keretében szintén bemutatásra kerül, úgyszintén Liszt egyik szimfóniája, mely mint pantomimia fog a színpadra bevonulni. Elvem, hogy nem szín­házaknak készült darabokból kell szabadtéri előadást rendezni, hanem kell, hogy a szabad­téri előadás különös követelményeinek megfe­lelően irt szabadtéri darabok külön uj műfajt teremtsenek. Az Operaház a mai nehéz időkben jelentős stabilitást és az elmúlt nehéz évekhez képest nagyfokú emelkedést ért el. Az európai szín­házi zeneélet körforgásába sikerült a leginten­zivebben. belekapcsolódnia ugyannyira, hogy a pesti Operaház, mint az igaz zeneművészet fellegvára, annak egyik állandó pontja lett. A külföld kétségtelen értékelését és elismerését mi sem bizonyltja jobban, mint, hogy nürn­bergi szereplése óta, Londonból, Amszterdam­ból, Barcelonából, Németország számos városá­ból, sőt Délafrikábói egyre-másra kapja a hosszabb vendégszereplésre szóló meghíváso­kat. A teljes magyar operaházi együttes bar­celonai vendégszereplése még az idei színházi évadban megvalósul és remélhető, hogy Lon­donra is futni fog majd az időből.“ Eadnai Miklós igazgató fölvilágositásai ponthoz értek. Az Operaházról mint kedves gyermekéről a legnagyobb szeretettel mesélt és önmagáról hallgatott, pedig ő is jubilál. Tiz nehéz — nemcsak az Operaház, hanem a világ életében is a legnehezebb — esztendőn át vitte a magyar Operaházat olyan művészi és nem­zetközileg elismert magasságba, amilyenre még nem volt példa- Saját személyét és mun­káját háttérben hagyja. Céljai ideálisak. Puri­tán és korrekt gondolkozást!. Szerzeményeit — melyek pedig elődjénél már műsoron voltak, — elő nem adatná, mert vágya, hogy csak a többi magyar komponisták megelégedettek le­gyenek. Az élet groteszksége, hogy ő, aki s zene templomában emberfeletti munka között él, saját színpadi vázlataihoz hozzá nem tud jutni s ki tudja, hogy mikor kerülhetnek azok újból munka alá. A zenei igazság és az ötven­éves magyar Operaház nemzetközi ünnepér. igaztalanok lennénk, ha az elismerésben és ün­nepi hangulatban Eadnai Miklósról, >az örök kultúra egyik legnagyobb magyar harcosáról megfeledkeznénk. Dr, Papp Etele. T^indkét menetrend kapható * * az ország összes könyv- és ujságánisitó helyein, me­netjegyirodáiban. — Külföldön az összes menetjegyirodákban s jobb könyvkereskedésekben. Levélbeli megrendelésre — az összegnek bélyegekben való melléklése esetén — portó­mentesen küldi a kiadóhiva­tal: Braşov, Strada Voevodul Mihai 25. MEGJELENTA HERMES vasúti menetrendkőngv XXXIMk téli kiadása! Érvényes 1934. október 7-től! Tartalmazza a C.F.R. összes vasútvonalainak, valamint a Nemzetközi Vasutaknak új téli menetrendjeit; a személy-, gyors-, rapid-, express-, keskenyvágányu- és motoros- vonatok jegyeinek árait; bérlet-, menettérti- és hálókocsi jegyek díjszabásait és azok váltására vonatkozó összes tudnivalókat román-, magyar és német nyelven, könnyen kezelhető, praktikus összeállításban! Betüsoros állomási névjegyzék a jelenlegi és régi állomásnevek fel­tüntetésével, 2 térkép! Bel- és külföldi szállodai kalauz. Teljes! Tökéletes! Pontos! A 200 oldalas, komplett vasúti útmutató ára 45*— lej. Fenti menetrendkönyven kivül ugyancsak megjelent a ti „Hermes Zsebmenetrend is, mely kivonatosan tartalmazza a C.F.R. összes vasút­vonalainak új téli menetrendjeit. Könnyen áttes inthető, egyszerű, pontos és ára csak 20‘— lej.

Next

/
Thumbnails
Contents