Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-27 / 246. szám
4 Keiettüjsmg Illyés Gyula cikksorozatából Hétköznap délelőtt a moszkvai Vörös-téren Történet a kirgizekről, akik bevezették lovaikat a kulturházba és tüzet raklak a parketten — Kiváncsi idegenek öziinlikel Moszkvát A közlekedés a járdán 1.» veszélyes. Ember ember hátán tolong, e tömeg oly sűrű, mintha valamilyen népgyülésről áradna. Nemcsak előre árad, visszafelé Ja; a járókelőit egymásnak mennek s mire bocsánatot kérhetnének, vagy esetleg összeszólalkozhatnának, már tiz méterre sodródtak egymástól. Akinek sietős az útja, az félvállal tör magának rést, kilométerek hosz- szán jobbra-balra perdülve siklik előre. Az asszonyok fejük fölé emelik a szatyrot, a gyámoltalanabbak a fal mellett lapulva igyekeznek. Aki tapasztalatlan még, mint magam is, az minden tiz-huaz lépés után meg- perdiil a sarka körül, az ember valami vidéki vásárban képzelhetné magát, ott is déltájban, mikor legnagyobb a tolongás. Hétköznap, 11 óra. A Vörös-téren vagyunk, délelőtt tizenegy óra. Nem tudom, milyen nap van, kedd-e, vasárnap-e. A Szovjet első hatása: az cn szemem elöl is eltörölte a naptár hat fekete és hetedik piros napját. A napokat ma> én is a hónap napjai szerint számolom. Minden elseje hatodlka, tizenkettedike, tizennyolcadik» és huszonnegyediké ünnep, azaz — vigyázzunk a kifejezésre — »Eab"d nap, Ma, huszonltilencedikén tizenegy órakor itt van találkozóm Malraus-val, Néha Összeütődünk, néha percekre félbe kell szakítani a mondatot, míg újra egymás mellé kerülünk, Ma linux fiatalember, magas termetű. Angyali nyugalommal lebeg, sodródik az áradatban, kicsit előre lógó feje egykedvűen ing ide-oda a tömeg felett. Évekig élt Kínában, a kinai forradalom legizzóbb szakaszait élte át s nem is mint szemlélő, hanem tevékeny közreműködő gyanánt. Ott tanulta ezt a nyugalmat? Moszkvában most van harmadszor. A városban már nem azt nézi, amit én, — már nem a látni valót nézi. Nem újság neki a forradalom. Szent Vaszilij és Lunaesarszkij Én még meg-megállok a lökdösődésben, hogy újra és újra köriiljártassam szemem a hatalmas téren, mellyel — nem csodálom — a moszkvaiak sem tudnak betelni. Előttünk a nevezetes Szent Vaszllij templom tarka gombatelevény-szerü sűrű tornyaival, melyről eddig még minden ismerősöm, akivel elhaladtam előtte, elmesélte a hires legendát. A templom befejezése után Rettenetes Iván megkérdezte az olasz építészt, van-e ennél szebb templom a világon? Nincs, — felelte a» olasz, fis te tudnál-e még szebbet is építeni ennél? Tudnék, válaszolta az olasz, mire Iván megrakittatta, a vérmesebbek szerint lefejeztette azon kőből épült nagy vesztőhelyen, mely most is ott áll a templom előtt... A templom a legenda ellenére is oroszok munkája. Az olaszok a Kremlt építették, a löréses, tornyos, hatalmas kőfalat, mely a teret oly szinpadszerüvé teszi, itiegkapó 16-ik századot jelképező díszletekkel. A szovjet eredeti formájában állította vissza a Kreml falait, a Szent Vaszilij-templomot is, melynek különben van még egy modernebb, igaz legendája is. Ennek Luna- csarsskij a hőse, aki a szovjet haditanácson benyújtotta népbiztosi állásáról való lemondását, mikor tudomására jutott, hogy a vörös gárda nehéz tüzérséggel akarja lövetni a templomot, legkedvesebb ékszerüket ... A templom most nem az Istentelenek Múzeuma, ahogy a külföldi tudósítók szerint már a moszkvaiak is vélik, hanem csak a város régi térképeit őrzik benne, melyeket annak sem árt tanulmányozni, aki a mai Moszkváról akar kapni némi képet. Tízéves álom: „Végre a föld alatt!“ Átkelünk a Moszkva folyón, ahol a munkásnegyedek kezdődnek. A város itt is fei van dúlva. Moszkva, mintha gúnyt akarna űzni as ártatlan idegenből, akt gyanakodva mindenütt azt keresi, mit rejtenek el előle, ke rffleteken végig kifordította beleit. Csaknem minden sarkon emelet magasságú sárga földhányás, uccák- hosszat a fél úttestet sárga és vörös agyag födi, itt is, Ott is zörgő elevátorok és kaparógépek hányják a föld mélyéből a nváikás, csomós sarat ___A földalattit csinálják, végre a földalattit! — minden moszkvai tízéves álmát, mely végre lecsapol valamit abból az örvénylő áradásból, mely most az egész várost fojtogatja. A villamosok két pótkocsival és szinte percenként járnak, de keveset könnyűének az állandó torlódáson. A város krónikus vértolulásban szenved. Főleg a munka- váltás idejében. Ilyenkor a villamos zsúfolt, nehéz illatú közösségben az embernek minden egyéni képességét latba kell vetnie, hogy a hátsó feljárótól a kocsi elejére jusson, ahol — még a forradalom előtti rendelkezés értelmében a lejárat van, A földalatti első szakaszának — 12 kilométernek — az októberi évfo- dulóra kell elkészülnie. — Háromszázezer földmunkást toboroztak hozza. Háromszázezer ember! -r Az ember* kezd hozzászokni, hogy a számjegyeket általában csak háromnégy zérus előtt lássa. De erre mégis megkockáztatok egy ámuló fejránditást. — Honnan? — A falvakból. így szaporodik ez a város. Mert aki egyszer ide jön, nehezen megy többé vissza. Itt marad s a tavalyi napszámosból jövőre már szakmunkás lesz. Ilyen tempóban, ilyen arányban markolják ők a nyersanyagot a maguk uj világának építéséhez. A háború előtt Oroszországnak kétmillió szakmunkása volt. Szinte félek megkérdezni, hogy most mennyi van. — Huszonegy millió. — Külváros és lakói. A házak jórésze elég elhanyagolt állapotban van, ahogy be-betekintünk, a lépcsőházat legtöbb helyen sárosán találjuk, az ablak és ajtófák festetlenek vagy már eltűnt róluk a festék. A nyugateuröpai csin hiánya kicsit sztikséglakáMBerüekké teszi őket. Nem titkolom el észrevételeimet és bírálatomat sem Malraux előtt, aki alig győz betelni a fejlődéssel, ami három év alatt, utolsó látogatása óta itt véghezment. — Ne a rue Rivolihoz, hanem a munkásnegyedekhez, Believillehez hasonlítsa, — feleli. — Proletárok laknak benne, s tudja milyen proletárok? Akiknek, mielőtt beköltöztek, fogalmuk sem volt, hogy vízvezeték is van a világon, Legtöbbjük, mint a földalatti munkásai, faluról kerültek fel. A rendszer szinte kényszeríti őket, különféle előnyök nem utolsó sorban ilyen lakások csillogtatásával, hogy szakmunkásokká váljanak. Rövidesen azzá is válnak, megkapják a lakást is, amely Le Corbuscier tervei szerint épült. Az újdonsült lakos erre felhozatja a falujából a feleségét, gyerekeit, apját, anyját, akik odahaza nemcsak a vízvezetéket, de a mellékhelyiséget sem ismerték, Csodálkozik, hogy a fürdőkád a harmadik nap eldugul s a házban mindennap két rövidzárlat is történik? A XVII. ÉVFOLYAM. 2Í6- SZÁM, nyers anyagot még valahogy össze tudják szedni, de ezeket a nyers lelkeket egy-kettöre civilizált nyugatiakká gyúrni... — Ismeri a kirgizek esetét? — csap át egy melléktémára Malraux. — Szóval a kirgizeknek a szovjet hatalmas kulturházat emelt, akkora csarnokkal, mint egy pályaudvar. Nagy ünryrpaégek keretében adták ét nekik. A kirgizek, ahogy később az ünnepség rendezők visszaemlékeztek, kicsit kelletlenül fogadták az ajándékot, de azért mégis csak elfogadták. A palota afféi» parasztház volt, átutazók számára. Az első átutazók bevezették lovaikat a gyönyörű csarnokba, sátrat vertek a szobákban, a parketten tüzet raktak . .-. — Ezt a jelenséget egy kicsit minden téren tapasztalni lehet — teszi hozzá. Vége a csodának. Visszafordulunk a Moszkova felé, a Balcsug végén levő hídon, a Moszkovszkaja Moeton öt-hat társasgépkocsi dübörgőit át. Angolok, vagy amerikaiak ülnek bennük, fényképezőgéppel, jegyzetfüzettel a csodálkozó arckifejezéssel, mintha valami vad törzs vigwámjai közt utaznának. Nem okoznak semmi feltűnést; aki néztükre megáll, az is enyhe maliciával szemléli őket. A Pravda szerint tegnap: angol érkezett 870, amerikai 1010, francia 70. Moszkvában nyüzsögnek már az idegenek, az Intiuriste vagonszámra szállítja ókét. Jó üzletnek Ígérkezik az a két tízemeletes szálloda, melyet már nem Is tudom hány ezer szobával szintén októberben fognak megnyitni. A tegnapi szállítmányban csak újságíró: 189 volt. fis mennyi volt az „ál", mint magam is? Sietni kell az élménnyel, az oroszországi helyzetjelentésben nagy áresés Ígérkezik; a riportokon a végkiárusitás lázát észlelheti, aki maga is járt Oroszországban. fis ki nem járt még Oroszországban? A dán családapa álmosan ejti ki a legszenzációsabb tudósítást, melyből legfeljebb az itteni SimpUcissimus, a Krokodil közöl még néha szivderitö részleteket. A hét- próbás flapperek, akik egy kis finom vérszagra ide gyűltek, csalódottan távoznak. H-M-m»frWfrWéé»»»M4é9élM««éHW8 Â lúgos! textiigyár tsessmnîctî üzeméi, mert nem kap niei>* anyagól (Lúgos, október 25.) A lugosi textilgyár vezetősége közölte az ipari- és kereskedelmi miniszterrel, hogy november elsejével kénytelen beszüntetni üzemét és nyolcszáz munkását elbocsátja. A gyár vezetőségét erre az intézkedésre az a körülmény kényszeríti, hogy nem nem tud a gyártáshoz szükséges nyersanyagokra behozatali engedélyt kapni. A lugosi vámraktárban egyébként a folyó év júniusa óta öt vagon külföldről behozott anyag fekszik, melyet behozatali engöedély biá nyában a mai napig nem tudtak kiváltani. Az anyag fekbérénelr összege eddig közel félmillió lej. A textilgyár vezetősége a kényszer-üzem - beszüntetésről és a munkások elbocsátásáról hivatalosan értesítette a polgármesteri hivatalt is. Remélhető, hogy az illetékes hatóságok megteszik a szükséges intézkedéseket a textil - gyár üzeme zavartalanságának és a nyolcszáz munkás kenyérkereseti lehetősége biztosításának érdekében. AZ ATHENAEUM UJ 2 P. REGÉNY! Kaphatók a Keleti U;s. $ kiadóhivatalában Kolozsvár, Baron L. Pop ucca 5.'Vidékieknek a pénz és 10-— lej portó beküldése esetén azonnal szállitjrk. 150'-— lej értékű könyvrendelésnél a szállítás portómentes. A nagy költségre való tekintettel könyvet utánvéttel nem szállítunk. Ari csak €0 tel.
