Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-27 / 246. szám
21 pviaelfiház 1 BUDAPEST V. ţusu* IS w«. 9um~wn. Szombat, 1994. oMdber 27. - Arm 3 *»f TIUJSKG taoíüetébi araA Ueüóldon-, Lgesz évre Süo, léiévre 4<Ju, *«cyed6vre 200, egy hóra 20 lej. Magyarországon: Egy Éne 60, léiévre 26, negyedévre 12.30, egy hónapra 6.60 pengő. Egyes számok az Ibnsz elárusító kioszkjaiban, ORWGOS MAGYÁRPÁRTI LAP XYII. ÉVFOLYAM. — 246. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ E N n a E. Szerkesztős cg, kuuKmvutai es nyomda: Utej, Maron L. l'op ucca 5. szám. 'Xe.'elon: 60S. —> Lóvéi cím,! Cluj, postaitok 10L szám. Kéziratokat senkinek tens Kúld vissza és nem Is örls meg a szerkesztőség, A lóláb A meraMeli-pawraSfcfpórl ©vérárat en icormáiey a kisebbségi f is%f viselők elbocsát ásával Csali maszkírozza az erdélyi Siszfivlselőlc ©übocsáfásál A helyfelenilés ©fpyiaSSal uszüás is a SciSelsIsségreSi: ellen Követelik az osSromáílaftot és cenzúra me^rszsinf elését Hogy a nemzeti parasztpárt milyen módszereket választ ki arra, hogy kormányra jusson, az az 6 dolga. Ahhoz azonban már van közünk, hogy a magyar tisztviselők tömeges elbocsátását korántsem a kormány lelketlen eljárásának jellemzésére használja fel a kolozsvári végrehajtóbizottsági ülésen hozott határozat, hanem magyar családok százainak, sőt ezreinek nyomorából szegényes és átlátszó érvet kovácsol össze nem is a kormány, hanem raját maga kompromittálására. Nyakatokért okoskodásának az a lényege, hogy a kormány a magyar tisztviselők elleni hadjáratot csak azért rendezte, hogy „a hipokrita román hazafiasság nevében ezzel maszkírozza az erdélyi román tisztviselők ellen elkövetett törvénytelenségeiket“. Tehát nem az „összeegyezhetetlen az állam presztízsével“, hogy a nem román állami alkalmazottak ellen numerus nullust vezettek he. Hogyha «^nemzeti párasztpárt végrehajtóbizottságában komolyan szólalt volna meg az állam presztízsét féltő lelkiismeret, akkor határozata egészen más megfogalmazásban kerül a közvélemény elé. Akkor nem fordulnak** rabul isztikának elavult fogásaihoz és azt mondják ki, hogy elitéinek minden törvénytelenséget, elítélik a tisztviselők nemzetiség és pártpolitikai hovatartozás szerinti kiválogatását és egyedüli fokmérőnek azt ismerik el, hogy űrinek milyen a képesítése cs hogyan tud eleget tenni hivatali kötelességének. A dolognak ez a megkerülése azonban azt bizonyítja, hogy a kisebbségék nem kérhetnek ugyan semmit a mostani kormánytól, de nem biztat igazságosabb metódusokkal a drákói fenséggel és kátói magaslatról Ítélkező nemzeti parasztpárt sem. Ha pedig valakit esetleg megtévesztene a határozati javaslat csavaros észjárása, 'annak számára ott van a javaslatnak az a része, amely a kereskedelmi és ipari nagyvállalatoknál ugyancsak a magyar tisztviselők árán akar helyet biztosítani a román fiatalságnak. A lóláb itt is kilátszik. íme, igy fest a nemzeti parasztpárt „méltányossága“ és demokráciája. Csak azt nem értjük, hogy mi értelme van annak a frázisnak, amely szerint az országnak „lelki harmóniára és nyugalomra“ van szüksége. Vagy lelki harmónia és nyugalom alatt csak azt kell érteni, hogy mindazok az urak, akik valamikor miniszterek, prefektusok és más főtisztviselők voltak, ismét foglalhassák visz- sza pozícióikat, hogy onnan olimpiuszi magaslatról nézhessenek le minden más pártbeli embert, tekintet nélkül arra, hogy többségiek, vagy kisebbségiek? Ne kívánják tehát az urak, hogy mi imáinkba foglaljuk a nemzeti parasztpárt hősködő szónokait. Mi, ellentétben velük, csakugyan azt kívánjuk, hogy szűnjön meg végre az ország igazgatásának pártmonopóliumok alá való hajtása. Legyen béke és nyugalom, de komolyan és abban az értelemben, hogy ne tegyenek különbséget ember és ember között, aszerint, hogy ki milyen párthoz tartozik és milyen az anyanyelve. Mi igenis, el tudunk képzelni egy olyan korszakot, amelyben a tisztviselőt tudása és rátermettsége, nem pedig kortesszolgálatai után értékelik. Sajnos, a kormányon lévő liberális párt épolyan messze áll ennek az óhajnak gerinces programbaillesztésétől, mint konkurrense a húsos fazék körül: a nemzeti parasztpárt. (Kolozsvár, október 25.) Hirt adtunk már tegnap arról, hogy a nemzeti parasztpárt erdélyi és bánsági megyei tagozatainak elnökei tanácskozásra ültek össze Kolozsváron Vaida elnöklete alatt. A gyík’'a érdekessége,, hogy úgy Maniu, mint Vaida hivei megjelentek ós a legteljesebb egyetértésben tárgyaltak. A gyűlés résztvevői megállapították, hogy a liberális párt kormányzása nemcsak az állami életre, hanem az ország lelki egységére is káros. Vaida Sándor megnyitó beszédében a Kárpátokon inneni területek szomorú helyzetére mutatott rá. Elhatározták, hogy november 10-ig minden erdélyi és bánsági megyei tagozat összeül és a jelen gyűlés határozatait megtárgyalja és adatokat gyűjt a jelenlegi kormány által eltávolított tisztviselőkről. Felkéri a párthoz tartozó ügyvédeket, hogy ingyen jogvédelemben részesítsék az elbocsátott tisztviselőket. Elhatározták azt is, hogy Hora, Cloşca és Crişan halálának 150. évfordulóján szobrot emelnek Gyulafehérváron. A szobor- avatási ünnepség elnökének Maniut, alelnökéül Vaidát választották meg. Azután határozati javaslatot fogadtak el, amelyet Emil Haţieganu, Voicu Nitescu és Victor Deleu fogalmaztak meg. A határozati A gyűlés kéri a párt központját, hogy heves harcot indítson a kormány önkénye ellen és kéri a jövő nemzeti-parasztpárti kormányt, hogy uralomrajutása után azonnal szolgáltasson elégtételt a jelenlegi kormány által elbocsátott tisztviselőknek és helyezze őket vissza. A visszaéléseket pedig büntesse meg. Annál is inkább kéri ezt, mert a mai időkben az országnak szüksége van lelki harmóniára és nyugalomra. A gyűlés foglalkozva az erdélyi és bánsági lakosság mostoha kezelésével a gazdasági életben, követeli, hogy a pénzintézeteket szanálják, miután ez a parasztgazdaságoknak voltak támasztékai a múltban. Különösen parancsoló követelmény ez azokban a tartományokban. javaslat megállapítja, hogy a liberális kormány folytatja régi metódusait, amelyek az országot kétségbeesésbe kergették. Tömegesen bocsátja el az olyan főtisztviselőket, akiket nem a. liberális klubok neveztek ki és felkészületlen liberális párttagokkal cserélik ki őket. A gyűlés legerélyesebben tiltakozik az ellen, hogy a felkészült és kötelességteljesítő tisztviselőket családjaikkal együtt uccára dobják a tél küszöbén. Különösön tiltakozik az ellen, hogy ezt az üldözést az erdélyi származású tisztviselőkkel szemben folytatják és olyan elemekkel cserélik fel őket, akiknek hiányzik a kellő képesítésük. nem ismerik a kisebbségi nyelveket és az erdélyi és bánsági viszonyokat, ami a román állam reális érdekeinek veszélyeztetését jelenti. Tiltakoznak az erdélyi tanitók elbocsátása ellen isElvárják a kormánytól, hogy teljesítse Ígéretét, hogy a kereskedelmi és ipari nagy- vállalatoknál a román ifjúság számára arányos elhelyezkedést biztosit. Tiltakozik az ellen, hogy regionalista lenne a nemzeti parasztpárt. Követeli a decentralizációt és a teljes helyi autonómiát. Elitéli azt, hogy az egyesítés örve alatt Erdélyt és Bánátot üldözzék. ahol a kisebbségi pénzintézetek a legteljesebb virágzásban vannak. A gyűlés látva a revizionista propagandát s az aggasztó európai szellemet, történelmi felelősségének tudatában tiltakozik a fegyverkezés kérdésében megnyilatkozó politikai jellegű inszeenálások ellen, ami által ez a szükséges dolog évekig késlekedett s kéri a pártot, hogy vonja felelősségre azokat, akik az ország fegyverkezését megakadályoztáka gyűlés követeli az ostromállapot és cenzura megszüntetését, miután arra se ami szükség sincs. A gyűlés ezek alapján elhatározza, hogy a, harcot elmélyíti és ezt kéri a központi párt- vezetőségtől is. „Ugyanakkor figyelmezteti a kormányt, hogy a kisebbségi tisztviselőkkel szemben alkalmazott olyan céln metódusok, hogy az ellenük alkalmazott eljárásukkal egy hipokrita román hazafiasság nevében maszkírozzák a román tisztviselők ellen elkövetett törvénytelenségeket, összeegyeztethetetlenek államunk presztízsével. Ezzel annál is Inkább kompromittálják a kormány jó hírnevét, mert a kisebbségi tisztviselők közül soknak sikerül a szolgálatba való visszahelyezésük érdekében a megfelelő ntakat és ezközöket megtalálni, ugyanakkor, amikor a románoknak nem áll rendelkezésre ilyen mentő eszköz és nem is akarják azt használni.“
