Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-04 / 226. szám
XVIL ÉVFOLYAM. 226. SZÁM. KllíTtüJSJBi Jubilál Reményik első kiadója, a húsz éu után is fiatalnak maradt Erdélyi Szemle Két évtizede indult útjára a legrégibb erdélyi irodalmi folyóirat 5. fiagy László húsz év után is fiatalos lelkesedéssel és rajongó irodalomszeretettel folytatja tehetségkutató munkáját (Kolozsvár, október 2.) Két gépírásos oldalon Erdélyi Szemle szerkesztősége és munkatársainak irodalmi köre“ aláírással felhívást, illetve értesítést kaptunk arról, hogy az Erdélyi Szemle cimü kolozsvári folyóirat huszadik évfolyamába lép. A lap szerkesztősége a most kezdődő évet jubiláns esztendőnek nyilvánítja és ebből az alkalomból különböző terveket próbál megvalósítani a lap fejlesztésére nézve. Kolozsvári embereket nem kell külön is figyelmeztetnünk arra, hogy a felhívás alatt álló hosz- szu meghatározás, amely azt a látszatot kelti, mintha egy egész Erdélyt behálózó, nagyszabású irodalmi egyesülésről volna szó, voltaképpen egyetlen nevet jelent: S. Nagy László nevét. Ez az ember csakugyan húsz év óta áll már a fórumon és dicséretes, azt mondhatni bámulatos energiával tart ki azon a poszton, ahova fanatizmusa és az irodalom iránt érzett határtalan rajongása állította. Szívósságát és céltudatos akarását húsz év alatt sem tudták megtörni sem lemosolygással, sem vállveregető lekicsinyléssel, amivel pedig ha mélyen a szivére néz, sokkal többször volt alkalma találkoznia életében, mint a népszerűséggel és elismeréssel. Mert akármit mondanak is S. Nagy Lászlóról, alapjában véve szép dolog az, amit húsz éve csinál. Más ember _legalább is úgy szokott az lenni húsz év előtt, _ pályát választ, hivatalnoknak, vagy kereskedőnek megy és két évtized alatt csak viszi valamire. Voltak persze akkoriban is cigánytermészetek, akik elindultak bizonyos irányba, de aztán „mozogván bennük valami“ felcsaptak Írónak, esetleg újságírónak. És akármennyire rossz pálya is az újságírás, ha valaki következetesen kitart mellette, ugy-ahogy megél ebből a mesterségből is. A patikussegéd folyóiratot ad ki. S. Nagy László azonban már az elindulásnál is másképpen csinálta a dolgokat, mint kortársai. Odáig rendben volt a dolog, hogy középiskolái elvégzése után elment gyógyszerésztanhallgatónak. Kevergette is a rejtélyes masszákat kolozsvári gyógyszertárakban, végre azonban merész elhatározással irodalmi lap megindítására határozta el magát. Egy ideig még a két, egymástól ugyancsak elütő ut egyikét sem hagyta el, gyártotta a recepteket, ugyanakkor azonban szorgalmasan irta a verseket és tárgyalt a nyomdásszal az előállítási költség árszabásáról. Addig-addig ment ez igy, amig végleg szakított a patikussággal és megmaradt a rosszabb üzletnél, a lapkiadásnál. örökös harc a nyomdaköltségért. Meg kell adni, nem volt valami imponáló jelenség S. Nagy László húsz évvel ezelőtt, cingár, alacsony figurájával, amelyet, mint minden kistermetű ember, délcegen kihúzott és magassarku cipővel korrigált. Bodros haja a patikusé volt, álmodozó szeme azonban a költőé. Ez volt a legnagyobb hiba. Mert, mint lapkiadó sokkal inkább volt poéta, mint üzletember. Hiszen szaladgált ő eleget, igyekezett „üzleteket“ is csinálni, de ezeknek az üzleteknek legvérmesebb kilátásai nem terjedtek túl azon, hogy sikerüljön összehozni a borsos nyomdaszámlát. Rajongásból nem lehet fizetni. Nem tudom megvannak-e valahol az „Erdélyi Szemle“ összegyűjtött, bekötött példányai, de ha megvannak, akkor furcsa gléda telne ki belőlük a könyvespolcon. Ha emlékezetem tárházában kutatok, legalább ötféle alakban látom a különböző idökbeli Erdélyi Szemlét. Egyszer könyvalakban jelent meg, máskor az „Uj Idők“ formátuma iránt kapott kedvet a szerkesztő és kiadó, néha azonban úgy gondolta, hogy a napilapok alakjában lesz a legkelendőbb. Megesett, hogy olykor egy évig sem jelent meg, jobb időkben megelégedett a vakációs két hónapi szüneteltetéssel, de végleges megszüntetéséről soha sem akart hallani. Mondom, rajongásban nem lehetett S. Nagy Lászlót sohasem legyőzni. Nagy szerencséje volt, hogy édesapja jónevü vendéglős Kolozsváron, tehát a kosztért soha sem fájt a feje. S. Nagy László luxusa legfeljebb egy-egy tekintélyes „bőrszivar“-ig terjedt ki. És akármilyen rosszul ment a lap, mindig futotta, ha másból nem, a deficitből néhány illatos szivarra. Az irói honoráriumokkal azonban mindig baj volt. És a munkatársak nem is követelőztek, mert ismerték az Erdélyi Szemle financiális ügyeit. Csakhogy rajongásból munkatársakat összetartani és nivót fejleszteni, nehéz mesterség. Mindig különös lap volt ez az Erdélyi Szemle. A mai Erdély irói generációnak csaknem valamennyi tagja dolgozott a lapba, de inkább csak átmenetileg. Nem lehet csodálkozni rajta, hogy az iró is szívesebben ir oda, ahol jól megfizetik, mint ahova csak a lelkesedés köti. Meg aztán volt egy nagy gyöngéje az Erdélyi Szemlének. Az első oldalon — mondjuk Reményik Sándor irt ünnepi költeményt, néhány oldallal hátrább pedig egy veszedelmes dilettáns csapnivalóan rossz versét közölte a szerkesztő. Bizonyára meg volt az oka: az illető előfizető, vagy hirdető volt, a pénz pedig kellett nyomdaköltségre. Hiszen, ha a szerkeszti rajongását pénzzé lehetett volna váltani! Akkor Molnár Ferenctől elkezdve, az egész magyar irodalom az Erdélyi Szemle hasábjain találkozott volna. Hires nevek a tartalomjegyzékben. Még sem lehet az Erdélyi Szemle húszéves múltját tekintetbe nem venni. A legtöbb erdélyi magyar Írónak itt jelentek meg az első Írásai, S. Nagy László pénz helyett dicsérettel, biztatással és szeretettel fizetett. Ez is nagy dolog egy kezdő, fiatal Írónál! Hogy csak néhány nevet említsünk, Reményik Sándor, Áprily Lajos, Nyirö József, Bárd Oszkár, Bartalis János, Ligeti Ernő, Paál Árpád, Walter Gyula, Szombati Szabó István szerető fogadtatásra találtak az Erdélyi Szemle hasábjaim Amikor S. Nagy László egy kis könyvesboltot nyitott, az üzlethelyiség hátsó részében órákig folytak az irodalmi disputák. Egy időben segédszerkesztője volt a lapnak Rákóczy Imre dr., a magyar miniszterelnökség sajtóosztályának helyettes főnöke is. Reményik Sándor első kötete — egy Rilke-forditás _ az Erdélyi Szemle kiadásában jelent meg. Az Erdélyi Szemlének köszönhető a Pásztor- tüz megindítása is. Akkoriban ugyanis lapengedélyt nem adtak és csak úgy vált lehetővé a lap megindítása, hogy S. Nagy László átruházta a lapengedélyt. Persze nem sokáig tudta megállni az ő Erdélyi Szemléje nélkül és rövidesen feltámasztotta. A húszéves Erdélyi Szemle. Bizony sziszifuszi munka volt, amit S. Nagy László busz év alatt végzett és végez ma is. Harcai a nyomdaköltségért most talán még viharosabbak, mint valaha. Hogy valamit spóroljon a számlán, két utóbbi számát Bukarestben nyomatta ki. Rá kellett jönni azonban arra, hogy a technika mai vívmányai mellett sem olyan egyszerű dolog Kolozsváron szerkesztett lapot Bukarestben nyomatni. S. Nagy László lelkesedése s irodalomszere- tete egy pillanatig sem torpant meg. És abban bizonyosak vagyunk, hogy még sok erdélyi tehetség fog bekopogtatni az Erdélyi b'zemle szerkesztőségi ajtaján, hogy az S. Nagy László lapján keresztül tegye meg az első lépést _minden fiatal költő igy reméli _a halhatatlanság felé. (sz.j hC (H HMM HH Tizenkét egyezményt irt alá a kisantant gazdasági tanácsa (Belgrad, október 2 ) Hétfőn délután a kisantant gazdasági tanácsa befejezte tárgyalásait Hivatalos jelentés szerint tizenhét különböző szerződést és egyezményt írtak alá, részint a három állam együtt, részint csak kettő-kettő. A határozatok közül a legfontosabb az, hogy a gazdasági tanács tagjai közül állandó bizottságot neveznek ki, aimely a kereskedelmi politika összhangba hozása felett fog őrködni s a három állam között fennálló gazdasági kapcsolatok kimélyitéfién munkálkodik. ►*4 hSH »♦♦Mi Egy magyar határőr hadnagy és egy pesti művésznő öngyilkosságot követtek el (Budapest, október 2.) Kedden hajnalban a Budapest melletti Kamara erdőben egy öngyilkos szerelmespárt találtak. Hosszas kutatás után a rendőrség megállapította személy- azonosságukat. A férfit Tai’doskeddi Ferencnek hívják, foglalkozására nézve határőrhadnagy. A nő Hortobágyi Ilona gyulai festőmüvésznö. A leány morfiummal mérgezte meg magát, a hadnagy pedig revolverével mellbelőtte magát. A hadnagy állapota súlyos, ellenben a leány felépüléséhez minden remény meg van. Lányaié könyvtára RÓZSASZÍN REGÉNYEK SOROZATA Kaphatók a Keleti Újság ki- Kötetenként »iff leh adóhióatalá ban Kvár, Baron L. Pop u. 5. Vidékieknek a pénz és lOiej tj aj# tTopp Sfnprioolp * A kék lacriTvia portó beküldése esetén azonnal szál- vere oiacpooie. A kék laguna litjuk. I5ü lej értékű könyvrende- Lovmi hea ................... Asszonyok lésnél, az összeg előzetes bekül- A. M. Williamson: Pénz dése Után, portómentes szállítás. Georsaö Imann : ....... A szív és számok Utánvéttel nem küsdünkt Acrémant: .................. Rajta, házasodjunk!
