Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-24 / 243. szám
KiLETîUfsm XVII. ÉVFOLYAM. 213. SZÁM, Pleancu feljelentésére a KozoKtatastigyi ini nistete riuvn állandó tanácsa yizsgálatot folytatott le a WesselénYi-koIíégiwm ellen Sikerüli megmenteni a háromszázéves ősi kollégiumot — Pieancu vádlbeszéde, Laár Ferenc és Szász Árpád nagyhatású védelme után a tanács meghagyla az intézel nyilvánossági jogát (Bukarest, október 22.) Az a szellem és rendszer, amely a kisebbségi életre és intézményekre nehezedik, létezésében fenyegette a legkomolyabb veszéllyel a 314 év óta fennálló zilahi Wesselényi református kollégiumot. A több, mint három évszázad óta fennálló tanintézet, amelynek egykor Maniu Gyula, Pop Viktor, Pop Gheorghe voltak a tanulói, az iinpé- riumváltozás után elvesztette nyilvánossági jogát. Az intézet igazgatósága és egyházi hatósága, a kolozsvári református püspökség mindent elkövettek, hogy a magyar kultúrának ezt a büszke intézményét megmentsék. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium-az 1929 évben megbízta Pteancu vezérfelügyelőt, hogy folytasson le vizsgálatot az intézetnél, megállapításairól tegyen jelentést, amelynek alap ján a minisztérium megadja, vagy megtagadja az iskola nyilvánossági jogát. Pteancu vezérfelügyelő n megbízás kézhezvétele után súlyos beteg lett, hosszú ideig feküdt és ezért a minisztérium Gherman vezérfelügyelőt bizta meg a vizsgálat lefolytatásával és a szakjelentés elkészítésével. Gherman Traian jelentése és véleménye alapján a zilahi Wesselényi kollégiumnak a minisztérium mag is adta a nyilvánossági jogot, amit az intézet a mai napig élvez. Pteancu nem nyugszik... Pteanu vezérfelügyelő a minisztérium döntését magára nézve sérelmesnek találta azzal az indokolással, hogy a Wesselényi kollégium felülvizsgálására és a nyilvánossági jog megadása, vagy megtagadása kérdésében elkészítendő „szakvélemény“ megszerkesztésére neki kizárólagos és különleges megbízása volt. Pteancu a folyó év februárjában megjelent Zilahon, több napon át helyszíni szemlét tartott a Wesselényi kollégiumban, felülvizsgált mindent és mindenkit, megállapításairól azonban nem adta át az intézet igazgatóságának a felvett jegyzőkönyv másolatát és így az intézet vezetősége teljesen tájékozatlan volt Pteancu vezérfelügyelő vizsgálatának eredménye felől. Néhány hónap múlva azonban kínosan értesült az intézet vezetősége arról, hogy Pteancu vezérfelügyelő olyan jelentést terjesztett fel a közoktatásügyi miniszterumhoz, amely szerint: 1. Az intézet vezetősége és tanári kara sorozatosan államellenes magatartást tanúsítottak. 2. Lázitó módon tüntettek a román állam- eszme ellen. 3. Az intézetben a fegyelem lanyha, a tanulók tanulási és előmeneteli eredménye gyenge. 4. Az intézet tanárai közül több egyáltalán nem tud románul, egy része pedig nem birja eléggé a hivatalos nyelvet. 5. Az intézet több idegen nemzetiségű tanulót vett fel, akik ma is az intézet növendékei. A minisztérium a súlyos vádpontokat tartalmazó vezérfelügyelői jelentés következtében vizsgálatot midéit el a zilahi Wesselényi kollégium ellen és a minisztérium kebelében működő állandó tanács (Consiliul Permanent) felszólította az intézet igazgatóságát és egyházi főhatóságát a kolozsvári ref. püspökséget, hogy tisztázza magát a súlyos vád alón. Az állandó tanács október 19-én vette tárgyalás alá Pteancu jelentését. A zilahi Wesselényi kollégium képviseletében Szász Árpád tanár, a kolozsvári református püspökség vészéről pedig Laár Ferenc, az Országos Magyar Párt képviselője jelentek meg a tárgyaláson, hogy kimutassák a vádak alaptalanságát, Pteancu vezérfelügyelő tévedéseit és megmentsék az 1620. évben létesített zilahi Wesselényi kollégium nyilvánossági jogát. Laár Ferenc megnyeri a csatát. Az állandó bizottság elnöke egy bukaresti egyetemi tanár volt, tagjai pedig két egyetemi és két középiskolai tanár. Az ülésen, illetve tárgyaláson Pteancu vezérfelügyelő teljes egészében fenntartotta a jegyzőkönyvben leszögezett vádakat és kérte, hogy a Wesselényi kollégiumot a vádpontok alapján fosszák meg nyilvánossági jogától. Ez azt jelentette, volna, hogy a magyar kultúra több, mint háromszáz éves mintaintézményében elnémult volna a magyar szó. Pteancu vezérfelügyelő a vádpontok felsorakoztatása után utalt arra, hogy — szerinte Zilahon a román és a magyar kultúra között megindult a harc, a harcból a magyar kultúra került ki győztesen, mert Zilahon megszüntették a román állami líceumot, az áiiami román tanítóképzőt pedig áthelyezték Zilahrói. Laár Ferenc magyarpárti képviselő nyugodtan, imponáló modorban, igazságának tudatában méltóságteljesen utasította vissza a bizottság előtt Pteancu vezérfelügyelő súlyos vádjait. — Zilahon nem volt és nincs is harc a kultúrák között, — mondotta Laár Ferenc, — csak nemes verseny, amelynek saját nemzeti vonása mellett internációnális jellege is van, eredményeit pedig az egész emberiség .élvezi. — A zilahi állami líceumot a kormány nem a Wesselényi kollégium érdekében és a magyar kultúra javára szüntette meg_. hanem költség- vetési takarékossági okokból és ezért helyezték el az állami tanítóképzőt is Zilahrói. Laár Ferenc ezután utalt arra, hogy a zilahi Wesselényi kollégium vezetősége és tanári kara már csak azért sem tanuatott és tanúsíthatott soha államellenes magatartást, mert az intézet vezetősége a Szilágymegyében térképészeti felvételeket készítő ötven román tiszt részére hosszú időn keresztül adott szives vendéglátással szállást, teljesen ingyenesen. Az állítólagos lázitás vádja semmivel sem nyert heigazolást. Az intézetben a fegyelem kifogástalan, a tanulók szorgalmasak és előmeneteli eredményük kielégítő. — Az a vád is alaptalan, hogy az intézeti tanárai nem bírnák a hivatalos nyelvet. A Wesselényi-kollégium tanárai közül nyolcán már román egyetemet végeztek, román egyetemen szereztek oklevelet eş nem valószínű, hogy az egyetem olyanok részére adjon felha: talmazást a tanításra, akik ne tudnának kielégítő módon románul. — Íme — mondotta Laár Ferenc —, itt van a bizottság előtt az intézet egyik tanára, Szász Árpád, állapítsa meg róla a bizottság, hogy tufi-e tökéletesen románul,, mert nyelvtudását beigazolta már a román egyetemen is, ahol a képesítési vizsgáját megszerezte. A bizottság elnöke megértéssel mosolygott Laár Ferenc frappáns bizonyítékán, Szász Árpád tanár tökéletes román nyelvtudása pedig egyenesen meglepte. Az intézet és a református püspökség képviselői bebizonyították a bizottság előtt azt Is, hogy az idegen nem. magyarnyelvű tanulók felvétele a Wesselényi-kollégiumba minden esetben külön miniszteri engedély alapján történt. Az intézet tehát semmiben sem vétett a fennálló törvények és rendeletek ellen, amelyeket mindig a legszigorúbban és minden vonatkozásban betartott. Pteancu vezérfelügyelő, amikor vádpontjainak összeomlását és fényes cáfolatát látta, újabb váddal állott elő: — Az intézetnél az iskolai könyvtárban esak 222 román, de 1018 magyar könyv van! Erre nézve mi a képviselő ur mentsége1? — kérdezte Laár Ferenctől— A Wesselényi-kollégium 314 év alatt tényleg 1018 magyar könyvet gyűjtött össze az iskolai könyvtárba, inig a román Imperium tizenhat éve alatt tényleg esak 222 darabot. Kötelezzük magunkat hogy megfelelő idő elteltével a román könyvek számát egyenlőre emeljük fel a magyar könyvekével. Bizonyításra act alkalmat az állandó bizottság A bizottság elnöke és tagjai nagy figyelemmel hallgatták meg Laár Ferenc és Szász Árpád nyomós érveit, felsorakoztatott adatait, amelyek lerombolták Pteancu vezér te ügyelő vádjait. A vád- és védelem képviselőinek előterjesztései után a bizottság tanácskozásra vonult vissza és olyan döntést hozott, amely elvijelentőségü. A bizottság nem fo-’ gadta el Pteancu javaslatát, nem vonta meg a zilahi Wesselényi-kollégium nyilvánossági, jogát, a súlyos vádakat nem látta beigazolt- nah és mindössze arra utasította az intézet vezetőségét, hogy az 1.935. évi január 1-ig igazolja, illetve bizonyítsa be, hogy az idegen hangzású, nem magyar nevű tanulókat tényleg MiÍön miniszteri engedély alapján vette e fel az intézet kötelékébe. Laár Ferenc képviselő és Szász Árpád ,ta- nár megnyugvással vették tudomásul a bizonyítékoknak az előirt határidőn belül való bemutatására— Az állandó tauács döntése magyar kisebbsé gi szempontból annál jelentősebb és örvendete- sebb, mert ez az első eset, amikor kisebbségi iskolákat felülvizsgáló inspektorok jegyzőkönyvét és állításait nem tekintettek megdönthetetlen bizonyítéknak, hanem alkalmat és módat nyújtottak a megvádolt intézet és egyházi hatósága képviselőinek a tárgyi bizonyításra. A döntés kihirdetése után Laár Ferenci odament Pteancu vezérfelügyelőhöz és a következőket mondotta: — Ne hharagudjék, vezérfelügyelő ur. ha a vitában esetleg Önt kellemetlenül érintő kijelentéseket tettem, de természetesnek kell találnia, hogy a több, mint háromszáz éves Wesselényi kollégium érdekében és a nmteljes verővel harcol- mondotta Pteancu gyár nyelv védelméért tam. — Nem haragszom — és békejobbot nyújtott Laár Ferencnek. — Öu azonban pályát tévesztett. N :m lelkésznek kellenne lennie, hanem ügyvédnek- Még azt is megcáfolta a bizottság előtt, amit én nem is állítottam... A bizottság tagjai mosolyogva hallgatták végig a párbeszédet, az elnök pedig csendesen megjegyezte: — Hol az ördögbe tanult meg ez a két markáns ínagyar ilyen jól románul? Az intézet vezetőségének és a református püspökségnek a zilahi Wesselényi-kolléfeiura nyilvánossági jogáért folytatott harca tehát eredményes és sikeres volt és remélhető, hogy váz utolsó bizonyiték beszolgáltatása után, a nagymultu magyar tanintézetet nem fogják megzavarni nemes hivatása betöltésében. Nagy Lajos, Évtizedes hü utitárs a „Hermes“ vasúti menetrend!! Román-magyar és német szöveg | Menetrendkönyv 45- ZsebmenetréficI 30
